000-arboc | arcah-betuj | betuk-csasz | csata-egyha | egyhu-enged | enger-felel | felem-forra | forro-hadon | hadve-hiu | hiusa-iszap | iszna-kelen | kelet-kispa | kispi-laban | labar-lohal | lohat-megle | megli-morbi | mord-nyomv | nyosz-papis | papja-rancb | ranci-siett | signo-szenv | szenz-tarog | tarok-tromb | tron-vanit | vanko-vizit | vizpa-zwieb
Rész, Fej.
2509 19| kívülről igen férfiasak és engerészesen nyugodtak... mindez mintha
2510 1| hogy szerető kérleléssel engesztelje. De az öreg fölcsattant:~-
2511 8| nagy nyügöt, az ő testi énjét és lelke szabadon repül...
2512 21| esztendővel vagy fiatalabb énnálam, de okos vagy és tsak az
2513 21| vive engemet e’ bajokba, ennen hibám nélkül. Bizodalmamat
2514 17| förtelmes, sötét sírba, föld alá enyészetbe, hanem szürke kámzsát öltenek,
2515 24| Aztán elereszti magát és oly enyhén száll le a mélységbe, mintha
2516 10| dohányfüsttel igyekezett enyhíteni, amiért sok része volt a
2517 21| Gavallérnak a’ székibe, csak az enyimbe nem és mikor a’ szegény
2518 3| neszkhi-betükkel. A könyvhöz enyvezett nagy papiroson pedig apró
2519 21| pour votre bonheur.~Votre eousine qui vous aime tendrement~
2520 14| Mentől kevésbé kellett epednie, annál cudarabbul hatalmasodott
2521 17| kecske nem viselt ilyen epedő szakált, soha rablóvezér
2522 7| szobaúr furulyát vett elő és epedőn fújta a Cornevillei harangok
2523 18| liberális. Én is az vagyok és épenséggel nem zárja ki, hogy valaki
2524 2| fáradságot akar kipihenni. Az eperfa fekete lombjain át apró
2525 10| valami titkos nexusban áll az épernayi nagy pezsgős firmákkal,
2526 1| ült.~- Megyek, - mondta epésen, - de ne féljenek, visszajövök.
2527 14| úgy merném hívni: a halál epikurizmusa.~- Bolondok, marhák az emberek!
2528 1| török hallani sem akart az építkezésről.~- Megbolondultál, te pap?
2529 1| kárhozatos templomot újra építsék vagy kijavítsák, az ő hitvány
2530 27| a lovat, a mókust... Az épületek? Aki egy-két évig utazik,
2531 19| finom; s az okoskodás ez épületének számtalan atomját a következetesség
2532 1| hét esztendeig tisztes, épületes házasságban élt az ő jó
2533 1| visztek. És ki hallott olyat: épületet tatarozni? A ház is olyan,
2534 24| mellett ép egy új ház volt épülőben. A kőművesek állványaira
2535 15| Becsületbíróság.~Felső-Daróczi és Ér-Semjéni Tibold Miklós cs. és kir.
2536 22| barbárok, mint mondják, eraviscusok. Erős, deli faj; szépnek
2537 5| nyelve lóbálódzik; hanem az érc már nem riadoz, zengése
2538 20| össze Európával a páros érc-szál, a vasút és hetenként csak
2539 4| volt valami megtörött, fájó érce.~- Én fenséges uram, haragszol
2540 3| ki nem kelt szúnyogig, az ércek, a kövek, a kláris, a gyöngy,
2541 14| oxidálódás porrá nem morzsolja az ércet. Szépen, kényelmesen, komforttal
2542 14| összefont viaszvirágok, érclevelű koszorúk; hátrább pedig,
2543 20| bezarándoklott magyar kovácsok, ércművesek, akik bizony nem vártak
2544 7| parókacsináló, aki ezt az ércnél nehezebb és habnál könnyebb
2545 5| De a reá borított merev ércszövet alatt eltűnt, csak a tündöklő,
2546 17| kripta bolthajtásai alatt, érdekesen tovább pozituráznak századokon
2547 12| azonban rögtön fontossá, érdekessé és kimagaslóvá válik, mikor
2548 17| ellen. Csakhogy engemet nem érdeklett se tarka pántlika, se skorpió,
2549 11| megmondani, melyik tudomány érdekli; mert én foglalkozom valamennyivel
2550 10| minden iránt csökken az érdeklődése. Bilmez Ali azonban - hogy,
2551 27| világlátott öreg irígységgel és érdeklődéssel töltött el. A Kelet elkábított.
2552 18| ezeket a dolgokat meglehetős érdektelenül, rövideden és a fiziológia
2553 19| legénység... Ez a fogo szót sem érdemel. De menjünk nézni... mert
2554 9| onnan.~*~- Igazán nem tudom: érdemes-e iskolába küldeni ezt a kölyket!
2555 9| fáradságra sem látszott érdemesnek a szegény.~A dajkája szánakozva
2556 5| homlokára. Mellén brilliántos érdemjelek sziporkáznak. De jobban
2557 24| Délután kisétáltunk az erdőbe hűsölni. Amint a gyepen
2558 8| publicistával a czinkotai erdőben, aztán megebédelt a Szikszay
2559 22| örömünk. A közel hegységek erdőiben fogott farkasokat, bölényeket
2560 6| rejtelmes, a barbár Kelet erdőinek, hegyeinek, a tengereknek
2561 17| jött ide. Ott hagyta a zúgó erdőket, a sötét gót kőcsipkéből
2562 5| nyargalt édes tűz minden erében? És nem volt neki őrjítő
2563 13| puszta rossz fordításból ered. Megalapítóját az ötvenes
2564 10| a magyar «bibasz» török eredetijénél.~Ez a jó Bilmez Ali a hedsra
2565 14| el a háta gerincét... Az eredmény természetesen rögtönös...
2566 8| bírálnak; és az összehasonlítás eredménye az, hogy nagy férfiúnak
2567 19| Semmi nesz. Aztán futásnak eredtem, mintha kergetne valami.
2568 19| halljuk az agyunk velejének ereiben keringő vér hömpölygését.
2569 8| szamár a szamár a maga erejéből, tekintélyek támogatása
2570 20| kerekedni nagy nyomoruságában, erejének végső megfeszítésével.~-
2571 21| Asszonynak.»~Délután reá érék elmenni Prókátor Ur Gombos
2572 13| rangját annak köszönte, hogy «erélyes» ember volt. Ennek az erélynek,
2573 13| erélyes» ember volt. Ennek az erélynek, mely egykor vármegyéket
2574 21| elvész az Atyafi is; nem érének rá, hogy engemet sokat babosgassanak,
2575 6| csak úgy turbékoltak az eresz alatt, mintha a világon
2576 1| Galambok tollászkodtak az ereszen, a napsugár megaranyozta
2577 19| tenger felől hirtelen köd ereszkedik mindenre. Egynéhány perc
2578 24| föl a basa. - Sőt el sem eresztelek, míg el nem mondtad a falábú
2579 22| bölényeket és medvéket eresztenek össze a fövényen. Elefántok,
2580 21| kastéllya mögött. Látám, hogyan eresztének öszve eggy nagy fekete Medvét
2581 24| kicsit hosszú lére találtam ereszteni a dolgot. Pedig te sietsz.
2582 23| gyakorta lustálkodott és nem eresztette meg az ő vigan vágtató sörényes
2583 21| Apagye! a’ majom tsak nem ereszti nem használ semmi debachálás
2584 2| viselőjét hajnalban útnak eresztik Budán és másnap este Nagyváradon
2585 1| titulussal illetni ezt a hitvány eretneket, akinek még a kend is alig
2586 1| ellopja gyermekét, csakhogy eretnekké tehesse... Takarodj, takarodj
2587 4| vagyok, uram; imádkozom éretted minden este. Vagy utálsz
2588 23| ime a’ szeretetnek általa éreznem adatik a’ mindenütt jelenlévő
2589 19| előadó-dobogó deszkája, nem éreztük-e, hogy rettenetesen egyedül
2590 18| hogy az ordinálás napján ne érezze ugyanazt, amit a kadét,
2591 1| bujdosásunkban nem valami árok szélén éri-e el azt a szegény asszonyt
2592 22| bár a leányok, míg nem érik el életök tizenharmadik
2593 10| illat, a zamat, a hang, az érintés valamennyiben egyszerre
2594 12| veregeti meg a vállát. Ez érintésre az áldozat felugrik a levegőbe,
2595 1| a serbet, se a nyugalom. Érintetlen volt a csésze; a derék urak
2596 25| a szaktudósokkal pedig érintkezésbe kell bocsátkozni. Minthogy
2597 20| idegenben bujdosók édes érintkezése az anyafölddel, ha csak
2598 13| alázatosan, olyan siralmasan érintkezik a söröskancsó szélével és
2599 1| csemetén is. Melegítsed, ne érje fagy. Terítsd reájok a te
2600 17| szobrász vetette vállukra, az erkélyeken isteni morbidezzájú signorak
2601 21| ingeket visel.~Hogy a’ fürdőbe érkezem, semmi másról nem beszéltek
2602 21| Magyar Nemes Ifju, midőn haza érkezém. És a’ Kirurgus, ki már
2603 24| sokat beszéltem. Neked nincs érkezésed, hát nem untatlak tovább.
2604 24| basa. - Nincs ugyan sok érkezésem, de azt mégis szeretném
2605 5| szégyen lenne, ha később érkeznénk a bálba, mint a doge! Szaporán,
2606 6| Németországból, Moguntia városából érkező csodálatos hír, hogy ott
2607 8| el egy csomó közhelyet az erkölcsi kényszerről és a becsületről.
2608 27| társadalmak, szokások, erkölcsök, vallások, nyelvek határvonala
2609 24| Megparancsolta azt is, hogy akárhol érlek, kísérjelek vissza Egerbe,
2610 22| Ulysses viszontagságaival érnek föl az én dolgaim; és le
2611 6| kikerült kenyéré.~Erasmus az ernyő suhogására föltekintett
2612 6| Benedictus levonta az ablakok ernyőit, hogy ne vesztegeljen egy
2613 22| nincs egy fa, mely hűvös ernyőt tartana rám és az idevaló
2614 3| És oly hihetetlen, cudar erő lakozék két izmos karjában,
2615 1| néked. Látom, hogy jártányi erőd sincsen. Sebaj. Van nekem
2616 8| előtti folyamaiból meríti erőit; s mivel anno 1869 valami
2617 19| vékony újságpapirost oly erőlködve tartottam, akár egy súlyos
2618 21| után a bolondos Jósa Gyuri erőnek erejével az oldalt üldögélő
2619 27| azaz hogy jobban mondva: az erősebbek győztek. Vagyis mikor valamit
2620 15| gyönge memóriája volt. Még erősebben kérdő pillantást vetett
2621 20| pedig büszkén, mosolyogva erősítette:~- Soha, soha!~- Hát nincsenek
2622 18| mernek támadni.~Ebben a nagy erősségben élt tizennyolc éves koráig.~
2623 1| arra gondolának, hogy régi erősségébe és díszességébe helyeztessék
2624 21| használ semmi debachálás semmi erőszak és a’ jó tisztelendő ur
2625 22| gyér fürteimet oda lehessen erőszakolni, ahol legtöbb szükség van
2626 10| agyában predesztinációs erővé. Csak azt említem, hogy
2627 25| bőkezüség dolgában egyaránt nagy érseknek egyszer az jutott az eszébe,
2628 2| nektek való volna a karthágói érsekség. Mert Karthágó városa nincsen,
2629 2| Karthágó városa nincsen, tehát érseksége sincsen, de azért igen szép
2630 24| idegen) az imént kiloptam erszényedből azt az aranyat. De aztán
2631 24| megint a tellálokkal a te erszényedet; hátha megkerül. Ami pedig
2632 24| kármányországbeli kalmár erszényét. És kérem az én száz aranyamat.~-
2633 5| kis fekete selyem, csokros erszénykébe rejti. Majd elővesz egy
2634 3| nevét és mindezek ugyancsak erszényszámra adták neki a szerelmet.
2635 22| is.~Bizonnyal csodálkozva érted meg ide kerültömet. Valóban
2636 18| szubtilitásokkal foglalkozó értekezéseit az akadémia kiadja; sőt
2637 15| tárgyról senkivel a világon nem értekezhetek.~A leány melléből zokogás
2638 8| éjjeli kávéházba, sör mellett értekezni arról a témáról, hogy milyen
2639 11| hiszem, többnyire németül értekeztünk.~- Miről akar tudni? kérdezte
2640 24| tányérba.~- Most még kevésbé értelek, jó uram!~- Pedig világos
2641 20| van. A Jóskára e második értelmében ragasztották a csúfoló Csapkin-nevet.
2642 18| Fiaim, az anyaszentegyház értelmes embertől nem kíván vak hitet.
2643 3| szultánok mind tréfás és titkos értelmű beszédeket folytatnak; minek
2644 26| dicsőnél... Óh, ha tudná, ha értené tisztelt kegyed, mily mennyország
2645 7| remekírók, akik egyáltalán nem értesítik az olvasókat, hogy hősnőjük,
2646 15| érkezik ide ma este és nem értesülünk jöttéről, valóban megakadtunk
2647 8| igen halavány volt és alig érthető hangon mondta el generáliáit
2648 10| szüntelenül fiakkeren járni.~Érthetőbb ama jeles habanai dohánytermesztők
2649 6| verébcsiripelés, mind borzasztó érthetően azt beszélte: «Én hím vagyok,
2650 2| hittem, hogy becsületesen értik a mesterségöket. De ím a
2651 7| hatások rendezéséhez nem értő vén fráter vagyok én, hogy
2652 9| megszólította:~- Öcsém, értsük meg egymást. Ön teljesen
2653 8| terjedt. Mikor a végére értünk, még csak a kakas kukorékolt
2654 18| fátyolt mégis célszerű minden erupció alkalmával kiterjeszteni.
2655 18| bizonyos, hogy a vulkánikus erupciók és e fátyol között semmi
2656 10| rezegnek a világ impressziói. Érzéke annyi van, mint nekünk;
2657 3| hűvösség kedvezzen becses érzékeinek; ha pedig esetleg a jeges
2658 10| nekünk; ha nem több. De az érzékeknek nincsenek határai: a szín,
2659 18| átalakulást hosszasan és érzékenyen írnám le. Az ilyesmi manapság
2660 26| köldöknek. Ez istenien nagy érzelem a maga függetlenségében.
2661 7| gimnazista szent, platói érzelmeivel tekintek a női szépség,
2662 17| állásuk a szívbe csodálatos érzelmeket sugall, mert a nadrág elszánt,
2663 17| zene zendül felém, nagy érzések áramlanak szívembe a városok,
2664 12| nemesen teljesített kötelesség érzetével nyújtózik el és élvezi a
2665 26| volt a föltünés, mikor az érző szívnek ez eleven vértanuja
2666 25| rá:~- Behüet dich Gott! es wär zu schön gewesen, Behüet
2667 1| egyszer nagy betegségbe esék. A szíve fájt neki. És tudta,
2668 10| mennyországba. Ez mégis valami kis esemény ottan. Az idvezültek körülfogták
2669 26| mocsarakig. A déli séta legfőbb eseménye volt látni őt. És ha egy-egy
2670 13| benne.~Idők, korszakok, események, divatok nyomtalanul viharzottak
2671 11| fogta borzas cilinderét, esernyőjét, szürke plaidjét és kibicegett
2672 15| gyógyszerész pedig folytatta:~- Az eset röviden az, hogy...~Tibold
2673 5| semmi szenthez; komornák eshettek kétségbe, míg hízásnak indult
2674 6| betéve tudta a keresztelés, esketés, temetés, exorcizmus és
2675 24| én, kádi uram.~- No hát esküdjél meg.~És megesketett. Annak
2676 24| szólt hozzám, - meg mersz esküdni, hogy az erszényben csak
2677 16| hazamegyen.~«Ezeket megcsípem!» esküdözött magában nemzetes Koperta
2678 2| bízza rád a levelet. Mert az esküdt kengyelfutó te vagy, nem
2679 1| Ugyanaz nap kora délután pedig esküvő volt a templomban, ugyancsak
2680 14| mához három hétre lesz az esküvőm. Remélem, megtisztelsz bennünket?~*~
2681 1| összesereglett erre a ritka szép esküvőre.~És míg a ceremónia folyt,
2682 1| templomban, nézni a ritka szép esküvőt, a drága ruhákat és hallgatni
2683 21| Következek a’ vatsora. Esmerősöm tsak ama’z öreg Viza vala
2684 21| Deus avertat, baja talál esni». Én eleinténn csak nevetek,
2685 13| elhalkult s egyedül az őszi eső zuhogása hallatszott. Mi
2686 10| aranyos melegét, a tropikus esők lágy zuhogását, a fehérzubbonyos
2687 9| félnek. Akiket csak mogorva, esős napokon, súlyos kártyaveszteségek
2688 13| emberek jöttek lakásunkba, esőtől lucskos katonaköpönyekben,
2689 21| jeles fia szegény Hazánknak. Esprit és tudákosság dolgában alig
2690 8| hogy ez a dolgozat fényes essay. Benne volt minden: az alkotmány,
2691 23| vékony teste harmattsepp, esső vizében fürdik; holott teremtett
2692 1| és a mi szent vallásunkat ésszel és erővel kell megvédelmezni.
2693 1| tartóztatom egy szóval sem. Faber est suae quisque fortunae.~-
2694 5| életének egyik legboldogabb estéje a mai, mikor engemet, a
2695 7| is meghalt, épp karácsony estéjén. Az irgalmas ápoló Schwester
2696 11| fejére, ha legalább is balták estek az égből.) A kékesvörös,
2697 1| vánkosa alatt volt. És holdas estéken kobzot pengetett ablakában,
2698 21| a’ saraknak; de reánk is esteledék már és még nem tére vissza.
2699 19| magamat észre, hogy rám esteledett s hogy a négy-öt óra járásnyira
2700 24| puszta levegőnek.~Irtózatosat estem. Darabokra törött mind a
2701 1| írásodra. Mostan pedig jó estét kívánok te kegyelmednek.~ ~
2702 6| kihunyt. A kertből dohos esti szag emelkedett. A madarak
2703 17| mohón Rinaldini, nagy kő esvén le a szívéről, hogy végre
2704 26| Észak-Németországot fagyossággal vádolni? Észak-Németország izzóbb Sziciliánál. Mert
2705 26| hogy levelet írt. Ki meri Észak-Németországot fagyossággal vádolni? Észak-Németország
2706 26| stb.). De térjünk vissza Észak-Németországra... Ah, hah, haha, hehehe!~
2707 27| bőrzubbonyt viselt. Ez az északamerikai vadászruha igen bolondosan
2708 27| eleinte meglepett, hogy Afrika északi partjai és az olasz keleti
2709 26| el semmit. Hát az a leány északnémet gouvernante volt, látta
2710 9| szegény Gergelynek bizonyisten eszeágában sem volt a visszatérés,
2711 1| hogy talán későbben még eszedbe jut valami okos dolog. Azt
2712 4| barátkoztál. Beláthatod a józan eszeddel, hogy nem bocsáthatok melléd
2713 4| A te hív kis szolgád. Én eszeltem ki ezt a furfangot. A te
2714 4| fehér, már cudar drága, eszerint tetemes a kockáztatás. Óvatosan
2715 24| mint az a nagy kövér török. Eszibe se jut neki az indulás,
2716 19| a lankadt neuraszténiás. Eszik és alszik, mint egy árkádiai
2717 27| rézbőrü indián vigvámja és az eszkimó sátor megannyi fokozata
2718 4| művészet. Tudni kell, micsoda eszközökkel lehet megvakítani, megőrjíteni
2719 21| édes Klarisz mert mikor az Eszlári ebédlőben tanultuk mindig
2720 21| ki gyaloghintómból, hogy Eszláronn Palatinus gyanánt süvegelnéek
2721 21| Auflauf, a’ mellyet kanállal esznek. Ha nem ül mellettem Lucie
2722 12| Ez a jámbor, színtelen és észrevehetetlen alak azonban rögtön fontossá,
2723 4| jobban megnézi az ember, észreveheti, hogy a fazékon négy lyuk
2724 24| unszolta Bingöz Ali is. - Ha észrevesszük, hogy nincs talentumod a
2725 4| Dardanellákat. És mire itt észreveszik, hogy eltűntél, francia
2726 5| kétfelé dobta a kártyát. Észrevettem, hogy a válla igen kívánatos.~-
2727 21| aranytsipkét tzupfolt; de mindjárt észrevevém, hogy ezt tsak pro forma
2728 23| elmulik, elrepűlünk. Az én esztendeimnek napjai immár hetveneggy
2729 23| sóltáros mongya: A’ mi esztendeinknek napjai hetven esztendő,
2730 10| Bilmez Ali a hedsra 1122-ik esztendejében, ramazán havának 13-ik napján
2731 22| el életök tizenharmadik esztendejét, nemcsak termetre, de ábrázatra
2732 22| pótlandó azt, amit a tünő esztendők sarc fejében vittek magukkal!
2733 4| hamar vénül a halandó, ötven esztendősnek lehetett volna hinni azt
2734 7| feje hosszúkás gömbölyűre esztergált fenyőfa, körös-körül sima,
2735 10| kíváncsiskodott:~- És mit esztergáltál a borostyánkőből?~- Csibukszopókákat,
2736 20| urnak szól!~Elálmélkodtunk. Eszünkbe se jutott, hogy fölbontsuk
2737 21| kommen sollten. Tiz óra után etcerre sarkantyú pöngése hallatszik,
2738 5| dialektusban szidta az inasokat, étekfogókat, szakácsokat, készülvén
2739 23| azt mondom nektek, hogy az étekfogótok már tsak inkább az én kedves
2740 18| írt a század e legnagyobb Etna-kitöréséről. Tömérdek fontos adat van
2741 18| adjunktussá nevezte ki a cataniai Etna-obszervatóriumhoz. És Don Marzio igen boldog
2742 24| korhely Hasszán. Gyakran ettem a pecsenyédből, gyakran
2743 2| kölyök, most szaladj, mert ettől a levéltől függ a világ
2744 24| tetszettek találni, hogy ettőlfogva a kevély bíró úr már nem
2745 21| gázolnak velünk a’ béresek ettzerre szörnyű sikoltozás hallattszik.
2746 23| avas szalonnának és egyébb etyepetyés comedentiáknak sokaságáról
2747 21| játéknak mestere nem vagyok. Etztzer tsak látom, hogy fiadzik
2748 3| És sírt minden szem az Eufrátestől amaz angol folyóig, melynek
2749 3| utána dróton küldték föl Európába, mint a legnagyobb török
2750 20| szólt a postás. - A levél Európából jő, tessék megnézni a bélyegét.~
2751 20| Konstantinápolyt még nem kötötte össze Európával a páros érc-szál, a vasút
2752 9| élete kilencvenhetedik évében elkövetkezett haláláig.
2753 13| Megalapítóját az ötvenes évekbeli gonosz német nyelvek schmutzig
2754 13| orosz táborban, az ötvenes években kormánytanácsosi ranggal
2755 1| nagytiszteletű Sólya Gáspár évektől óta mérges koncertációkat
2756 24| vagyont hagyott rám. Huszadik évemben jártam, mikor egyszerre
2757 2| ebédjével, nem gondolt többé az evésre. Kezdte észrevenni, hogy
2758 10| esztendő. Én azt a tizenegy évet kérem vissza, amihez még
2759 11| már az egész üzlet. Nem evett, nem ivott többé senki.
2760 21| utánn - Lucie ollyan keveset evett-ivott, hogy érteni kezdem kartsu
2761 4| musarabijék rácsai. Aki kaikon evezett el a trónörökös háza mellett,
2762 5| siklik a sötétségben. Az evező legények minden fordulónál
2763 4| éjszakában. Mind az ötven evezője végén tíz hű janicsár. A
2764 20| kapsz levelet!»~Egyszer évődtem vele:~- De bácsi, hát maga
2765 14| esztendeig nyomják, hanem ezer évszázadig, ameddig tudniillik az oxidálódás
2766 7| Beniczkyné Bajza Lenke asszony ő excellenciája pedig, Pázmány Péter, Faludi
2767 7| és Beniczkyné Bajza Lenke excellenciás asszonyt. Holott én Georges
2768 2| spekuláljak és kendet a virtusokra exhortáljam; hanem azért, hogy nyulászni
2769 6| keresztelés, esketés, temetés, exorcizmus és a többi szertartások
2770 21| pomarancsfák a’ tzitromfák az exotisch virágok madarak. A’ nagy
2771 10| is csak folytatta tilos experimentumait, hogy miképpen válik a keserű
2772 21| legalább a’ Fecske nincsen exponálva annak, a’ mi most itt Párádon
2773 21| fournisse l’occasion de vous exprimer mes sentiments bien affectueux,
2774 24| Az én szürke emberkém meg ezalatt szüntelenül úgy kacagott,
2775 24| holmi tréfás beszédek s ezekben gyönyörködik az én szomszédom;
2776 10| tudom fogni tragikumodat és ezennel beiktatlak téged a hetedik
2777 3| Mert a pokolban elővette az ezeregyedik ghazelt és tisztelettel
2778 8| megteremtettem magamnak egy ezeregyéjbeli álomvárost, ahol még a szőnyeg
2779 5| most adósa vagyok önnek ezerhatszáz zecchinóval. Ha tetszik,
2780 12| Hivatalában ritkán viszi följebb ezerkétszáz forintnál. Az asztaltársaságokban
2781 12| zuhanyszekrény, amelyben ezermilliom apró jégnyil módjára pattog
2782 24| és többet ér a lopott ezernél, mert igaz úton jutottam
2783 10| hogy a monopóliumot eladta ezerötszáz esztendőre a franciáknak.~
2784 19| solitudinis törvényét magunkon is ezerszer látjuk betelleni, kis és
2785 24| évig élek, sem tanulom meg ezredrészét sem annak, amit ti tudtok.
2786 6| zsendülő fákon pedig a verébség ezrei csiripeltek, teli torokkal,
2787 14| marhák az emberek! mondta. Ezreket költenek egy-egy flórenci,
2788 14| selyem-párnák, arany- és ezüstcsipkés leplek, koronaformára összefont
2789 14| házak kapuja előtt áll, ezüstgombos pálcával?~- Ekkora városban
2790 14| temetés... Rég láttam olyat. Ezüstoszlopos, üveg kocsi, hat fehér ló,
2791 2| köves országúton, könnyű ezüstpatkót vernek a megkeményedett
2792 7| piros selyem. Este pedig ezüstpillangókkal telehintett fekete bársony.
2793 13| karniol-gombú atilláját, ezüstsarkantyús csizmáját viseli. A neve -
2794 18| kardbojtnak, és meglévén az első ezüstsujtás, törekszik a másodikra,
2795 18| nagynehezen reáadtak egy vékony ezüstsujtású hadnagyi uniformist. A boldog
2796 25| díszművet, ő eminenciája azonban ezúttal nem a Lipótvárosra, hanem
2797 7| kopasz és immár orratlan fa-haubenstockra. Ezen száradt a preparátum
2798 18| szobor együgyüen mosolygó fabáb, teli mindenféle ízléstelen
2799 1| tartóztatom egy szóval sem. Faber est suae quisque fortunae.~-
2800 24| nem szól a régi francia fabliauk könyve.»~
2801 2| ágyból, hogy enni adjon a fácánoknak és megnézze: nem falta-e
2802 5| renaissance-palota szobrai, párkányai, facettái mind olyan élesek, mind
2803 21| hát amint javába folyik a Färbli s az asztal közepén halommal
2804 3| pedig szégyenbe marad, ha faggatom: micsoda nyavalyái lehetnek
2805 11| mint a bomba és már nem fagót, hanem egy óriás bombardon
2806 11| nem hallott, ablakrengető fagótharsogás volt. Az avatatlanok rettenve
2807 11| vitatkoztunk.~- Nagy szó? fagótozott az öreg. (Franc, spriccert!)
2808 1| is. Melegítsed, ne érje fagy. Terítsd reájok a te szép
2809 26| meri Észak-Németországot fagyossággal vádolni? Észak-Németország
2810 19| Fekete-tengeren, egy török fahajón, ahol nem vigasztalt gőzszivattyú
2811 24| az is.~Azzal visszatért a fához és megint nagy óvatosan
2812 14| veretes, sárgára mázolt fáig. Itt-ott temetői keresztek,
2813 21| bien affectueux, et de vous faire parvenir les voeux que j’
2814 21| kedvessenn, módossan, aimablement faisoient les honneurs Asszony Annyokkal
2815 20| láttam embernek ilyen nehéz, fájdalmasan otromba mozdulatát. Aztán
2816 26| mindig sápadtat, a mindig fájdalmasat, most látta a világ először
2817 26| Mert az élet fáj. Élni fájdalom. Az élet fáj, egyáltalán
2818 25| herbáriumában, az ausztráliai fajok között, vadászatot indíthat
2819 1| hogy ama derék legénynek a fájós szívét csakis az az egy
2820 16| hogy a mi becsületes keleti fajunk sose nyúlt ez után a hitvány
2821 24| igazán szerettem volna sírva fakadni.~Egyszerre elém áll egy
2822 15| A leány melléből zokogás fakadt föl:~- Tudom én azt, tudom
2823 18| a kis kardinálisok ríva fakadtak: mivel imádkoznak ők most
2824 13| addig sose láttam. És sírva fakadtam. A jövevények közül egynek
2825 6| Erasmus serény kezében. És a fákból, a virágokból, a földből
2826 13| küldött nekem egy kis barna fakést, amelyet ő faragott. De
2827 24| még csak megjárja; de a fakéz, fiam, semmire sem való:
2828 11| hallgatott, mint egy hindu fakir. A negyedik és ötödik spriccer
2829 5| Grandéra. Szemközt száz fáklya fényében ragyog a palazzo
2830 14| számra a viaszgyertyák és fáklyák. A falon fekete rámákba
2831 7| hajzatot szálankint plántálta a fakoponya viaszrétegébe; hol a Nürnberg
2832 4| tologathassa a kis fekete fakorongokat a tábla hosszú háromszögén.
2833 4| végigtapintotta és előretolt egy fakorongot annyi mezővel, ahányat nyert,
2834 21| szaggatták a’ pomarantsot a’ fákról még friss szőllő is volt
2835 20| megborotválkoztunk. Néha fölösleges faktorok is elegyedtek a sokadalomba:
2836 24| tettem én szert erre a két falábra, jó ifjú úr. És mondom,
2837 5| fejem fölött vágódnék bronz falához. Óriás, fekete öblének lengése
2838 1| áldotta meg az immár erős falakat és a virágos, aranyos oltárt.
2839 5| sokaság kettévált, mindenek a falakhoz hátráltak, egyszerre szinte
2840 7| lepillantott az egyenes, meredek falakkal körülvett mélység fenekére
2841 5| fogadóbeli rideg szoba négy falán túl a világ vége van, jobbra
2842 2| lusta ember csömörletes falánksága, hanem a tiszta, jó ápetitus.
2843 1| haszontalan fedelét és alá való falát kijavíthassák, hogy csalással
2844 21| felháborodása, mikor az utolsó falatnál észre vévé, hogy az ajándék
2845 11| elfeledték továbbrágni a falatot. A szisztematika? Franc,
2846 3| fekete kőszenek úszkálnak és faldossák egymást.~Ezzel az utolsó
2847 4| tudjon tavlázni ennél a falegénynél. Csak húzd fel minden félórában
2848 16| ereje, hogy megrezgesse a faleveleket. Azok az emberek pedig féltek
2849 8| agyonvert egy hangosan ketyegő fali órát, melyet a szolga kedves
2850 9| volna a kezébe egy krajcáros faló is, mert eltöri.~Ezt mondta.
2851 13| kihúzták és turkáltak a falovak, cinkatonák, bábuk között.
2852 2| fácánoknak és megnézze: nem falta-e föl malacait a vad emse.
2853 25| bornholmi gőzöst; mert a faluban kilenc órakor rendszerint
2854 18| prefektus elrendelte, hogy a faluból ki kell költöznie mindeneknek,
2855 7| excellenciája pedig, Pázmány Péter, Faludi Ferenc és más pápista papok
2856 6| kezdőbetűit. Ez a pompa se a falunak szólt, hanem az imádásra
2857 18| lávarétegeken leporoszkált Nicolosi falvába. A lakosság éppen kifelé
2858 2| cirógatja fájó fejét; ha a falvakban nevették, csúfolták a gonosz,
2859 24| Zsombor András uram, Gelej falvának bírája felbiggyesztette
2860 24| községébe, hogy az engedetlen falvat, miként első levelünkben
2861 21| hosszú időnek utánna az ő familiájábul valóra talált. Szegény Zbisko
2862 7| kísértés, a kívánság és a fantáziának minden gonosz játéka még
2863 7| ruhaneműt, mely valaha e fantomok kóctestét érintette és lefekvés
2864 8| Pajtás, mondta meglehetős fanyar hangon, te nem voltál tegnap
2865 4| is, de az a nagy, fehér fapalota Ortaköj végében csak nem
2866 27| legkitűnőbb lábbeli; soha nem fárad el benne az ember. Az amerikai
2867 22| hűtleneket. De az utazás fáradalmaitól és az éghajlat szokatlan
2868 7| kuriózumgyűjtő vagyok és szeretem fáradsággal szerzett adataimat fitogtatni.
2869 4| fazékember, hogy épp azon nem fog fáradságos igyekezete, aki ura az ő
2870 2| földön, mint aki valami nagy fáradságot akar kipihenni. Az eperfa
2871 9| térjen ájulásából; ennyi fáradságra sem látszott érdemesnek
2872 2| horkanva rogyott össze a fáradságtól. A lovász lábatörötten hevert
2873 4| serleg; a balkeze úgy volt faragva, hogy a mutatóujjával tologathassa
2874 5| ült a dogaressa és adta a fáraó-bankot. Körülötte három partner.
2875 1| rendszerint csak a bolond gyaurok fárasztják magukat.~- Halil efendi,
2876 21| ajándék nyúlnak arasznyi farka agyon, tehát ha futott is
2877 6| iniciálé, az I, a Sabin erdő farkasának körmei közt ragyogott, sötétzöld
2878 21| Máramarosi Bölényt három Farkassal; de mondhatom néked, édes
2879 1| villámló tekintettel néztek farkasszemet. Ez még rosszabb volt minden
2880 21| fene Bölény felöklele eggy Farkast, eléjövének a Hetzes legények
2881 21| ide Pestre, Lotti Nénénk farsángi múlatságára; de inkább tégy
2882 21| ettzer tsak leszalad a’ fárul az a nagy ritka Majom és
2883 27| kérkedni és örömest játsszák a fásultat, az egykedvűt. Az öreg pap
2884 3| öt, hat, hét, sőt több Fatmát, Eminét, Uardát és Gülbahart
2885 14| szép Borbála ült, sötét fátylak és szövetek fellegébe temetkezve.
2886 18| van a kápolnája, szobra és fátyola. A kápolna csupa rokokó
2887 18| Don Marzio a Santa Agata fátyolára? - kérdeztem egy ily nyugodt
2888 18| kiterjesztette Santa Agata fátyolát. Énekelt a sok pap, füstöltek
2889 4| mindig bánatos tekintete még fátyolozottabb volt, mint máskor.~*~Történt
2890 18| uram, ő azt mondja, hogy a fátyolt mégis célszerű minden erupció
2891 21| Ifjú tökéletessen comme il faut Gavallér, a’ mi pedig tudását
2892 4| Mióta megvagy, ez a hatodik fazekad. És nekem mindig rettenetes
2893 4| mester delelni hordja ki fazekait a ház elé és szépen, gondosan
2894 4| dolgodat és egy szép nap fazekastul belelöklek a kútba.~*~Jól
2895 4| mászkálj, mert ha még egy fazekat eltörsz, bizony megfojtalak.
2896 4| kitörekvő satnya indái. Ez a fazékban-nevelés jeles mestersége. Az újszülött
2897 4| valaki sohasem nevetett a fazékembernek. Még csak mosolygásra se
2898 4| kecskét, hogy végigszoptassa a fazékgyerekeket. A többiek azonban örvendeznek
2899 4| ember, észreveheti, hogy a fazékon négy lyuk van ütve és abból
2900 4| nősz, édes fiam. Hetedik fazékra ne legyen szükség, különben...
2901 4| Hasszán? Bajvívó óriás, nem fazéktörpe? Ügyelj magadra, édes lelkem,
2902 4| volt csak ránézni erre a fazéktörpére, hogy az embernek az oldala
2903 19| mellettem volt. Homlokom fázott a jéghideg verejtéktől.
2904 21| csupa hab és arany pillangó. Fáztunk is benne eggy kitsit. A
2905 13| vargainas szalad át és hogy ne fázzék olyan cudarul, torka szakadtából
2906 13| hogy ez az ember csak azért fecseg ennyit és ilyen hangosan,
2907 5| Bizonyosan igen jámbor pletykákat fecsegnek; elmondják, mi történt az
2908 2| király már úgyis elég időt fecsérlett méltatlan személyükre. Két
2909 6| nyelve, a galambturbékolás, a fecskecsicsergés, a verébcsiripelés, mind
2910 6| pergament, írónád és minium. A fecskék csicseregve löveltek el
2911 24| szólt a két fényes szemecske feddőleg, «hogy merted te az ujjadra
2912 21| futott is valaha, csak a’ ház fedelére futott. Józsa Gyuri Bátyámnak
2913 1| templomnak, haszontalan fedelét és alá való falát kijavíthassák,
2914 23| poszpásznak marad, bivaly bőr fedelével egybe. Hát, mondom, ha ki
2915 19| gőzszivattyú és művelt tiszti kar, fegyelmes legénység... Ez a fogo szót
2916 26| részein. Én a könnyzacskókat fegyelmezem. Nézze... Nézze... Ez mind
2917 4| holmi tilos jószág. Levél, fegyver, tolvajkulcs. A fekete szolgák
2918 12| a dögönyözést és a gúny fegyvereivel ösztökéli a hiúságában sértett
2919 24| szobába. Kint csörögtek a fegyverek.~- Várjatok sort! förmedt
2920 6| össze Erasmus; de a barbár fegyvereket dús gerezdű szőlő indái
2921 4| mellett, nem látta többé a fegyveres janicsár őrszemeket, akik
2922 24| nagy dolgod van még ma a fegyvereseiddel...~- Ne fájjon a te fejed
2923 24| megmutassam tisztjeidnek és fegyvereseidnek ezt a másik levelet, amelyben
2924 24| saját uri személyünkben, fegyvereseinkkel egybe eljövendünk Gelej
2925 24| egri basa már Kövesden van fegyvereseivel. Ép csak pihenni szállt
2926 6| szót. Mert a hit e hatalmas fegyverét, az angyali doktor munkáját,
2927 1| akaratjával, ami jobban vág minden fegyvernél. Dervis vagyok. Budára törekedtem
2928 10| gyártmányait igen kedvelik szép fehércselédek is. És itt találom meg a
2929 10| István bolondult a szép fehércselédekért, akik a Dsanaklisz-testvérek
2930 24| rakni a harangokat meg a fehércselédeket és elvinni őket bátorságos
2931 5| lehet nagyobb diadala a fehércselédnek, mint mikor a férfi a fejével
2932 27| pupillája alatt látszott a szeme fehére, mintha messze távolba tekintene.~-
2933 8| keskeny udvari ablak már fehéredett, én meg elszívtam minden
2934 20| hogy olyan legény, akinek a fehérnép körül szerencséje van. A
2935 1| könnyű, homályosan csillanó fehérség.~ ~
2936 6| Gyönyörködött a pergament sima fehérségében, az arany és a fekete festék
2937 10| végigheveredett egy puha fehérselyem felhőkereveten és rágyújtott.~ ~
2938 3| Szerencséje vala néki a fehérszemélyek körül is. Ha megtetszett
2939 10| tropikus esők lágy zuhogását, a fehérzubbonyos szerecsen napszámosok énekét;
2940 7| ügyes, szapora munkával a fejbőr belső részéről letakarított
2941 7| feszítette az aranyhajú fejbőrt egy idétlenül mosolygó,
2942 6| zománcos színek égtek. Fejedelemnek való könyv ez. És valóban
2943 23| mellettem az én jó öreg fejedelmem és eggyügyü írásomba néz
2944 23| Istenemet, szeretem az öreg fejedelmet, kit huszonhat esztendeje
2945 3| tyúkszemet. Ha emberölő hatalmas fejedelmünk csatát veszített: felkutatta
2946 4| Holnap reggel akarják a fejedet venni.~Resid efendi összeborzadt.~-
2947 4| dolgozott itten s a levágott fejeket egy-egy fazék szájára tette,
2948 27| gondolkodom. Összezavarodott fejemben a tömérdek sok szó; azaz
2949 21| mert nem lenne érdemes a’ fejemet törni mikor úgyis tsak itt
2950 11| Vámház-körútra, a háza felé. Komikus fejének szürke tüskéire rásütött
2951 21| járhassunk, mint Mádonn.~Fejéredni kezdenek az ablakok, midőn
2952 4| egészen hiába való az a fejezet, amely arra oktat: hogyan
2953 27| Vagyis mikor valamit ki kell fejeznem, mindig az a szó ötlik agyamba,
2954 26| dörögtek, és a nagy művész nem fejezte ki egyéb kivánságát, mint
2955 7| azaz, hogy illendőbben fejezzem ki magamat: a hölgydivatárúdába)
2956 21| bárány bőr sipkát nyomott a’ fejibe. Erre az illetlen tréfára
2957 20| benne vannak az alantas fejlettségű agyvelőkben is!)~Mikor először
2958 18| Az emberek megcsóválták a fejöket:~- Minek beszél ilyen bolondokat
2959 6| az utolsó sort.~Pilises fejökre szokatlan, csodálatos világosságot
2960 21| alig biccentették rá a’ fejőket. De nékem mégis ugy látszott,
2961 7| sima, mint a tojás. Erre a fejre ragasztotta aztán Coppelius
2962 14| filozófiai rendszert kezdett fejtegetni. Maga alkotta meg ezt az
2963 5| mathematika, nehéz dolog, fejtörés. Lent pedig a csengetyűk
2964 2| hogy mikor meggyulladt fejük fölött a ház, az egyik azt
2965 13| körül és sápadt, kopasz fejükre, nagy fehér bajuszukra ráborul
2966 11| bolygócsillagunkat fönt és lent. Fejünk fölött van a levegőég óceánja.
2967 19| Ez a gondolat kavarog fejünkben orkán erejével, ez győz
2968 5| hajának fehér keretében még feketébbnek látszik himlőhelyes arca,
2969 15| Két úriember lépett be, feketekabátosan, kesztyűsen, mereven tartva
2970 13| között egy hegyesre pödrött, feketére festett bajuszú kis magyar
2971 13| írást, össze-vissza kötözték feketesárga madzaggal, nagy vörös pecsétet
2972 5| magukat. A felze alatt is feketeség van, csak egy izzó piros
2973 8| eltünt az éjjeli nagyváros feketeségében. És másnap alkonyatig nem
2974 13| röpülnek be vagy a pince feketeségéből bukkannak föl? Mert az utcán
2975 24| Egyszerre elém áll egy feketeszakálas ember és udvariasan meghajolva,
2976 21| bátor én nem szívessen fekszem idegen nyoszolyában) és
2977 1| párnástul, és mindjárt bele is fektették nyoszolyájába. Két napig
2978 9| órakulcsgyár részvényeibe fektettem s a részvényeket a Magyar
2979 2| udvari cselédnek jussa.~Ott feküdt a jámbor egynéhány hétig,
2980 24| operáláshoz. A teherhordó fel-felszisszent. Végre, mikor megszabadult
2981 27| másik azt hiszi, hogy rég félbeszakított beszélgetést folytatnak.
2982 3| efendinek, a tudós férfiú felbiggyeszté orrára az okulárét, és elolvasván
2983 24| uram, Gelej falvának bírája felbiggyesztette orrára a pápaszemet és a
2984 17| az apám elvitt Velencébe. Félbolond voltam a romantikus boldogságtól,
2985 12| tud még, Kristóf!~Kristóf felbőszül. Mint a mord bika, előreszegett
2986 14| Az én sápadt jóbarátom felcsattant:~- Hova gondolsz? Maga a
2987 23| és tsak levél leszen hét féle: magyar, török, deák, frántzia,
2988 2| gombócnál.~Hihetetlen dolog ez, felebarátaim! De most következnek a még
2989 1| És aki nem szereti az ő felebarátját, az vétkezik?~- Nagyot vétkezik,
2990 1| vagyunk és úgy kell szeretnünk felebarátunkat, mint minmagunkat.~- Derekasan
2991 5| kamaráskulcsodat itthon feleded, te paraszt? - szól a pipaszár
2992 27| mintha bocsánatot kérne feledékenységéért. Egyszer egy egész mondatot
2993 24| legtehetősebb gazdája? És feledi, hogy kend meg csak egy
2994 14| igazság kedvéért azonban ne feledjük az alpakagombú pálcás portást
2995 15| likőrös poharat, úgy rajta feledkezett a szeme a nyalka tiszt szép,
2996 11| vihogott; a nagy komédiára ott feledkeztek, kezökben a sörös kancsóval.
2997 5| úgy-e sietett?~- Otthon is feledte a táskát mindenestül.~-
2998 19| vele van, mikor a Halál feléje nyúl.~Ilyenkor erős, meggyőző
2999 2| levelét, amelyikből nem felejtett ki semmit.~- Csakhogy nem
3000 21| hideg.~(Jaj, eggyet el is felejtettem mondani: hogy a’ Zsiványok
3001 15| között pisztolypárbaj volt. A felek egyszer lőttek; de egyikük
3002 1| kádi uram.~- És valahány felekezet vagytok, mind azt az egyet
3003 1| vagyon, tekintetes kádi, felelé elégedett szívvel. A mi
3004 6| laikus fráterek, ugyancsak e félelemben, mezítláb osontak a márványkarámos
3005 19| hányadszor pillantottam meg a félelemnek e percében az előárbocon
3006 19| az egyedülvalóságról, a félelemről, mikor a keresztyén világ
3007 2| vissza Budára a városbíró feleletét.~Három hétbe tellett, míg
3008 22| itt maradok, míg levelemre felelhetsz, arra kérnélek: küldj két
3009 16| Koperta Mihályokat, és gyáva félelmében egy szavuk után indul.~Hej,
3010 19| Ezért hát inkább a saját félelmemről beszélek. Az az ostoba al
3011 5| volt, és komorságánál is félelmesebb a villámszerű derülés, mely
3012 16| százgalléros köpönyeg másnap félelmesebben söprötte végig az utcát,
3013 2| Mondta Geréb mester és oly félelmesen mozgott nagy deres bajusza,
3014 7| nincs módomban általános felelősséget vállalni; de az bizonyos,
3015 2| királyra, aztán oly félénken feleltek, mintha maguk sem hinnék,
|