Rész, Fej.
1 1| volt, ennélfogva fölöttébb meg tudott becsülni minden nyomós
2 1| ez a csodálatos szerzet meg se moccant, mikor a fiú
3 1| szólj hozzám. Nékem mostan meg kell halnom.~- Nem addig
4 1| olaszul. Mondd, ki sebesített meg?~A török véghetetlen nagy
5 1| Engemet az Isten sebesített meg.~- Az Isten? Ugyan mivel?~-
6 1| kék.~Szóla Kelemen deák és meg is cselekedte. A vérzés
7 1| mosolygás derűjétől világosodott meg.~- Poéta? Hiszen akkor mi
8 1| jó poéta mindig korán hal meg. De hallod-e, poéta pajtás,
9 1| súlyos csapásokkal látogatta meg híveit. A Zagyva folyó áradása
10 1| kijavítására. Allah azért rongálta meg a ti babonátok helyét, mert
11 1| Gonoszság Allah végzésében meg nem nyugodni. Csak eredj
12 1| dolgotok, emberfia. Az enyim meg az, hogy ilyen csúf nyelvelésre
13 1| plébános rögtön jelenjék meg előtte.~A nagytiszteletű
14 1| szakálát. Hát most hallgasd meg a pörös kérdést; mert ezeket
15 1| hogy a szíve nem gyógyul meg, míg az övé nem lesz az
16 1| egy rózsaszál gyógyíthatta meg... És azt az orvosló rózsaszálat
17 1| azt az orvosló rózsaszálat meg is kaphatta volna a beteg
18 1| lehettek, mikor így ítélte meg az ő fiának dolgait...~-
19 1| valami okos dolog. Azt írd meg nékem levélben. Három napig
20 1| való istentelenek (verje meg őket Allah az ő haragjával),
21 1| igazságos törvényszéktől (áldja meg szerzőjét Allah!), hogy
22 1| uram ritka pompával áldotta meg az immár erős falakat és
23 1| volt a csésze; a derék urak meg nem heverésztek, hanem olyan
24 1| az én életem megmentője, meg az a szegény menyecske -
25 1| fiára. A Rozsály asszony meg azt vallotta, hogy a plébánosnak
26 1| csakhogy ezért a beszédért meg a fekete szakál haragszik
27 1| Szolgálok kendnek! De tudja meg, hogy példásan visszakenem
28 1| Péter uram nem is látta meg, hogy leánya mellette sír,
29 1| uram!...»~A cselédházakból meg kicsődült a nép apraja-nagyja
30 1| apám uram, az isten áldja meg.~- Vakarj tova! El az utamból! -
31 1| szava szól belőled? Te is meg akarod csúfolni az én vén
32 1| megcselekszed, veszem a botomat, meg se állok Indiáig és onnan
33 1| látott a világ! Hallgass meg engemet, Boldogasszony,
34 1| Boldogasszony, Mirjám! Hallgasd meg a te dervisedet!~És Halil
35 1| meglátjuk!~- Majd meglátjuk!~- Meg bizony!~- Meg ám!~- Mert
36 1| meglátjuk!~- Meg bizony!~- Meg ám!~- Mert én megmutatom...~-
37 1| tudott kizokogni:~- Most meg... most meg itt a fiú is!~
38 1| kizokogni:~- Most meg... most meg itt a fiú is!~Nagytiszteletű
39 1| templom kapuja épp akkor nyílt meg reggeli misére. Halil, mint
40 2| anekdotájuknak sem kegyelmez meg. A nyáron egy borsodi úri
41 2| csak a munka révén élhettek meg. Akartok dolgozni?~A lusták
42 2| Mátyás. - De istenuccse, meg vagyok akadva veletek. Mert
43 2| csoda bizony nem történt meg valami gyorsan. Mert mikor
44 2| vörösvári és az ürömi határig. Meg is éhezett cudarul. És mikor
45 2| egy karéj fekete kenyeret, meg egy fél kupa fehér bort,
46 2| Ha kell a lányom, mondd meg áperte. A király embere
47 2| mintha sose lett volna meg az a szép, gömbölyű potroha.~
48 2| vagy valami híres gyalogos; meg a talpad bőre sem keményedett
49 2| talpad bőre sem keményedett meg még annyira, hogy patkót
50 2| sarka, hogy most már bátran meg lehetett patkolni. De emberséggel
51 2| nagy idő; rövidebb forduló meg nincs a két város között.~
52 3| aminek itt ne lett volna meg a maga ghazele.~Allah, az
53 3| sikerült, írónádat, tintát meg papirost vőn az ostoba Mehemed
54 3| legtudósabb férfiú is. Ezért meg kell becsülnünk őket s ezért
55 3| kincset és nem mutatják meg semmi halandónak. De az
56 3| a sátánról.~- Most nékem meg kell halnom, - monda Mehemed
57 4| mert az ördög sem veszi meg.~A De arte denasationis
58 4| lábával. Még nem szokta meg az állapotot és nem kell
59 4| gyermekem veszett kárba, te meg a nyakamra nőj? Vagy azt
60 4| bögreformájú kis törzsök, meg a kéz-láb - bizony Isten
61 4| csak megszólalt. A háremet meg majd fölvetette a csengő
62 4| Meghalok, uram, ha nem tudom meg, miért nem nevetsz soha
63 4| reájok. A leghívebb tisztek meg Arábia felé vitorláznak
64 4| padisah holmi léha szolgára. Meg vajjon tud-e olyan híven
65 4| szultánnak tegnap vitték meg a hírt, a mindent látó mukhbirek,
66 4| összeesküvést forral a janicsárokkal meg a begtasi dervisekkel. Nem
67 4| lószőrszakál közül:~- Ne riadj meg tőlem, fenséges uram. Én
68 4| begtasi derviseid csináltatták meg ezt a masinát egy francia
69 4| De az istenért, bontsd meg fönt egy kicsit a turbánt.
70 4| egy csöppet sem. Könyörülj meg rajtam, édes gazdám!~A herceg
71 4| cselédem... És az Isten áldjon meg.~- Köszönöm, jó uram...
72 4| helyre. Lóháton kerülöd meg a Dardanellákat. És mire
73 4| maradnom. Nem terhelheted meg magadat az én huszonöt fontommal,
74 4| Resid efendi zokogva ölelte meg a nagy csúnya figurát, aztán
75 4| ólomserleggel.~- Ki csalt meg engem? ordított a padisah,
76 5| volna, ha nem szólalnának meg minduntalan azok a kedves,
77 5| gráciájú fogásával ragadja meg az orromat.~Szépapám egy
78 5| van és közte maga a doge meg, a dogaressa... Cane di
79 5| lator, ne nekem. Bénítson meg a madonna! Verjenek meg
80 5| meg a madonna! Verjenek meg az apostolok!~A teremben
81 5| valója a nézésébe költözött. Meg akarja tudni, ki vagyok.
82 5| nehezen mozgó pluviále maradt meg, másfél öles hurcával. A
83 5| Mindenek térdet hajtottak. Én meg majd keresztet vetettem
84 5| miatta? Hej, ha az az asszony meg nem pillantja a tükörből,
85 6| szinte időt vesztegetve írta meg a hatodik strófa első P
86 7| rue Arago, 12 bis alkotta meg. És alkalmazott bele Brinis-féle
87 7| némileg kedvezőtlenül itéltem meg Georges Ohnet urat és Beniczkyné
88 7| vén anyóka, a nagymama, meg a kis lyány, Orsolya. (Azért
89 7| van, azt az öreg asszonyt, meg azt a kis lyányt nem lökhetem
90 7| az utcára. Ej, maradjanak meg a viceházmesterné pincelakásában.
91 7| fölösleges kötőszövetet meg izommaradványt. Aztán egy
92 8| papirosponyvájából és inkognito itta meg teáját. Aztán a nyilvánosság
93 8| kabinetban ő soha nem tűrt meg élő lelket, sőt esernyőjével
94 8| kértelek ide, hogy hallgasd meg első vázlatát.~Azzal elővett
95 8| ablak már fehéredett, én meg elszívtam minden szivaromat,
96 8| helyette másikat. Hallgasd meg, kérlek alásan.~Ez a beszéd
97 8| felelgetett és a közvádló, meg a prókátorok unalmaskodásai
98 8| államfogházra ítélték, őt meg három napira, az már mellékes.~ ~
99 9| megbízhatatlan.~- Nem él meg, mondta a madám Müller,
100 9| segítette.~Sőt még csak meg sem paskolta, hogy magához
101 9| Mindazonáltal a fiú nem halt meg mindjárt, hanem csak hetven
102 9| látom, soha nem tanulja meg az ábécét.~A fiú azonban
103 9| hívnak ki felelni; mert eleve meg vannak győződve, hogy úgy
104 9| megszólította:~- Öcsém, értsük meg egymást. Ön teljesen megbízhatatlan
105 9| asszonyt. Kérem hát, kímélje meg a jövendőben házamat becses
106 9| Nekem úgy látszik, nem halt meg elég alaposan.~Aztán rázta,
107 10| hogy halálnak halálával hal meg, aki dohányos, vagyis füstöt
108 10| iszik.~És íme, most látszik meg annak a dolognak az igazi
109 10| a gonosztevő a csibukot, meg a fél okka dohányt kapta.
110 10| kapta. De vajjon nem mondta meg Bilmez Ali: «Hallgatok,
111 10| hengerítették át a két lába szárán meg a combján. Ennekutána következett
112 10| mind a kettő tanakodva ült meg a hanton.~- Kedves pajtás
113 10| Kedves pajtás úr, szólalt meg végre hosszú hallgatás után
114 10| pipaszárat? Hányat hurcolnak meg szamáron? Hányat törnek
115 10| franciáknak.~Ezt a beszédet meg a Bilmez Ali nem értette
116 10| esztendős koromban haltam meg. Te viszont a te prófétád,
117 10| akkora igazságtalanság esett meg, hogy méltán követelhetsz
118 10| iskolás deákjában találták meg egy nyári délután.~Nem bolygatom
119 10| fehércselédek is. És itt találom meg a logikai kapcsát annak,
120 11| kiabáló bűnöst értette volna meg. A bűnösök pedig suttognak.
121 11| a spriccer révén szólalt meg; és a spriccer fogyasztására
122 11| Kraxelhuber-dialektusban is szólalt meg.~Én most mindjárt beszéltetni
123 11| van, csupa megfigyelés, meg csupa szisztematika. A megfigyelés
124 11| év alatt ne ismerhessen meg bármely szakot a végeredményeiben.
125 11| többé senki. A söntésnél meg húsz cselédleány vihogott;
126 12| feleségül és ágyban hal meg. Hivatalában ritkán viszi
127 12| bágyadtság és álmosság előzi meg. Tudatlan, durva emberek
128 12| rendszerint lumpolással szerzik meg. A gőzférfiu azonban csak
129 12| előadás előtt utólszor jelenik meg a közönséges földi emberek
130 12| két-három vendéggel népesül meg a medence, a gőzférfiu kezdi
131 12| minden porcikája, de azért meg se nyikkan és olykor még
132 12| dermesztő, éles víz lövi meg. Kétségbeesésében nekiront
133 12| Hóhérja bizalmasan veregeti meg a vállát. Ez érintésre az
134 13| hunyhassa le szemét, amint meg is cselekedte. E kétértelmű
135 13| megmagyarosítása teremtette meg a hazug Piszkos József nevet.
136 13| vala Herr von Petőfiről és meg nem foghatta, hogy még húsz-harminc
137 13| sörház a revolució után nyílt meg a Belváros legszűkebb, legsötétebb
138 13| annyira ellensége, hogy meg is rontja. Ez a bolthajtásos,
139 13| várja, hogy mikor gyújtják meg már a gázt. Holott a szobácska
140 13| hozzáfésült szakállal tódott meg, szinte a két válláig ér.
141 13| vármegyéket rettegtetett meg, nyoma sincsen többé. A
142 13| egy van, aki nem változott meg; e komoly emberek között
143 13| A kaucsuk-kámzsás rendőr meg csak áll a kapu előtt és
144 14| idegenkedik tőlem.~- Az meg épp a legjobb.~- Jaj, dehogy
145 14| temetésrendező-intézettulajdonos. Én meg gyűlölöm a halált.~Önkéntelenül
146 14| kíváncsi fráter vagyok. Meg nem állhattam, hogy végig
147 14| nincsen ülésre predesztinálva. Meg aztán meg is akarta mutatni,
148 14| predesztinálva. Meg aztán meg is akarta mutatni, hogy
149 14| fejtegetni. Maga alkotta meg ezt az új iskolát. Nevet
150 14| kornyikálók szentségtelenítik meg?~Nagy köhögés jött rá. Vékony,
151 14| derekaljat gyaluforgáccsal tömik meg, a vánkost kóccal; a lepedő
152 14| szerető és mesteri kéz veti meg az ágyát!... Valóban nincs
153 15| irányzódott; Gizike kisasszony meg a kasszában eltört egy likőrös
154 15| gömbölydeden mondá:~- Engedje meg főhadnagy úr, hogy bemutassam
155 15| méltóságodtól (igazította meg magát kissé megzavarodva,
156 15| gondolata fordult volna meg. De Tibold Miklós, mint
157 15| pillantást vetett a lányra. Az meg egyre jobban akadozva folytatta:~-
158 15| az ő életéről van szó... Meg kell engemet hallgatnia!~
159 15| ki a főhadnagy urat, míg meg nem hallgatott... Meg fog
160 15| míg meg nem hallgatott... Meg fog engemet hallgatni! Kötelessége
161 15| holnap Aladár ellen. És én meg akarom önt győzni, hogy
162 15| a kezét, hogy ne simítsa meg tiszta, aranyos haját. A
163 15| puska hazudság!~- Nyugodjék meg, nagysád, szólt Tibold Miklós
164 15| iskolába jártam... Aladár meg jogász volt... Azóta nem
165 16| félt, hogy odafönt Budán meg találják tudni, hogy ő voltaképpen
166 16| fiskális úr kissé keményen meg is mondta nemzetes Koperta
167 16| kétséggel illetni, jegyezte meg a prókátor.~Koperta Mihály
168 16| halálnak halálával fenyegetvén meg a kocsonyánál reszketegebb
169 16| Az ereje több, de az meg, hogy úgy mondjam, fortélyosabb...~...
170 17| poziturája volt. Haj, hogy veti meg a ballábát egy festői szikladarabon;
171 17| Sziciliában senki sem hal meg természetes halállal. Szerelem
172 17| modern voltukat. Szemüknek meg szokatlanul, kómikusan élénk
173 18| másodikra, a harmadikra, meg a különböző pléhgallérokra,
174 18| alkotmánya még nem érzi meg; de a gép már biztosan hírül
175 18| öszvért, benne büntetvén meg az egész szamárnemzetséget,
176 18| homályban vörös villámok gyúltak meg és olyan bömbölés hallatszott,
177 18| lávamennyiségek csúszása meg fog gyorsulni és hajnalig
178 18| csak térképekről határozzák meg.~És ekkor történt egy fölöttébb
179 18| füvet, követ, amellyel meg lehetne szabadítani szegény
180 19| hajóstiszt urak, akik belül ugyan meg vannak egy kicsit ijedve -
181 19| hányadszor pillantottam meg a félelemnek e percében
182 19| gyékényburkolata gyulladt meg a magazinban... Checo, nekem
183 19| való görcsös vágyódás lep meg; nem bírjuk tűrni a magányosságot,
184 19| maga, aki holnap reggel meg fog halni. De még vele vannak
185 19| paradox beszédet kockáztassak meg, testi félelem. Nem tudom,
186 19| katonaőrházban szálltam meg éjszakára, nagy homokpusztaság
187 19| fészkében és szívek száz meg száz millióinak édes dobogása
188 20| boldog, akinek az adatott meg, hogy édes anya, édes nő
189 20| szó; azt teszi: gazember, meg azt is, hogy olyan legény,
190 20| tisztítsd ki a csizmámat! Te meg, kavedsi, tölts! És te is
191 20| egyetlen hiúságában sértődött meg.~- Soha, soha! - tiltakozott
192 20| fontoskodásával kiáltotta:~- Ez meg Csapkin József urnak szól!~
193 21| Medvét tizenkét Szelindekkel, meg egy Máramarosi Bölényt három
194 21| ma Chérie, hogy délutánn meg aztat mondja, hogy holnap
195 21| hogy Schapodlim nem gyűrőde meg viszontagságos utamban.
196 21| Palatinus gyanánt süvegelnéek meg. A vestibulumbann száz gyertya
197 21| eleven Ausztriga, a’ kit meg kell innya és vala lebegő ‘
198 21| neked a’ szivem szerint meg mondani, hogy az Isten éltessen
199 21| Apátzáknál nevelkedel én meg ithon és szeretném tudni
200 21| volna. Fräulein Klöpplspitz meg Monsieur Lemouton ugyan
201 21| szegény Zbisko plébános járta meg vele a’ nyáron. Tudod hogy
202 21| Gavallérok nevettek Jósa Gyuri meg Brúdert ivott vele de ollyan
203 21| forró krampampulival kinálta meg hogy a szegény állat kínnyában
204 21| gyertyákat. Eggy inasnak meg is harapta az ujját. Lántzra
205 21| egyformát Lottinak Tóninak meg nekem. Ez az ugy mondott
206 21| tsak most járja nállunk meg egésssz uj módi. Arany tsillagos
207 21| hónod aljánál kezdődik meg igen decolletirt is alul
208 21| galandal mert tsak ugy marad meg a lábán keresztbe kell kötözni
209 21| ám édes lelkem. Gondoljad meg hogy térgyig érő sár volt
210 21| tréfára Asszony Anyánk kereken meg monta hogy kövesse meg magát
211 21| kereken meg monta hogy kövesse meg magát ötsém uram mert ez
212 21| szemetlenség. Józsa Gyuri meg azt monta hát letegyem a’
213 21| tsupa viz a’ hogy nállunk meg tsupa sár. Mikor lementünk
214 21| lyány voltam a Gavallérom meg Jósika és eleintén igen
215 21| tántzba ragadni alig tudták meg szabadítani körmei közzü’
216 21| a’ tsupasz piros ábrázat meg a’ kék selyem reverenda
217 21| katonaságában szinte szédültem ugy meg forgatott. Ez a’ Jósika
218 21| hej de jobb ez tsak Tályán meg Mádon. Azután megint tántzoltunk
219 21| hogy a’ bátsi most igazán meg fog haragudni Jósa Gyurira,
220 21| sonyi Zwiebackot küldjél meg Frantzia Journalokat is
221 21| hogy könnyebben fogja nekem meg bocsátani, ha csakugyan
222 21| forintokat C. M. A’ tengelyt meg lehetett csinálni, de a’
223 21| aztat mondaná: de kövesse meg magát az Úr, világ csúfja
224 21| az ilyes csintalanságért meg haragszik.~Ezen Józsa György
225 21| és szárnyai alá fogada. Meg is kíméle egynémelly kemény
226 21| Párádra és a’ kártyázó Urakat meg sarcollya. Ez valóban nem
227 21| de bizony minnyájan rútúl meg valánk szeppenve; ama Bizay
228 21| beszédet az estve nem értette meg senki és nagy búsan menének
229 21| tudom. Aranyával fizettem meg a’ titkot, hogy a’ Dámák
230 21| mondottak szerint stafétával meg segélvén, engemet Szülei
231 21| Szülei jó indulattyában meg tartani méltózzék.~Háládatos
232 22| Bizonnyal csodálkozva érted meg ide kerültömet. Valóban
233 22| Apicius csak azért írta meg a szakácsmesterségről szóló
234 22| Caesar Jupiterrel osztja meg az uralmat.» Igy volt és
235 22| ha egy-egy kedvező napon meg is nyílt az amphitheatrum,
236 22| és veletek vagyok. Amit meg nem írtam, élő szóval mondom
237 23| és fárattság? De botsássa meg nékem az Úr Isten, hogy
238 23| neki a pók szála, kaput meg sose kell nyitni előtte,
239 23| lovatska peniglen a’ vágyódás meg a’ jó indulat az atyafiság
240 23| comedentiáknak sokaságáról meg az öreg örmény miséskönyvrül,
241 23| népség az én leveleimet meg az én úri nevemet őröllye
242 23| az én úri nevemet őröllye meg és tsak a’ legokosabb öreg
243 23| iromba, fehér, fekete, meg háromszinü matskák, szukák
244 23| szülemény-e az én kedves néném meg az ő szerelmes öttse is?
245 23| ha a ked levelei maradnak meg, édes néném, bizony nem
246 23| édes néném, bizony nem hal meg halálunknak utánna eggyikőnk
247 23| kiváltképpen a’ frantzia meg a’ magyar. Miért vagyon
248 23| betűz senki, tsak a’ szú meg én. De igen kedvessek valának
249 23| lustálkodott és nem eresztette meg az ő vigan vágtató sörényes
250 23| az asszonyokban talállyuk meg a’ szépet és a’ jót; és
251 23| is. Az én Istenem álgya meg keteket, édes néném, kedet
252 24| hogy mivel Gelej községe meg nem fizette az idei adót,
253 24| kend tüstént pennát és írja meg levelünket a budai basához.~-
254 24| deák uram! Én ezt a virágot meg ezt a verset a Magda leányom
255 24| mivel sejtem, hogy ő sem vet meg engem: alázattal megkérem
256 24| gazdája? És feledi, hogy kend meg csak egy szegény jöttment
257 24| pennája a süvege mellett, meg a kobza a hátán és íme ez
258 24| legény, alig melegedett itt meg, nem átallja a leányomat
259 24| vagyon, amelyet nem emészthet meg tűz, nem harácsolhat el
260 24| nyakunkon a török! Most érkezett meg Kövesdről lóhalálában a
261 24| Ép csak pihenni szállt meg a kádinál, aki híres a jó
262 24| Ott lakmározik, ott is hál meg és holnap reggel indul Gelej
263 24| szekérre rakni a harangokat meg a fehércselédeket és elvinni
264 24| hízott csirkéim vannak, meg egy anyányi bárányom, aki
265 24| huszonhat népet ismertem meg és hatszázhatvanhat történetet
266 24| mindjobban kacagott; én meg haragudtam: hogy mi van
267 24| még jobban nevetett. Én meg már két aranyat adtam volna,
268 24| zsákját.~Az én szürke emberkém meg ezalatt szüntelenül úgy
269 24| meghajolva, - bocsássad meg tolakodásomat, de megvallom,
270 24| Szépen kérlek, magyarázd meg ezt nékem.~- Édes örömest! -
271 24| kígyóba botlom, nem ijedek meg; kutyától se féltem a lábam
272 24| narancslevet és hallgasd meg az én históriámat...~(-
273 24| kopott rézgarasok fordultak meg a kezemen. Az arany látása
274 24| visszautasított, mondván, hogy míg meg nem fizetem az adósságomat,
275 24| magamnak egy darab ürücombot meg kenyeret. És benyúltam az
276 24| egyszersmind, kérlek, ne haragudj meg rám ezért a kis kellemetlenségért.
277 24| egész utcákat vendégeltél meg. A hálátlanság csúf dolog.
278 24| gyermekjáték. Mert tudd meg, jó Hasszán, én vagyok a
279 24| gazdag úr korodban. Engedd meg hát, hogy ma mi hívjunk
280 24| hát, hogy ma mi hívjunk meg tégedet ebédre.~Köszönettel
281 24| aggodalmamat is, hogy miből élek én meg ezután? Kalmár nem lehetek
282 24| tolvajinasnak. Mindjárt meg is ittuk az áldomást. Ebéd
283 24| ötszázzal, ha azt a csodát is meg tudnád tenni, hogy azt a
284 24| arannyal, öcsém! És hajolj meg előttem, mert most már csakugyan
285 24| Juszuf méltatlankodva és meg akarta mutatni, hogy nincs
286 24| ezer évig élek, sem tanulom meg ezredrészét sem annak, amit
287 24| mint aminő a Bingöz Ali meg a Binel Juszuf; és mégis
288 24| Lélekzetemet visszafojtva lapultam meg a padlásajtónál és hallgatóztam:
289 24| kalmárságból gazdagodtam én meg, - szólt az örmény vastag
290 24| válaszolt Csibukdsián. De tudd meg: én jótevő dsinnektől nyertem
291 24| igéket csak nekem mondták meg a háládatos dsinnek, - felelt
292 24| ezeken az igéken fordul meg. Aki ezt a két igét tudja,
293 24| ilyen pórul járj. De tudd meg, te boldogtalan, hogy mikor
294 24| boldog ember. Az Isten áldja meg azt a derék, jámbor örményt,
295 24| tekintetemet és tüstént meg is értettem, mit akar nekem
296 24| ember.» Barátom, hallgasd meg azt az intést szíved szerint.
297 24| Hasszán, nem elégelted még meg a szerencsétlenséget? Több
298 24| Hasszán, - szólt hozzám, - meg mersz esküdni, hogy az erszényben
299 24| ez az egy gyűrű volt?~- Meg én, kádi uram.~- No hát
300 24| uram.~- No hát esküdjél meg.~És megesketett. Annak utána
301 24| tizenháromféle volt, a cigányok meg egy mázsa gyantát fogyasztottak
302 25| monográfiával ajándékozza meg a békalencse-féléket.~Miért
303 25| forgatása. És ilyenkor látszik meg, hogy még a békalencse is
304 25| vele. Az irodalmat tehát meg kell hozatni; a szaktudósokkal
305 25| erősen. (Ezer frank.)~Mindezt meg kell szerezni, bármely áron.
306 25| leforgása alatt tanuljon meg örményül. Haszna lesz belőle
307 25| rakott ritka példányokról, meg a mikroszkopiai készítményekről,
308 25| napjára egy kis bokrétát meg egy nagy lepényt küld. Megesik
309 25| esztendeig és ne tisztelje meg a házamat látogatásaival,
310 25| becsülte is valamire a lábát, meg jóravaló fiú is volt. Ennek
311 25| ezer márkával. A békalencse meg csak várta, várta, hogy
312 25| De hiába várta. A mecénás meg is halt már, Schunke úr
313 26| napjaiban egy kis fiúval jelent meg a déli sétán. Egy ismeretlen
314 26| más derű is világította meg szoborszerű vonásait: a
315 26| vértanuja mint apa jelent meg az Úri-utcán. Mint boldog,
316 26| kalapokat is...~Uram, bocsásd meg nékem gonosznak, de én az
317 26| magyar! Ördög szánkázza meg a németet!» A Kis Pipában
318 26| kis fiú egész történetét, meg az anyjáét is. El. És pedig
319 27| göncölszekerünk, higyje meg uram, igen csekély különbség,
320 27| Ház csak ház, uram, higyje meg nekem. Az aranyos márvány
|