000-arboc | arcah-betuj | betuk-csasz | csata-egyha | egyhu-enged | enger-felel | felem-forra | forro-hadon | hadve-hiu | hiusa-iszap | iszna-kelen | kelet-kispa | kispi-laban | labar-lohal | lohat-megle | megli-morbi | mord-nyomv | nyosz-papis | papja-rancb | ranci-siett | signo-szenv | szenz-tarog | tarok-tromb | tron-vanit | vanko-vizit | vizpa-zwieb
Rész, Fej.
3519 5| sokasága. És ez a sokaság forrongott.~- Ez nem járja, gróf! -
3520 2| is és arcukat perzselte a forróság: usdé vesd el magad, úgy
3521 21| Hatvanban ispitályba és forsponttal mentem odább. Ez külömben
3522 16| az meg, hogy úgy mondjam, fortélyosabb...~... Mind a kettőnek megvan
3523 1| Faber est suae quisque fortunae.~- Már pedig én az urammal
3524 24| több, repülök rajta, így fosztottam ki a szultán sztambuli kincses
3525 4| lehetett volna hinni azt a főt, mert halántékán már csupa
3526 21| vadat. Rettenetes lőn a’ Fótisztelendő Úr felháborodása, mikor
3527 21| panaszkodnom; mert Hatvanbann a Főtiszteletű Plébános úr fogada bennünket
3528 21| körmei közzü’l a jámbor Főtiszteletü urat ki tüzet és mordiót
3529 12| akkor még nem piroslanak a főtt ráknál véresebb, gutaütéses
3530 21| le jour de votre fète me fournisse l’occasion de vous exprimer
3531 12| mellett, végigolvasván minden fővárosi és vidéki lapot, valamint
3532 2| gömbölyű potroha.~És János fővételekor, aznap, mikor a vadat már
3533 21| nékem magamnak nem is kell főzetnem (bátor a Matyi bosporosa
3534 2| borbélyok köppölyt vetettek rá, főztek neki háromféle italt, javasasszonyok
3535 21| olly jól mulattál volna. Fräulein Klöpplspitz meg Monsieur
3536 10| ezerötszáz esztendőre a franciáknak.~Ezt a beszédet meg a Bilmez
3537 4| észre? Majd eljön az én franciám és kiszabadít. Csak menj
3538 27| Barna bőréről itélve déli franciának vagy spanyolnak hittem volna,
3539 4| az én búvóhelyem kulcsa a franciánál van; azt csak ő tudja kinyitni,
3540 5| szédítően gyors és biztos franciasággal kijelentette, hogy életének
3541 27| keverve a görögöt, törököt és franciát: «Ferete mi zithon! Caramba!
3542 5| de látom, hogy ajka, mely franciául mondja nekem, hogy mennyire
3543 23| féle: magyar, török, deák, frántzia, ángoly, deák, olasz, hogy
3544 21| következik a szünóra. Vajjon Frantziául van ez? Nem értem csak azt
3545 6| konyhán cselédkedő laikus fráterek, ugyancsak e félelemben,
3546 2| ráförmedt:~- Gyűlölöm a komédiás frátereket. És a dolog még különben
3547 8| csak afféle szép ostoba frázis. A névtelenségnek megvannak
3548 5| semmi viszontagságai...~Frázisát derékban szakította ketté
3549 19| azonban torkomba fojtotta a frázist a rémület. Egyszerre valami
3550 17| szobrokra:~- Sansovino!~- Freili pin i a weana! felelt mohón
3551 25| a világon! - mosolygott Friedrich Wilhelm Schunke.~- De mikor
3552 5| ő fensége levette arany frigiai sapkáját és lassú, prelátusi
3553 5| istentelenség elrontani azt a remek frizurát? Gazember a nevem, ha nincs
3554 1| pergament közepére. Nagy maszat fröccsent szét ott. De nagytiszteletű
3555 1| feleségével, Szoboszlai Fruzsina asszonyommal. Meghalálozván
3556 26| istenien nagy érzelem a maga függetlenségében. Meghalni, százszor meghalni
3557 20| Demonstrálta az ő roppant nagy függetlenségét. Kiabált:~- Hé, zsidó, tisztítsd
3558 11| fejek kukucskáltak be a függönyök felett: mi a manó, atléták
3559 17| már csakugyan nevezetes - fülbevalót visel; sőt a nadrágja bársonyból
3560 23| édes hangja szóll a’ ketek fülében, mikor írnak, azért ollyan
3561 11| most a főtisztelendő úr füléhez hajolt:~- Kérem, ne méltóztassék
3562 24| közbe. Az ajtóra nyomva füleimet, mindent tisztán hallhattam.~-
3563 3| históriájára áhítatosan fülelnek.~Mivel én már ilyen világos
3564 16| csönd lett. A delator úgy fülelt, hogy nyálát se merte lenyelni.~...
3565 2| nektek, jó fiúk.~A lusták füleltek, mint a hiúz.~- Téged, Lassú
3566 24| magányos gyertya mellett, fülelvén, hogy nem hallatszik-e lódobogás
3567 5| fúvóval éleszti a parazsat. Fülem fölött legott két gyönyörű
3568 27| idiomák. Vagy legalább az én fülemben jobban csengenek. Néha kínai,
3569 2| mesterségüknél fogva. Valamint a fülemile nem úszik és a hal nem énekel:
3570 16| abominabilis sodalitasukba. Saját fülemmel auscultáltam, hogy kombinációjuk
3571 23| Hegyezzétek szürke bársony fületskéteket, ti szép kis tsúnya egerek:
3572 21| vendégek lovainak le metéli fülit-farkát és be meszeli őket, tudni
3573 13| azalatt bámulatosan gyakorlott füllel kihallgassa a másik szobában
3574 21| asszonyokét elől simán le a fülünkre két oldalt hátul fent pedig
3575 12| szótag uralkodik aztán egész fürdésén végig. Mikor belép az öltözőbe,
3576 23| harmattsepp, esső vizében fürdik; holott teremtett állat
3577 12| lépcsőfokra mászik föl, ahol a fürdő megépítése óta ő kívüle
3578 12| mire a gőzférfiu kikerül a fürdőből. Mert ő természetesen végigélvezte
3579 21| garázdálkodásaikról Párád fürdője. Ma reggel az Egri Misericordianusok
3580 20| lementem a fenerbagcsei fürdőre, postaváráskor beszélték
3581 4| sok rúgó mind finom angol fürész. Két óra alatt átreszelheted
3582 5| minduntalan felkacagott. Olyan fürgén motollált a két kezével,
3583 25| érsek folytatja. Ezer szem fürkész, ezer kéz tapogat és az
3584 24| Alattomos pillantással fürkésztem: mit néz a szomszéd?~Tekintete
3585 7| elragadtatott mosolygással fürösztötte két vézna, sápadt karját
3586 22| kapnék sütővasat, amivel gyér fürteimet oda lehessen erőszakolni,
3587 10| A szivarból füst lett. A füstből atomok a levegőben. Láthatatlanok
3588 10| méltóztatik tudni, hogy a füstivás a sátán dolga; aki egyszer
3589 10| kerékbe senkit?~- Miért?~- A füstivásért.~- Dehogy törnek. Sőt az
3590 13| nevet, számot, a virginia füstjén keresztül és a homályban
3591 25| Bornholm szigetére menő gőzös füstjét, s ilyenkor a lakosok azt
3592 10| tapasztalni, hogy a keserű füstnél nincsen édesebb a világon.~
3593 2| ráolvastak, jóféle füvekkel füstölgették. De hogy nem hagyta ott
3594 10| melynek a vége égett és füstölgött.~Bilmez Ali ilyet még nem
3595 18| fátyolát. Énekelt a sok pap, füstöltek a gyertyák, a forró szél
3596 8| mikor az embernek egy kis füstös sörházban kell vacsorálnia,
3597 15| huszárfőhadnagy, cs. kir. kamarás, füstszagú ködös novemberi este érkezett
3598 9| fölismerhetetlenné lett a vértől és a füsttől. Mosdatni kellett. Mikor
3599 25| békalencsével, hanem a rigóknak szép füttyre tanításával foglalkozik.
3600 3| kövek, a kláris, a gyöngy, a füvek, a fák, a virágok, a tenger
3601 2| javasasszonyok ráolvastak, jóféle füvekkel füstölgették. De hogy nem
3602 25| botanikával. Minden lelkipásztor füvészkedik. Talán annak a kornak a
3603 1| mint aki sétálni indul a füzesbe.~Pedig a jó Kelemen deák
3604 2| ostorát, eltűnt a tiszai füzesek között.~Másnap este megzörgették
3605 21| Tseh musikusok nem vonják, fujják. Miért nintsen Pest várossábann
3606 4| pástétomba bújjak és ott fújjam a réztilinkót? Meghalok,
3607 3| mesemondó vagyok már. Régi nótát fújok. Mindig előre megmondom,
3608 6| összecsucsorítva, nagyokat fújt a még nedves betűkre, hogy
3609 7| furulyát vett elő és epedőn fújta a Cornevillei harangok keringőjét.
3610 19| A szalmaszálhoz kapkodó fuldoklónak kopott példája sarkalatos
3611 15| Nem igaz, nem igaz! - fuldoklott a leány, dühösen hadonászva
3612 5| megborotvál. Illatos habba fullaszt. De a borotvája nem serceg;
3613 21| ismeretlen kézből szegény ágyak fundálására. E szegény ágyakban fekszik
3614 18| egyszerre megingott lelkének fundamentuma. A kezébe kerültek filozófusok
3615 19| velencés szájjal ejtett fuoco, mikor sötét koratavaszi
3616 21| Bandinak bélyegze, ollyan furcsán mosolyog, mintha moquirozná
3617 4| engedtek az éles, apró fűrészeknek. Ép a második imádságot
3618 16| vitézek a kapu alatt nagy furfangosan lehúzták a csizmájukat:
3619 4| szolgád. Én eszeltem ki ezt a furfangot. A te jó begtasi derviseid
3620 21| az ánglia,’ a steyer, a’ furlana és amaz új Bétsi forgó tántz,
3621 21| lelkecském! Mikor véget ért az a furtsa szünóra a’ Dámák maguk szaggatták
3622 7| különösen a szívébe hatott a furulyaszó; sőt még a Popovics úr tamburája
3623 7| második emeleti szobaúr furulyát vett elő és epedőn fújta
3624 6| ódájáig jutott: Ad aristium Fuscum. E lap keretét s az Integer
3625 4| kinyitni, senki más a világon. Fuss, hercegem! Hordozzon a mennyország
3626 24| falevél, írónáddá minden fűszál, tintává minden tenger:
3627 1| a hátamra. Hatvan egy jó futamodás ide.~- Hatvan? szólt a dervis
3628 2| szaladni szeretett volna, bár a futás még mindig nem vala kedves
3629 19| kezdtem. Semmi nesz. Aztán futásnak eredtem, mintha kergetne
3630 15| elintézni és kérdés: ki fogja-e futni az időm?~Likvirinyi Gusztáv
3631 17| megbízhatatlan csavargóvá, országok futójává. Ha ez a szerencsétlenség
3632 15| kellemetlen, ideges borzongás futotta végig a ferde helyzet érzése.
3633 2| emberek hitetlenül, álmélkodva futottak ki a házból. Az ablak alatt
3634 21| egyenest Nyíregyházára menő fuvarost találék, a’ ki ez irást
3635 13| még a pohár sörét is lágy, fuvola-hangon kéri és nem meri fölemelni
3636 5| sütővasakat szed elő. Inasa fúvóval éleszti a parazsat. Fülem
3637 27| csodálatos szabadkőművesség fűzi össze. Nem ismerik egymást,
3638 5| termetét beleerőszakolták a fűzőbe. Hatalmas kebele mintha
3639 13| akihez nagy reminiszcenciák fűződtek, mert a márciusi napokban
3640 19| következetesség erős szálai fűzték egybe. Csak épp a sémáját
3641 14| üzlettulajdonosát.~Mód nélkül, gáládul sárgult a szegény fiú képe.
3642 1| olyan élet volt, mint a galambdúcban. A fiatalok úgy babosgatták,
3643 6| madarak érthetetlen nyelve, a galambturbékolás, a fecskecsicsergés, a verébcsiripelés,
3644 3| mecsetnek egy nagy udvara: a galambvásár. Van ezen az udvaron egy
3645 21| fel hozzá az ember vékony galandal mert tsak ugy marad meg
3646 21| keresztbe kell kötözni a galandot tsaknem egéssz tárgyig.
3647 20| a jükszek kaldyrymon, a Galatából Perába vivő meredek lépcsős
3648 20| nagy görög kalmárháznál Galatán. Amolyan őrmesteri rangot
3649 1| Én belebolondulok ebbe a galibába.~A dervis följebb taszította
3650 16| rejtelmesség. Mintha minden réteg galléra, mintha minden ránca tele
3651 2| személyükre. Két udvarnok galléron csípte és kipöndörítette
3652 13| lakik. Vállára kanyarítja galléros, sötétkék köpönyegét és -
3653 22| barbár szolgálóleány; neve Gallitta. Rómában verseket írnának
3654 5| együtt ébred a campo San Gallo kápolnájának két kis vékonyhangú
3655 7| üvegszemkészítője; lakik a Corte San Galloban, nem messze a háztól, melyben
3656 15| Petrák földbirtokos és Gálnay városi tanácsos... Igen
3657 5| hallotta, hogy tizenkét gályája, melyet Szmirnából várnak,
3658 13| ászokra, XVI. századbeli német Gambrinus-képekről ismerem: az apácafejedelemasszonyi
3659 8| politikus újságírók. Folytonos gáncs és folytonos dicséret lévén
3660 7| frissen porozott hajjal, gáncsolhatatlan jabotval ült le írni. Én
3661 24| járok, mint más ember a garádicson, sőt ami több, repülök rajta,
3662 21| Dámáknak. Le is juték a’ garádicsonn; de mikor arra került a
3663 17| sőt mint kellő megélhetési garanciákat nyújtó, komoly úr, alkalmasint
3664 13| volt és fogához verte a garast, hogy majdan saját háromemeletes
3665 21| fog többet hallani az ő garázdálkodásaikról Párád fürdője. Ma reggel
3666 8| magam is. A rideg hotel garni szegény 22-ik száma tüstént
3667 8| tapasztalatokból, hanem a Gartenlaube huszonöt év előtti folyamaiból
3668 2| azzal, hogy miként lőn Lassú Gáspárból Sebes Gáspár, most reám
3669 2| Frecandum puci! - szólt egy nap Gáspárhoz a mogorva Geréb mester,
3670 2| esztendeje nem tapasztaltak. A jó Gáspárt hónapokig nem látták a vadászmester
3671 1| De szembeszállok vele és gátat vetek neki!~Ismét a pulpitusra
3672 18| serege. Ami azonban nem gátolja, hogy a család méltán ne
3673 18| azonban egy csöppet sem gátolta, hogy az ordinálás napján
3674 21| penicilusokat dugdosott minden Gavallérnak a’ székibe, csak az enyimbe
3675 21| karomra. Mostan lyány voltam a Gavallérom meg Jósika és eleintén igen
3676 21| százszor láttam magamat is a Gavalléromat is. Bizony annyit láttam
3677 7| lángra lobbantotta két gázcső végét és szép óvatosan lehúzta
3678 24| lelkem, nem is a kalmárságból gazdagodtam én meg, - szólt az örmény
3679 7| mikor belefáradva az édes gazdagságba, örökre elaludt, arcát megvilágosította
3680 25| száma egyenes arányban áll a gazdagsággal; a leányok száma pedig-mindmáig
3681 24| kezét s boldogan siettem el gazdagságommal. Ez a becsülettel szerzett
3682 7| tenger bájra, erre a roppant gazdagságra. És magam sem tudom hogyan,
3683 24| községnek a legtehetősebb gazdája? És feledi, hogy kend meg
3684 24| nagysága nem győzte magasztalni gazdáját és igen bosszús lett, mikor
3685 23| asztala’ fiába mennyen gazdálkodni, mikor öszveszedi ama nagy
3686 4| Könyörülj meg rajtam, édes gazdám!~A herceg fölkapta a vizes
3687 25| termel. Lovai csak a tehetős gazdának vannak, de leányai a legszegényebb
3688 24| illet, falábú Hasszán: ez a gazdátlan erszény a bennevalókkal
3689 21| bizonyos Uránia nevezetű Magyar Gazettának, a’ mellyről addig nem hallék.
3690 24| csuknak is be? Takarodj hát, gazfickó és többé ne lássalak a becsületes
3691 27| vörös falak és metsző fényű gázlángok. Minden korhely a tanúm,
3692 21| lábánn állani sem bír. Gyalog gázolék tehát a’ Sasig, emberséges
3693 21| kenik. Mikor az utza közepén gázolnak velünk a’ béresek ettzerre
3694 21| A betsűletes Jó’sef nagy gázoló Stiblijeivel vága neki a’
3695 21| tülkölés végett. Térdig gázolván a’ sárbann, inkább mazur
3696 24| Rögtön láttam, micsoda gazságot forral az az istentelen.
3697 13| mikor gyújtják meg már a gázt. Holott a szobácska legfőbb
3698 21| a’ mi pedig tudását és gebildet voltát illeti, bizony nem
3699 2| bukfencet vet ijedtében a Szent Gellért hegye, ha el találod veszíteni.
3700 19| egész napi nyeregbenüléstől gémberedett lábamat, napszállatkor egyet
3701 1| országokban végezte el a stúdium generálét; és minekutána a padovai
3702 8| érthető hangon mondta el generáliáit az elnök kérdéseire. Valamint
3703 18| akar lenni, azt felelte: «Generális». Marzio pedig azt felelte: «
3704 20| földönfutó levantei szittyák; generálisok és mesteremberek; gömbölyű
3705 25| még mindig dolgozik, az új genus, a Haynaldia, még hátra
3706 11| auguri mosolygással, mint a geológus. Igen könnyű megbosszantani
3707 18| alkotmánya még nem érzi meg; de a gép már biztosan hírül adja.~
3708 19| van szükség, hogy a logika gépét ismét megindítsa. Ki tudja,
3709 18| elme. A katekizmus csupán gépies működésre indítja az agyvelőt.~
3710 1| fényesítette a sárga, a kék gerezdeket és meleg aranyat hintett
3711 6| a barbár fegyvereket dús gerezdű szőlő indái folytak körül,
3712 9| gyászvitézek és koporsóba tették Gergelyt. Az egyik elővett a zsebéből
3713 13| törékeny üvegből volna a háta gerince. Roppant nagy, szétálló,
3714 14| három helyen töri el a háta gerincét... Az eredmény természetesen
3715 4| Amelyik félelmet vagy utálatot gerjeszt, az nem ér semmit. A ráfordított
3716 17| engemet szerelmes bámulatra gerjesztett, az a Rinaldo Rinaldini
3717 7| polgári nevükön: Scholz és Gerstinger kirakatrendező urak) reá
3718 17| az O du mein Österreich Gesangverein választmányi tagja.~Ekkor
3719 13| debacchálhatott, épp így gesztikulálhatott most harminc-negyven esztendeje.
3720 1| beszéltek, nem átallván még gesztikulálni is, amivel rendszerint csak
3721 5| főkötőjét félrevágva, kiabált és gesztikulált.~Kint, szűk, sötét csatornák
3722 27| zithon! Caramba! Arpa szu getir! Schweinkerl! Ancor un bicchiere
3723 25| dich Gott! es wär zu schön gewesen, Behüet dich Gott, és hat
3724 8| ember nyelveléséhez, még a Géza főpincéréhez sem. Óh mily
3725 3| magát észre, hogy az ezeregy ghazelból csak három vagyon, amelyet
3726 3| ábécé rendben sorakoztak a ghazelek nevei. A halszálka mellett
3727 1| mellesleg arra is ráérek, hogy gházelekben magasztaljam ez világ szépségeit,
3728 3| Vászoncselédeknek titkon könnyű ghazeleket adni, mert azok mind elrejtik
3729 3| édes rabjává a gyönyörű ghazelekkel hosszú életében.~De hajh,
3730 7| domina, non sum dignus... Kis gimnazista szent, platói érzelmeivel
3731 20| cikkelye, mely szerint a ditrói gimnázium sérelmeket szenved oláh
3732 9| ledobni, te pogány?~*~A gimnáziumban azok közé a deákok közé
3733 10| fölfedezésekor kicsapták a gimnáziumból.~Ura atyja, jómódú hevesi
3734 17| hevétől bágyadt fehér város. Girgenti: a bányák mélyéből sustorogva
3735 17| dobogóján Perotti, signor Giulio Perotti Gyula úr és végét
3736 15| új vendégre irányzódott; Gizike kisasszony meg a kasszában
3737 21| a’ tsizmát. Igaz, fejér glacé kesztyűt húza hozzá.~Öt
3738 22| takarékoskodnak az emberrel. Gladiátori művészet helyett itt a rabszolgák
3739 18| karban is csak azt mondta: «Glolia patli» és «Patel nostel».
3740 5| dobta a kártyát.~Igen fehér, gödrös keze volt.~- Dame gagne, -
3741 15| meghajlással, igen folyékonyan és gömbölydeden mondá:~- Engedje meg főhadnagy
3742 6| sorba rakott drágakövek gömbölyödtek a szépséges szép betűk.~
3743 1| kényeztették az öreget, hogy még gömbölyűbbre hízott. Czeglédről minden
3744 7| dámisz, a feje hosszúkás gömbölyűre esztergált fenyőfa, körös-körül
3745 27| fekete boltozaton, vagy a mi göncölszekerünk, higyje meg uram, igen csekély
3746 15| egyik magas, sovány, szőke göndörhajú legény volt, megbocsáthatatlan
3747 18| vékony kis ceruzájuk jókora görbéket ír le a lassan lefelé pörgő
3748 19| társ, a segítő után való görcsös vágyódás lep meg; nem bírjuk
3749 13| a lakatképű ember. Anyám görcsösen szorította ajkához a keszkenőjét
3750 10| lent és fönt: összesen négy gördítés. Ötödikszer a szegény Bilmez
3751 4| egy ládán ülő nagy bábut gördített be az ajtón. Piros selyem
3752 1| neki!~Ismét a pulpitusra görnyedt és egy hófehér pergamentlapra
3753 27| olasszal, némettel keverve a görögöt, törököt és franciát: «Ferete
3754 3| mikor a koporsóra hull a göröngy.~Az ostoba Mehemed efendi
3755 3| súlya alatt. És nyavalyás, göthös vala az egész szegény fiú.
3756 12| a gőzférfiu győz, mert a Góliát végre lihegve dől ki. A
3757 26| hozzá; magyarázott a kis golyhónak, magyarázta ez óriás világ
3758 26| hogy hívják a kedves kis golyhót? - kérdeztem meghatottan.~
3759 18| olvasóról pedig azt hitte, hogy golyóbisozni való játék; és elvagdosván
3760 2| tanyázott az erdőn; eledele gomba, gyökér, vadalma és szeder
3761 9| És a legénynek három gombja hiányzik! dörgött az ezredes.
3762 15| megtágítva atillája egy-két gombját, lefeküdt a zöld ripszdivánra
3763 2| egyéb gömbölyű is, nemcsak a gombóc; van egyéb piros is, nemcsak
3764 2| tál cseresnyés, nádmézes gombócnál.~Hihetetlen dolog ez, felebarátaim!
3765 7| víz- és húsz-harminc nagy gombostűvel feszítette az aranyhajú
3766 5| cukorhintő. Fehér felleg gomolyog körültem. Még egy perc és
3767 24| akarok én meglopni, hanem gondatlan embereket, ami sokkal könnyebb
3768 22| Megcsapattam a hitvány gondatlant; de mi haszna? Mégis kopasz
3769 4| verendáján csibukozott egyedül, gondjába mélyedve, mikor a rizsgyékényen
3770 14| mint a másikkal. Kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mint
3771 18| éves korában módot ad, hogy gondok és alkalmatlan kötelességek
3772 19| mellettem senki, rám sem gondol többé senki. Süket a világ...
3773 5| belevésődnek a szembe. A kapu előtt gondolák raja nyüzsög. Beletelik
3774 21| Vizát. «No, hála Istennek», gondolám, «legalább mindjárt eggy
3775 17| Haj, de nem volt ő már a gondolás sem, aki a hajóról kivitt
3776 15| más agyban holmi kaland gondolata fordult volna meg. De Tibold
3777 2| gonosz, vásott gyerekek, gondolatában ahhoz a két nagy harmatos,
3778 24| arany is elfogy.~Az éhhalál gondolatával egyben igazán meglepett
3779 4| élne. És ez serkenti azt a gondolatot, hogy hóhér dolgozott itten
3780 15| csapott arcába; elpirult a gondolattól, hogy ő ilyen dologba keveredett.~-
3781 2| szedd a lábadat jobban; gondold, hogy tejbekásás kanál.~
3782 4| vagyok, mint a verébfiú. Ne gondolj vélem. Megsegíthet az Isten.
3783 8| ne legyen nekem is?» ezt gondolja nagy ostobán a szegény,
3784 21| mizéria ám édes lelkem. Gondoljad meg hogy térgyig érő sár
3785 17| És irígykedve, sóvárogva gondolják el, hogy ez a bolond német,
3786 1| hallod-e, poéta pajtás, most gondoljunk arra, hogy miként juthatsz
3787 7| hogy igen arisztokrata gondolkodású, nemes ízlésű, komoly úriember
3788 27| megmondani, micsoda nyelven gondolkodom. Összezavarodott fejemben
3789 3| azzal mulathatna, hogy nem gondolkozik. Mert gondolkozni a legnehezebb
3790 3| hogy nem gondolkozik. Mert gondolkozni a legnehezebb és a legfölöslegesebb
3791 3| rizskása?~Mehemed efendi gondolkozott. Először életében. Bele
3792 19| Azon az éjszakán még soká gondolkoztam a félelem mivoltáról s azóta
3793 7| szégyene, mint mikor arra gondolok, hogy hátha az én szeretőm
3794 26| a nemes művész. - Ezért gondolom én, romlott lelkű fráter,
3795 14| jóbarátom felcsattant:~- Hova gondolsz? Maga a tisztesség és becsület.
3796 2| ha más kenyérkeresetre gondoltok, mert nekem ilyen fürge
3797 3| dísze és ékessége házamnak. Gondoskodni fogok, hogy ha igen meleg
3798 24| behivatni a kádit:~- No gondoskodtál-e valami kis reggeliféléről,
3799 22| mint tudod, az uralkodói gondosság Dáciába külde engemet, számon
3800 18| mutassam: mely különbözők a Gondviselés útjai.~Turiddu, mikor ötesztendős
3801 24| várának helytartója és fő gondviselő ura és parancsolója, tekintetes
3802 26| Uram, bocsásd meg nékem gonosznak, de én az első percben azt
3803 18| türelmetlen, mert íme vannak gonoszok, akik az igazságok ellen
3804 1| ellen rugódozni nem szabad. Gonoszság Allah végzésében meg nem
3805 10| Hasszán efendi is. Akitől a gonosztevő a csibukot, meg a fél okka
3806 18| Catania, aztán... aztán a Gornalunga vizéig mindent megemészt
3807 12| vámosok nem mernek vele gorombáskodni, mikor húszast vált; a nyelvetlen
3808 17| a zúgó erdőket, a sötét gót kőcsipkéből épült városokat,
3809 9| az időt.~*~- Móko ógorja gótono leni? förmedt rá gúnyosan
3810 26| Hát az a leány északnémet gouvernante volt, látta őt az Egy szegény
3811 17| sustorogva törnek föl a kén gőzei. Etna: sötéten áll magában
3812 12| felülről jövő szózatot. A gőzférfiú pedig a nemesen teljesített
3813 12| a szappanos daróccal. A gőzférfiunak ropog minden porcikája,
3814 12| sokkal magasabb dolog, mert a gőzfürdésben a paccer még több, mint
3815 19| hallottam a vizek zsongását, a gőzgép egyforma, érces zörejét,
3816 19| koratavaszi éjtszaka halljuk gőzhajón, körös-körül egynéhány száz
3817 12| vízben. S mikor végre a gőzkamara felé indul (előbb keresztülmenvén
3818 12| Pedig igazi hősisége csak a gőzkamarában kezdődik. Ebben a ködös,
3819 10| ültetvényében, langyos, ezüst gőzöket ringató éjszakán, kibújt
3820 25| Bornholm szigetére menő gőzös füstjét, s ilyenkor a lakosok
3821 25| valaki észrevette a bornholmi gőzöst; mert a faluban kilenc órakor
3822 19| hektoliterek százait ontó gőzszivattyúk, a vasközfalak... De hátha
3823 18| lett.~Irtózatos hamu- és gőztölcsér kavarodott föl főkráteréből,
3824 19| éves korodban azon a török gőzyachton.»A hiúság azonban fölülkerekedett
3825 5| két ujjának véghetetlen gráciájú fogásával ragadja meg az
3826 16| csizmájukat: úgy lopakodtak föl a grádicson a sötét előszobába, előbb
3827 21| köböl tiszta búza vólt a’ granáriumban. De a bátsi azt mondta most
3828 21| uri ember felgyújtotta a’ granáriumot hogy nekünk világítson.
3829 3| piros és gömbölyű, mint a gránátalma. És oly hihetetlen, cudar
3830 21| ott Majom akkora mint egy Granatéros de azért illedelmes megsüvegeli
3831 5| Végre kikanyarodunk a Canal Grandéra. Szemközt száz fáklya fényében
3832 26| ember elé a kis pörköltet.~- Gratulálok, mélyen tisztelt hazámfia, -
3833 21| Asszonynak recommendálom magamat grátziájokba, Reverendissimus Zbiskó
3834 5| halkan mondott valamit a grófnak, aztán karon fogta és mind
3835 26| illeti, Szicilia is... Egy grófné (név, állapot, város, utca,
3836 8| nőtelenségében! Ő nemcsak az Albany grófnő, hanem a jó kabát is; mert «
3837 27| nincsenek oláh hercegek, lengyel grófok, pávahangon visító orfeumi
3838 19| magazinban... Checo, nekem grogot hozzál a konyháról.~Mondá
3839 17| jámbor öregnek, hogy ő Johann Gschwandtner, az O du mein Österreich
3840 3| Fatmát, Eminét, Uardát és Gülbahart ejtett édes rabjává a gyönyörű
3841 3| költő szamár, íme Sza’adi, a Gülisztán csinálója, nem tudta volna
3842 4| tizenhat esztendős. «Gel, gel, güzel kecsi, éji kecsi!» Jer,
3843 12| ítéli a dögönyözést és a gúny fegyvereivel ösztökéli a
3844 5| méri végig az én pugris gúnyámat. Minden acélszürke selyem.
3845 20| Csapkin-nevet. Keserves gúnyolás! Canis a non canendo. Uram
3846 9| gótono leni? förmedt rá gúnyosan a törzsorvos az asszentáló
3847 4| szemfényvesztés, mikor először gurították elém a kockázó bábut. Hallottam
3848 4| szájára tette, hogy el ne guruljanak. Mert test nem látszik.
3849 1| bibliopólák. És a lapos guta fogja kerülgetni magát a
3850 12| a főtt ráknál véresebb, gutaütéses arcok, a kupola ekhója még
3851 3| pedig ezek a nevek elég gyakoriak, a bölcs Mehemed efendi
3852 12| Veleszületett tehetség és szorgalmas gyakorlás kell hozzá. Némiképpen hasonlatos
3853 26| Azaz, hogy ne hazudjak; gyakorlom a sírást. Nevetséges volna,
3854 13| hogy azalatt bámulatosan gyakorlott füllel kihallgassa a másik
3855 12| mikor elérkezik az óra, hogy gyakorolja azt az egyetlen dolgot,
3856 26| szerep és... Az óriások gyakorolják a művészetet nappal is.
3857 8| fennszóval, némi taglejtéseket is gyakorolván.~De hatodik este megint
3858 11| összevagdalta a nyakát, hogy a bitó gyalázata elől meneküljön».~A főtisztelendő
3859 1| ütsz szegény apád ellen, gyalázóját oltalmazod, ellenségének
3860 21| arra került a sor, hogy gyaloghintómba üljek, döbbenve látám, hogy
3861 21| kapubann ollyan Portás szede ki gyaloghintómból, hogy Eszláronn Palatinus
3862 2| hogy nem vagy valami híres gyalogos; meg a talpad bőre sem keményedett
3863 1| fejjel bandukolt a gyepes gyalogúton és még azt sem hallotta,
3864 14| becsapnak: a derekaljat gyaluforgáccsal tömik meg, a vánkost kóccal;
3865 26| pillantás meggyőzött, hogy aljas gyanakvó vagyok. Az a szép kis gyerek
3866 16| Vaskalaputcából a szintén rebellisnek gyanított vén Borotvás Máté orvosdoktor;
3867 24| a cigányok meg egy mázsa gyantát fogyasztottak el.~Rég elhangzottak
3868 14| ebből támadt nyomorult gyanúm.~- Hisz az nem baj! mondtam
3869 20| remegése visszautasította a gyanúsítást.~Egy nap aztán hallatlan
3870 8| bebizonyítása óta ötven kilóval gyarapodott - keményen felelgetett és
3871 17| a mindent egyesítő nagy gyári lombik, a század; ott hagyta
3872 12| gőzfürdőben való fürdés.~Gyarló elmék azt hiszik, hogy ez
3873 20| Többnek érezte magát a gyarlóknál, akiket ily potomság izgathat.
3874 10| A Dsanaklisz-testvérek gyártmányait igen kedvelik szép fehércselédek
3875 3| Mehemed, hogy ennyi verset gyártott össze. Mert nagy szamár
3876 14| milyen gyönyörű szép. A két gyászfullajtárral pompázó, szíjakon himbáló
3877 14| sétáljak egynéhányszor a gyászjelentésekkel teliraggatott kirakatüvegek
3878 1| közé, hogy ottan töltse el gyászos életét. Mikor a második
3879 16| tiszt azt kiáltotta: «Halt!» gyászra ébredtek az alvók.~Nincsen
3880 9| kellett a temetéssel. Jöttek a gyászvitézek és koporsóba tették Gergelyt.
3881 1| rendszerint csak a bolond gyaurok fárasztják magukat.~- Halil
3882 16| a Koperta Mihályokat, és gyáva félelmében egy szavuk után
3883 3| kísértetek, a bátorság, a gyávaság, a győzelem, a kudarc, a
3884 19| Egynéhány varrógépnek a gyékényburkolata gyulladt meg a magazinban...
3885 4| szépen, gondosan elhelyezi a gyékényen, mindig megszámlálja az
3886 5| fehér kesztyűjén tündöklő gyémánt gyűrűt. Következik az én
3887 10| angyal. Az egyik tömött gyémántcsibukot hozott, a másik aranycsipővasban
3888 27| is. Hogy a déli kereszt gyémántokból kirakott képe ragyogott-e
3889 24| összeharácsoltam vagy két zsák gyémántot.~- Aztán hogy jöttél le?~-
3890 24| véghetetlen nagy emberi gyengeséget nevetem, hogy mindenkinek
3891 24| erdőbe hűsölni. Amint a gyepen heverészünk, hát látjuk,
3892 1| Lesütött fejjel bandukolt a gyepes gyalogúton és még azt sem
3893 22| kapnék sütővasat, amivel gyér fürteimet oda lehessen erőszakolni,
3894 2| csúfolták a gonosz, vásott gyerekek, gondolatában ahhoz a két
3895 25| higyje el. Különben is gyerekember még: alig huszonnyolc éves.
3896 18| A láva. És ez még csak a gyerekjáték volt. Éjfél után fölfordult
3897 26| apasági főpróbát tart azzal a gyerekkel. De még egy pillantás meggyőzött,
3898 20| vitte oda? Hát van az árva gyereknek nemzete, mikor megvénült
3899 11| Elmondjam, elejétől végig? Gyerekség. Ezt mind tudnia kell a
3900 4| és az beszélt az ő sipító gyerekszózatával mindenféle bölcs bolondságokat.
3901 4| mered. Fakó, duzzadt, beteg gyermekarcok. A legtöbbje mintha nem
3902 26| bozontján. - A szerelem gyermeke ő. Él, mert szerettem. Hah,
3903 4| kezemen vagy, jó kilencven gyermekem veszett kárba, te meg a
3904 26| lakozik keblemben, mikor gyermekemmel sétálok!... Esetleg említse
3905 9| neki játékot, mint a többi gyermekének.~- Kár volna a kezébe egy
3906 1| istentelen fiam ellopja gyermekét, csakhogy eretnekké tehesse...
3907 26| fölemelte pillantását a szőke gyermekfőről, elégedetten, édesen mosolygón
3908 24| másnak talán nehéz, de nekem gyermekjáték. Mert tudd meg, jó Hasszán,
3909 19| jéghideg verejtéktől. Kis gyermekkorom óta először éreztem a testi
3910 13| Álmodtam velük vagy kis gyermekkoromban láttam őket? Nem tudom.
3911 21| leszedni hogy eloltogatták a’ gyertyákat. Eggy inasnak meg is harapta
3912 24| csákányával szaporán vagdosta a gyertyánfából a magassarkú talpakat. Egyszer
3913 7| és lefekvés után, mikor a gyertyát elfujják, dideregve kérdik: «
3914 5| karos gyertyatartók. Két gyertyatartó között pedig ült a dogaressa
3915 21| az ágy alá bújt, mint a’ gyík és alig lehetett onnan kiszedni,
3916 5| kalap. Aranyos markolatú gyíkleső. És sok, sok csipke.~Signor
3917 4| rejtve szakálát és rengeteg gyíklesőt vonszolt maga után. Ez a
3918 17| természetes halállal. Szerelem gyilka, szerelem bánata, szerelem
3919 3| ünnepi versezetet a halszálka gyilkos karjaiból kimenekült hodzsa
3920 5| Érzem, hogy pillantása mint gyilok jár által. Ebben a percben
3921 13| kelt bennem, mint a vékony gyilokpenge döfése. S ugyanekkor az
3922 2| az erdőn; eledele gomba, gyökér, vadalma és szeder volt,
3923 2| abból a drágalátos csodatévő gyökérből. Ide is adja, ha kérik.
3924 12| emberi tésztaalaknak és gyömöszöli, gyúrja, dagasztja veszett
3925 26| vonásait: a női nem iránt való gyöngéd hódolat sugara, egy-egy
3926 14| kis habozás után lehető gyöngéden azt kérdeztem:~- .............................?~
3927 8| mit mondtál volna, ha nem gyöngédkedsz. Az a beszéd igen hosszú,
3928 12| gőzfürdőbe megy és bizonyos gyöngédséggel szolgálják ki őt. Hozzájárul
3929 12| gőzférfiu ellenben mindig gyöngének ítéli a dögönyözést és a
3930 20| az erősebb. Gyönyörködött gyöngeségünkben. Megveregette a vállunkat
3931 1| mindegy volt akár Hatvan, akár Gyöngyös, akár Apáti felé megy; csak
3932 3| rizskásának egy erszény igaz gyöngyöt értettem.~Igy nyert a nagy
3933 24| ujjamra húztam a gyűrűt és gyönyörködve nézegettem. Egyszerre azt
3934 21| hires Elysiummal olyan gyönyörü kert hogy a’ szegény Mária
3935 26| és szeretettől sugárzón.~Gyönyörüség volt látni a nagy embert
3936 6| boldog szerzetes, aki jámbor gyönyörüségét leli az élet ez apró, szegényes
3937 23| Ez a’ sok szeretet mind gyönyörűségem nékem, szegény bujdosónak.~
3938 12| élvezi a lassú megfövés gyönyörűségét.~A dörzsölő-kamarába már
3939 23| hogy majdan álmélkodva és gyönyörűséggel olvassák minden rendű és
3940 1| valót, olyan drágát, olyan gyönyörűt, aminőt még nem látott a
3941 9| szánakozva nézett rá:~- Minek gyötörjem magamat vele, mikor úgy
3942 22| akit ti, barátaim, azzal gyötörtök, hogy szerencsés vagyok
3943 22| halhatatlan istenek, mely gyötrelem az, mikor római polgárnak
3944 22| szokatlan zordonságától oly gyötrelmes köszvényem támada, hogy
3945 24| borbélyműhelybe, tyúkszemet vágatnak, gyötrődnek bele és még pénzt is vetnek
3946 10| az égben... Különben mit gyötrődünk itt sokat? Terjesszük az
3947 1| csakis az az egy rózsaszál gyógyíthatta meg... És azt az orvosló
3948 25| a papok még a testnek is gyógyítói valának. És a botanikusoknak
3949 24| fogadlak, te szegény; és gyógyíttatlak, ápoltatlak emberségesen.~
3950 1| tudta, hogy a szíve nem gyógyul meg, míg az övé nem lesz
3951 5| most már csak egy kis fehér gyolcs főkötő volt; két oldalt
3952 24| nem bíznak rám egy vég gyolcsot sem. Ijedten szaladtam a
3953 19| összeráncigált ideg, a hurutos gyomor - egyszeriben helyreigazítódik
3954 19| Olyasmit éreztem, mintha gyomorba vágott volna egy hatalmas
3955 3| neve örök boldogságot ad és gyomorfájás ellen is jó.~Vala pedig
3956 10| három elefánt trombitáland a gyomrodban.~Bilmez Ali megijedt e biztatásra;
3957 19| Seregeknek ura! Lángok! (Gyomromat ismét megboxolta az a láthatatlan
3958 11| világéletében és még kevesebbet gyóntatott, mert mindig nagyot hallott
3959 15| Likvirinyi Gusztáv egyre gyorsabban forgatta a kalapot:~- Nem
3960 13| sietséget, valami aggodalmas gyorsaságot lehet észrevenni a fizetésben.
3961 18| mint a veszettül geniális gyorsfestő, aki ecsetével akkorákat
3962 18| lávamennyiségek csúszása meg fog gyorsulni és hajnalig elér Mascalucáig.
3963 26| a természet törvényeinek győzedelme, hiába, megilleti a szívet,
3964 7| alakoskodásomnak véget vet az én győzedelmeskedő bohém őszinteségem. És íme
3965 3| bátorság, a gyávaság, a győzelem, a kudarc, a mesterségeknek
3966 19| ő... csak ő, aki biztos győzelmének tudtával vigyorog rám, ő -
3967 2| mesterségtek a szaladás, lótól győzetnétek le magatokat. Isten áldj!~
3968 24| vagyon:~«Mi, az hatalmas és győzhetetlen császárunk vég Eger várának
3969 15| ellen. És én meg akarom önt győzni, hogy nem igaz, amit majd
3970 9| felelni; mert eleve meg vannak győződve, hogy úgy sem tud semmit.
3971 24| bor! A basa ő nagysága nem győzte magasztalni gazdáját és
3972 27| jobban mondva: az erősebbek győztek. Vagyis mikor valamit ki
3973 24| nekik a történetemet. Nem győzték nevetni. Az italtól megoldódott
3974 20| a jó Széchenyi basa - a gyülekezet hallgatagon megválasztott
3975 20| szeretik egymást.~Ennek a gyülekezetnek mindig megvolt a maga folytatása:
3976 13| Hol, merre jönnek, miként gyülekeznek oda? A kéményen röpülnek
3977 21| vendég fog ma este házába gyülekezni és ime a’ halászok még elé
3978 1| szertartásuk idején legyen hol gyülekezniük.~A próféta törvényszéke
3979 20| két napon mindig magyarok gyülekeztek a régi ház kapujában, postaérkezés
3980 2| végigsimította égő homlokát és üdítő gyümölcslével itatta szomjúságában...~
3981 4| fölséges ételeket, drága gyümölcsöket hoznak. De a hús, a kenyér,
3982 25| foglalkozik. Megérkeztek a gyűjtemények Kanadából és Trempelmeyer
3983 25| kezdődik, hogy össze kell gyűjteni mindent, amit a választott
3984 13| mindig azt várja, hogy mikor gyújtják meg már a gázt. Holott a
3985 13| árnyékok.~Végigsercen a falon a gyújtó és kéken, pattogva, sípolva
3986 16| szél, mely egyszersmind gyujtott... Hogy nem bírtatok ellentállani
3987 2| jámbor egynéhány hétig, gyujtovány-hideglelésben. A borbélyok köppölyt vetettek
3988 19| veszedelem. Hajónk nem visz semmi gyulékony portékát. A kapitány tegnapelőtt
3989 19| varrógépnek a gyékényburkolata gyulladt meg a magazinban... Checo,
3990 27| testében. A szeretet, a gyűlölet, az indulatok, a bűnök,
3991 18| több a hitnél: tudás, mely gyűlölködő és türelmetlen, mert íme
3992 1| egymással, épp úgy, mint tegnap, gyűlölködve és fenyegetve.~- Majd meglátjuk!~-
3993 7| Nagy nehezen nekihuzakodván gyűlölt mesterségem folytatásának,
3994 26| szerettem. Hah, bár inkább gyűlöltem volna. Mert az élet fáj.
3995 18| homályban vörös villámok gyúltak meg és olyan bömbölés hallatszott,
3996 21| igazán meg fog haragudni Jósa Gyurira, mert kétezer köböl tiszta
3997 12| tésztaalaknak és gyömöszöli, gyúrja, dagasztja veszett haragjában
3998 21| Szerentse, hogy Schapodlim nem gyűrőde meg viszontagságos utamban.
3999 21| tsunya irás és a’ papiros gyűrődött, de a’ Speizban irom, fázik
4000 20| mozdulatát. Aztán zsebre gyűrte a papirost és elrohant,
4001 24| ellopta az én másik drágalátos gyűrűmet!~Rögtön láttam, micsoda
4002 10| individuális léte megszűnt. De Habana szigetén, Manrique A. Lopez
4003 10| járni.~Érthetőbb ama jeles habanai dohánytermesztők rejtelmes
4004 5| Elsőben megborotvál. Illatos habba fullaszt. De a borotvája
4005 21| tsizma-tisztítás utánn, fejér selyem habitusban és Bruxelles várossában
4006 21| Kármán Jó’sef megrántotta a habitusomat: «Vegye le az Ur és mennyünk
4007 22| sima Ister folyó iszapos habjait látom; a kopár dombok között
4008 6| scriptoriumban munkálkodókat háborgassa. A konyhán cselédkedő laikus
4009 26| mert még az a női kebleket háborító világfájdalom is mintha
4010 18| a patvar? Az Etna megint háborogni kezd?~Tíz óra felé (9h 54m)
4011 9| acélizomból van összekalapálva.~*~Háború lévén, Gergely egy ütközetben
4012 1| simulva hallgatták ezt a háborús zajt és gyakorta fölfohászkodtak.~-...
4013 21| leírhatnám. De az igazi haddelhadd Hatvan mellett kezdődött,
4014 22| sem láttam várost, ahol a hadi szerszámok, tornyok és számszeríjak
4015 18| amit a kadét, mikor végre hadnaggyá nevezik ki. Valószínű, hogy
4016 18| egy vékony ezüstsujtású hadnagyi uniformist. A boldog Marzio
4017 24| sort! - kiáltott a bejövő hadnagyra.~- Nem sarkalni jöttelek,
4018 15| fuldoklott a leány, dühösen hadonászva a karmantyúval. Azt fogják
4019 17| volna. Sőt láttam mód nélkül hadonázó olasz színtársulatokat és
|