Rész, Fej.
1 1| hosszú vagyon ő kemének.~És most Kelemen deák, az ő fia pro
2 1| megpattant egy ér és a véremet most a föld issza. Eredj és hagyj
3 1| hallod-e, poéta pajtás, most gondoljunk arra, hogy miként
4 1| szép fekete szakálát. Hát most hallgasd meg a pörös kérdést;
5 1| templomodat. Azt hiszem, most történt először a világon,
6 1| jó Mirjám, mert nélküled most nem volna boldog a derék
7 1| pápista pap haragudott, de most már a másik, az a sovány
8 1| ezekről a szegényekről.~A kádi most már a szemöldökét ráncigálta.~-
9 1| te boronáltad össze. Hát most segíts is rajtuk, bárányom.
10 1| engemet házából. Akkor, most egy esztendeje, könnyen
11 1| háza, kebelében szobája. Most nehezebben veszem a nyakamba
12 1| nagytiszteletű apám uram, mondta most az ajtóban Rozsály asszony. -
13 1| esztergomi érsek keze... Most legott megjelentem ő eminenciájának,
14 1| takarodj innen, gonosz! Most már tudom szándékodat. De
15 1| Dienes Péter.~Megjelent most az ámbituson a reverendissimus
16 1| is megmutatom...~A dervis most ott termett az ámbituson.~-
17 1| annyit tudott kizokogni:~- Most meg... most meg itt a fiú
18 1| kizokogni:~- Most meg... most meg itt a fiú is!~Nagytiszteletű
19 1| százhuszonnégyezer szentjei, most szűnjön ám az áldás, mert
20 2| Hihetetlen dolgot kell most elhitetnem kegyelmetekkel,
21 2| hanem a tiszta, jó ápetitus. Most már sokkal kevesebbel is
22 2| dolog ez, felebarátaim! De most következnek a még nagyobb
23 2| majd beszélhetünk tovább. Most pedig punctum!~Történt ez
24 2| pedig így szólott:~- Hát most már beszélhetünk tovább,
25 2| Gáspárból Sebes Gáspár, most reám szakad a másik nehéz
26 2| vastag lett a sarka, hogy most már bátran meg lehetett
27 2| szaladtál életedben, kölyök, most szaladj, mert ettől a levéltől
28 2| gondolt és azt hitte, hogy most is cirógatja fájó fejét;
29 2| szegény fejével. A fődolog most az volt, hogy az Ábrahám
30 3| Allahról.~Egy a sátánról.~- Most nékem meg kell halnom, -
31 4| rendes sipításával; hangjának most volt valami megtörött, fájó
32 4| Nem hittem annak se. De most már én is azt mondom, hogy
33 4| Köszönöm, jó uram... És most dologra, mert nincs vesztegetni
34 4| félj, a mentség bizonyos. Most alkonyodik. Hallom a müezzinek
35 4| mint sérthetetlen menekülő. Most ne is szólj, ne is kérdezz
36 4| Isten. Hátha nem vesznek most sem észre? Majd eljön az
37 5| kórházba kell vitetni.~És most megszólal mellettem a szépapám:~-
38 5| peng a mozaikon.~A mester most sütővasakat szed elő. Inasa
39 5| mint valami harangjáték. És most elénk toppan egy hórihorgas
40 5| szinte üres lett a terem. Én most olyat láttam, mintha húsvét
41 5| pirosló vánkosra. A doge fején most már csak egy kis fehér gyolcs
42 5| hiszen ez az érsek, aki most mindjárt áldani fog.~De
43 5| Dame gagne. És gróf, most adósa vagyok önnek ezerhatszáz
44 5| viseltetik a női nem iránt.~Most két úr halkan mondott valamit
45 5| dolgot, annak a himpellérnek most rendén volna a szénája.
46 6| remek, drágalátos képeket, most az óda betüinek vetéséhez
47 6| éltető, mint a kemencéből most kikerült kenyéré.~Erasmus
48 6| milyen volt az a Lalage?»~És most a Kísértő, feljővén a mélységekből,
49 6| szerint keveredtek tábláján. Most nem tudta melyik ennek vagy
50 7| méltóztassanak megengedni, hogy most megint lirizáljak egy kicsit
51 7| bohém őszinteségem. És íme most megvallom, hogy az aranyhajú
52 7| Sehol, hölgyeim és uraim.~És most előáll az ő foltos, szennyes
53 7| tizennégy forintot.~Ezeket most már méltóztassanak beilleszteni -
54 8| végig a Váczi-utcán. És most a közélet terére lép?~Álmélkodva
55 8| belenyugodott operátumába és most minden reggel az újpesti
56 8| kiürítésével fenyegetődzött, most az én barátomhoz fordult:~-
57 9| hivatalfő. És azt is tudom, hogy most majd színlelt betegséggel
58 9| megbízott benne a doktor úr. Most már sietni kellett a temetéssel.
59 10| fiam, iszom.~Bilmez Ali most még jobban bámult.~- Iszol,
60 10| Hiszen böjtszaka vagyon most, és napszállatig nem iszik
61 10| vagyis füstöt iszik.~És íme, most látszik meg annak a dolognak
62 10| Emberi törvények szerint most már igazán a pokolba kellene
63 11| Kraxelhuber-dialektusban is szólalt meg.~Én most mindjárt beszéltetni fogom
64 11| embereknek... Tessék hallgatni...~Most már elcsendesedett és mosolygott
65 11| vívmány.~A főtisztelendő úr most már igazán haragos volt
66 11| örvény.~A főtisztelendő úr most egy kicsit nyugodtabban
67 11| mert...~Gyula, a főpincér most a főtisztelendő úr füléhez
68 12| ki. A gőzférfiu azonban most már zsarnoki erővel nyomja
69 13| és féltem tőle.~És félek most is, mikor a nagy ón-asztal
70 13| mikor nagynéha megszólal. Most is németül szól és azon
71 13| épp így gesztikulálhatott most harminc-negyven esztendeje.
72 15| elmondhatják, amit jónak vélnek. Most azonban nincs helye semmi
73 15| teljesíteni. Nekünk tehát most nincs többé más kötelességünk,
74 16| mesterséget Pest városában űzte ép most száz esztendeje. És valának
75 16| beszélgettek. És mintha most már hárman is lettek volna,
76 17| magyarázni kell ezt a fogalmat! Most harminc esztendeje még nálunk
77 18| fakadtak: mivel imádkoznak ők most már?~Mert eleveneszű kis
78 18| vette észre, hogy cáfolni most már nem tud olyan könnyen,
79 18| lett béle.~A szeizmográfok most már úgy dolgoztak, mint
80 18| elfoglalta volna az ég helyét és most aztán lefelé omlana...~Nicolosiba
81 19| tisztelt olvasóim, akik most a hajóégés s a riadalom
82 19| halálra vált nők és ezek a most először tengeren járó jámbor
83 19| mindenki messze és idegen. Mert most minden, mindenki csak magának
84 20| lehetett világéletében, mikor most is élhetetlen, együgyű gyermek!~
85 20| ha valakire rápirítok. Most azonban százszorosan éreztem,
86 20| levélben?~A Csapkin Jóska most egy kétségbeesetten kevély
87 20| két szamár és az aláírás: «Most hárman vagyunk».~De ez nem
88 21| képzeld nekem a szépet tette most jött ki a katonaságbul.
89 21| udvarába de Bétsbe tsak most járja nállunk meg egésssz
90 21| tsak örülök, mert vissza most már hosszabb az ut mint
91 21| készültünk Jósika azt monta, hogy most következik a szünóra. Vajjon
92 21| ejtés szerint? De nini tsak most veszem észre, hogy tudákos
93 21| Asszony Anyánk azt monta no most már menni kell késő van
94 21| Azt hittem hogy a’ bátsi most igazán meg fog haragudni
95 21| granáriumban. De a bátsi azt mondta most már tsak hadd égjen az életnek
96 21| reggel be nem vették. Még most is fáj eggy kitsit a’ fejem
97 21| nincsen exponálva annak, a’ mi most itt Párádon minden éjtszaka
98 22| különbözősége miatt van, mert most én is fürdőben vagyok, Pannoniának
99 22| Lalagém édes kacaját: én most itt veszteglek egy barbár
100 24| uram! A nyakunkon a török! Most érkezett meg Kövesdről lóhalálában
101 24| hogy mi tévők legyenek? Ha most viszik az adót a basa elébe,
102 24| szólt a basa elégedetten.~Most egy hadnagy lépett a szobába.
103 24| viseld egészséggel.» Az ember most visszatért, fizetett, hóna
104 24| felhúzta új cipőjét és most már igazán távozott, de
105 24| alkalmasint szorította.~A kis öreg most még jobban nevetett. Én
106 24| az ő jó kedvének az oka.~Most egy kávés zsákot cipelő
107 24| végig az orcáján.~Engem most már annyira ösztökélt a
108 24| is vetnek a tányérba.~- Most még kevésbé értelek, jó
109 24| jószággal, aminő a láb.~- De most már igazán egy kukkot sem
110 24| basa úr, - szakította félbe most Bálint magamagát, - máris
111 24| aranynál.~«Sebaj!» kiáltottam most is, «van hitelem». És másnap
112 24| a te gonosz dolgaidat és most látom, hogy csakugyan akasztófára
113 24| akiket te megkárosítottál, most jussunk volna téged börtönbe
114 24| aranynak csak hűlt helye van.~Most aztán már igazán szerettem
115 24| kellemetlenségért. Én ugyanis (most már halkabban beszélt az
116 24| a Binel, vagyis Ezerkéz.~Most egy szőke szakálas ember
117 24| a szarka.~- Ez a szarka most költ, - mondta a Binel Juszuf.~-
118 24| kapaszkodott.~A Bingöz Ali most mosolyogva fordult hozzám:~-
119 24| fordult hozzám:~- Hasszán, te most mindjárt olyan komédiát
120 24| ügyesen levonta a papucsát. Most a bátya lábán már csak az
121 24| hajolj meg előttem, mert most már csakugyan én vagyok
122 24| és mesterem vagy! - szólt most Binel Juszuf és megcsókolta
123 24| nagyságos basa úr, - szólt most megint Bálint, - de én bizony
124 24| hordoznák a tenyerökön.~Most elhallgatott az örmény.
125 24| mondván: «No, édes fiam, most eredj Isten hírével és légy
126 24| te tulajdonod ez a kincs. Most pedig menjetek békességgel.~
127 24| nélkülünk kell megesnie.~Pedig most is emlegetik azt a hetedhét
128 26| sápadtat, a mindig fájdalmasat, most látta a világ először pirosnak
129 27| semmi papos nem volt rajta. Most épp Ceylon szigetéről jött
130 27| libanoni cédrusig.~Az öreg most rágyújtott egy furcsa, fekete,
|