000-arboc | arcah-betuj | betuk-csasz | csata-egyha | egyhu-enged | enger-felel | felem-forra | forro-hadon | hadve-hiu | hiusa-iszap | iszna-kelen | kelet-kispa | kispi-laban | labar-lohal | lohat-megle | megli-morbi | mord-nyomv | nyosz-papis | papja-rancb | ranci-siett | signo-szenv | szenz-tarog | tarok-tromb | tron-vanit | vanko-vizit | vizpa-zwieb
Rész, Fej.
1 11| féltengelye mintegy 6,356.000 méter. Ebből ismerünk 1273
2 1| akaratjuk szerint, íratott az 1033-ik esztendőben, moharrem
3 18| dolgoztak.~Május 18-án délelőtt 11 órakor a nagy nyugodt hegy
4 10| a jó Bilmez Ali a hedsra 1122-ik esztendejében, ramazán
5 11| 000 méter. Ebből ismerünk 1273 métert. Ennyi a Berlin mellett
6 10| esztendejében, ramazán havának 13-ik napján délbe, egy pár
7 8| A vampir volt a címe. A 150 kilogrammos vampir elolvasván
8 25| De jure lemnae (Utrecht, 1512.), mely azt a fontos kérdést
9 24| nostra, die 15 maji anno 1680.~P. S. De ha az az engedetlen
10 23| világnál! Ked édes néném, már 1717-ben íra nékem; ama leveleket
11 23| ama leveleket pedig csak 1726-ban nyomtattak ki elsőben
12 23| CCVIII. levele.~Rodostó, 1761. December 24.~Pola téti,
13 21| Pestini, die 18 januarii 1794.~Ne síránkozzál, édes Húgotskám,
14 21| Tisza-Eszlár, le 24 janvier 1818.~~Ma chère Cousine,~Je suis
15 21| III.~Kelt Párádon 1824. 15. Juni.~Édes jó Asszony
16 13| enged a meggyőződéséből. 1849-ben mint császári biztos
17 13| történetét ilyenformán kezdi: «1859 november 3-án, szerdai napon,
18 8| meríti erőit; s mivel anno 1869 valami romantikus német
19 18| asszonyszemek vannak.)~Történt pedig 1886. május 12-én reggel nyolc
20 18| ilyesmihez nem igen értek, 2. az adjunktus úr ezeket
21 7| hívták így, mert október 21-én született; a pap választotta
22 8| rideg hotel garni szegény 22-ik száma tüstént úri lakássá
23 18| cifra szent képeket.~Május 23-án a lávafolyam már csak
24 13| ilyenformán kezdi: «1859 november 3-án, szerdai napon, este
25 12| ilyes szám kerül ki: 7,564.301, az a végső 1 bizonyosan
26 18| megkeményedett Nicolositól 340 méterre.~Don Marzio könyvet
27 7| lárva (készpénzfizetésért 350 frank) Budapestre került
28 11| Földünk féltengelye mintegy 6,356.000 méter. Ebből ismerünk
29 21| instálván, hogy nékem stafétával 5 azaz öt száz forintokat
30 21| hogy ne hijába várjam amaz 500 forintokat C. M. Bizony
31 18| háborogni kezd?~Tíz óra felé (9h 54m) a szeizmográfok nagy vargabetűt
32 12| számításból ilyes szám kerül ki: 7,564.301, az a végső 1 bizonyosan
33 7| francia irodalomtörténet 60 centimeos abrégéiből is
34 12| számításból ilyes szám kerül ki: 7,564.301, az a végső 1 bizonyosan
35 3| mellett pedig volt egy szám 743; ami jelentette, hogy a
36 18| háborogni kezd?~Tíz óra felé (9h 54m) a szeizmográfok nagy
37 21| que j’adresse chaque jour à la Providence pour votre
38 24| szólván:~- Fényes ábrázatú úr, Abdurrahman basa meghagyta nekem, hogy
39 3| nehéz megtalálnia, mert ábécé rendben sorakoztak a ghazelek
40 9| soha nem tanulja meg az ábécét.~A fiú azonban ismerte a
41 11| noch einen G’spritzt’n, aber ohne Syphon...~E közbevetés
42 24| holdsugáron fölmentem a legfelső ablakába, amelyen már nincs rostély
43 6| vászonernyőket kellett a scriptorium ablakai elé húzni. Mert hosszú tél,
44 2| megzörgették a nagyváradi bíró ablakát s egy fuldokló hang így
45 15| tisztviselőség hölgyei mind az ablakhoz tódultak és konstatálták,
46 1| parókián. A leeresztett ablakkárpitok hol megvilágosodtak, hol
47 1| betegen ült zsöllyeszékében az ablaknál és homályosodó szeme az
48 4| óra alatt átreszelheted az ablakod rostélyait. Egy kis üvegben
49 1| napsugár megaranyozta az ablakokat. De az udvarra mégis valami
50 5| az éjjel három utcában. Ablakomon besüt a nap. Ni, ez is milyen
51 11| melyet maga nem hallott, ablakrengető fagótharsogás volt. Az avatatlanok
52 16| individuumokat válasszanak abominabilis sodalitasukba. Saját fülemmel
53 21| szeme és a’ tsupasz piros ábrázat meg a’ kék selyem reverenda
54 17| nyilván az olasz kalap. Az ábrázatán, ezen a remekül megborotvált
55 17| megborotvált puha, kövér ábrázaton, három kis, szemtelenül
56 22| esztendejét, nemcsak termetre, de ábrázatra is kedvesek. Hajuk olyan,
57 4| szóló utasítások; képes ábrázolatok is magyarázzák a caputban:
58 14| hatfogatú halottaskocsikat ábrázolnak, vagy szürke-, vagy szöglovakkal.~
59 24| drágalátos gyűrű is; kígyót ábrázolt; és ennek a kígyónak kárbunkulusból
60 7| irodalomtörténet 60 centimeos abrégéiből is tudjuk) mindig ünneplő
61 27| orfeumi primadonnák, szennyes abroszok, bikabőszítő vörös falak
62 17| sajátos hangot és színt még az Abruzzok szirtszakadékaiból is. De
63 21| nemes Tudománnyában per absolute járatlan léttemre eggy marék
64 2| leányasszonynak.~Ez valóságos abszurdum! Hát még azt ki az ördög
65 7| még akkor sem kerül ki ez abszurdus nagy szépség tárgyi tényálladékának
66 1| ezt írta: «Eminentissime ac Reverendissime Domine Cardinalis...»~
67 21| titulusu nótáját énekelte; accompagnirozám, a’ jó Kármán pedig a kótát
68 21| meglátott, reám kiálta: «Gyere, accompagnirozzál engemet». Elpirulék eggy
69 4| selyemkötéllétra az; belül acéldrót, hogy ne szakadjon. Jó hosszú,
70 9| hogy ez a véznaság csupa acélizomból van összekalapálva.~*~Háború
71 3| karjában, hogy reggelire acélpatkókat tördöshetett volna vajas
72 5| pugris gúnyámat. Minden acélszürke selyem. Fehér harisnya.
73 1| jövő héten már kőmivesek és ácsok dolgoznak a Nagy-Boldogasszony
74 21| legalább is három száz gyertya ada világosságot, - éjtszakai
75 14| jött rá. Vékony, hegyes ádámcsutkájú nyakán lüktetve dagadtak
76 21| hol az Urak Pharao bankót adának. Eggy aranyat vetek a’ Hertz
77 15| egyhangúan lovagias elégtétel adására és vevésére képesnek nyilvánított.
78 18| Etna-kitöréséről. Tömérdek fontos adat van ebben a munkában. Én,
79 7| szeretem fáradsággal szerzett adataimat fitogtatni. Giovanni Brinis
80 11| száma légió, minden nap új adatot hoz elő; ezért sült bolond,
81 7| minden gonosz játéka még ádázabb legyen: a bábu lába elé
82 2| veletek. Mert micsoda hivatalt adhassak én nektek? Hát az bizonyos,
83 3| minden költő szamár, íme Sza’adi, a Gülisztán csinálója,
84 1| Tégy velem másik nagy jót: adj innom.~A deák fölkapta a
85 24| felé sietni, hogy hálákat adjak a vízi veszedelmekből való
86 24| nagyságos Mahmud Kumurdsi basa.~Adjuk tudtára mindeneknek, akiknek
87 18| liberális olasz kormány adjunktussá nevezte ki a cataniai Etna-obszervatóriumhoz.
88 6| szemrehányón:~«Deus, in adjutorium meum intende!»~És rögtön
89 6| szomorúbban:~«Domine, ad adjuvandum me festina!»~... De Kocsárd
90 23| szalmája, igazi tsászárnak se adnám kaláts alá, nem egérprintzesznek,
91 25| pálmákról vagy az orchideákról adnék ki drágalátos díszművet,
92 13| kormánytanácsosi ranggal az adóbehajtás körül buzgólkodott. Beütvén
93 9| jó pecsenyéhez, mikor az adományozó már eltakarodott onnan.~*~-
94 24| basának nincsen jussa a mi adónkat kénye-kedve szerint augeálni!
95 24| volt. A falábú emberrel még adós vagy. No csak ki vele? Hogy
96 5| Dame gagne. És gróf, most adósa vagyok önnek ezerhatszáz
97 24| hogy míg meg nem fizetem az adósságomat, nem bíznak rám egy vég
98 21| parvenir les voeux que j’adresse chaque jour à la Providence
99 21| vis-ŕ-vis Szirmay Tóni vala, ki Adriene Hugómat tántzoltatá. Igen
100 21| sem marasztala. Lucie és Adrienne cousineinket nem is látám,
101 7| kirakatrendező urak) reá adtak egy Worth műterméből kikerült
102 21| jutni, mert a’ hajóhidat már Ádventben fölszedék s a’ Duna tegnap
103 22| Aquincumi levél.~Cajus Valerius Aelianusnak Titus Attilius Flavus barátságát
104 21| exprimer mes sentiments bien affectueux, et de vous faire parvenir
105 15| lehet ilyen elposványodott afférek nélkül.~Egyszerre nagy ruhasuhogás
106 2| Hát én ugyan amiatt nem affligálom magamat, mert a király nem
107 27| eleinte meglepett, hogy Afrika északi partjai és az olasz
108 27| Ausztráliában a kengurut, Afrikában a rinocérost, Amerikában
109 27| és száz dolog van, amit afrikai és ázsiai nyelvek sokkal
110 2| arcát végigkarmolta az ág, lába egy vér volt. De azért
111 26| járatos a művészetnek ez ágaiban és helyeslő pillantásával
112 2| elfogni a nyulat, ha az agár nem győzi szusszal. A kengyelfutás
113 1| kiáltott a prédikátor és az ágashoz kötött lova felé indult.~
114 3| a tudománynak különböző ágazatai az orvosmesterségtől a köröm
115 24| és elpanaszoltam szörnyű aggodalmamat is, hogy miből élek én meg
116 13| Valami sietséget, valami aggodalmas gyorsaságot lehet észrevenni
117 6| munkájával elégedett, immár nem aggódó ember nyugalmával lassan,
118 2| mégis csak az áldott jó Ágnes leányasszonynak, a bíró
119 2| szeder volt, itala forrásvíz, ágya száraz moha. És minden napja
120 10| rendezkedtek össze Kovács István agyában predesztinációs erővé. Csak
121 1| reverendissimus mindezt látta az ő ágyából.~Egy óra múlva lovas ember
122 21| ismeretlen kézből szegény ágyak fundálására. E szegény ágyakban
123 21| ágyak fundálására. E szegény ágyakban fekszik az én ennihány forintocskám
124 27| fejeznem, mindig az a szó ötlik agyamba, amely szerintem a legjobban
125 3| esztendős.~De a halálos ágyán oda adta keserves könnyeket
126 27| bölcsek, lángelmék halálos ágyánál, és a vacok mellett, melyen
127 1| bementek Rozsály asszony ágyas házába, megcsókolták a beteg
128 1| némberrel. Kelemen deák pedig az ágyasház ajtaja előtt üldögélt egy
129 22| jó megcsalatni és csalni! Ágyasházam gaz szolgája, Dáciából jövén,
130 14| takarója. Holott ezt az ágyat nem húsz-harminc esztendeig
131 14| mesteri kéz veti meg az ágyát!... Valóban nincs nálam
132 7| önök a puklis emberkét, aki agyba-főbe pomádézva, rikító lilaszín
133 15| váratlan vendég? Minden más agyban holmi kaland gondolata fordult
134 12| asszonyt vészen el feleségül és ágyban hal meg. Hivatalában ritkán
135 8| lelket, sőt esernyőjével agyonvert egy hangosan ketyegő fali
136 7| kacsójával a rideg, szegényes ágyra. Régimódi, kézzelszőtt,
137 4| szerájcsúcson túl alig egy ágyúlövésnyire gálya vár rád az éjszakában.
138 19| hangtalanságban halljuk az agyunk velejének ereiben keringő
139 18| hallatszott, mintha ezer ágyúval adnának sortüzet, de ügyetlenül,
140 20| vannak az alantas fejlettségű agyvelőkben is!)~Mikor először láttam,
141 18| gépies működésre indítja az agyvelőt.~Tizenöt esztendős korában
142 1| Egyszerre fölkapta a fejét:~- Aha, jó, hogy itt vagytok még.
143 11| tapasztalati tudományok, ahány van, csupa megfigyelés,
144 1| aminek örülniök kell vala, ahányan csak vannak: hogy megszaporodik
145 4| fakorongot annyi mezővel, ahányat nyert, így folyt ez az egyhangú
146 23| szombati szolgáját úri házában, ahhová a’ magam szegény szekérkéjén
147 26| oltárán áldozó táltos ünnepi áhítatával rakta a nagy ember elé a
148 3| tisztelhetek hajlékomban, ahová eddig csak a rossz poétákat
149 21| igen kedvessenn, módossan, aimablement faisoient les honneurs Asszony
150 21| Votre eousine qui vous aime tendrement~Jeannette.~~(
151 24| Isztambulba és első dolgom volt az Ája Szófia, ama világhíres mecset
152 14| mosolygásban félig nyílt ajakkal varrt, oly gyorsan, mintha
153 21| falatnál észre vévé, hogy az ajándék nyúlnak arasznyi farka agyon,
154 22| hévforrásaihoz, hogy a Vénus ajándékai után való szorgalmas törekvéssel
155 2| Amit te fölséged fog ajándékozni nekünk.~- Én nektek házat
156 25| minden esztendőben egy leányt ajándékozott Grete asszony; immár összesen
157 25| eszébe, hogy monográfiával ajándékozza meg a békalencse-féléket.~
158 2| nekünk.~- Én nektek házat ajándékozzak? Ugyan miféle jusson?~Lassú
159 26| peceszentdomokosi hölgyek honleányi ajándoka. Ó, a hölgyek, a honleányok!...
160 21| Hugotskám, vagyok magamnak ajánlása után~szerelmes bátyád~Kállay
161 1| eddigi jóvoltát. Istennek ajánlom. A szekérke már a kapu előtt
162 25| háromezer márka ösztöndíjat ajánlott, korlátlan időre; mert a
163 21| kell innya és vala lebegő ‘Ajér, németül Auflauf, a’ mellyet
164 6| tündöklését, érezte egy édes ajk édes, ostoba, szerelmes
165 27| vagy tatár szó kergeti el ajkamról az olaszt, nem is szólva
166 26| sötéten, tépelődve; sápadt ajkán nagynéha vonaglott által
167 19| utolszor nyomja az elitélt ajkára a feszületet aztán elfordul,
168 8| kényszerről és a becsületről. Ajkáról csak úgy hömpölygött a sok «
169 5| szerecsen fölráncigálja a felze ajtaját. Kibújunk. És megyünk föl
170 24| ez egyszer ugyan...~De az ajtóból a szavába vágott a szpáhikapitány,
171 4| kiabálását. Nyisd ki a masina ajtóit. Megtalálsz itt mindent,
172 16| éjjel tizenegy óráig zárt ajtók mellett együtt konferál.
173 1| lótás-futás támadt a házban. Ajtókat csapkodtak, csörömpölt minden
174 12| Kétségbeesésében nekiront egy ajtónak és becsapja maga után. Jó
175 26| utca, házszám, emelet, ajtószám) és egyéb részletek... nem
176 21| volt tréfa a dámákat az ájulás keringélte a városon félre
177 9| paskolta, hogy magához térjen ájulásából; ennyi fáradságra sem látszott
178 19| hegyeskönyökű missek, akik ájuldoznak; a sziciliai parasztasszonyok,
179 2| elsötétedett, füle csöngött. És ájultan rogyott le a porba. Saraglyán
180 21| voltát illeti, bizony nem akada útamba eddig nálla jelessebb
181 11| Kérem, ne méltóztassék akadályozni az üzletet.~Valóban megakadt
182 21| szerentsétlen Mentorságot. Hányszor akadánk el, ne kérdezzed, édes Húgotskám,
183 11| cselekszi: játék, de ha akadémiai tag cselekszi: hallatlan
184 9| részvényeket a Magyar Tudományos Akadémiára hagyom.~Az Első hazai általános
185 9| az osztályhoz fordult:~- Akadna valaki, aki ezt szépen levezesse
186 17| minden másodpercben háromszor akadnak el a hősi szenvedéstől s
187 15| zsebkendője volt dugva és száraz, akadozó hangon kérdezte:~- Tibold
188 15| lányra. Az meg egyre jobban akadozva folytatta:~- A Geédy Aladáré,
189 2| De istenuccse, meg vagyok akadva veletek. Mert micsoda hivatalt
190 3| szerencsétlenül járt. Hal szálkája akadván a torkán, meghalálozott:
191 21| A’ fördő kúrát ugyan már akarám etcer használni, hogy ne
192 19| ekkor éri el tetőpontját. Akarata minden elképzelhetlen erejével
193 24| tehén, füstölt hús a szultán akaratja és tilalma ellen való zsákmányolás.
194 1| Isten? Ugyan mivel?~- Az ő akaratjával, ami jobban vág minden fegyvernél.
195 1| kijavítsák, az ő hitvány akaratjuk szerint, íratott az 1033-
196 24| kárbunkulusszemű kígyó.~- Uram, a te akaratodnak nagy az ereje.)~ ~A kárbunkulusszemû
197 23| Isten, hogy ime ő szent akarattya ellen zúgolódok; és ne haraguggyon
198 19| fizikai erővel, mely ellen akaratunk hiába támad föl és - félünk.
199 13| ónnal bevont asztalon áll, akárcsak a brémai városháza pincéjében.
200 21| viszontagságos utamban. Hintómonn akarék menni a’ Bálba, de Herr
201 8| ama «nevesek» között van akárhány, aki a zsurnalisztikában
202 15| Megmondta neki, világosan, akárhányszor... Vagy talán azt tetszik
203 15| kérdés, hogy vajjon mit akarhat tőle ez a váratlan vendég?
204 4| mosolygásra se vonta az ajkát, akárhogy is bolondozott a jámbor
205 24| Megparancsolta azt is, hogy akárhol érlek, kísérjelek vissza
206 1| unokámat? Rosszul hiszi! Akárhová mentek széles Magyarországon,
207 9| kipróbálta macskáin; nem akarja-e őt megetetni ez a rossz
208 4| való idő. Holnap reggel akarják a fejedet venni.~Resid efendi
209 4| nevető ember darabjáért akármelyik király szívesen fizet ezer
210 24| dörmögte magában, «mert akármi legyek, ha tudom, miért
211 18| Az ember misztikus állat, akármilyen hitetlen is. Én például
212 4| én huszonöt fontommal, ha akarnád sem. Mert az én búvóhelyem
213 15| szivarát.~- Miért épp engemet akarnak az urak ebbe a dologba avatni?
214 21| végezni az ő Printzipálissának akartából; de hogy mostan, mikor immár
215 14| hordozza. Épp példálódzni akartam, hogy magam is ritka súlyos
216 21| Isten ő szent Felségének akartával, ha nem lészen nagy sár,
217 2| hinnék, amit mondanak:~- Akarunk, felséges úr...~- Ez már
218 10| elföldelték a kivégzettet az akasztódomb alatt.~Mikor pedig az egri
219 24| most látom, hogy csakugyan akasztófára való vagy. Hordd el magad
220 8| hangok mellett voltak őszinte akcentusai. Mámoros lett saját ékesszólásától,
221 24| jó, mulató cimboráimhoz, akikkel együtt hágtam a nyakára
222 9| a deákok közé tartozott, akiktől a tanárok félnek. Akiket
223 1| Megrögzött, nyakas eretnek, akivel a nagytiszteletű Sólya Gáspár
224 18| gyorsfestő, aki ecsetével akkorákat kanyarint a vásznon, hogy
225 21| sem hozák a’ Vizát, a’ kit akkorának igérének, hogy mind a százhatvan
226 10| szörnyen bajos dolog! monda, akkorát sóhajtva, hogy a szakála
227 13| nevet. Mert József igen akkurátus, tiszta ember volt és sörháza
228 14| címerek és gondosan festett akvarellek, amelyek két-, négy- és
229 22| mint a marisia-melléki alabástrom. Házam körül van egy kis
230 1| szánta. A fekete Dienes alább engedi; azt mondja: kövesse
231 15| akadozva folytatta:~- A Geédy Aladáré, akinek a becsülete fölött
232 15| szekrényből!»... Éjjel volt, Aladárnak hirtelen kellett a pénz...
233 15| hogy az apám tetten érte Aladárt és puskát kapott le a szegről;
234 20| nyomtatvány volt: két szamár és az aláírás: «Most hárman vagyunk».~
235 26| vidámnak. És mily remekül alakította ez új szerepét a nagy művész!
236 15| feltünést keltett elegáns, sudár alakja és aranysujtásos bekecse.
237 1| sárga nemezből való. Egész alakját bő kék palást burkolta be.
238 7| hogy hősnőjük, sőt minden alakjuk, viaszbábu; sőt néha maguk
239 19| a jajveszékelés, a pőre alakok, a födélzeten a rohanás,
240 7| a sorok szántásába, rút alakoskodásomnak véget vet az én győzedelmeskedő
241 27| mindenütt egyforma, s a föld alakulásai mindenütt egyformák. Az
242 20| törvényei benne vannak az alantas fejlettségű agyvelőkben
243 9| látszik, nem halt meg elég alaposan.~Aztán rázta, hallgatta,
244 16| köpönyeg keverte őt a delator alaptalan, de busásan jövedelmező
245 27| Konstantinápolyban, e nagy álarcosbálban, minden nap annyi különös
246 8| másikat. Hallgasd meg, kérlek alásan.~Ez a beszéd már csupán
247 1| vagyok többé a fia. Értem alássan. Köszönöm hozzám való eddigi
248 24| gelejiek élén nagy furfangos alázatossággal járult a hatalmas úr elébe
249 8| nőtelenségében! Ő nemcsak az Albany grófnő, hanem a jó kabát
250 22| hozának ide az arany termő Alburnus Majorból, húsz napi útban.
251 8| r. l. e visszaélésekről alcímes tudósítást írt a lapnak,
252 6| mint egy szent és a vallás áldása sugárzott szép, öreg arcáról.~
253 8| barátkozni.~A névtelenség ez áldásait, azt hiszem, még jobban
254 1| nyújtotta az ő ellenségének.~- Áldassék az ő szent neve, - mondta
255 1| az igazhitű ember, amikor áldást mond, mindig a próféta szent
256 2| győzetnétek le magatokat. Isten áldj!~Mondta a vitéz és elvágtatott.
257 1| fény tündöklik, és kezöket áldólag terjesztik ki.~A dervis
258 24| Mindjárt meg is ittuk az áldomást. Ebéd után a Binel Juszuf
259 1| Gáspár uram ritka pompával áldotta meg az immár erős falakat
260 1| homályosodó szeme az ő szent áldozatainak veszendő helyén csüggött.~ ~
261 12| ugyanis kicsalja a jámbor áldozatot a hideg zuhanyok termébe
262 26| János pedig egy ősi oltárán áldozó táltos ünnepi áhítatával
263 13| akik jámbor kedvtelésüknek áldozván, szeretnek meghúzódni egy
264 27| az az egy-két pohár pale ale igazi tisztító nedű; kimossa
265 3| művészete, a hajózás, az algebra, a vadászsólymok kitanítása,
266 23| tsak ír is. Az én Istenem álgya meg keteket, édes néném,
267 21| Frántz Champagnerek; vélnéd, álgyukkal bontanak várfalat, midőn
268 26| fénycsillagát, a Poprádtól az alibunári mocsarakig. A déli séta
269 3| könyvnek tábláján, gyönyörű ta’alik írással ékeskedék ez a név:
270 7| duskálkodott benne egész a hóna aljáig, kevélyen, merészen, tudva,
271 21| mert a’ dereka a’ hónod aljánál kezdődik meg igen decolletirt
272 6| ecseteit és festett a pergament aljára, hogy lássa, hogy hallja,
273 26| pillantás meggyőzött, hogy aljas gyanakvó vagyok. Az a szép
274 10| Láthatatlanok és súlytalanok. Alkalmasak arra, hogy vándoroljanak
275 21| Takáts Kirurgus Ur szíves alkalmatosságával.~(Belül:) Tisza-Eszlár,
276 7| 12 bis alkotta meg. És alkalmazott bele Brinis-féle velencei
277 14| szomorú vitézek, akik e jeles alkalom tiszteletére még nagyobb
278 24| tagadom, sőt örvendek az alkalomnak, hogy végre elmondhatom,
279 10| se tesz, csak érez. Egész alkata csupa ideg. Minden sejtjében
280 8| feketeségében. És másnap alkonyatig nem tudott róla a világegyetem.~
281 8| mutatkozott az utcán. Neki alkonyatkor virradt. Akkor ment reggelizni
282 10| fonva, elrettentő például: alkonyodás órájában jövének a pecérek
283 4| tökéletesség helyett rút csodát alkosson. Ez a dolog tudományos része.
284 27| minő a bőr színe, a koponya alkotása, nem is érdemes beszélni,
285 18| ingásait az ember durva alkotmánya még nem érzi meg; de a gép
286 8| mázsás szolgabíró volt, aki alkotmányos választási visszaéléseket
287 24| válogatnak, próbálnak; alkudoznak rajta, fizetnek érte, aztán
288 24| lábbelit; a kalmárokkal nem alkudozom és megmarad a pénzem is.
289 24| való cipő. A dervis soká alkudozott, de nem bírt megegyezni
290 24| Andrásnak majd leesett az álla e merészség hallatára.~-
291 3| énekelték: «La illáh, il alláha, Muhammadún ve rezul ül-lah!»~
292 3| is.~De maradt még kettő: Allahé és a sátáné.~Feljutván pedig
293 10| Hangos szózattal kiáltott fel Allahhoz a hetedik égbe:~- Uram,
294 3| ghazel.~Egy a halálról.~Egy Allahról.~Egy a sátánról.~- Most
295 5| szépapám.~Majd leesett az állam, olyan csodát láttunk. Egy
296 8| Hogy a vampirt egy napi államfogházra ítélték, őt meg három napira,
297 17| jobbra és balra; egy az állán, még pedig lefelé.~Az öltözete
298 1| mondhatnék egyebet, ha a hóhér állana mögöttem pallossal.~Sólya
299 7| nők iránt, akik mellettem állanak és sárgák az irigységtől,
300 5| hang. Mintha csak alatta állanék és ütője a fejem fölött
301 26| Szicilia is... Egy grófné (név, állapot, város, utca, házszám stb.).
302 14| kérdezősködik egészségi állapotáról, elmondja, hogy «haj, bizony
303 4| lábával. Még nem szokta meg az állapotot és nem kell neki az emlő,
304 26| fickó siker. Az anya neve, állása, polgári foglalkozása, lakóhelye (
305 9| Különben ám legyen. Megkapja az állást, de csak azért, hogy bebizonyítsam,
306 17| ruhadarabok; de elrendezések, állásuk a szívbe csodálatos érzelmeket
307 26| szeretete! Az anyai szeretet állati indulat. A gyermek az anya
308 21| Hetz-mester drága ritka állattyait nem engedi veszendőbe menni.
309 22| szegényebbnek lássuk az aquincumi állatviadalokat.~«Egész éjjel esett, de
310 27| ökör vagy tigris sem. De az állatvilág még könnyebben nivellálódik
311 14| kíváncsi fráter vagyok. Meg nem állhattam, hogy végig ne sétáljak
312 10| ha igaz a nyelvtudós urak állítása - nem egyéb, a magyar «bibasz»
313 11| ezért sült bolond, aki azt állitja, hogy ő mindent ismer, amit
314 15| cseléd, egy boszorkány azt állítja, hogy nem így volt... Azt
315 24| szóltam csodálkozva. - Te azt állítod, hogy a láb haszontalan
316 2| restségéért. ~Másnap a király elé állított Lassú Gáspár és Késő Menyhárt:~-
317 12| őt; és egész nézőközönség állja körül a padot, amelyen ő
318 15| aranysujtásos bekecse. Az állomási tisztviselőség hölgyei mind
319 27| egység legnagyobb a halálban. Álltam európai nagy bölcsek, lángelmék
320 2| jajgatott Gáspár. - Felkopik az állunk!~- Könyörülj rajtunk, felséges
321 17| múmiává asznak és sorba állva a kripta bolthajtásai alatt,
322 24| volt épülőben. A kőművesek állványaira fölmászva, átkapaszkodhatok
323 14| ezüstrojtos, alacsony kis fekete állványon, aminőre a szenteltvíztartót
324 23| matskák, szukák és kandúrok, állyatok mindig strázsát mellette
325 23| tsengő baratzk, mosolygó alma? Nem tudom, és nem is keresem,
326 17| az utolsó olasz, az én álmaim olasza.~És végigkóboroltam
327 3| numerus kerül ki, ha tizenegy almát elosztok három babszemmel
328 12| bámulatot. Kivívja a publikum álmélkodását azzal is, hogy teljes egy
329 2| ágyból Gáspár vitézt, - nagy álmélkodásra hűlt helyét találta a jeles
330 24| Sóbálvánnyá meredtem az álmélkodástól s mikor végre szóhoz tudtam
331 21| voltak a’ többi betyárok. Ne álmélkodjátok, ne szóljatok, ti szamarak.
332 19| levegőjétől boldogan, bután, álmodás nékül alszik az ember. Amit
333 19| pásztor. Remekül emészt és nem álmodik.~... Egyszerre lerántják
334 4| Resid efendire, mint az álmodóé, aki fényes tündércsodára
335 7| fényeset - aminőről hiába álmodott világéletében.~ ~
336 21| tsudálatos volt én ollyat álmomba se láttam igen jól mulattunk
337 12| tökéletes, ha némi bágyadtság és álmosság előzi meg. Tudatlan, durva
338 6| sem, mint amennyire egy álmot szokott látni az ember.
339 19| cameriere fölverte az utasokat álmukból. Ez csakis a kapitány parancsára
340 24| cudar fekete kármány gonosz, álnok ember volt.~- Ne tartsd
341 12| szegény, hogy a gőzférfiu álnokul cselt hány neki és ki akarja
342 24| Jó tréfa volna kilopni alóla a tojást, - nevetett a Bingöz
343 27| Nemcsak azért, hogy egy kis álomadó italt szívjak magamba; de
344 27| nemsokára oly ártatlan, csöndes álomba fog merülni, mint a gyermek.
345 23| karbunkulusos és tarka álommal szőttes, mivel hogy mi otromba
346 13| félek tőlük, mint egy rossz álomtól, mint egy gonosz emléktől.
347 8| magamnak egy ezeregyéjbeli álomvárost, ahol még a szőnyeg is mind
348 4| királynak, lisztes vendéghajjal, álorca mögé rejtve szakálát és
349 14| kedvéért azonban ne feledjük az alpakagombú pálcás portást sem, aki
350 23| mert ime a’ szeretetnek általa éreznem adatik a’ mindenütt
351 2| patkolni. De emberséggel általadta a városbírónak a király
352 12| A gőzférfiu a legnagyobb általánosság. Neve Mindenki József, ő
353 17| Calabriáig mindenütt egyforma általánosságával.~És még sem csüggedtem.
354 1| kék palástját már egész általjárta az őszi éjszaka permetege.
355 21| aranyért sem bátorkodnak általmenni rajta. Lotti Nénénkhez tsak
356 11| mellé, a rövidebb lábát általvetette a hosszabbikon, állát a
357 3| sírban a gyóntató angyalok általvették volna az okos Mehemed efendit,
358 5| aztán csak zúg, ringat, altat... Beszélnek mellettem.
359 12| ahova csak a lábát teszi, alulról és fölülről dermesztő, éles
360 21| elképpede láttamra.~Délig aluttam, azután fölkelek, megirni
361 16| Halt!» gyászra ébredtek az alvók.~Nincsen a világon átkozottabb,
362 21| Mu’sika-Mester Wolfgang Amadeus Mozart Das Veilchen titulusu
363 21| csakugyan vétettem volna, ámbár alázatosan repetálom, hogy
364 1| VIII.~A jászberényi parókia ámbitusán szomorúan üldögélt Kelemen
365 25| vetekedhetett a nénjeivel; ámde kifürkészhetetlenek a végzet
366 26| ő apai szeretetében. De amellett, hogy egész valója ott csüggött
367 16| nagy obskúrus dolgokkal, amelyeket nemzetes Koperta Mihály
368 4| szörnyeteg hasznavehető ám. Amelyik félelmet vagy utálatot gerjeszt,
369 2| add ide a másik levelét, amelyikből nem felejtett ki semmit.~-
370 4| Hallottam már a sakkmasináról, amelyiket a magyar királyné egy embere
371 4| dajkájuknak. Legjobban az a fej, amelyiknek a bajusza serkedezik, mert
372 17| végigkötözött cukorsüveg, amelynek karimája van; ez nyilván
373 19| szemünk nem talál egy pontot, amelyre rászegződhetnék és mikor
374 23| a jóakaratu embereknek. Ámen.~ ~
375 6| látta annyira sem, mint amennyire egy álmot szokott látni
376 27| Afrikában a rinocérost, Amerikában a majmokat csakhamar oly
377 27| fárad el benne az ember. Az amerikai bőrzubbony maga a kényelem.
378 2| fráter, öcsém. Hát én ugyan amiatt nem affligálom magamat,
379 2| clandestine legyeskedjék, amice!~Mondta Geréb mester és
380 24| szóljon kend olyan dolgokba, amikhez nem tud. Látszik, hogy idegen
381 3| reád testálom mindenemet, amim vagyon. Hát biz én nem vagyok
382 24| biz én nem láttam semmit, amin nevetni lehetne. - A facipőcsináló
383 7| kézzelszőtt, pompás szöveteket, aminőket ma már nem is látni. Volt
384 14| alacsony kis fekete állványon, aminőre a szenteltvíztartót szokták
385 8| Bizony mondom, édes volt ámítani magamat, hogy egzisztál
386 4| faember nem csalás, nem ámítás. Saját kezemmel nyúltam
387 21| és még nem tére vissza. Ammint egyre jobban setétedék az
388 7| pincelakásában. Krutzitürk’ n noch amol!»~És azok ketten megmaradtak
389 2| Subsummálni kezdem, hogy kend amorosus egy fráter, öcsém. Hát én
390 22| kedvező napon meg is nyílt az amphitheatrum, bizony kevés vala örömünk.
391 12| oda és vissza. A publikum ámul, mert rendes halandó le
392 25| a homokbuckáknak. Grete ámulva nézett utána. A következő
393 17| pálmalombbal söprik az utcát, ananászon hízik az animal nero, a
394 11| História, paleontológia, anatómia? Botanika, geológia, filozófia?
395 7| kevélykedő és szamár kis anatómiahallgató, aki én valék. A mókus-utcabeli
396 24| beszélni, értek filozófiához, anatómiához, aritmetikához, asztronómiához,
397 27| szu getir! Schweinkerl! Ancor un bicchiere di birra! Pezevenk!
398 15| szintén meghajtotta magát:~- Anda László ügyvéd.~A tiszt leültette
399 24| uramtól a kezét.~Zsombor Andrásnak majd leesett az álla e merészség
400 7| fölfuvalkodottan büszkélkedik végig az Andrássy-úton; és vajjon ne tűnt volna
401 2| az ő négyszáz-esztendős anekdotájuknak sem kegyelmez meg. A nyáron
402 13| nincsen róla. Szüntelen anekdotáz és emlékezőtehetsége csodálatos
403 14| In paradisum deducant te angeli. Hát nem örvendetes a tudat,
404 6| pater Benedictus a doctor angelicus, aquinói szent Tamás Summa
405 6| becsülték semmire még a doctor angelicust sem.~A nap hanyatlani kezdett.
406 21| lengyel tántz, a’ lancier, az ánglia,’ a steyer, a’ furlana és
407 23| török, deák, frántzia, ángoly, deák, olasz, hogy ne is
408 21| fésülhették volna jobban Ángoly-Országbann sem. Én eddig azt tudám,
409 6| e hatalmas fegyverét, az angyali doktor munkáját, nem szabad
410 10| piros bugyogós szerecsen angyalkának, hogy vigye a csibukot a
411 23| nékem se neném, se húgom, se ángyom, bátor öreganyám is lehetett
412 17| utcát, ananászon hízik az animal nero, a disznó, az emberek
413 1| nem vagy a leányom!~- Ecce animus paternus! Ime az atyai jóindulat
414 22| barbár kis városban. Az Anis szilaj örvényei helyett
415 19| olyan, mint egy roppant anker-óra ketyegése. Aztán elaludtam.~
416 21| elejin se vóltam. Lelkem annyian vóltunk hivatalossak a’
417 21| faisoient les honneurs Asszony Annyokkal egybe. Száz hatvan Vendég
418 8| ostobán a szegény, okos anonimus. És irígység és vágyakozás
419 21| nagy Uri sokaságba Szirmay Antal Barátommal, a’ ki ama debonestáló
420 21| Juratussát, Nemes Szirmay Antalt, az én jó Barátomat. Béfüttyenté
421 25| Van der Hüüneroogen, az antikváriusok királya, unikumra bukkan:
422 21| kert hogy a’ szegény Mária Antoinette Trianoni kertye sem volt
423 21| bátsi ha jól emlékszek Antwerpiából hozatott eggy aranyos lábas
424 20| bujdosók édes érintkezése az anyafölddel, ha csak egy írott vagy
425 25| Berlin) kijelentette, hogy az anyag teljes. A kardinális azonban
426 21| Bizodalmamat vetem édes jó Asszony Anyámnak szeretetébe, hogy könnyebben
427 24| csirkéim vannak, meg egy anyányi bárányom, aki sohse harapott
428 1| ahogy a család néz a beteg anyára. A régi egyház pedig, annyi
429 18| vallástanító szájából: «Fiaim, az anyaszentegyház értelmes embertől nem kíván
430 12| valaha újság íródjék róla. Anyától születik, asszonyt vészen
431 26| egész történetét, meg az anyjáét is. El. És pedig nem holmi
432 7| egy görbe, szakálas, vén anyóka, a nagymama, meg a kis lyány,
433 13| Gambrinus-képekről ismerem: az apácafejedelemasszonyi fönségű Matild kisasszony
434 14| oly józanul korrekt, oly apácásan takaros volt, mint egy angol
435 21| bizony! Diabolica mater! Apagye! a’ majom tsak nem ereszti
436 13| pecsétet ütöttek rá; s ekkor az apámnak mondott valamit a lakatképű
437 1| törökkel beszél. Annak az apának igen nyomatékos argumentumai
438 26| hazánk ama büszkesége is csak apasági főpróbát tart azzal a gyerekkel.
439 26| valahonnan, mert legközelebb apaszerepet fog játszani. Drámai apa
440 10| tetszik tudni, bizonyos apathiába ringatja az embert és minden
441 1| Hatvan, akár Gyöngyös, akár Apáti felé megy; csak épp Czegléd
442 21| külömbség köztünk hogy te az Apátzáknál nevelkedel én meg ithon
443 2| falánksága, hanem a tiszta, jó ápetitus. Most már sokkal kevesebbel
444 22| kívánságai! Ilyenkor azt hisszük: Apicius csak azért írta meg a szakácsmesterségről
445 23| sors. És ime az a fehér kéz ápol és vigasztal bennünket,
446 26| nézett rám egy darabig; aztán apollói szabályosságú homlokára
447 7| karácsony estéjén. Az irgalmas ápoló Schwester nem tudta elgondolni,
448 14| mint egy angol kórházi ápolóné. Lehajtotta érdekes, melankolikus
449 24| szegény; és gyógyíttatlak, ápoltatlak emberségesen.~Igy tettem
450 19| égen az árbocok nagy fekete apostoli keresztjei, a dörömbölő
451 5| madonna! Verjenek meg az apostolok!~A teremben egy kis zűrzavar
452 21| tudom; c’étoit un tonnerre d’applaudissemens, és hidgyed: jure meritoque.~
453 21| énekelt számos auditorium applaususai között. Mihelyt meglátott,
454 19| mikor a keresztyén világ apraja, nagyja mind összebúj a
455 1| cselédházakból meg kicsődült a nép apraja-nagyja és bámészkodva hallgatta
456 2| punctum!~Történt ez a beszéd április havában, búzaszentelés táján.
457 2| lusta a szép holdvilágos áprilisi éjszakákon fenn virrasztott
458 9| látta, hogy a kapitányát aprítja az ellenség. Odarohant,
459 18| híres ember az, akinek holmi apróbb, igen bő bibliográfiájú
460 1| életét. Mikor a második apródesztendőt szolgálta volna, gróf Forgách
461 6| az alázatos kis paulinus apródot is, hogy műveit könyvesházába
462 4| szép feleségeivel és minden apródságával.~A szép feleségeket az éjjel
463 21| ifjúságombann Felséges Urunk apródszolgálatra rendele föll; de illyen
464 6| szövevényében. És olyan finom, olyan aprólékos vala ez a miniatűr, hogy
465 4| hús, a kenyér, a dinnye, apróra van vágva: hogy nincs-e
466 13| órakor bementem a milánói Aquila nera kávéházba és azt mondtam
467 22| fürdőben vagyok, Pannoniának Aquincum nevű hévizén, mely vár és
468 22| pokrócot készítenének, mint Aquincumban. Ez igen hasznos szorgalmatosság,
469 4| A leghívebb tisztek meg Arábia felé vitorláznak egy katonával
470 1| meg híveit. A Zagyva folyó áradása elsöpörte fél Jászberényt.
471 7| fényes, illatos, suhogó áradatban; duskálkodott benne egész
472 7| Onguent, Paris, 12 bis, rue Arago, 12 bis alkotta meg. És
473 17| zendül felém, nagy érzések áramlanak szívembe a városok, a hegyek
474 14| Mellette fehér selyem-párnák, arany- és ezüstcsipkés leplek,
475 24| dolgodnak s ez talán az utolsó aranyad. Visszaadom hát és bizony
476 24| édesdeden számolgatni kezdtem az aranyaimat. Épp ezer volt. Tehát engemet
477 24| erszény látásán. Megszámlálta aranyait; reátalált a kárbunkulusszemű
478 24| kárbunkulusszemű kígyót az aranyak közé és siettem a kádi elébe:~-
479 21| Dámák szobaleányaitól tudom. Aranyával fizettem meg a’ titkot,
480 22| engemet, számon kérni az aranybányák sáfárlását és megbüntetni
481 21| szól is ugy mint ha igazán aranybul volna.~Első vólt a palotás
482 5| minisztránsok. Aztán valami nagy aranycsillogás: brokát palástban a doge,
483 10| gyémántcsibukot hozott, a másik aranycsipővasban rózsaszín parazsat.~A Bilmez
484 21| hogy a’ tsónakosok ötven aranyért sem bátorkodnak általmenni
485 7| szomjas szemem csak az aranyhaj édes, meleg, illatos hullámait
486 7| szögeket vervén köröskörül) az aranyhajjal, melyről neveztetik ez a
487 4| padisah, kirántva kardját az aranyhüvelyből.~Kérdésére megfeleltek a
488 5| mellől.~Hátracsúsztatom a kis aranyjószágot a zsebecskébe, aztán lesietünk.
489 19| mint a teremtéskor vala. És aranykorbeli jámbor, egészséges emberré
490 7| a csodás, ezt a babonás aranymívet megalkotta?~Sehol, hölgyeim
491 24| döbbenve láttam, hogy az aranynak csak hűlt helye van.~Most
492 21| látom, hogy fiadzik az én aranyom; negyedik kártyafordulás
493 14| rámákba foglalt, vörös-kék, aranyos-ezüstös nagy nemesi címerek és gondosan
494 6| betüjét, szépre, cifrára, aranyosra. És elgondolta magában:
495 5| kezemet a fényben nyüzsgő aranyporba. Olyan szép rózsaszínűek
496 20| órakor vetett vasmacskát az Aranyszarvban; az «osztrák» posta (nincs
497 21| mikor délelőtt nálla valék, aranytsipkét tzupfolt; de mindjárt észrevevém,
498 24| szinte nappali világosságot árasztott s lent láttam az utcának
499 24| facipőt; de sokallta az árát és nem tudván megalkudni,
500 19| holdvilágtól fehér égen az árbocok nagy fekete apostoli keresztjei,
|