000-arboc | arcah-betuj | betuk-csasz | csata-egyha | egyhu-enged | enger-felel | felem-forra | forro-hadon | hadve-hiu | hiusa-iszap | iszna-kelen | kelet-kispa | kispi-laban | labar-lohal | lohat-megle | megli-morbi | mord-nyomv | nyosz-papis | papja-rancb | ranci-siett | signo-szenv | szenz-tarog | tarok-tromb | tron-vanit | vanko-vizit | vizpa-zwieb
Rész, Fej.
2004 10| bolondot beszéltem már össze egyhuzamban, hogy minden okos embert
2005 14| tüdővészben szenvedett. Egyike vala ama jó barátoknak,
2006 1| egy Istent imádtanak. Az egyiknek volt egy legényfia. A másiknak
2007 27| emberkéz ügyességének; de egyikök sem elég erős arra, hogy
2008 15| felek egyszer lőttek; de egyikük sem talált.~ ~
2009 1| vetélkedjünk; mert ahhoz egyikünk sem ért. Kegyelmednek kutya
2010 27| tenger van a közelökben; hogy Egyiptom fövénye azonegy a dán homokzátonyokkal.
2011 18| olvasószemeket mind összenyerte egyívású társaitól. Minekutána a
2012 4| Resid efendi bátyjára emelte egykedvű pillantását.~- Azt hiszed,
2013 27| játsszák a fásultat, az egykedvűt. Az öreg pap észrevette
2014 21| közzé, hogy ne tégyenek egymásban több kárt. Mire a’ bestiák
2015 1| éjszakája...»~A fiatalok egymáshoz simulva hallgatták ezt a
2016 13| De míg a nyelve pörög és egymásra halmozza a tömérdek sok
2017 24| volt. A Bingöz Ali ezt is egymásután lelopta és visszahúzta a
2018 14| hogy végig ne sétáljak egynéhányszor a gyászjelentésekkel teliraggatott
2019 13| fakadtam. A jövevények közül egynek lakatformára volt nyírva
2020 3| tiszta helyes írás ellen való egynémely csekély vétségekkel lefirkantotta
2021 27| egy mindenütt. És ez az egység legnagyobb a halálban. Álltam
2022 4| szerecsen Omer aga, a fő lala, egyszerűen a kaftánja szélében, mintha
2023 18| ellenvetését, csak azért, hogy egytől-egyig megcáfolhassuk». Következett
2024 3| ilyen világos beszédű vén együgyűség vagyok, közületek még a
2025 8| volt ámítani magamat, hogy egzisztál ez az érdekes «asszonyom»,
2026 2| jövedelemmel jár ez a nem egzisztáló méltóság. De csak egy embernek
2027 17| s megbámul engemet, az egzotikus embert. Alkalmasint a bennem
2028 2| siránkozott Menyhárt. - Éhen halunk!~És a két dinnyehasú,
2029 23| illessétek soha, ti kitsid éhes latrok; ti pedig kendermagos,
2030 24| nagyságos úr. - Csak nem indulok éhgyomorral hadba?~A mülázim alázatosan
2031 22| annál nagyobb legyen a mi éhségünk; hogy Vénus csak azért mosolyog,
2032 11| ignorancia... Feri, noch einen G’spritzt’n, aber ohne Syphon...~
2033 25| még a legbánatosabb holdas éjeken is így sikoltanak az emberek,
2034 1| tenyerébe temetve arcát. Éjféltájt a deák egy szál zekében,
2035 27| Méltóztatik tudni, hogy az éjfélutáni csöndes sörivókat valami
2036 4| Gel, gel, güzel kecsi, éji kecsi!» Jer, jer, szép kecske,
2037 24| tanácsbelieket a törvényházban és éjnek idején tanakodtak, hogy
2038 24| hármat a balba!... Láttam!~- Ejnye, te hazug! - kiáltott a
2039 10| müezzinek belekiáltották az éjszakába az utolsó imádságot, két
2040 3| szultán csakugyan az ezeregy éjszakabéli szultánok közül való volt
2041 14| zsebkendője világított ki az éjszakából, ő volt a temetés legnagyobb
2042 27| mint a gyermek. Ezek az éjszakai, hallgatag sörivók mind
2043 1| Calvinus... szent Bertalan éjszakája...»~A fiatalok egymáshoz
2044 2| szép holdvilágos áprilisi éjszakákon fenn virrasztott egész éjfélig,
2045 12| processzióra indulna, nekivág az éjszakának. Gyalog megy át Budára.
2046 16| rostélyán át látni a napot.~Éjszakánként őrjáratok nehéz léptei kongottak
2047 13| amelyet ő faragott. De éjszakánkint mindig azzal a csúnya lakatképű
2048 19| katonaőrházban szálltam meg éjszakára, nagy homokpusztaság közepett.
2049 21| Olasz signora lenne más ejtés szerint? De nini tsak most
2050 19| Náthát kapnak ebben a hideg éjtszakában. Tanácslom, igyanak teát.~-
2051 21| gyertya ada világosságot, - éjtszakai nappal vala ez! Nénénk Asszony
2052 3| gyönyörű ta’alik írással ékeskedék ez a név: Lalelisztán.~És
2053 1| amely fölött egy nagy kép ékeskedett: szépséges szép szűz, aki
2054 3| küldeni. Uraságod dísze és ékessége házamnak. Gondoskodni fogok,
2055 8| akcentusai. Mámoros lett saját ékesszólásától, szerelmes lett saját igazmondásába.
2056 7| fogást az öreg Szvorényi az ő Ékesszólástanában úgy hívta: «meglepetés ingerére
2057 14| ezüstgombos pálcával?~- Ekkora városban van olyan legalább
2058 18| teli mindenféle ízléstelen ékszerekkel, a fátyol pedig egy megsárgult
2059 13| Budapest legrégibb sörháza. Éktelen neve különben puszta rossz
2060 15| megszólalt. Gyorsan, rekedten, el-elfulladva beszélt, és úgy tétovázott,
2061 10| él, hogy a monopóliumot eladta ezerötszáz esztendőre a
2062 27| de egy-egy kifejezésnél elakadt, mintha keresgélnie kellene
2063 2| Jobban van.~- Akkor hát én elalhatok Isten hírével.~Mondta és
2064 24| hogy elloptam.~Szemem-szám elállt a nagy csodálkozástól.~-
2065 1| vizitálni jőve a monostort, és elálmélkodék, hogy a pelyhetlen állú,
2066 20| Csapkin József urnak szól!~Elálmélkodtunk. Eszünkbe se jutott, hogy
2067 5| jár a keze, hogy szeretnék elaludni - a copfot befonja és a
2068 7| édes gazdagságba, örökre elaludt, arcát megvilágosította
2069 19| anker-óra ketyegése. Aztán elaludtam.~A tenger jó éles, tiszta
2070 25| száma; sőt nőttön-nőtt. Elannyira, hogy a nagy tudománypártoló
2071 16| csak egymaga tud és nem fog elárulni, ha csak nem kincsekért.~
2072 27| láttam, mintha Corsica vagy Elba emelkednék ki a tengerből.
2073 27| állatok? Hát az bizonyos, hogy elbámészkodunk egy kicsit, mikor először
2074 6| a pergamentról. Maga is elbámult, mennyit dolgozott, íme,
2075 5| parókacsináló. Félórába telik, míg elbánik veled. Kutya teremtette,
2076 1| eret. A dervis hagyta, hogy elbánjanak vele, aztán megszólalt:~-
2077 4| a csecsemőgyermekkel úgy elbánni, hogy halálfejű ember legyen
2078 7| nőtt és a rachitis is úgy elbánt vele, hogy alig tudott fölvánszorogni
2079 7| beilleszteni - hátranyúlván - elbeszélésemnek ama részébe, ahol Coppelius
2080 17| fiatalok homloka mintha elborulna. És irígykedve, sóvárogva
2081 21| féltem, hogy szégyen-szemre elbotlok! - de ez a Luxus a’ Néni
2082 14| bizony vénülünk!», aztán elbúcsúzik tőle megint öt esztendőre.~
2083 4| Illik szépen, úri módon elbúcsúzni, mielőtt olyan paraszt dolog
2084 4| efendi, a herceg. És igen elbúsula a fazékember, hogy épp azon
2085 1| Sólya Gáspár uram oly igen elbúsulta magát, hogy negyven esztendős
2086 17| bandita-kapitány.~Engemet elbűvölt ez a kép. Seregeknek ura,
2087 15| ha ön kívánja... És egy elcsapott cseléd, egy boszorkány azt
2088 11| Tessék hallgatni...~Most már elcsendesedett és mosolygott az egész vendéglő.
2089 15| veszekedésű tarokkparti hirtelen elcsöndesedett, mert mind a négy játékos
2090 24| állt.~A nevető ember majd eldőlt kacagtában. Én pedig szívesen
2091 1| mérges s a dolognak meglásd, elébb-utóbb az lesz a vége, hogy az
2092 2| kint tanyázott az erdőn; eledele gomba, gyökér, vadalma és
2093 21| tselédeknek. A’ többi ritka eledeleket felsorolni nem adatott nékem,
2094 26| daliás délcegség volt, az eledelt megrendelő szózatában annyi
2095 14| mellett, ült Borbála, a szép, elefántcsontszín arcú barna asszony, és egy
2096 22| eresztenek össze a fövényen. Elefántok, oroszlánok, tigrisek nincsenek
2097 10| igyekezett ezeket az alkalmatlan elefántokat eltávoztatni onnan. De méltóztatik
2098 22| fogorvos, aki megrabolja az elefántot, pótlandó azt, amit a tünő
2099 14| székre is; de tudja Isten, elegánsabb, ha az ember hanyag otthonossággal
2100 8| átdolgozása. Mert barátom megint elégedetlen volt magával és művével.
2101 24| Hasszán, szegény Hasszán, nem elégelted még meg a szerencsétlenséget?
2102 23| mikor olvashatom! Ez nékem elégséges és szerentsés ember vagyok,
2103 9| lecke», és beírtak neki egy elégségest.~A nyolcadik osztályban
2104 15| becsületbíróság egyhangúan lovagias elégtétel adására és vevésére képesnek
2105 10| méltán követelhetsz olyan elégtételt, aminőt magad akarsz. Ügyed
2106 12| mérsékelt vízben társalgásba elegyedik csodáló kísérőivel és a
2107 20| Néha fölösleges faktorok is elegyedtek a sokadalomba: bömbölő halárusok,
2108 6| csacsogását.~Máskor tudománnyal elegyítette színeit; a rejtelmes, a
2109 21| avertat, baja talál esni». Én eleinténn csak nevetek, de elméne
2110 21| valaha Méltóságos Urunk szine elejébenn, ha valami non putarem történik
2111 7| úriember vagyok, íme, e cikkely elején is kicsúfoltam az aranyhajú
2112 21| keverődött.~De hagy írom le elejérül ezen sok bajaimat. Kezdődött
2113 11| a minden?... Elmondjam, elejétől végig? Gyerekség. Ezt mind
2114 21| közepin járok pedig még az elejin se vóltam. Lelkem annyian
2115 21| felöklele eggy Farkast, eléjövének a Hetzes legények és tüzes
2116 13| menekülnek a kellemetlen, idegen elem: a világosság elől. És egynéhány
2117 12| igazat megvallva, még nincs elemében. Neki közönség kell. Tapasztalatlan,
2118 1| noviciusok között egy szakállas, élemedett ember is vagyon. Megszólítván
2119 11| háromszáz forint jövedelem. Én elengedek minden szubtilitást, minden
2120 17| meg szokatlanul, kómikusan élénk a nyakravalóm színe. Pedig
2121 5| háziasszony, a jobbján, elenyészett mellette, csak az a redőtlen,
2122 27| is érdemes beszélni, mert elenyésző semmiség a civilizációk,
2123 4| kis vizet, mert mindjárt elepedek szomjan. Három napja nem
2124 24| háromszor: Sundám bundám. Aztán elereszti magát és oly enyhén száll
2125 6| hosszú tél, rövid tavasz után elérkezett végre a pünkösd hava és
2126 12| kimagaslóvá válik, mikor elérkezik az óra, hogy gyakorolja
2127 4| lámpása. És ne félj, hogy elernyed a karod, míg odáig úszol.
2128 2| az országútnak. Hajnalig elért a Tiszához, de mikor lovát
2129 25| világos éjszakában. De az élesebb szem megláthatta, hogy valami
2130 4| férhetett hozzám a francia. Eleségem van itt elrakva egy kevés,
2131 5| párkányai, facettái mind olyan élesek, mind olyan közel vannak,
2132 22| végképp megkopaszodnám. Éleszt a reménység, hogy nem fordul
2133 5| szed elő. Inasa fúvóval éleszti a parazsat. Fülem fölött
2134 23| viszontagságos és siralmas életbe. Mert mitsoda nagy vala
2135 22| takarhatja művészet. Az életből csak épp az a kedves hazudság
2136 20| kapni valami dicsőség, sőt életcél. Kétfelé osztotta az emberiséget:
2137 11| fia lévén, módjában volt életéből fél századot teljesen a
2138 2| Ha még nem szaladtál életedben, kölyök, most szaladj, mert
2139 17| keresni kell. És én egész életemet azzal töltöttem el, hogy
2140 15| tudom én azt! De mikor az ő életéről van szó... Meg kell engemet
2141 1| Mirjám, hogy meghaljon, mikor életet akar adni. És könyörülj
2142 22| leányok, míg nem érik el életök tizenharmadik esztendejét,
2143 10| Bilmez Alinak. És ugyanekkor elétoppant valahonnan egy kegyetlen
2144 17| kocsis Palermóban; és példás életű családanya az ő felesége:
2145 17| e fölséges mustráját ime elevenen is látnom adatott.~És kerestem
2146 18| imádkoznak ők most már?~Mert eleveneszű kis fickó volt a Marzio.
2147 17| támasztotta föl bennem az elevenhalott romantikát, ez tett megbízhatatlan
2148 4| fenntart a vizen. A gálya elevez veled még ez éjszaka bátorságos
2149 21| azt felelte, hogy tessenek elfáradni a délutáni viadalra, mikor
2150 27| hatszor, magam sem tudom már. Elfecsérlett idő az.~Tudom, hogy a nagy
2151 5| lógott a madzaga, mintha elfeledte volna megkötni. A keskeny,
2152 11| hangon, hogy a vacsorálók elfeledték továbbrágni a falatot. A
2153 26| ökölcsapással:~- Teringette, ezt még elfeledtem megkérdezni az édesanyjától!~ ~
2154 1| kiáltott a plébános, már azt is elfeledvén, hogy törökkel beszél. Annak
2155 13| uralkodik s a sötétség lassan elföd mindent. Egy láthatatlan
2156 10| órájában jövének a pecérek és elföldelték a kivégzettet az akasztódomb
2157 9| pókok, akik mindenki mástól elfogadják a legyet, benne nem bíztak,
2158 18| a tenger lánggá változva elfoglalta volna az ég helyét és most
2159 2| akinek kötelessége futtában elfogni a nyulat, ha az agár nem
2160 24| ez az utolsó egy arany is elfogy.~Az éhhalál gondolatával
2161 26| kereskedők asztala» sem birta elfojtani a halk éljent. Az öreg János
2162 1| szolgáltunk rá, hogy...~És elfojtotta szavát a sírás.~- Nem is
2163 1| Annál jobb, hogy nem hagytam elfolyni a véredet. A jó poéta mindig
2164 24| szemnek; nem bírtam többé elfordítani róla a tekintetemet és tüstént
2165 19| ajkára a feszületet aztán elfordul, még mindig nem teljes a
2166 7| lefekvés után, mikor a gyertyát elfujják, dideregve kérdik: «Istenkém,
2167 1| udvarából.~Az utcán majd elgázolt egy mozsársüveges, kékköpönyeges
2168 25| szólt Schunke halkan, elgondolkozva.~Aztán deákul is elmondta,
2169 7| ápoló Schwester nem tudta elgondolni, hogy utolsó órájában mi
2170 24| kóboroltam az üres utcákon és elgondoltam magamban, hogy mégis csak
2171 19| vagyok, megőrjítő árvaságban, elhagyottan, mintha a világtér közepén
2172 12| megcsóválja a farkát, mikor elhalad mellette.~A gőzfürdő pénztáránál
2173 7| a hátamon, valahányszor elhaladok az aranyhajú kisasszony
2174 13| anyám, nagyanyám, néném elhalaványodott. Az apám nevetett, mintha
2175 13| robogtak lent. A zaj nemsokára elhalkult s egyedül az őszi eső zuhogása
2176 26| pedig nem holmi unalmas elhallgatásokkal, hanem részletesen, gyönyörűen,
2177 1| felvetette bágyadt pilláit és elhaló szózattal, tiszta olasz
2178 24| gyantát fogyasztottak el.~Rég elhangzottak azok a nóták... Talán csak
2179 2| tűz volna.~Egyre jobban elharapódzván a veszedelem, megszólalt
2180 4| elé és szépen, gondosan elhelyezi a gyékényen, mindig megszámlálja
2181 24| Bálint deák, a basa intésére elhelyezkedett a szőnyeg szélén és miután
2182 2| Ezentúl csak a munka révén élhettek meg. Akartok dolgozni?~A
2183 1| Kegyelmednek kutya kötelessége elhinni, hogy ama derék legénynek
2184 2| Hihetetlen dolgot kell most elhitetnem kegyelmetekkel, jámbor olvasóim;
2185 7| helyezkedem parádéba. És igyekszem elhitetni önökkel, hogy igen arisztokrata
2186 16| Mihály uramnak.~Mert ő csak elhitette a jámbor emberekkel, hogy
2187 8| felé» stb.~Ezt mindenki elhitte s ami fő: elhittem magam
2188 8| mindenki elhitte s ami fő: elhittem magam is. A rideg hotel
2189 5| bemutatásom. A még mindig szép, elhízott asszony rám mosolyog; de
2190 17| bezzeg olyan olasz volt, hogy elhomályosult mellette a Pfennig-Magazin
2191 24| már rég megjárta Budát és elhozta a föbasa címeres levelét.~-
2192 4| ügyességgel majomformára volt eligazítva. Nagy kár, hogy a torkán
2193 24| ember még az nap lóra ült és elindult a levéllel Buda felé. A
2194 26| megillető lovagias, néma elismerés. Mert ő az új kalapokat
2195 15| kénytelenek voltak röstelkedve elismerni. Egyéb kifogást nem tudtak
2196 19| a pap utolszor nyomja az elitélt ajkára a feszületet aztán
2197 7| szokott gyors, summaris eljárás helyett. Amiért a nagyságos
2198 4| kockáztatás. Óvatosan kell hát eljárnia az érdemes Papanikola mesternek,
2199 9| a vén asszonyt és olykor eljárogatott hozzá.~- Tudom, miért jössz !
2200 15| voltam... Négy évvel az eljegyzésünk előtt... És mi fizetünk
2201 24| nem lehetek többé. Miből éljek hát ezután? Mesterséget
2202 26| sem birta elfojtani a halk éljent. Az öreg János pedig egy
2203 1| is olyan, mint az ember: eljő az ő halálának az órája.
2204 4| vesznek most sem észre? Majd eljön az én franciám és kiszabadít.
2205 1| solenne még hátra van, szabad eljönnöd a derék paulinusok közül.
2206 20| hazából, de mégis mindig eljöttek, legalább egy kis otthoni
2207 1| hitű legyen a gyermek, aki eljövendő lészen.~- Hát ki mit akar?~-
2208 24| fegyvereseinkkel egybe eljövendünk Gelej községébe, hogy az
2209 27| érdeklődéssel töltött el. A Kelet elkábított. Azt hittem, hogy átlépve
2210 11| manó, atléták vannak az Elkedben és becsületbeli ügyeket
2211 5| szépapám előtt.~Szépapám mintha elkedvetlenednék. Hirtelen bemutat s azt
2212 4| hogy az is csak móka, mikor elkékül és hanyatt vágja magát a
2213 4| Nagy lett ő felségének elképedése, midőn meglátta, hogy üres
2214 24| semmi.~Akkor látta csak elképedve, hogy a mezítelen lábán
2215 21| fogadóbeli legényeket, elképpede láttamra.~Délig aluttam,
2216 11| ez a szörnyű orgánum még elképzelhetetlen Kraxelhuber-dialektusban
2217 8| akihez én, érdekes Náday, oly elképzelhetetlenül előkelő hangon szólok, hogy
2218 19| tetőpontját. Akarata minden elképzelhetlen erejével dolgozik, hogy
2219 9| veszítsünk? Csak az kéne!~És elkergették. A boldogtalan Gergely ennek
2220 24| talentumod a mesterséghez, úgyis elkergetünk.~Hát biz én fölcsaptam tolvajinasnak.
2221 24| bizony láncra veretlek.~Elkeseredve ballagtam ki a bazárból.
2222 14| gyorsan, mintha félne, hogy elkésik. Lábánál egy nagy papirosskatulya
2223 6| melynek révén minden percben elkészül egy ív kópia! És mintha
2224 25| szaktudomány férfiai mind elkészültek búvárlataikkal, még a japániak
2225 5| ujjaim. Ugyan hány van? Elkezdem számolni. Elvégre is kötelesség,
2226 11| minden szótagot megnyomva, elkezdett harsogni:~- A tapasztalati
2227 21| lárvásan. És a’ kapitányok elkiáltja magát: Halál’ fia a’ ki
2228 4| mint rendesen. A müezzinek elkiáltották már a déli imádság hirdetését
2229 9| Mire jött a harangozó és elkobozta tőle az ütőfát is, a labdát
2230 18| Quod Deus avertat! De ha elkövetkezik, majd segít Santa Agata.~
2231 2| búzaszentelés táján. Nemsokára elkövetkeztek a meleg tavaszi napok s
2232 18| és a tisztelendő urak. Ők elkövettek mindent, ami tőlük telik.~
2233 20| rossz tréfát és Budapestről elküldetett a szegénynek egy levelet,
2234 1| zavarodásból, megjutalmazlak. Elküldöm törvényszékünk egy okos
2235 5| legények minden fordulónál elkurjantják magukat. A felze alatt is
2236 23| pappiros fehér mezején hogy ellátogasson szerelmes szolgájához. Hát
2237 25| zsebébe, aztán igen nyugodtan ellátogatott a tiszteletes úrhoz, elébe
2238 10| Fiam, monda nékie kegyesen, ellened csakugyan nagyot vétettek
2239 4| szolgával nem forralhatsz ellenem semmi összeesküvést, mert
2240 14| azontúl minden szokás és rend ellenére az ötéves cikluson belül
2241 15| Amit Kerek István s az ellenfél képviselői kénytelenek voltak
2242 24| Egerbe, és ha egy szóval ellenkezel, megmutassam tisztjeidnek
2243 1| beszédedből pedig épp az ellenkező sül ki. Hát atyafiság ez,
2244 7| kisasszony; minden lehetőséggel ellenkezően, emberi fogalmakat meghaladó
2245 10| tudósok tudatlanok. Épp az ellenkezőjét hirdeti az igaznak. A növény
2246 11| öreg. (Franc, spriccert!) Ellenkezőleg: csekélység. Én mindent
2247 17| lembergi lottoigazgatósági ellenőr. Signor Perotti ő nagysága
2248 15| hallgasson... De hátha az Aladár ellenségei még; többet fizetnek? Ah,
2249 1| asszonyt sem kímélitek?~Az ellenségek elpirultak. Kiki visszaült
2250 1| villogott a szeme. - Te is az ellenségemmel tartasz, megtagadtad a hitedet,
2251 16| gyujtott... Hogy nem bírtatok ellentállani a szabadság leheletének...
2252 18| elősoroljuk a támadók minden ellenvetését, csak azért, hogy egytől-egyig
2253 13| olvasom. Nem tartozik az ellenzékhez. Igen tekintélyes polgár
2254 25| Péter és Pál közös tavát ellepi a békalencse: van-e jussa
2255 24| Uram, kádi, ez a kutyafülű ellopta az én másik drágalátos gyűrűmet!~
2256 24| és bizony röstellem, hogy elloptam.~Szemem-szám elállt a nagy
2257 18| zsolozsmázás, a sok litániaéneklés ellustította az elméjét. Gyerek létére
2258 9| módszert kedvelő úr, röviden elmagyarázta Newton kéttagú tételét,
2259 19| herr Bliemchen, a hajó elmaradhatatlan dräsnerje, aki egy szivaros
2260 18| mint minden kezdetleges elme. A katekizmus csupán gépies
2261 15| hirtelen végigvillant az elméjén az az igen természetes és
2262 18| litániaéneklés ellustította az elméjét. Gyerek létére vallásos
2263 3| közületek még a leggyöngébb elméjüek is kitalálják: miképpen
2264 12| gőzfürdőben való fürdés.~Gyarló elmék azt hiszik, hogy ez ugyan
2265 12| estén nem fekszik le. Mert elmélet és gyakorlat egyaránt tanítja,
2266 19| karácsony drágalátos ünnepében elmélkedtem az egyedülvalóságról, a
2267 27| után két órakor józanul, elmélkedve nézi, hogyan bizsereg poharában
2268 27| A pap lehajtotta fejét s elmélyedve nézett a levegőbe; pupillája
2269 21| eleinténn csak nevetek, de elméne a’ kedvem a’ tréfától, mikor
2270 1| nem is mondom, hogy te elmenj, - rázta fejét a nagytiszteletű
2271 21| Asszonynak.»~Délután reá érék elmenni Prókátor Ur Gombos Istvánhoz,
2272 4| monstrum előre kieszelt, elmés és mulatságos alakot öltsön.
2273 19| petroleumos hajók égésének elmesélésével mulattatott bennünket.~*~
2274 3| apró ritka írású sorocskák elmondák, hogy miről szól az ezeregy
2275 15| van minden segédnek. Ott elmondhatják, amit jónak vélnek. Most
2276 24| az alkalomnak, hogy végre elmondhatom, ami a szívemen van. Én
2277 14| kérdezősködik egészségi állapotáról, elmondja, hogy «haj, bizony vénülünk!»,
2278 5| jámbor pletykákat fecsegnek; elmondják, mi történt az éjjel három
2279 10| Hanem te Ali, ha valakinek elmondod, hogy én füstöt iszom, a
2280 21| illendőbb, ha mindent áperte elmondok és nem titkolok el semmit.~
2281 20| idején.~Találkozó, melyet elmulasztani nem lehet, nem szabad, mert
2282 25| megemlítését a bibliográfia esetleg elmulasztotta.~Rengeteg história az efféle
2283 4| veled egy derék szolga, aki elmulattat, mert napestig kockázhatsz
2284 23| fárattság, melly mikor hirtelen elmulik, elrepűlünk. Az én esztendeimnek
2285 22| amiért köszvényem oly hamar elmult az aquincumi fürdőben. A
2286 4| legtöbbje mintha nem is élne. És ez serkenti azt a gondolatot,
2287 17| disznó, az emberek lángolva élnek, a köpönyegüket megannyi
2288 6| emelkedett. A madarak immár elnémultak. A harang egyre jobban kongott.
2289 16| ismeretesebb, de sokkal újabb elnevezése a bécsi német naderer és
2290 26| volna. Mert az élet fáj. Élni fájdalom. Az élet fáj, egyáltalán
2291 18| kétszer huszonnégy óra alatt elnyeli az izzó kőfolyam: aztán
2292 5| komaasszonyok tereferéjét elnyomja egy mély szózat, a San Moisèn
2293 2| Isten hírével.~Mondta és elnyujtózott a földön, mint aki valami
2294 12| világhírű szinészre, aki előadás előtt utólszor jelenik meg
2295 22| nem kívánnának igen hosszú előadást s ha a te bölcsességed és
2296 8| szintén joga van személyesen előadni, amit védelmére szükségesnek
2297 19| ropogott lábunk alatt az előadó-dobogó deszkája, nem éreztük-e,
2298 18| fiatal természettudós imént előadott curriculum vitaejét kaptam,
2299 7| hölgyeim és uraim.~És most előáll az ő foltos, szennyes vitorlavászon
2300 19| félelemnek e percében az előárbocon meggyujtott villamos fényvetőt,
2301 20| lesi, hogy a sikátorból előbukkanjon egy ember, aki táskájából
2302 2| hallatszott és egy porfellegből előbukkant Menyhárt, a kengyelfutó.~-
2303 6| írónád. Szűzi hamvas arcát elöntötte a vér. És szívének legrejtettebb
2304 4| mélyedve, mikor a rizsgyékényen előgurult a fej. Ha Csömlek Hasszán
2305 2| Kedd, felséges uram.»~Aztán előhívatta a király kengyelfutóját:~-
2306 24| A szarkafészek.~Miután előhozták a csészéket, a szürke kis
2307 24| kármányt.~A kármány csakhamar előjött és nagy örömmel örvendezett
2308 7| náluk, fiatalabb náluk, előkelőbb náluk és minden nap más,
2309 7| aranyhajú kisasszony szépsége és előkelősége rám igenis hat, szörnyen
2310 7| kisasszony szépségét és előkelőségét. Sőt a pozitúrázásban annyira
2311 3| urunk, tyúkszemet vágatott, előkereste a tyúkszemet. Ha emberölő
2312 24| Nagy nehezen aztán mégis előkerült valahonnan egy pár neki
2313 20| magyar, a táskája fenekéről előkotort egy levelet és a rengeteg
2314 4| Széthúzta a figura kaftánját és elől-hátul egy ajtót nyitott ki. Mindjárt
2315 21| lehetett onnan leszedni hogy eloltogatták a’ gyertyákat. Eggy inasnak
2316 19| már egy negyedórája, hogy eloltottuk. Egynéhány varrógépnek a
2317 1| tudom, mikor azt a könyvet elolvassa, de én megírom, megírom
2318 7| kristályüveg mögül. Miután azonban elolvasták ezt a fogalmazványt, irtózni
2319 24| Azzal kaftánja alól hirtelen előnyujtott két falábat.~Én megilletődtem
2320 16| fejébe szállt minden vére és elordította magát:~- Los drauf!~A következő
2321 6| hártyán. De minduntalan előregörnyedt és a textusból lángoló,
2322 5| egyet hátralép, bókol, aztán előrelép és kezet nyújt neki.~- Az
2323 5| hátralépünk, bókolunk, aztán előrelépünk és kezet fogunk. A gazda
2324 10| a mindenható. És legott előrepült két kis pirosszárnyú szerecsen
2325 12| felbőszül. Mint a mord bika, előreszegett nyakkal indul a padon fekvő
2326 4| kockát, végigtapintotta és előretolt egy fakorongot annyi mezővel,
2327 18| Bizonyítjuk is. És pedig elősoroljuk a támadók minden ellenvetését,
2328 7| Georges Ohnet hősnői. Ha előszedem a legünnepeltebb magyar
2329 16| föl a grádicson a sötét előszobába, előbb halálnak halálával
2330 16| nevű tót inasát és a sötét előszobából kihallgatta, hogy mit trafikál,
2331 3| kerül ki, ha tizenegy almát elosztok három babszemmel s az egészet
2332 1| párjával? Tizenhetet fordultam előtted, Mirjám, a nagy Mevlevi
2333 5| erszénykébe rejti. Majd elővesz egy hosszúkás ezüst edényt.
2334 12| némi bágyadtság és álmosság előzi meg. Tudatlan, durva emberek
2335 24| megoldódott a nyelvem és elpanaszoltam szörnyű aggodalmamat is,
2336 21| praenumerálok az Urániára; ő erre elpirúla, szinte neheztele és mondá,
2337 21| accompagnirozzál engemet». Elpirulék eggy kevéssé, de megemberelem
2338 1| kímélitek?~Az ellenségek elpirultak. Kiki visszaült a maga helyére.
2339 15| vidék csak sohse lehet ilyen elposványodott afférek nélkül.~Egyszerre
2340 24| első levelünkben igértük, elpusztítsuk és az harangokat és az hajadon
2341 4| kilencvenkilenc többnyire elpusztul még zsendülő ifjúságában.
2342 27| minden lépéssel csodásabb, elragadóbb, meglepőbb. Félénken kérdeztem
2343 7| törökbársony. És a lyány elragadtatott mosolygással fürösztötte
2344 4| francia. Eleségem van itt elrakva egy kevés, de három napja
2345 3| ghazeleket adni, mert azok mind elrejtik a kincset és nem mutatják
2346 18| carabinierek vágtattak; a prefektus elrendelte, hogy a faluból ki kell
2347 17| Egyszerű ruhadarabok; de elrendezések, állásuk a szívbe csodálatos
2348 23| mikor hirtelen elmulik, elrepűlünk. Az én esztendeimnek napjai
2349 10| valának a kerékre fonva, elrettentő például: alkonyodás órájában
2350 11| hancurozó kölyköket akarna elriasztani. És egy utolsó, nagy harsanat
2351 19| vagy egy az udvar fölött elröppenő verébben... És egy egész
2352 5| nem lenne istentelenség elrontani azt a remek frizurát? Gazember
2353 1| fölszedelőszködött és úgy elsietett, hogy a papucs szinte lemaradt
2354 10| uram.~*~A cigány hóhérok elsőbben átszúrták a csibuk szárát
2355 1| A Zagyva folyó áradása elsöpörte fél Jászberényt. Félig romba
2356 1| hol megvilágosodtak, hol elsötétedtek, amint szövétnekkel jártak
2357 20| már mindig teljes volt. Elsőnek vonult föl a jó Széchenyi
2358 8| tömöttebb, súlyosabb az elsőnél. Ismét összeöleltem az én
2359 26| ebédre; sótalannak vagy elsózottnak tetszett minden étel, és
2360 14| hosszú pilláit, mikor néha elszakadt a selyem s új csimbókot
2361 9| és soha nem történt, hogy elszakított volna egy pókhálószálat.
2362 17| érzelmeket sugall, mert a nadrág elszánt, az ing lovagias, a hózentráger
2363 15| Likvirinyi Gusztáv egy kicsit elszégyelte magát, de azért szavait
2364 1| plébános vette magát észre és elszégyenkezve, halkabb hangon mondta:~-
2365 10| bronztálca szélén egy félig elszítt vastag Upman-flór volt és
2366 8| ablak már fehéredett, én meg elszívtam minden szivaromat, mikor
2367 9| mikor az adományozó már eltakarodott onnan.~*~- Igazán nem tudom:
2368 9| sohase bírna tisztességesen eltartani egy asszonyt. Kérem hát,
2369 9| és úri módon, hűségesen eltartotta, élete kilencvenhetedik
2370 10| alkalmatlan elefántokat eltávoztatni onnan. De méltóztatik tudni,
2371 7| viceházmesterné pincelakásában. És eltellett tizennégy év. És Orsolya
2372 24| III.~Eltelt három nap. A Budára küldött
2373 23| huszonhat esztendeje hogy eltemeténk, szeretem Zágont (ötvennégy
2374 14| kényelmesen, komforttal eltemetődni roppant kellemes érzés.
2375 2| a padlás és a zsarátnok eltemette Tunya Boldizsárt, aki mártiromságot
2376 27| régi napunk, holdunk s az eltérés parányi csupán. Eleinte
2377 21| meg mondani, hogy az Isten éltessen édes kis Klariszom drága
2378 6| mely nehéz és nem édes, de éltető, mint a kemencéből most
2379 15| hitte, hogy a csinos vendég eltévedt. Kissé zavart és mosolygó
2380 24| bazár felé mentem. Igen eltikkadtam útközben, hát letelepedtem
2381 9| krajcáros faló is, mert eltöri.~Ezt mondta. A kis fiú tehát
2382 4| mert ha még egy fazekat eltörsz, bizony megfojtalak. Mióta
2383 15| kisasszony meg a kasszában eltört egy likőrös poharat, úgy
2384 4| jószágot, mint az órát és eltriktrakoz veled, ameddig el nem unod.~
2385 23| kétségeskedni az iránt, hogy éltünk-e mi ketten valaha a’ világon
2386 13| és - merre, merre nem - eltűnik a kis szobából.~Az alkonyat
2387 4| mire itt észreveszik, hogy eltűntél, francia hajón vagy, mint
2388 15| szobájába, átöltözött és hogy elűzze a multheti árendáspipákból
2389 18| golyóbisozni való játék; és elvagdosván a madzagokat, a lepördült
2390 2| áldj!~Mondta a vitéz és elvágtatott. A félholtra csigázott Menyhárt
2391 24| kezem, fiú, csapj bele! Elvállalunk tanítványunknak.~- No csak
2392 3| efendi és csakugyan tüstént elvégezte a maga dolgát: meghalt.
2393 6| Tizenkét órai munka. Vajjon elvégzi-e vesperae idejéig? Hol az
2394 5| lajtorjákkal tör utat tíz szolga, elvenni az ötszáz gyertya hamvát.
2395 2| míg a boldogtalan vándor elvergődött Nagyváradig. Kövér testén
2396 21| hatvan Vendég között bizony elvész az Atyafi is; nem érének
2397 21| lakájok lajtorjákra mászván, elveszik a’ háromszáz gyertyák hamvát,
2398 24| kármányországbeli kalmár elveszített egy karmazsin selyem erszényt;
2399 24| szerencsétlenség?~- Hogy a lábadat elveszítetted.~- Szerencse az, fiatal
2400 15| nem hagyom mindnyájunkat elveszni. Tudom, micsoda rettenetes
2401 27| portugál szavakat is, melyek elvesztek a rokon olasz szóáradatban;
2402 22| tudja: derítenek-e rám ez elvesztett nyár helyett még egyet a
2403 9| bebizonyítsam, mily hamar elveszti; mert ön, kezem írását adom,
2404 15| meghökkenve nézett rá, mintha elvétette volna az ajtót és nem azt
2405 6| szívta föl a betűket, nehogy elvétsen egy szót. Mert a hit e hatalmas
2406 12| érzetével nyújtózik el és élvezi a lassú megfövés gyönyörűségét.~
2407 27| az egyforma világból, és elvigyen valahova, ahol azt mondhassuk:
2408 24| meg a fehércselédeket és elvinni őket bátorságos helyre.
2409 7| sacher-masochi kacabajkában: mindig elviselhetetlenül előkelő volt. Ha hívták
2410 15| fogunk jönni méltóságodért és elvisszük az őrnagy úr lakására.~A
2411 17| Tizenhét éves koromban az apám elvitt Velencébe. Félbolond voltam
2412 3| ghazel; és jőve az ördög; és elvivé az ostoba Mehemed efendit.~
2413 1| pallossal.~Sólya Gáspár elvörösödött. Valami nagyon nagyot, valami
2414 7| mókus-utcai haute volée elvonulását. Nézte a menyecskéket, a
2415 21| és mikor a’ bátsival az Elysium kertyében járt ettzer tsak
2416 21| ritkaság nyáron kint van az Elysiumban az mind beköltözött a’ kastély
2417 21| Kastéllya van azzal a’ hires Elysiummal olyan gyönyörü kert hogy
2418 1| belebotlott valami furcsa török emberbe, aki az út szélén kuporgott.
2419 7| a világ összes félszemű embereinek és a viaszképcsinálóknak.)~
2420 1| Ahmed efendi, ha ezeken az embereken fogna a jámbor bölcsesség!
2421 16| csak elhitette a jámbor emberekkel, hogy hatalmas, furfangos
2422 19| mutatkozik-e ez a tünemény minden emberéletben; de aki tapasztalta, nem
2423 1| törvényszékünk egy okos emberét Jászberénybe, és ha ő is
2424 27| a vacok mellett, melyen emberevő vad haldoklott; láttam meghalni
2425 1| Istenünket?~- Az a ti dolgotok, emberfia. Az enyim meg az, hogy ilyen
2426 24| történetét. No mondd hát, te emberfiú, szaporán.~Bálint erre illedelmesen
2427 20| életcél. Kétfelé osztotta az emberiséget: az egyik fele kap levelet,
2428 7| Ne ismernék önök a puklis emberkét, aki agyba-főbe pomádézva,
2429 27| fokozata a civilizációnak s az emberkéz ügyességének; de egyikök
2430 1| arra, hogy miként juthatsz emberlakta helyre; mert te beteg vagy
2431 14| láttam, hogy leghátul, az embermagasságú ezüstös gyertyatartók között,
2432 3| előkereste a tyúkszemet. Ha emberölő hatalmas fejedelmünk csatát
2433 1| híredet már hallottam. Ilyen emberre nagy szükség vagyon ott,
2434 4| megbecsülhetetlenek a nevető emberről szóló utasítások; képes
2435 18| csöpp Marziót, aki a maga emberségéből még nem tudott volna végigtötyögni
2436 24| gyógyíttatlak, ápoltatlak emberségesen.~Igy tettem én szert erre
2437 2| meg lehetett patkolni. De emberséggel általadta a városbírónak
2438 18| anyaszentegyház értelmes embertől nem kíván vak hitet. Mindaz,
2439 21| Magyar táncz, a’ kit én is emberül járok, nem vala; tán azért,
2440 24| neki az indulás, mikor a mi emberünk már rég megjárta Budát és
2441 3| meghaltam és kivittek innen, emeld föl a birkabőrt és találsz
2442 21| kik lajtos szekérről hatan emelék le ama szörnyű termetes
2443 26| lakóhelye (város, utca, házszám, emelet, ajtószám) és egyéb részletek...
2444 10| mennyország a hét égnek legalsó emelete. Kellemetes egy hely, csak
2445 7| történt. Ilyenkor a harmadik emeleten Popovics úr, a rác borbélylegény,
2446 7| tamburázott, vagy a második emeleti szobaúr furulyát vett elő
2447 15| hogy holnap ezt a vádat emelik ellene! Az a nyomorult vén
2448 8| nem követelő szolgálatig emelkedhetnék.~«Ha ezeknek van nevök,
2449 27| mintha Corsica vagy Elba emelkednék ki a tengerből. És mindig
2450 14| sápadt jóbarátom, Boldizsár, emellett a koporsó mellett ült egy
2451 15| micsoda rettenetes vádat emelnek holnap Aladár ellen. És
2452 12| jegyemet!~A jegyemet szóban az emen van a hangsúly s e két betüből
2453 19| árkádiai pásztor. Remekül emészt és nem álmodik.~... Egyszerre
2454 24| olyan vagyon, amelyet nem emészthet meg tűz, nem harácsolhat
2455 24| ez alacsony, amaz hosszú, emez rövid volt neki.~Az én deres
2456 20| örökség. Negyvenkilencben az emigránsok kezdték lesni a Pest-fogadó
2457 25| drágalátos díszművet, ő eminenciája azonban ezúttal nem a Lipótvárosra,
2458 1| Most legott megjelentem ő eminenciájának, hogy micsoda violentia,
2459 9| lett. Megszeppent az első eminens is. Ekkor fölállt Gergely.~-
2460 1| nagy vonásokkal ezt írta: «Eminentissime ac Reverendissime Domine
2461 3| hat, hét, sőt több Fatmát, Eminét, Uardát és Gülbahart ejtett
2462 1| színe. Én pedig nem vagyok emir.~- Sebaj, jó ember. Hát
2463 7| összes festékkincsét és emlegetek havat, vért, tejet, rózsát,
2464 24| megesnie.~Pedig most is emlegetik azt a hetedhét országra
2465 16| beszédből, minthogy gyakran emlegetnek két nevet.~... Szegzárdi...
2466 1| egy vékony, éles szózat emlegette a concilium Tridentinumot,
2467 13| paccer-számba ment. Egyéb emléke, egyéb tudomása nem vala
2468 27| mintha keresgélnie kellene emlékezete dikcionáriumában. Gyakran
2469 13| Pilvax-kávéház markőrje. Haláláig emlékezett Herr von Petőfire, akit
2470 13| Szüntelen anekdotáz és emlékezőtehetsége csodálatos lehet, mert minden
2471 21| palotás tántz és én reád emlékezten édes Klarisz mert mikor
2472 21| Glockenspiel. A’ bátsi ha jól emlékszek Antwerpiából hozatott eggy
2473 13| álomtól, mint egy gonosz emléktől. És megújul bennem egy didergős,
2474 21| Dámák, a’ kiket Józsa György említe. Nagy reverentziával köszöntöttük
2475 24| azt talán fölösleges külön említenem.~Délután kisétáltunk az
2476 26| az egész időjárás. Miként említeni bátorkodtam: szerelmes,
2477 2| tökéletes az ő képök. Mert ha említésre méltó viselt dolgaikat sorolná
2478 24| tengeri útban; bár az is igen említésreméltó volna. Elég az hozzá, megérkeztem
2479 26| gyermekemmel sétálok!... Esetleg említse föl becses lapjában. Imádott
2480 10| hogy magyar nevet ne említsek. És nem történik benne semmi.
2481 25| is lelne, csak mellesleg említvén az igen fontos fiziológiai
2482 4| állapotot és nem kell neki az emlő, mikor a mester odavezet
2483 2| változtatnék a dolgon; de mikor az emődi leveles láda fenekéről kikerült
2484 21| nekem. Ez az ugy mondott Empire toilette Párizsban viselték
2485 2| falta-e föl malacait a vad emse. Nincs az a nyomorult Lázár,
2486 19| rólad. Magad vagy; a te éned száll szembe a romlással.»
2487 4| Kacagás volt a halotti éneke a szegény Majmun Alinak,
2488 1| verseit és Balassa Bálint énekeit olvasgatta; ez a két könyvecske
2489 22| durva nyelvén lassú, szomorú énekeket.~Vajjon nem mosolyogsz-e
2490 21| Veilchen titulusu nótáját énekelte; accompagnirozám, a’ jó
2491 3| mellette és vastag torokhangon énekelték: «La illáh, il alláha, Muhammadún
2492 10| fehérzubbonyos szerecsen napszámosok énekét; és mikor fölserdült: a
2493 21| hogy millyen vala ezen éneklés. Bétsbenn hallám a’ férjfiúi
2494 2| keservesen. Sőt még valami! éneklés-formája is hallatszott, ha igen
2495 15| tolvaj.~Tibold Miklós a leány energiájától lebűvölten állt a szoba
2496 13| Kemény hazafi. Egy jótát sem enged a meggyőződéséből. 1849-
2497 21| szerelmes szorgoskodásával nem engedé, hogy jó Asszony-Anyánkkal
2498 10| szólott a Bilmez Ali, szíves engedelmeddel ráérek én arra később is.
2499 21| de a’ fördős legény nagy engedelmeket kérve szabadkozott, hogy
2500 21| kéntelen vala a Tyrannusnak engedelmeskedni és szégyen szemre látám,
2501 1| elébe járult, könyörögni engedelmét a templom kijavítására.
2502 9| nem állítom ki a temetési engedélyt, mert ez az ember nagy mértékben
2503 1| ellopja az öregapja, azt nem engedem. Nem én, ha ezzel a két
2504 15| és mi felünket addig nem engedhetjük megverekedni Geédy Aladár
2505 25| során - ha ugyan körülményei engedik a kutatást - esetleg új
2506 15| és gömbölydeden mondá:~- Engedje meg főhadnagy úr, hogy bemutassam
2507 21| világit a’ Dámáknak és nem engedte oltani. Fél holtak voltunk
2508 4| lágyvasrostélyok, mint az iharfa, engedtek az éles, apró fűrészeknek.
|