Rész, Fej.
1 1| töltse el gyászos életét. Mikor a második apródesztendőt
2 1| Dienes Péter uram leányába.~Mikor nagytiszteletű Sólya Gáspár
3 1| először csak szóval, aztán mikor úgy meggyűlölték egymást,
4 1| az eretnek Dienes Péter, mikor másra akarná kenni, holtáig
5 1| szerzet meg se moccant, mikor a fiú hozzája lépett; csak
6 1| mind Istentől valók. Hát mikor verselek is, csak Őt dicsérem.~-
7 1| megengesztelni a haragvó Urat. És mikor a vész után a hívek és az
8 1| kádi, Ahmed ben Musztafa, mikor Sólya Gáspár uram nagy alázattal
9 1| Hatvanba. És elálmélkodott, mikor látta, hogy a kádi egész
10 1| nyomatékos argumentumai lehettek, mikor így ítélte meg az ő fiának
11 1| VI.~Mikor pedig a jászberényi Nagy-Boldogasszony
12 1| Utolsó napja lesz, tudom, mikor azt a könyvet elolvassa,
13 1| visszajövök. Visszajövök aznap, mikor megszületik az a boldogtalan
14 1| szavakat szegény feleségemnek, mikor búcsúzni jön.~A nagytiszteletű
15 1| szégyent... Mert szégyen az, mikor az ember várandós menye
16 1| Reverendissime Domine Cardinalis...»~Mikor a harmadik szónál járt,
17 1| tapogatózva kereste a kulcslyukat. Mikor megtalálta, lábujjhegyre
18 1| tisztességet tettem néked tavaly, mikor a derék Kelemen deákot,
19 1| Mirjám, hogy meghaljon, mikor életet akar adni. És könyörülj
20 2| annyit jegyzett föl, hogy mikor meggyulladt fejük fölött
21 2| Gáspár és Késő Menyhárt, mikor már ropogni kezdett a mestergerenda
22 2| meg valami gyorsan. Mert mikor a Lassú Gáspár elsőben kikerült
23 2| Meg is éhezett cudarul. És mikor a mester házában eléje tettek
24 2| hegyek közt lehetne találni.~Mikor másnap virradóra a vadászlegény
25 2| fordítva a beszédet, mint mikor kegyetlen szokott lenni.
26 2| János fővételekor, aznap, mikor a vadat már nem vétek pusztítani,
27 2| ruhasuhogás hallatszott, mint mikor a kis leányok bújósdit játszanak.~
28 2| változtatnék a dolgon; de mikor az emődi leveles láda fenekéről
29 2| veszítvén az ő szép hájából. Mikor a folyó partján bandukolna,
30 2| Hajnalig elért a Tiszához, de mikor lovát a komp felé fordította,
31 3| köhögése úgy kongott, mint mikor a koporsóra hull a göröngy.~
32 3| kezdett meghalálozni, mert mikor a fél lába már az Alsirát
33 3| ezentúl okos Mehemed efendi.~Mikor pedig kellő tisztelettel
34 3| akadémia tagja és udvari poéta.~Mikor a mi urunk, a padisah, felfogadta
35 4| törpeségre van kárhoztatva.~Mikor a mester delelni hordja
36 4| és nem kell neki az emlő, mikor a mester odavezet egy jámbor
37 4| Hasszán, mert húszéves koráig, mikor már bízvást el lehetett
38 4| hitték, hogy az is csak móka, mikor elkékül és hanyatt vágja
39 4| fölvetette a csengő kacagás, mikor oda is bevitte Csömlek Hasszánt
40 4| jámbor csoda. Akkor se, mikor Csömlek Hasszán egy szép
41 4| egyedül, gondjába mélyedve, mikor a rizsgyékényen előgurult
42 4| hogy csupa szemfényvesztés, mikor először gurították elém
43 4| második imádságot kiáltották, mikor darabban volt az utolsó
44 4| párkányára tette a lábát, mikor hirtelen vad rémülettel
45 5| bársonymoha volna a szakálam. Mikor a bajuszomat nyesi le -
46 5| összeráncolta a homlokát, mikor hallotta, hogy tizenkét
47 5| készülvén erre a nagy dáridóra, mikor négyszáz vendége van és
48 5| mely megint bevilágította, mikor a gróf minden szavában hibás,
49 5| legboldogabb estéje a mai, mikor engemet, a nemes magyar
50 5| csak akkor jutott eszembe, mikor ő fensége levette arany
51 5| ez az idegek ragadványa. Mikor fölpillantottunk, a dogaressa
52 5| diadala a fehércselédnek, mint mikor a férfi a fejével játszik
53 6| lázasan szántotta a sorokat. Mikor pedig lap végére jutott,
54 6| eresztették le a rézvödröket; s mikor a lánc mégis csikorgott,
55 6| melyik a bíborcsiga vére. De mikor megkondult a harang, ott
56 6| scriptoriumból, ki a monostorból.~Mikor a hegyről lefelé, a templom
57 7| lehetetlenség szégyene, mint mikor arra gondolok, hogy hátha
58 7| egynéhány perccé öregszik, mikor ott állok az aranyhajú kisasszony
59 7| derék pékmester volt és mikor a házmester meghalálozván,
60 7| szegény kis asszonyi személy, mikor virággarmadát tornyoz a
61 7| lehetne ily szép ruhám!» És mikor aztán ottbent az udvaron
62 7| hogy ez mind az övé. És mikor belefáradva az édes gazdagságba,
63 7| érintette és lefekvés után, mikor a gyertyát elfujják, dideregve
64 8| cárt, hogy rossz úton jár, mikor az embernek egy kis füstös
65 8| ezt az újságot szállítván. Mikor azonban a mindig egyforma
66 8| barátom olyan hangon, mint mikor valaki megsúgja a másiknak,
67 8| elszívtam minden szivaromat, mikor végére ért a fölolvasásnak.~-
68 8| csupán két ívre terjedt. Mikor a végére értünk, még csak
69 8| elkövetkezett az a nap, mikor azt mondtuk, holnap lesz
70 9| mondta a madám Müller, mikor ez világra segítette.~Sőt
71 9| gyötörjem magamat vele, mikor úgy se viszi soká.~És nem
72 9| nyúltak a jó pecsenyéhez, mikor az adományozó már eltakarodott
73 9| hogy úgy sem tud semmit. S mikor mégis mindenre megfelelt,
74 9| mellkasát. És elálmélkodott, mikor látta, hogy az a hitvány
75 9| füsttől. Mosdatni kellett. Mikor kimosdatták és meglátszott,
76 9| megetetni ez a rossz ember. S mikor haldoklott, azt mondta,
77 10| növekedett a nagy rejtelem, mikor Hasszán efendi ígyen szólott:~-
78 10| csibukot és fél okka dohányt.~*~Mikor Bilmez Ali először ivott
79 10| és nem szólt akkor sem, mikor maga a hodzsa is egyet bólintott:~-
80 10| kivégzettet az akasztódomb alatt.~Mikor pedig az egri müezzinek
81 10| szerecsen napszámosok énekét; és mikor fölserdült: a szerelem kéjét,
82 10| virágaiban remegett. Fájt neki, mikor virágait leszakították;
83 10| elkövetkezett az az idő is, mikor a készpénzről már nem gondoskodott
84 11| a fülébe lehető halkkal, mikor először vitatkoztunk.~-
85 11| föltámasztotta az állát, mint mikor még csak az első pohár mellett
86 12| érdekessé és kimagaslóvá válik, mikor elérkezik az óra, hogy gyakorolja
87 12| saját képességei iránt. Mikor a fürdés napja közeledik,
88 12| között. A gőzférfiu aztán, mikor az óra négyet mutat, nagy
89 12| mernek vele gorombáskodni, mikor húszast vált; a nyelvetlen
90 12| pedig megcsóválja a farkát, mikor elhalad mellette.~A gőzfürdő
91 12| aztán egész fürdésén végig. Mikor belép az öltözőbe, azaz
92 12| tapasztaltságát és tudományát. Mikor aztán két-három vendéggel
93 12| tótágast áll a medence közepén. Mikor ismét fölszínre kerül, úgy
94 12| harmincnégyfokos vízben. S mikor végre a gőzkamara felé indul (
95 13| avatatlan mindig azt várja, hogy mikor gyújtják meg már a gázt.
96 13| ez a folytonos szürkület. Mikor estefelé fellobban a söntésnél
97 13| köpönyegükön a hant homokját, mikor némán, mozdulatlanul ülnek
98 13| végigborzongatott.~Az este, mikor nehéz léptektől kongott
99 13| apámat. És nagyon megörültem, mikor a Károly-kaszárnya börtönéből
100 13| tőle.~És félek most is, mikor a nagy ón-asztal mellett
101 13| szélével és alig moccan, mikor nagynéha megszólal. Most
102 13| annál hatásosabb legyen, mikor e fenyegető szőrerdőből
103 14| esztendőben egyszer lát. És mikor találkozik vele az utcán,
104 14| egészségre szándékoztam áttérni, mikor egyszerre azt mondja az
105 14| részvevően tudakozódjak, mikor rémülve láttam, hogy az
106 14| csodálatosan hosszú pilláit, mikor néha elszakadt a selyem
107 14| uniformisért!~Mondá és elrohant.~*~Mikor újra és újra találkoztam
108 15| végigszaladt az egész városon, mikor Tibold Miklós nyitott bérkocsin
109 15| mellett a zöld ripszdivánon, mikor kopogtattak.~Két úriember
110 15| magát kissé megzavarodva, mikor Tibold fölkelt, hogy szivar
111 15| én azt, tudom én azt! De mikor az ő életéről van szó...
112 15| fogják rá, hogy egy éjjel, mikor kártyán veszített, feltörte
113 15| éve történt ez a dolog, mikor én még kis leány voltam...
114 15| persze, feltörte a szekrényt, mikor nem találta a kulcsot...
115 15| előtt volt az, igen régen... Mikor én még iskolába jártam...
116 16| végignyargalt Európa derekán; s mikor hozzánk ért is, még mindig
117 16| ha csak nem kincsekért.~Mikor az utcát végigsöprötte ez
118 16| zaklatása és börtönbe hurcolása. Mikor a csöndes, békességes családapa
119 16| mellett együtt konferál. Mikor aztán a doktor, épp oly
120 16| szimatolván, mint a jó vizsla, mikor vadat érez.~Három ezüst
121 17| csak áll. Milyen lehet hát, mikor kirohan valami égő várkastélyból,
122 17| kicsit sötét pillájukat, mikor lent villan a tőr, durran
123 17| minden nő primadonna. És mikor meghaltak, festőien, gyönyörű
124 17| felügyel a napszámosokra, mikor a citromos ládákat hajóba
125 17| Mosolyogva néznek utánam, mikor leszállók. «Bolond német»,
126 18| Gondviselés útjai.~Turiddu, mikor ötesztendős korában azt
127 18| kardinális lett belőle.~Mikor a kispapok sétálni mentek:
128 18| kikerülhetetlen Istenben, mikor huszonkét éves korában pater
129 18| ugyanazt, amit a kadét, mikor végre hadnaggyá nevezik
130 18| Etna dolgozik, és ki tudja, mikor kell menekülnötök a tűz
131 18| taréja mind vörös; pedig mikor az Etna mozog, már két héttel
132 18| nem igen lehetett tudni, mikor lett este - izzó tűzfoltok
133 19| velencés szájjal ejtett fuoco, mikor sötét koratavaszi éjtszaka
134 19| forgács néki az, aki vele van, mikor a Halál feléje nyúl.~Ilyenkor
135 19| kint kezdődik az udvaron. Mikor a pap utolszor nyomja az
136 19| el végső fokát akkor sem, mikor a delinkvenst már a hóhérlegények
137 19| akkor válik végtelenné, mikor fönt áll a zsámolyon és
138 19| nyomasztó érzése volt-e az, mikor az iskolában először kellett
139 19| ver a szíve sebesebben, mikor a pisztolyokat töltik. De
140 19| pisztolyokat töltik. De mikor a segédek félrevonulnak,
141 19| szörnyű érzése akkor kezdődik, mikor vak homály és néma csönd
142 19| vesz körül bennünket... Mikor szemünk nem talál egy pontot,
143 19| amelyre rászegződhetnék és mikor az abszolut hangtalanságban
144 19| egyedülvalóságról, a félelemről, mikor a keresztyén világ apraja,
145 20| beszélek.~Akkor történt ez, mikor Konstantinápolyt még nem
146 20| ez; de nem nagyobb annál, mikor mindezt várjuk.~Hétfőn és
147 20| lesni a Pest-fogadó előtt, mikor érkezik az európai posta;
148 20| lehetett világéletében, mikor most is élhetetlen, együgyű
149 20| maga se tudta miért; és mikor mindenki menekült, ő is
150 20| mint valami mesterséget. Mikor kérdeztem tőle: micsoda?
151 20| ő kacagott legbutábban, mikor nevették zagyvalék beszédét.
152 20| árva gyereknek nemzete, mikor megvénült a bujdosásban?~
153 20| fejlettségű agyvelőkben is!)~Mikor először láttam, mint nevezetességet
154 20| mindig fölzajgott; aztán, mikor a táska kiürült, nagy csöndesség
155 20| Konstantinápolyban. Nem láttam őt többé.~Mikor a következő nyáron lementem
156 21| tsak menénk valahogyann, de mikor a’ Borsodi fekete föld sara
157 21| nékie vesztére tör vala, mikor reá bízá ezt a’ szerentsétlen
158 21| elméne a’ kedvem a’ tréfától, mikor sűrű fekete éjtszaka lőn
159 21| elfáradni a délutáni viadalra, mikor az állatok döglésig fognak
160 21| téli időben. Lotti Nénénk, mikor délelőtt nálla valék, aranytsipkét
161 21| akartából; de hogy mostan, mikor immár a Frántz parasztság
162 21| jó félóráig beszélgeténk, mikor álmélkodva értem, hogy ő
163 21| juték a’ garádicsonn; de mikor arra került a sor, hogy
164 21| kell rejtenem levelemet mikor hallom a’ Lotti néni vagy
165 21| érdemes a’ fejemet törni mikor úgyis tsak itt akarom neked
166 21| neked mindeztet megirni mikor te tsak fél esztendővel
167 21| mondhassam el ezeket neked mikor tégedet is tsak úgy el vittek
168 21| hasonlít a’ Majomhoz és mikor a’ bátsival az Elysium kertyében
169 21| toupé, lokni vagy wukli.~Mikor felkészültünk át kelletett
170 21| is disznó’ sirral kenik. Mikor az utza közepén gázolnak
171 21| hogy nállunk meg tsupa sár. Mikor lementünk már ott vólt a’
172 21| emlékezten édes Klarisz mert mikor az Eszlári ebédlőben tanultuk
173 21| tudod lelkem nem tréfa az mikor az ember először megyen
174 21| eztet nekem megmagyarázná!~Mikor éjfél felé vatsorához készültünk
175 21| tértem a’ báltól lelkecském! Mikor véget ért az a furtsa szünóra
176 21| oltani. Fél holtak voltunk mikor a’ béresek át tzipeltek
177 21| csak az enyimbe nem és mikor a’ szegény Urak jajgatva
178 21| Fótisztelendő Úr felháborodása, mikor az utolsó falatnál észre
179 22| istenek, mely gyötrelem az, mikor római polgárnak barbár földön
180 23| nyomorúság és fárattság, melly mikor hirtelen elmulik, elrepűlünk.
181 23| írásomba néz a’ hátam mögül, mikor itt üldögélek a’ pulpitusnál.
182 23| dítsérem kedet; hogy én mikor vagyok keddel, aztat nem
183 23| nagy traktán az egerek, mikor férjhez megy az ő király
184 23| fiába mennyen gazdálkodni, mikor öszveszedi ama nagy lakzira
185 23| mellette és kiáltsatok berdót, mikor jön a’ tolvaj-nép. Mert
186 23| szóll a’ ketek fülében, mikor írnak, azért ollyan a’ levelök,
187 23| gyönyörűséges leveleket irni, mikor olvashatom! Ez nékem elégséges
188 23| ezek a’ levelek ollyankor, mikor a’ magyar Madame de Sévigné
189 24| se jut neki az indulás, mikor a mi emberünk már rég megjárta
190 24| járt már a nap az égen, mikor fölébredt. Első dolga volt
191 24| gazdáját és igen bosszús lett, mikor az udvaron megint valami
192 24| csináljak én ostoba meséket, mikor a világ forgása a legjobb
193 24| fel-felszisszent. Végre, mikor megszabadult a bajtól, egy
194 24| másképen sem fáj a lábam soha. Mikor megyek, nem kell attól tartanom,
195 24| mindig nálam a piszkafa. Mikor pedig már eleget szolgált
196 24| Huszadik évemben jártam, mikor egyszerre kezembe kaptam
197 24| gyakran ittam a borodból, mikor egész utcákat vendégeltél
198 24| lophattad volna el, - szóltam, - mikor az ingem alatt, bekötözött
199 24| meredtem az álmélkodástól s mikor végre szóhoz tudtam jutni,
200 24| födelére. Ott meghúzódom s mikor észreveszem, hogy bent már
201 24| meg, te boldogtalan, hogy mikor a házam födelére másztál,
202 24| Hogy mernek ide jönni, mikor én akarok hozzájuk menni?~-
203 25| vagy tizenöt a világon. De mikor ilyen óriás kutatás történik:
204 25| hírmondója ez a tudománykedvelés, mikor a papok még a testnek is
205 25| a plébános meghatottan, mikor elolvasta a levelet. - Magának
206 25| Friedrich Wilhelm Schunke.~- De mikor jut hát a szegény békalencse
207 25| csak várta, várta, hogy mikor készül el az ő monográfiája?
208 26| mosolygás, mindig olyankor, mikor megigazította nyakravalóját,
209 26| Rendkívüli volt a föltünés, mikor az érző szívnek ez eleven
210 26| haza tündöklő csillaga, mikor ilyen cudarul részletesen
211 26| mennyország lakozik keblemben, mikor gyermekemmel sétálok!...
212 27| öreg szomszédom.~Meglepett, mikor elmondta, hogy redemptorista
213 27| idegen nyelven mondott. S mikor kérdő pillantást vetettem
214 27| erősebbek győztek. Vagyis mikor valamit ki kell fejeznem,
215 27| ami elvégre nem is csoda, mikor európai emberrel, európai
216 27| hegy. Keserű csalódás ért, mikor egy-egy ausztráliai sziget
217 27| elbámészkodunk egy kicsit, mikor először jön velünk szembe
|