Rész, Fej.
1 1| Tanult és vitéz híredet már hallottam. Ilyen emberre
2 1| borostyánát hozta haza. De azt már nem látta örömmel, hogy
3 1| morgott a fiú fülébe. Ezt már nem értette Kelemen, mert
4 1| a kérdések, a jövő héten már kőmivesek és ácsok dolgoznak
5 1| humillime! kiáltott a plébános, már azt is elfeledvén, hogy
6 1| pap haragudott, de most már a másik, az a sovány fekete
7 1| szegényekről.~A kádi most már a szemöldökét ráncigálta.~-
8 1| vagy a fiam!~A tiszteletes már a lovon ült.~- Megyek, -
9 1| Istennek ajánlom. A szekérke már a kapu előtt vár ránk. Csak
10 1| esztendős vagy, benőhetett már a fejed lágya. Te tudod,
11 1| suae quisque fortunae.~- Már pedig én az urammal megyek, -
12 1| vetni, folytatván azt, ami már oda írva volt: «Egy hazug
13 1| takarodj innen, gonosz! Most már tudom szándékodat. De szembeszállok
14 1| a harmadik szónál járt, már maga volt a szobában. És
15 1| hogy vékony kék palástját már egész általjárta az őszi
16 2| és Késő Menyhárt, mikor már ropogni kezdett a mestergerenda
17 2| Akarunk, felséges úr...~- Ez már derék beszéd, fiaim, - nevetett
18 2| boldogtalan fickó.~De a király már úgyis elég időt fecsérlett
19 2| tiszta, jó ápetitus. Most már sokkal kevesebbel is beérte,
20 2| nyulászni tanítsam. De az ellen már protestálok, hogy az én
21 2| fővételekor, aznap, mikor a vadat már nem vétek pusztítani, beállított
22 2| így szólott:~- Hát most már beszélhetünk tovább, király
23 2| mindnyájan ki tetszettek már találni, hogy ezt a másik
24 2| lett a sarka, hogy most már bátran meg lehetett patkolni.
25 2| vegyék; mert a beteg leány már vívódni kezdett a halállal.
26 3| meghalálozni, mert mikor a fél lába már az Alsirát hídján volt,
27 3| kevesen, mert az okos Mehemed már nem volt közöttük. És megegyeztenek,
28 3| bárányaim, öreg mesemondó vagyok már. Régi nótát fújok. Mindig
29 3| áhítatosan fülelnek.~Mivel én már ilyen világos beszédű vén
30 3| Mondom, édes cselédjeim, már csak három tulipán volt
31 3| okos Mehemed efendi, aki már ötven esztendeje heverész
32 4| gyerek, főképp a fehér, már cudar drága, eszerint tetemes
33 4| bajusza serkedezik, mert már tizenhat esztendős. «Gel,
34 4| mert húszéves koráig, mikor már bízvást el lehetett törni
35 4| azt a főt, mert halántékán már csupa fehér volt a haj.
36 4| A müezzinek elkiáltották már a déli imádság hirdetését
37 4| tréfálkozni, beszélgetni. Ha már megvan ez a szerencsétlenség,
38 4| kockázó bábut. Hallottam már a sakkmasináról, amelyiket
39 4| hittem annak se. De most már én is azt mondom, hogy kell
40 4| megrázta a serleget, mint aki már szeretne játszani.~- Mulass
41 4| derekára a parafavértet és már az ablak párkányára tette
42 4| hazudságot talált ki:~- Már pedig nekem itt kell maradnom.
43 5| az ujjak dolgában. De ez már mathematika, nehéz dolog,
44 5| San Moisèn harangja. Ez már deákul beszél, a reggeli
45 5| lóbálódzik; hanem az érc már nem riadoz, zengése lágy,
46 5| melyet Szmirnából várnak, már harmadnapja késik. Szóval
47 5| vánkosra. A doge fején most már csak egy kis fehér gyolcs
48 5| mindjárt áldani fog.~De nini, már itt a dogaressa is. A háziúr
49 5| Hát nekünk nem is lehet már ma játszani?~Az asztalon
50 5| kíséretével a terembe, ahol a doge már olyan piros volt a krampampulitól,
51 6| történt az esztendőben, hogy már kora délután vászonernyőket
52 7| vagyok én, hogy ezt a dolgot már az első két sorban kikottyantom!
53 7| földszinti szobácskájában már csak ketten maradtak: egy
54 7| szöveteket, aminőket ma már nem is látni. Volt ott,
55 7| álom.~*~Miklós, a szolga, már a boncolás előtt észrevette,
56 7| tizennégy forintot.~Ezeket most már méltóztassanak beilleszteni -
57 7| az ő művét.~Mert - mint már pedzettem - ne méltóztassék
58 8| minden igazságnál. Talán már akkor is tudtam, hogy józaneszű
59 8| mindez lehetetlen volna. Már a szedők kacagva raknák
60 8| A keskeny udvari ablak már fehéredett, én meg elszívtam
61 8| kérlek alásan.~Ez a beszéd már csupán két ívre terjedt.
62 8| ötödnap nem történt semmi. Már azt hittem, hogy az én zseniális
63 8| héten át folyt olvasásoktól már egészen megbarátkozott saját
64 8| barátomat, nem is tudom már hányadszor.~Másnap a pestvidéki
65 8| őt meg három napira, az már mellékes.~ ~
66 9| pecsenyéhez, mikor az adományozó már eltakarodott onnan.~*~-
67 9| benne a doktor úr. Most már sietni kellett a temetéssel.
68 10| édes, fiam.~Ez a paradoxon már megoldhatatlan volt annak
69 10| jövedelme, íme a mi nagyurunk már tíz esztendeje abból él,
70 10| annyi bolondot beszéltem már össze egyhuzamban, hogy
71 10| huszárhadnagy lett belőle s ekkor már senki sem szólt bele a szivarozásába.~
72 10| is, mikor a készpénzről már nem gondoskodott senki és
73 10| Emberi törvények szerint most már igazán a pokolba kellene
74 11| spriccer között azonban már kezdett belőle kifelé kívánkozni
75 11| Tessék hallgatni...~Most már elcsendesedett és mosolygott
76 11| tudja. A másik, később, már harmincezret ismer és új
77 11| A főtisztelendő úr most már igazán haragos volt és miután
78 11| felrobbant, mint a bomba és már nem fagót, hanem egy óriás
79 11| üzletet.~Valóban megakadt már az egész üzlet. Nem evett,
80 12| egész kötetét. A pincérek már tudják, hogy Mindenki úr
81 12| Pont öt órakor a gőzférfiu már benn ül az ő forró medencéjében.
82 12| gyönyörűségét.~A dörzsölő-kamarába már egész hírnév kíséri őt;
83 12| óriást:~- No Kristóf, maga már nem a régi! Vagy attól fél,
84 12| A gőzférfiu azonban most már zsarnoki erővel nyomja le
85 13| szolid, fiatal urat, aki már nem lakik Pesten.~A sörház
86 13| hogy mikor gyújtják meg már a gázt. Holott a szobácska
87 13| csalódást, hogy ez a sörház már egynéhány száz esztendős.
88 13| amely egykor, valaha régen, már végigborzongatott.~Az este,
89 13| az a furcsa, mérges lakat már nem fekete, mint egykor,
90 13| szűk, mély udvar ablaka már csak egy keresztfákkal átszelt
91 14| milyen nagy bajom van nekem!~Már ráállt a szám, hogy részvevően
92 14| oktalan, ostoba sápadtság. Már pedig teljességgel nem vala
93 15| ügyben kellett oda mennie. Már a vasútnál nagy feltünést
94 15| nyugalmazott őrnagy úr lesz... Már megválasztották. A többi
95 15| és bekapcsolta atilláját, már előtte állt egy szép, nagy
96 15| főhadnagynak úgy rémlett, hogy már hallotta valamikor ezt a
97 15| lebűvölten állt a szoba közepén. Már nem vágott a szavába és
98 15| kell...»És az az asszony már négy éve zsarol bennünket...
99 16| azt dörmögték magukban:~«Már megint valami rosszban sántikál
100 16| uramnak:~- Dominatio vestra már megint perplexiter informált
101 16| beszélgettek. És mintha most már hárman is lettek volna,
102 16| hatalmas úr:~- Százszor mondtam már, hogy scandalosus nagy szamár
103 17| Haj, önöknek fiataloknak már magyarázni kell ezt a fogalmat!
104 17| göndör, ritka fekete és - ez már csakugyan nevezetes - fülbevalót
105 17| olaszok? Haj, de nem volt ő már a gondolás sem, aki a hajóról
106 18| hatodfél éves: a szemináriumban már felöltöztették gyönyörű
107 18| mivel imádkoznak ők most már?~Mert eleveneszű kis fickó
108 18| észre, hogy cáfolni most már nem tud olyan könnyen, mint
109 18| fölkerülvén Rómába, a theologiára, már félig pogány volt; de még
110 18| amely szerencsés embernek már negyven éves korában módot
111 18| még nem érzi meg; de a gép már biztosan hírül adja.~Don
112 18| pedig mikor az Etna mozog, már két héttel előbb sápadni
113 18| béle.~A szeizmográfok most már úgy dolgoztak, mint a veszettül
114 18| Május 23-án a lávafolyam már csak egy kilométerre járt
115 19| Félelem.~Pillám már nehezen mozdult, mintha
116 19| vannak egy kicsit ijedve - már csak a Triesztben váró «
117 19| igazi tűzvész. Volt nekem már részem különbben is, a Fekete-tengeren,
118 19| érdekes.~A következő percben már fönn voltam a födélzeten
119 19| kórus hatféle nyelven.~- Azt már egy negyedórája, hogy eloltottuk.
120 19| a halálra itélt vívódása már a siralomházban kezdődik.
121 19| kezdődik. Az a nyomorult ugyan már érzi, hogy el van szigetelve
122 19| sem, mikor a delinkvenst már a hóhérlegények kötözik...
123 20| magyarok kaszinója kilenckor már mindig teljes volt. Elsőnek
124 20| ő árva gyerek.~Magyarul már alig tudott. Török, olasz,
125 20| magyarok, hogy a Csapkin Jóska már rég meghalt.~Mi volt abban
126 21| kitegyed. Én ugyan jártam már Béts városábann is télvíz
127 21| saraknak; de reánk is esteledék már és még nem tére vissza.
128 21| városbann. Te, édes Hugotskám, már voltál Nyíregyházánn, és
129 21| jutni, mert a’ hajóhidat már Ádventben fölszedék s a’
130 21| a’ Bétsi Coffeur, a’ ki már mostan foga a’ nagy munkába,
131 21| Lelkem Hugotskám, én jártam már Bétsbenn is Hof-Ballon és
132 21| Viza vala benne, a’ kit már dél’előtt láték a’ Halászok
133 21| dugókat. Ezt is hallám már Bétsben, Apród szolgálatot
134 21| érkezém. És a’ Kirurgus, ki már reggeli kávéjáért zaklatá
135 21| ollyan dühös lett.~Jaj de már a’ közepin járok pedig még
136 21| örülök, mert vissza most már hosszabb az ut mint odáig.
137 21| tsupa sár. Mikor lementünk már ott vólt a’ nagy vendégség
138 21| Anyánk azt monta no most már menni kell késő van elég
139 21| nekünk világítson. De ennek már fele se volt tréfa a dámákat
140 21| a bátsi azt mondta most már tsak hadd égjen az életnek
141 21| papirosom sem, s a’ kultsárné már ‘sörtölődik, hogy mit tsinálok
142 21| Klariszom az idei Mádi bálon már te is velünk leszel addig
143 21| béli Iffiút igen megkedvele már az első naptól fogva és
144 21| vagyon. A’ fördő kúrát ugyan már akarám etcer használni,
145 23| kedet igy vénitem; mert az már tsakugyan nem járja, hogy
146 23| nektek, hogy az étekfogótok már tsak inkább az én kedves
147 23| rendű és rangú magyarok.~Már tsak azért is kívánom eztet,
148 23| világnál! Ked édes néném, már 1717-ben íra nékem; ama
149 23| miként a’ sóltáros mongya, én már repülök. Könnyen repülök,
150 24| indulás, mikor a mi emberünk már rég megjárta Budát és elhozta
151 24| Törökországban, bíró uram.~- No az már igaz, hogy kevés olyan peregrinust
152 24| hírül, hogy az egri basa már Kövesden van fegyvereseivel.
153 24| Akkor pedig jaj minekünk!~De már erre megszeppent a bíró
154 24| nagyot aludt. Magasan járt már a nap az égen, mikor fölébredt.
155 24| zaj hallatszott.~- Mondtam már, hogy várjatok sort! - kiáltott
156 24| szerzet ez. A mai világban már kevés a mesemondó; hát még
157 24| ki, mint kegyes olvasóim már alkalmasint kitalálták,
158 24| felhúzta új cipőjét és most már igazán távozott, de csak
159 24| jobban nevetett. Én meg már két aranyat adtam volna,
160 24| végig az orcáján.~Engem most már annyira ösztökélt a kíváncsiság,
161 24| aminő a láb.~- De most már igazán egy kukkot sem értek
162 24| a piszkafa. Mikor pedig már eleget szolgált két lábam:
163 24| Uram, - mondtam neki, - ha már ennyire megoktattál, nem
164 24| csakugyan hamar kiürült. Ekkor már megszeppentem egy kicsit.
165 24| Mesterséget tanulni vén vagyok már. Tudományom nincs. Valóban
166 24| hűlt helye van.~Most aztán már igazán szerettem volna sírva
167 24| kellemetlenségért. Én ugyanis (most már halkabban beszélt az idegen)
168 24| csodálkozástól.~- Ugyan már hogy lophattad volna el, -
169 24| szarkát nem riasztod el?~- Már hogy riasztanám? Hiszen
170 24| papucsát. Most a bátya lábán már csak az igen bő sárga szattyánbőr
171 24| szarka alá, az Ezerszem már mellettem volt és kacagott
172 24| hajolj meg előttem, mert most már csakugyan én vagyok a tolvajok
173 24| mikor észreveszem, hogy bent már mindenki alszik, a padlásajtón
174 24| legfelső ablakába, amelyen már nincs rostély és összeharácsoltam
175 24| Rohan az idő... Nézd, a nap már nyugvóra hajlik... El találsz
176 24| az erszényt. Elfeledted már, mit mondott neked a jó
177 24| szerint. Vagy elfeledted már, hogy eddig csak azért szakadt
178 24| félbe Bálint deák, - nézd már alkonyodik és neked nagy
179 24| Úgy-e, Kadri efendi? Ha már benne vagyok a késedelemben,
180 24| szavadra hallgassanak ezután. Már fölnyergeltettem a lovadat.
181 24| dervis a kilenc egeret. Arról már nem szól a régi francia
182 24| ettőlfogva a kevély bíró úr már nem ítélte a deákot olyan
183 25| tudnak, Aristotelestől, aki már rég meghalt, Schulze úrig,
184 25| fogalom, mint minálunk. Ott már vőlegény mindenki, aki egy
185 25| kilenc órakor rendszerint már mindenki alszik. - És ebben
186 25| én hányadszor búcsúzott már el s tudom is én hányadszor
187 25| olyan kis növénycsaláddal? Már a tizedik napon új dolgokat
188 25| várta. A mecénás meg is halt már, Schunke úr pedig plébános
189 26| lesz. Père noble. Mivelhogy már negyvenöt esztendős. Rossi
190 27| Ezen a réven tíz perc múlva már tudtam, hogy kicsoda az
191 27| hatszor, magam sem tudom már. Elfecsérlett idő az.~Tudom,
192 27| semmit, amit látni lehet. De már az első utamon az a meggyőződés
|