Rész, Fej.
1 1| borostyánát hozta haza. De azt már nem látta örömmel, hogy
2 1| deák, az ő fia pro primo azt mondja, hogy szerelmes ennek
3 1| gyepes gyalogúton és még azt sem hallotta, hogy a feje
4 1| barátom; csakhogy az Isten azt is rendelte, hogy én erre
5 1| megszakadt eret.~A dervis azonban azt mondta:~- Zöld szövet az
6 1| Jászberénybe, és ha ő is azt vallja, hogy az a Nagy-Boldogasszony
7 1| felekezet vagytok, mind azt az egyet imádjátok?~A nagytiszteletű
8 1| örvendezett.~- Tulajdon azt az egyet, bölcs bíró. És
9 1| válaszolt Sólya Gáspár, és azt érezte, hogy boldog hízásától
10 1| rózsaszál gyógyíthatta meg... És azt az orvosló rózsaszálat meg
11 1| kiáltott a plébános, már azt is elfeledvén, hogy törökkel
12 1| monda szinte nyögve, én azt hiszem, hogy ennek a dolognak
13 1| eszedbe jut valami okos dolog. Azt írd meg nékem levélben.
14 1| mibenlétéről. Ama hites ember azt a silány templomot jól megvizsgálta
15 1| ritka szép templomodat. Azt hiszem, most történt először
16 1| édes párja. Sőt megérdemled azt is, Boldogasszony, hogy
17 1| fekete Dienes alább engedi; azt mondja: kövesse a gyermek
18 1| semmit. Akkor az öregek azt mondták rájuk: kétkulacsosok
19 1| fiára. A Rozsály asszony meg azt vallotta, hogy a plébánosnak
20 1| szakálán.~Aztán félig magában azt mondta: Attól tartok, ezt
21 1| napja lesz, tudom, mikor azt a könyvet elolvassa, de
22 1| lelkét ellopja az öregapja, azt nem engedem. Nem én, ha
23 1| valami árok szélén éri-e el azt a szegény asszonyt a vajúdás.
24 1| kapu előtt vár ránk. Csak azt az egyet kérem még, hogy
25 1| kezdett vetni, folytatván azt, ami már oda írva volt: «
26 1| itt vagytok még. Fiam uram azt hiszi, hogy megszökteti
27 1| megszűnt. A föld nyelte el azt a szekeret vagy megállt?
28 1| múlva távozott és a küszöbön azt mondta: «Bármi lészen, hívjanak,
29 1| ege alatt. Ottbenn mindig azt hinném, hogy rám szakad
30 1| való ez a lárma? Hát még azt a szegény beteg asszonyt
31 2| fejük fölött a ház, az egyik azt mondta:~- Mintha tűz volna.~
32 2| Menyhért erre a beszédre azt hitte, hogy a király nem
33 2| jóval tartottam őket, mert azt hittem, hogy becsületesen
34 2| derék Tunya Boldizsár. Az azt cselekedte, ami hozzá illett:
35 2| kegyelmetekkel, jámbor olvasóim; azt, hogy miképpen fogta el
36 2| valóságos abszurdum! Hát még azt ki az ördög hiszi el nekem,
37 2| ördög hiszi el nekem, ha azt mondom, hogy ez a mindig
38 2| kegyetlen szokott lenni. Azt mondom neked, hogy ha a
39 2| másik nehéz dolog: elmondani azt a történetet is, hogy miképpen
40 2| kikerült pergament is csak azt mondja, hogyan beszélhessek
41 2| hagyta ott a fogát a szegény, azt mégis csak az áldott jó
42 2| jótékony kis kézre gondolt és azt hitte, hogy most is cirógatja
43 2| spanyol zsidó Naftali mester, azt mondotta, hogy ő nem tud
44 2| egyiptomi kígyógyökér; de azt aligha találni széles Magyarországon
45 3| Az okos Mehemed efendiről azt mondták a tudós hodzsák
46 3| Mehemed efendiről pedig azt mondták a tudós hodzsák
47 3| vagyok rosszabb a némánál. De azt mégsem tudom méltóképpen
48 3| És kutyafülü örmény, aki azt meri mondani, hogy ebben
49 3| számmal. Hafiz megakad, ha azt kérdezem tőle, hogy micsoda
50 3| értenek a beszédből, sőt még azt sem tudják, fiú-e vagy lyány,
51 3| mindentudó vagyok, tehát tudom azt is, hogy ezt nem te, az
52 4| is élne. És ez serkenti azt a gondolatot, hogy hóhér
53 4| meg a nyakamra nőj? Vagy azt hiszed, hogy nekem Pehliván
54 4| Majmun Alinak, mert mindenek azt hitték, hogy az is csak
55 4| esztendősnek lehetett volna hinni azt a főt, mert halántékán már
56 4| fölemelve nagy, sötét szemét, azt a mindig szomorút. Az udvarbéliek
57 4| keszkenőjével törülte le könnyeit és azt mondta neki:~- Nem nevetek
58 4| friss víz kell a kancsódba, azt is magam hozom. És örülök,
59 4| egykedvű pillantását.~- Azt hiszed, mesélek? nevetett
60 4| nevetett a szultán. Bizony én azt hittem, hogy csupa szemfényvesztés,
61 4| annak se. De most már én is azt mondom, hogy kell valaminek
62 4| kulcsa a franciánál van; azt csak ő tudja kinyitni, senki
63 5| dogaressa.~Az egész dolog, azt hiszem, úgy történt, hogy
64 5| büszkeségem telik benne, hogy én azt konstatálni tudom. Be szép
65 5| istentelenség elrontani azt a remek frizurát? Gazember
66 5| körültem. Még egy perc és azt hiszem, tökéletes gavallér
67 5| vallok. Battista, gazember, azt mondod, hogy a halászok
68 5| elkedvetlenednék. Hirtelen bemutat s azt mondja nekem:~- Le comte
69 5| doge, Francesco Loredan. Azt hiszem, kis, vézna öreg
70 5| brokát alatt. Szeme pedig azt mondta: szorít a ruhaderék
71 5| mindenki, nem tudom mit. Azt hiszem, én is közbe szóltam,
72 5| tanácsának jele. Ezt is láttam és azt is láttam, hogy az ólomfödelek
73 5| szipákolva ígyen beszélt:~- És te azt hiszed, hogy annak az asszonynak
74 6| mind borzasztó érthetően azt beszélte: «Én hím vagyok,
75 6| Lalage édesen.~És akkor azt mondta, nem szóval, de mindent
76 7| tisztelt közönség mindaddig azt hiszi, hogy Copéllia eleven
77 7| burkolt fölfüggesztmény»; ma, azt hiszem, szimbolizmus a neve,
78 7| csekély fölgondolásukkal, még azt sem tudták kitalálni, hogy
79 7| minek kellene keresztelni azt a szegény kis csimotát.)
80 7| schicht’! November van, azt az öreg asszonyt, meg azt
81 7| azt az öreg asszonyt, meg azt a kis lyányt nem lökhetem
82 7| szinte írásnak látszott, mely azt bizonyítja, hogy ez az öltözetdarab
83 8| névtelenség ez áldásait, azt hiszem, még jobban érzi
84 8| barátom bejött hozzám és azt mondta: «Gyere». És bevezetett
85 8| bemutatkozásom a nyilvánosság előtt s azt hiszem, nem vész el egész
86 8| lángjától.~Megöleltem őt. Azt nem mondtam neki, hogy ez
87 8| ötödnap nem történt semmi. Már azt hittem, hogy az én zseniális
88 8| elkövetkezett az a nap, mikor azt mondtuk, holnap lesz a végtárgyalás.
89 8| táblái reszkettek. Szinte azt mondom, hogy igen jól beszélt.
90 8| rendelkezvén zsebórával, azt hitte, hogy hajnalodik és
91 8| és egy kis habozás után azt mondta:~- Nem!~... Hogy
92 9| mégis mindenre megfelelt, azt mondták rá: «ma épp könnyű
93 9| asszentáló bizottság előtt, még azt sem tevén föl róla, hogy
94 9| Gergely egy ütközetben azt látta, hogy a kapitányát
95 9| kiáltott rá mindig a néni. Azt kémleled, van-e még bennem
96 9| ember. S mikor haldoklott, azt mondta, hogy méreg viszi
97 9| kiáltott a hivatalfő. És azt is tudom, hogy most majd
98 9| humorja és a maguk babonája - azt mondta a társának:~- Te,
99 10| Iszol, uram? Hogyan hihessem azt néked, ha mondod is? Hiszen
100 10| megijedt e biztatásra; de mégis azt mondta:~- Hallgatok, uram,
101 10| Ali először ivott füstöt, azt hitte, hogy immár mostan
102 10| megfontolás után mindazonáltal azt volnék mondandó, hogy mégis
103 10| szakálát, töprenkedvén. Végre azt mondta:~- Ej, rakjátok bele
104 10| tudok felelni, szólott. De azt mondhatom, hogy a világon
105 10| aligha vetem el a sulykot, ha azt állítom, hogy minden esztendőben
106 10| harminckét esztendő. Én azt a tizenegy évet kérem vissza,
107 10| predesztinációs erővé. Csak azt említem, hogy Kovács István
108 11| megjegyzések kísérték. Némelyek azt mondták rá: «Ni itt megy
109 11| rettentő módon beszél. És azt hiszem, többnyire németül
110 11| myops... Das Ding an sich? Azt kiáltja ön a fülembe, hogy
111 11| bélyeggyűjtésnek. Az egyik azt mondja, hogy ismer húszezer
112 11| végeredményeiben. A tudósok persze azt mondják, hogy ez bolond
113 11| ezért sült bolond, aki azt állitja, hogy ő mindent
114 11| Fidzsi-szigeteken. Ignoráns valaki, amíg azt is nem tudja? Nem. Mert
115 12| az óra, hogy gyakorolja azt az egyetlen dolgot, amelyben
116 12| való fürdés.~Gyarló elmék azt hiszik, hogy ez ugyan nem
117 12| öltözőbe, azaz hogy vetkezőbe, azt kiáltja a hajlongó szolgáknak: «
118 13| itt. Az avatatlan mindig azt várja, hogy mikor gyújtják
119 13| Aquila nera kávéházba és azt mondtam a Pipponak: Egy
120 13| danolja: «Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regementje...»
121 14| áttérni, mikor egyszerre azt mondja az én sápadt jóbarátom:~-
122 14| jóbarátom.~- Annál jobb.~- És azt veszem észre, hogy ő sem
123 14| habozás után lehető gyöngéden azt kérdeztem:~- .............................?~
124 14| boldogtalan vagyok!... Ismered azt a nagyszakálú, paszomántos,
125 14| harminc.~- Nem, nem; én azt az egyet értem, akinek olyan
126 15| megcsillant a kamarási paszománt). Azt a nagy szívességet, hogy
127 15| Méltóságod e nyilatkozatából azt látom, hogy szíveskedik
128 15| elvétette volna az ajtót és nem azt látná, akit keresett. A
129 15| keresett. A főhadnagy is azt hitte, hogy a csinos vendég
130 15| zokogás fakadt föl:~- Tudom én azt, tudom én azt! De mikor
131 15| Tudom én azt, tudom én azt! De mikor az ő életéről
132 15| amit majd rá mondanak! Azt fogják rá, hogy tolvaj.~
133 15| hadonászva a karmantyúval. Azt fogják rá, hogy egy éjjel,
134 15| apám az ő nagybátyja... Azt mondta neki: «Fiam, ha pénz
135 15| akárhányszor... Vagy talán azt tetszik kívánni, hogy idehozzam
136 15| idehozzam az apámat? Ő is azt fogja mondani... megesküszik
137 15| elcsapott cseléd, egy boszorkány azt állítja, hogy nem így volt...
138 15| állítja, hogy nem így volt... Azt hazudja, hogy az apám tetten
139 15| történetet. Szerette volna azt mondani a leánynak: «Cselédeket
140 15| ajtó felé és csak egyre azt hajtotta:~- Ne higyje el
141 15| hajtotta:~- Ne higyje el azt a vádat... Hiszen az apa
142 16| polgárok utána pillantottak és azt dörmögték magukban:~«Már
143 16| amely ház előtt a tiszt azt kiáltotta: «Halt!» gyászra
144 16| Félemlít, mert fél; mert azt akarja, hogy mások még jobban
145 17| olasz, még se az én olaszom.~Azt hát keresni kell. És én
146 17| töltöttem el, hogy az olaszt, azt a bizonyos olaszt keressem.~
147 17| statisztikusokat, akikről azt mondták nekem, hogy olaszok.
148 17| a kenyér; mindenütt csak azt a pantalont és kabátot láttam,
149 17| lombik, a század; ott hagyta azt a csöpp saját színt és hangot,
150 18| mikor ötesztendős korában azt kérdezték tőle, mi akar
151 18| kérdezték tőle, mi akar lenni, azt felelte: «Generális». Marzio
152 18| Generális». Marzio pedig azt felelte: «Kardinális».~A
153 18| hogy még a karban is csak azt mondta: «Glolia patli» és «
154 18| nostel». Az olvasóról pedig azt hitte, hogy golyóbisozni
155 18| esztendős korában Marzio azt hallotta a vallástanító
156 18| Kételkedni kezdett; és azt vette észre, hogy cáfolni
157 18| szeizmográfok termébe menvén, azt látta, hogy ezek a földrengésjelző,
158 18| hol a füst?~Az asszonyok azt mondták:~- Milyen kár, hogy
159 18| a forró szél lobogtatta azt a kis fakó rongyot, a hegy
160 18| hóhérjának fejét... Nos, uram, ő azt mondja, hogy a fátyolt mégis
161 19| pokrócot s egy ijedt hang azt kiáltja a fülembe:~- Al
162 19| volna egy hatalmas ököl... azt hiszem, ezt önök is mind
163 19| kórus hatféle nyelven.~- Azt már egy negyedórája, hogy
164 19| mely üres hangján mintha azt mondaná: «Ez egyszer rád
165 20| máig sem tudom, ki volt. És azt sem tudom, hogy hívták becsületes
166 20| nevén. Csapkin török szó; azt teszi: gazember, meg azt
167 20| azt teszi: gazember, meg azt is, hogy olyan legény, akinek
168 20| kérdeztem tőle: micsoda? azt felelte: «Árva gyerek vagyok».
169 20| balgatag csődületet, mely azt lesi, hogy a sikátorból
170 20| levélben?~Nem tudni. Némelyek azt mondják, hogy egy fiatal
171 21| ez tsalás; a’ Hetz-mester azt felelte, hogy tessenek elfáradni
172 21| kedves Húgom és látom: máris azt kérdezed, hogy mi volt a’
173 21| mindnyájatokat tisztel, tsókol és azt üzeni, hogy jó egésséget
174 21| Ángoly-Országbann sem. Én eddig azt tudám, hogy a’ Magyar Skribler
175 21| vagy a’ Kultsárné jöttét. Azt a’ Frantzia levelet mint
176 21| Lemouton irattattá velem persze azt hiszi szegény hogy a’ magam
177 21| szemetlenség. Józsa Gyuri meg azt monta hát letegyem a’ leányasszont?
178 21| vólt a’ nagy vendégség én azt hittem vannak vagy százezeren
179 21| mordiót kiátott. Jósa Gyuri azt monta hogy neki rossz a’
180 21| vatsorához készültünk Jósika azt monta, hogy most következik
181 21| Frantziául van ez? Nem értem csak azt tudom benne van a’ su és
182 21| Mert hogy van azt tudom de azt nem tudom hová
183 21| Mert hogy van azt tudom de azt nem tudom hová kell rakni
184 21| Négy órakkor Asszony Anyánk azt monta no most már menni
185 21| tsörömpölő vízi puskákat. Azt hittem hogy a’ bátsi most
186 21| granáriumban. De a bátsi azt mondta most már tsak hadd
187 21| kompániát a’ mi Bátyánk és azt mondja:~«No tudjátok-e,
188 21| magam is részt vettem. De azt hiszem jobb és jó fiúi kötelességemhez
189 21| viszontagságos dologba; de mégis azt mondom, hogy jobb ez így,
190 22| megrabolja az elefántot, pótlandó azt, amit a tünő esztendők sarc
191 22| támadnak kívánságai! Ilyenkor azt hisszük: Apicius csak azért
192 23| szép kis tsúnya egerek: azt mondom nektek, hogy az étekfogótok
193 24| levelét.~- Törökül írjam azt a levelet? - kérdezte Bálint
194 24| verset kend írta.~- Biz azt én írtam, bíró uram.~- Hát
195 24| lóhalálában a molnár legényfia és azt hozza hírül, hogy az egri
196 24| gyermekek pedig imádkoztak.~Azt észre sem vette senki, hogy
197 24| furcsa vándor ember, aki azt hirdeti, hogy ő mesemondó
198 24| ugyan sok érkezésem, de azt mégis szeretném tudni, hogy
199 24| nevetett magában. Eleinte azt hittem, valami mulatságos
200 24| nincs nála semmi könyv. Majd azt kezdtem sejteni, hogy tán
201 24| öreg barátságosan. - Én azt a véghetetlen nagy emberi
202 24| szóltam csodálkozva. - Te azt állítod, hogy a láb haszontalan
203 24| fölösleges jószág?~- Biz azt, ifjú uram! - nevetett a
204 24| nem beszélnéd el nekem azt is: miképen ért ez a szerencsétlenség~-
205 24| szemem közé nevettek és azt mondták, hogy bolond vagyok.~
206 24| imént kiloptam erszényedből azt az aranyat. De aztán rád
207 24| kamatostul visszalopta, azt talán fölösleges külön említenem.~
208 24| megszerezném még ötszázzal, ha azt a csodát is meg tudnád tenni,
209 24| is meg tudnád tenni, hogy azt a hat tojást azonmód visszalopd
210 24| Nem loptad te vissza azt a hat tojást a szarka alá,
211 24| te össze a dsinnekkel?~- Azt is megmondom. Egyszer a
212 24| födelére másztál, megláttalak s azt gondoltam, ez az ostoba
213 24| ember. Az Isten áldja meg azt a derék, jámbor örményt,
214 24| jótevőmet. Neki köszönöm azt is, hogy megsegített a kárbunkulusszemű
215 24| Isztambulba vitorlázzak. Mert azt okosan felfogtam, hogy Szmirnában
216 24| gyönyörködve nézegettem. Egyszerre azt vettem észre, hogy a kis
217 24| Barátom, hallgasd meg azt az intést szíved szerint.
218 24| kételkedhetek a szavadban, és azt sem hihetem rólad, hogy
219 24| magadnak, ami nem a tied. Te azt mondod, hogy a te erszényedben
220 24| zaklatod. Megparancsolta azt is, hogy akárhol érlek,
221 24| leányasszony lakodalmára. Mert azt bizonyosan ki tetszettek
222 24| Pedig most is emlegetik azt a hetedhét országra szóló
223 25| lemnae (Utrecht, 1512.), mely azt a fontos kérdést dönti el,
224 25| füstjét, s ilyenkor a lakosok azt mondják: «Megy a hajó».
225 25| szubszisztenciája van? Semmi. Azt javasolom hát magának, várjon
226 26| nagy nőismerő. Bolond, aki azt mondja, hogy az asszonyok
227 26| gonosznak, de én az első percben azt hittem, hogy az a gyerek
228 26| izzóbb Sziciliánál. Mert ami azt illeti, Szicilia is... Egy
229 27| kimossa az ember lelkéből azt a sok szennyet, azt a sok
230 27| lelkéből azt a sok szennyet, azt a sok ocsmányságot, amit
231 27| Ha egy megszólal, a másik azt hiszi, hogy rég félbeszakított
232 27| szerintem a legjobban festi azt a fogalmat. Száz és száz
233 27| el. A Kelet elkábított. Azt hittem, hogy átlépve Európa
234 27| elvigyen valahova, ahol azt mondhassuk: ez más csillagon
|