000-arboc | arcah-betuj | betuk-csasz | csata-egyha | egyhu-enged | enger-felel | felem-forra | forro-hadon | hadve-hiu | hiusa-iszap | iszna-kelen | kelet-kispa | kispi-laban | labar-lohal | lohat-megle | megli-morbi | mord-nyomv | nyosz-papis | papja-rancb | ranci-siett | signo-szenv | szenz-tarog | tarok-tromb | tron-vanit | vanko-vizit | vizpa-zwieb
Rész, Fej.
5020 10| Bilmez Ali meghökkent.~- Hát isznak még füstöt az emberek odalent?
5021 10| Keserű? Hát akkor minek iszod, uram?~- Mert édes, fiam.~
5022 10| most még jobban bámult.~- Iszol, uram? Hogyan hihessem azt
5023 3| országban egy nagy város: Isztambul. Van ennek a nagy városnak
5024 2| vadalma és szeder volt, itala forrásvíz, ágya száraz moha.
5025 22| talál e levelem, melyet az Itáliába visszatérő Valensre, Lepidus
5026 1| és visszasietett a friss itallal. A dervis nagyot húzott
5027 24| Nem győzték nevetni. Az italtól megoldódott a nyelvem és
5028 2| homlokát és üdítő gyümölcslével itatta szomjúságában...~Alig hogy
5029 10| egyet bólintott:~- Helyes az ítélet, nagyságos basa uram.~*~
5030 1| ő jussa szerint. Mostan ítéletet kell mondanunk egy olyan
5031 22| faj; szépnek azonban nem ítélhetem, bár a leányok, míg nem
5032 19| meddő, hiábavaló dolognak itéli.~A félelem az egyedüllét
5033 12| ellenben mindig gyöngének ítéli a dögönyözést és a gúny
5034 26| színművészfénycsillagával. Mert a dicső nem itélte magához és a hazához méltatlannak,
5035 8| vampirt egy napi államfogházra ítélték, őt meg három napira, az
5036 7| hogy némileg kedvezőtlenül itéltem meg Georges Ohnet urat és
5037 3| kilencszázkilencvennyolc ghazel közül ez az egy ítéltetett a legjobbnak; és az igazlelkű
5038 27| öreg úr volt. Barna bőréről itélve déli franciának vagy spanyolnak
5039 24| búzát, száz pint vajat, item mézet, húsz borjas tehenet
5040 21| Apátzáknál nevelkedel én meg ithon és szeretném tudni hogy
5041 14| veretes, sárgára mázolt fáig. Itt-ott temetői keresztek, amelyeknek
5042 20| cipőjét, a kereskedők kávét ittak, fogyott a masztiksz, mi
5043 21| lehet, mert a’ tehenek ki itták a’ fördő vizet. Holnap Bál
5044 24| tolvajinasnak. Mindjárt meg is ittuk az áldomást. Ebéd után a
5045 23| levelei bizony jó későn iutottak el ide ebbe a’ szegény Rodostóba,
5046 6| minden percben elkészül egy ív kópia! És mintha máris vetélkedni
5047 6| érces szava végigrezgett az ívek alatt:~- Menjünk testvéreim
5048 7| ők kapnak a kiadótól egy ívért száz forintot...~Tehát az
5049 8| nyomtathatja ki e teljes négy ívnyi munkának csak a negyedrészét
5050 8| a beszéd már csupán két ívre terjedt. Mikor a végére
5051 1| IX.~Kelemen deák beméne az
5052 10| valamennyiben egyszerre támaszt izgalmat. És ez az öntudatlan élet
5053 24| kergetnek bennünket... Szüntelen izgalom, tréfa, bohóság. Nos, Hasszán?~-
5054 20| gyarlóknál, akiket ily potomság izgathat. Úgy fogta föl, hogy levelet
5055 27| ez a furcsa szerzet mégis izgatta kiváncsiságomat.~Méltóztatik
5056 27| bálványpagodák, a kínai tornyok, az izlam mecsetei, a rézbőrü indián
5057 7| hölgydivatárúdába) került, az ízlés két királynője: Szilárda
5058 22| ha a te bölcsességed és ízlésed nem szeretné a rövidséget.
5059 18| mosolygó fabáb, teli mindenféle ízléstelen ékszerekkel, a fátyol pedig
5060 7| arisztokrata gondolkodású, nemes ízlésű, komoly úriember vagyok,
5061 2| fél kupa fehér bort, úgy ízlett neki az étel, ital, mint
5062 13| muzsika kell hozzá és nem is ízlik, ha napsugár nem esik a
5063 4| magyarázzák a caputban: micsoda izmokat kell összemetélni, hogy
5064 3| hihetetlen, cudar erő lakozék két izmos karjában, hogy reggelire
5065 7| fölösleges kötőszövetet meg izommaradványt. Aztán egy kis karbolos
5066 20| folytatása: egész tábor spanyol izraelita csizmatisztító, repülő török
5067 21| ugráltak fölfele, mi ketten jó ízűt nevettünk. Gyuri Bácsi nem
5068 26| vádolni? Észak-Németország izzóbb Sziciliánál. Mert ami azt
5069 21| faire parvenir les voeux que j’adresse chaque jour à la
5070 7| hajjal, gáncsolhatatlan jabotval ült le írni. Én bensőleg
5071 21| is megfeneklettünk és a Jágert bé kellete küldeni Hatvanba,
5072 19| így szaladoznál, épp így jajgatnál. Mint ahogy cselekvéd tizenkilenc
5073 21| többé a’ Kirurgus sem, hanem jajgatni kezde, hogy a’ Méltóságos
5074 1| fájdalmas, éles asszonyi jajszó hallatszott kint a ház előtt.~
5075 19| tódulása a lépcsőkön, a jajveszékelés, a pőre alakok, a födélzeten
5076 12| kiereszti körmei közül a jámbort, ki futva menekül ki az
5077 18| többé láng. És másnap reggel jámborul pipázott a hegy, bodor,
5078 4| efendi összeesküvést forral a janicsárokkal meg a begtasi dervisekkel.
5079 21| I.~Dátum Pestini, die 18 januarii 1794.~Ne síránkozzál, édes
5080 21| Belül:) Tisza-Eszlár, le 24 janvier 1818.~~Ma chère Cousine,~
5081 27| sokáig, mert visszatér vagy Japánba vagy Dél-Afrikába, aszerint,
5082 27| kínai, néha tamul, néha japáni vagy tatár szó kergeti el
5083 25| elkészültek búvárlataikkal, még a japániak is. A kispap megtanult örményül
5084 7| skatulya Chorylopsis de Japon-t.~Az aranyhajú kisasszony
5085 21| Én Lucie kedves Hugómmal járám; a vis-ŕ-vis Szirmay Tóni
5086 19| esteledett s hogy a négy-öt óra járásnyira lévő tenger felől hirtelen
5087 24| hogy ezt a holdsugáron járást csak te magad tudod? - kérdezte
5088 21| Tudománnyában per absolute járatlan léttemre eggy marék aranyat
5089 1| törvényeiben nem vagyunk járatosak. De szeretünk igazságot
5090 2| urak tudja Isten hányszor járatták még a bolondját a szegény
5091 21| munkába, hogy kontyokat ŕ la jardiničre tornyozza és lisztezze.
5092 21| Bihari, hogy magyar tántzot járhassunk, mint Mádonn.~Fejéredni
5093 24| Aki ezt a két igét tudja, járhat a holdsugáron le és föl.~-
5094 24| szándékom, hogy ilyen pórul járj. De tudd meg, te boldogtalan,
5095 1| legyen pápista; de ha leány, járjon az anyja útján és legyen
5096 9| mosolyogva. Előre tudom, úgy se járna be soha a hivatalba, mert
5097 5| halárúsnéktól, akik a Rialtón járnak és kiabálják, hogy itt a
5098 17| olaszul beszélő magyarok járnak-kelnek.~Egyszer mégis mintha megtaláltam
5099 20| között olyan fensőséggel járt-kelt, mint az okos ember, aki
5100 21| szegény Zbisko plébános járta meg vele a’ nyáron. Tudod
5101 1| kell néked. Látom, hogy jártányi erőd sincsen. Sebaj. Van
5102 24| szeretne magas színed elé járulni.~- Mesemondó?~- Az, uram.
5103 4| lassan birta szegényt. És oda járulva a fényes nagy úr elébe,
5104 24| Úgyis csak az ebéd derekán járunk még. Fekete kávéig beszélhetsz.~
5105 1| levélnek az az oka, hogy a Jász-Berényben lakó gaz keresztyének és
5106 1| folyó áradása elsöpörte fél Jászberényt. Félig romba dőlt még a
5107 7| fantáziának minden gonosz játéka még ádázabb legyen: a bábu
5108 27| Perán, egy téli éjtszaka, játékházból jövet, befordultam a legtisztességesebb
5109 21| tudod Hugotskám, semmi játéknak mestere nem vagyok. Etztzer
5110 22| kápráztatták szemeinket a fényes játékokkal, hogy annál szegényebbnek
5111 5| Mindenfelé pedig a nézők és játékosok nagy sokasága. És ez a sokaság
5112 9| Az anyja nem vett neki játékot, mint a többi gyermekének.~-
5113 26| szívet, legyen bármilyen játékszerű is.~Aznap este a Kis Pipában
5114 27| szeretnek kérkedni és örömest játsszák a fásultat, az egykedvűt.
5115 1| vén szakálamat, mint ő? Ne játszál szeretetemmel! Tudod, mindig
5116 2| mikor a kis leányok bújósdit játszanak.~Geréb mester pedig így
5117 6| hegyről, egy nagy, rózsaszínbe játszó fehér csillag szikrázott
5118 9| csak az ingyen pókokkal játszott; legyeket adott nekik enni
5119 21| fenyegetődzések között, midőn Macaut játszottak edgyiküknek szobájában estve
5120 6| utolsó van hátra. Vesperaeig játszva leírja ezt a négy sorocskát.
5121 21| nézni mentem) hát amint javába folyik a Färbli s az asztal
5122 27| teremtettek. Nincs jobb ing a javai selyemnél. A kínai saru
5123 24| deák, - igaz, hogy én földi javak dolgában szegény ember vagyok.
5124 2| főztek neki háromféle italt, javasasszonyok ráolvastak, jóféle füvekkel
5125 24| van. Tehát nem ez a tied. Javaslom, kiáltasd ki megint a tellálokkal
5126 25| szubszisztenciája van? Semmi. Azt javasolom hát magának, várjon vagy
5127 10| kiporozza a bugyogóját. De a javíthatatlan Kovács István azontúl is
5128 24| nagy halkkal fölmászott a jegenyefára. Aztán szép csöndesen lyukat
5129 24| tréfán.~Csakhamar leért a jegenyefáról az Ezerkéz is és büszkén
5130 1| szele suhogtatta kint a jegenyéket.~Aztán egy nagy, fájdalmas,
5131 24| hát látjuk, hogy egy magas jegenyére nagy csörögve száll boglyas
5132 19| volt. Homlokom fázott a jéghideg verejtéktől. Kis gyermekkorom
5133 12| amelyben ezermilliom apró jégnyil módjára pattog elő a fagyos
5134 18| Marzio a ház előtt, a térdén jegyezgette föl a hatalmas tüneteket.
5135 2| röstekről a krónika csak annyit jegyzett föl, hogy mikor meggyulladt
5136 12| aki előadás előtt utólszor jelenik meg a közönséges földi emberek
5137 1| jászberényi plébános rögtön jelenjék meg előtte.~A nagytiszteletű
5138 25| több baj van a békalencse jelenkori búváraival. Mindenekelőtt
5139 8| szlankaményi kormánypárt jelenlevő oszlopai megéljenezték.~
5140 23| éreznem adatik a’ mindenütt jelenlévő nagy Isten közelségét, sőt
5141 3| pedig volt egy szám 743; ami jelentette, hogy a könyvnek hányadik
5142 26| szittya vendéglő nemzeti jelentőségét. Az utcán, a déli séták
5143 21| akada útamba eddig nálla jelessebb ember. Beh kár, hogy nyavalyás;
5144 21| azok sem valának illyen jelessek. Hun tanulá eztet a chčre
5145 1| meghajtotta fejét.~(«Ezt jelesül intézted, Mirjám!» dörmögte
5146 12| bátorságának és nyugalmának adja jelét. Természetesen a legfelső
5147 6| szőlő indái folytak körül, jelképezvén a római költő termékeny
5148 17| a jelszóval, az ő szent jelszavával vettem nyakamba Itáliát,
5149 17| tonna è mopile!» Ezzel a jelszóval, az ő szent jelszavával
5150 13| német nyelvek schmutzig jelzővel illették, amiért takarékos,
5151 21| nékiek. Ma estve megint jertek el hozzám. De helyheztessétek
5152 6| vonással végighúzni Deus vagy Jesus Christus kezdőbetűit. Ez
5153 18| korában pater Secchi, a tudós jezsuita mellé adták, hadd tanuljon
5154 20| postás. - A levél Európából jő, tessék megnézni a bélyegét.~
5155 25| speciesekre, amelyek, egy kis jóakarat mellett, mindig találkoznak.
5156 23| és a’ földön békesség a jóakaratu embereknek. Ámen.~ ~
5157 12| utcákon és megbocsátón, jóakarón pillant a szegény halandókra,
5158 24| harisnyád bő szárába. Hármat a jobba, hármat a balba!... Láttam!~-
5159 5| hurcával. A háziasszony, a jobbján, elenyészett mellette, csak
5160 14| könnyen tévesztem össze a jobbot és a balt; ebből támadt
5161 21| kell késő van elég volt a jóbul tsak olyan setét ne lenne
5162 21| szemednek könyveit, a’ mért nem jöhetél te is fel ide Pestre, Lotti
5163 1| is rendelte, hogy én erre jöjjek. Ha nem akarja, hogy tovább
5164 24| velök.~- No, akkor hát csak jöjjenek be, - szólt Mahmud Kumurdsi
5165 24| jutna, hogy a nyakunkra jöjjön, bizony nem három nap forgásában
5166 7| dideregve kérdik: «Istenkém, nem jön-e el a viaszkisasszony, visszakövetelni
5167 13| fakó homály. Hol, merre jönnek, miként gyülekeznek oda?
5168 9| eljárogatott hozzá.~- Tudom, miért jössz ! kiáltott rá mindig a néni.
5169 24| gyémántot.~- Aztán hogy jöttél le?~- Ugyancsak a holdsugáron.~
5170 24| hadnagyra.~- Nem sarkalni jöttelek, kegyelmes úr! mondá a kis
5171 26| Örömkönnyeket hullatok az ön jöttén. Azaz, hogy ne hazudjak;
5172 20| vár!~A tábor a levélhordó jöttére mindig fölzajgott; aztán,
5173 15| ma este és nem értesülünk jöttéről, valóban megakadtunk volna,
5174 21| Lotti néni vagy a’ Kultsárné jöttét. Azt a’ Frantzia levelet
5175 24| kend meg csak egy szegény jöttment peregrinus? Ez igazán hallatlan
5176 21| a’ kemény, dertzés ember jöttöm occasióját arra használlá,
5177 21| Lotti Tante igen örvendezett jöttömönn, mindnyájatokat tisztel,
5178 11| volna évi háromszáz forint jövedelem. Én elengedek minden szubtilitást,
5179 2| sincsen, de azért igen szép jövedelemmel jár ez a nem egzisztáló
5180 10| dohányfogyasztás a szultánok legnagyobb jövedelme, íme a mi nagyurunk már
5181 2| olyan széles mint ti s a jövedelméből megélhetne két ember is;
5182 16| delator alaptalan, de busásan jövedelmező hírébe. Mert ez a százgalléros
5183 22| Ágyasházam gaz szolgája, Dáciából jövén, elveszítette hajsütő vasaimat.
5184 27| téli éjtszaka, játékházból jövet, befordultam a legtisztességesebb
5185 13| láttam. És sírva fakadtam. A jövevények közül egynek lakatformára
5186 15| kíváncsi arccal nézett a jövevényre.~A leány újra megszólalt.
5187 2| javasasszonyok ráolvastak, jóféle füvekkel füstölgették. De
5188 8| másodrendű vádlottnak szintén joga van személyesen előadni,
5189 12| kabinomat!» Mert neki, a szokás jogánál fogva megvan a maga köténye,
5190 15| iskolába jártam... Aladár meg jogász volt... Azóta nem kártyázik
5191 15| hogy Geédy Aladár úrnak joghallgató korából befejezetlen kávéházi
5192 10| elméjében mégis föltámadt a jognak ereje.~Hangos szózattal
5193 25| királya, unikumra bukkan: jogtudományi értekezés De jure lemnae (
5194 17| a jámbor öregnek, hogy ő Johann Gschwandtner, az O du mein
5195 1| animus paternus! Ime az atyai jóindulat és szeretet! - kacagott
5196 24| vagy te? - kérdezte a basa, jóízűen szopogatván egy csirkecombot.~-
5197 24| kereveten és minduntalan jóízűt nevetett magában. Eleinte
5198 21| Plébános Uramnak minden jókat kivánok, egybe tisztelek
5199 18| és vékony kis ceruzájuk jókora görbéket ír le a lassan
5200 11| spriccert. A főtisztelendő úr jókorát húzott belőle, aztán immár
5201 27| üldögél az asztaloknál, jóleső vígasztalás, hogy íme vannak
5202 2| nevezetes dinnyehas.~És jóllakván egyszerű ebédjével, nem
5203 1| hogy az a derék fiú, az én jóltevőm, az én életem megmentője,
5204 15| Ott elmondhatják, amit jónak vélnek. Most azonban nincs
5205 14| újságok is közlötték, hogy Joó Boldizsár m. kir. távírótiszt
5206 2| A király embere is vagy, jóra való fiú is vagy, neked
5207 25| is valamire a lábát, meg jóravaló fiú is volt. Ennek következtében
5208 27| az indulatok, a bűnök, a jóság, a rosszaság, a boldogság
5209 3| a köröm formájából való jóslásig, a férfiak és az asszonyok,
5210 18| Olaszország végromlásának jóslatával keverve.~- S hogy mit mond
5211 24| haszontalan, fölösleges jószággal, aminő a láb.~- De most
5212 23| lyukán. Szeretet a’ kereke, jószándék a’ rudja, szívesség a’ ferhétze,
5213 9| maradt; mert a tanító, egy jószívű, hektikus ember, sejtette,
5214 13| úr». Kemény hazafi. Egy jótát sem enged a meggyőződéséből.
5215 22| támada, hogy mint magával jótehetetlen nyavalyást hozának ide az
5216 2| nagyon kifáradt, arra a jótékony kis kézre gondolt és azt
5217 24| Csibukdsián. De tudd meg: én jótevő dsinnektől nyertem a hatalmat,
5218 24| derék, jámbor örményt, az én jótevőmet. Neki köszönöm azt is, hogy
5219 21| Zwiebackot küldjél meg Frantzia Journalokat is ha hozzájuk találsz jutni.~ ~
5220 1| Köszönöm hozzám való eddigi jóvoltát. Istennek ajánlom. A szekérke
5221 24| sietsz. Köszönöm hát szíves jóvoltodat és...~- De csak maradj, -
5222 8| már akkor is tudtam, hogy józaneszű ember a kairói Halil-bazárban
5223 17| olyanok voltak, mintha a Józsefvárosból jöttek volna. Sőt láttam
5224 21| legszebb melodiákat. Don Juan minéttyét musikálta a’ Glockenspiel.~
5225 20| hét múlva belebotlottam a jükszek kaldyrymon, a Galatából
5226 1| hogy fia illedelmes szóval juháztatja: «De apám uram, édes apám
5227 1| concilium Tridentinumot, Julius tertiust és egyéb pontifex
5228 22| egyet a halhatatlan istenek?~Július III. kalendáján. Élj egészségben.~ ~
5229 21| Kelt Párádon 1824. 15. Juni.~Édes jó Asszony Anyám!~
5230 22| így van ez Rómában. De itt Jupiter Pluvius nem osztozkodik
5231 22| cirkusz látványai; Caesar Jupiterrel osztja meg az uralmat.»
5232 21| egynéhány Tábla Birákkal és Jurátusokkal (én nem kártyázok, édes
5233 21| nagyonn megszégyenittse Juratussát, Nemes Szirmay Antalt, az
5234 24| aritmetikához, asztronómiához, jushoz és...~- Bánom is én, - vágott
5235 10| kérem vissza, amihez még jussom van. Vagyis ez idő szerint
5236 24| te megkárosítottál, most jussunk volna téged börtönbe hurcoltatni,
5237 23| penig melly sok szeretet juta mások szivébül és a’ magam
5238 6| söröskancsót és pihenés és jutalom gyanánt nagyot, édesdedet
5239 21| pediglen, a’ hová másnap este jutánk, az Arany Sas fogadóban,
5240 21| szép Uri Dámáknak. Le is juték a’ garádicsonn; de mikor
5241 4| fogoly hercegnek eszébe juthasson kezet vetni fölséges bátyjára.
5242 20| más) hát tizenegy óra felé juthatott kézhez.~De a várakozó magyarok
5243 1| gondoljunk arra, hogy miként juthatsz emberlakta helyre; mert
5244 10| igazán a pokolba kellene jutnod. De én, dohányos létemre,
5245 3| szokatlan munkába. De eszébe jutottak az Ezeregy éjszaka meséi,
5246 22| még Bajae örömei közepett juttatsz neki egy futó pillantást?
5247 27| norvég matrózok nadrágját juttatta az ember eszébe. Konstantinápolyban,
5248 21| titkot, hogy a’ Dámák ilyen juxokkal mulatnak itt Párádon.»~Nékem
5249 8| Albany grófnő, hanem a jó kabát is; mert «asszonyommal»
5250 8| asszonyommal» természetesen csak jó kabátban lehet barátkozni.~A névtelenség
5251 14| hogy az én sápadt jóbarátom kabátjának arra a tájékára mutat, ahol
5252 13| keresem hosszú tubákszín kabátjukon, százgalléros köpönyegükön
5253 17| azután Budapesten komoly, kabátos és óraláncos urakat, statisztikusokat,
5254 17| csak azt a pantalont és kabátot láttam, amelyet egy európai
5255 19| leszúrt pálcáig s fölhajtjuk a kabátunk gallérát, hogy a fehér ing
5256 8| este ismét következett a kabinet s a beszéd új átdolgozása.
5257 8| bevezetett az ő kis udvari kabinetjába. Hallatlan dolog volt ez!
5258 12| fogva megvan a maga köténye, kabinja, szappana, spongyája és
5259 12| megborotválkozott és egy verset aludt kabinjában. Kilépve a hétköznapi, rendes
5260 12| a kötényemet! János, a kabinomat!» Mert neki, a szokás jogánál
5261 27| mangrove-szövevények, az indiai bozótok kábító szépek! Csakhogy az ember
5262 7| nyusztprémes, sacher-masochi kacabajkában: mindig elviselhetetlenül
5263 22| tiszteletreméltó hitvese, nem kacag, mert ezen a tájékon nincsen
5264 24| talált minduntalan okot a kacagásra.~Kegyetlenül meresztettem
5265 4| bolondságot találjak ki, hogy kacagj rajtam? Felöltözzem római
5266 4| összemetélni, hogy az arc örökké kacagjon.~A nevető ember darabjáért
5267 4| kényeztetnek, szeretnek, kacagnak a bolondságaimon. Csak te
5268 24| második bőrcipőt vesz s te kacagsz; a harmadik kivágatja a
5269 24| nevető ember majd eldőlt kacagtában. Én pedig szívesen adtam
5270 4| bajusz, meglátszott az a kacagtató bögreformájú kis törzsök,
5271 22| Lalage, az én Lalagém édes kacaját: én most itt veszteglek
5272 25| növényt, amely pusztításból a kacsatenyésztő Pálra nézve kár keletkezik? (
5273 2| előtt és összetette kövér kacsóját.~Az Igazságos elmosolyodott.~-
5274 7| kelméket teregetett szent kacsójával a rideg, szegényes ágyra.
5275 9| Ej, be különös egy kadáver ez! dörmögött este a halottkém.
5276 6| Inter scribendum...» (Igy a kádencia is jobb.) És valahány hexametert
5277 24| csak pihenni szállt meg a kádinál, aki híres a jó konyhájáról.
5278 24| Első dolga volt behivatni a kádit:~- No gondoskodtál-e valami
5279 24| ajkát.~El se búcsúzott a káditól, nem is hálálkodott a mogyorón
5280 24| ülhessen a jó konyhát kedvelő kádival.~Igazán fölséges volt ez
5281 3| szinte összeroskadt a prémes kaftán súlya alatt. És nyavalyás,
5282 4| be az ajtón. Piros selyem kaftánba burkolt ménkű melák legény
5283 3| koporsójában. A dervisek rongyos kaftánban baktattak mellette és vastag
5284 4| bolondságban. Széthúzta a figura kaftánját és elől-hátul egy ajtót
5285 3| medreszéé. És nem az enyim a kaftánom sem, mert az is a vakuf
5286 4| musarabijék rácsai. Aki kaikon evezett el a trónörökös
5287 24| megismerte a kármány gyalázatos kajánságát. Éreztem, hogy szeme biztatón
5288 18| bolondokat ez a Don Marzio? A kakasok taréja mind vörös; pedig
5289 8| kiabálás fölébresztette a kakast az udvaron. Ez a szárnyas
5290 1| ámbituson.~- Efendilerim, kalabalyk olmaz! - rimánkodott a kezét
5291 1| mellé, beleütötte a tollat a kalamárisba és egy nagy árkus papirosra
5292 15| Minden más agyban holmi kaland gondolata fordult volna
5293 27| mint az enyém.~Fiatal, kalandokra vágyó ember voltam én akkor.
5294 17| által, a hely színén, végig kalandozván az egész talián csizmát.~
5295 21| harangokkal a’ maschine kalapátsokat mozgat azok verik ki a’
5296 13| nevetve nyúlt a felöltője, kalapja után. Majd hirtelen elbúcsúzott
5297 15| magát, de azért szavait és kalapját egyaránt kerekdeden pörgetve,
5298 7| felöltők, szívet sajgató kalapok, rabló ösztönöket ébresztő
5299 21| ingbe-gatyába, árvalyányhajas kalappal, puskásan, kardosan és mind
5300 24| ismeretlen sírok fölött kalászokat ringatva.~ ~
5301 23| igazi tsászárnak se adnám kaláts alá, nem egérprintzesznek,
5302 21| tehát a’ Sasig, emberséges kalauzra találván eggy becsületes
5303 20| belebotlottam a jükszek kaldyrymon, a Galatából Perába vivő
5304 22| halhatatlan istenek?~Július III. kalendáján. Élj egészségben.~ ~
5305 7| választotta ezt a nevet a kalendáriumból, mivel Pokornyék, az ő csekély
5306 21| Gyuri el akarta járni a’ Kállai kettest de nem akadt párja
5307 5| nálam vagy tíz évvel. Tiszta Kállay-arc. Az orrunk mintha egyforma
5308 20| magazinfelügyelő-féle egy nagy görög kalmárháznál Galatán. Amolyan őrmesteri
5309 24| be a bazárban az ismerős kalmárokhoz, portékát kérni kölcsön.
5310 24| próbálgatok lábbelit; a kalmárokkal nem alkudozom és megmarad
5311 24| Bizony, lelkem, nem is a kalmárságból gazdagodtam én meg, - szólt
5312 24| piacon. Mi tévő legyek? A kalmárságot kivéve, nem tudok semmihez.
5313 27| hősöket a csatatéren, és kínai kalózokat, akiket kettéfürészeltek.
5314 5| Párduckacagány a vállán. Kócsagtollas kalpagját a bal térdén tartja. Nem
5315 3| jó rókaprémes bundája és kályhája. Továbbá uraságod mellé
5316 7| egy Virginiával, bement a kamarába, lángra lobbantotta két
5317 15| huszárfőhadnagy, cs. kir. kamarás, füstszagú ködös novemberi
5318 15| atilláján megcsillant a kamarási paszománt). Azt a nagy szívességet,
5319 5| megvetően pillant rám:~- És a kamaráskulcsodat itthon feleded, te paraszt? -
5320 24| pénzt legott mindeniktől kamatostul visszalopta, azt talán fölösleges
5321 17| enyészetbe, hanem szürke kámzsát öltenek, olvasót vesznek
5322 25| Megérkeztek a gyűjtemények Kanadából és Trempelmeyer úr (Berlin)
5323 2| gondold, hogy tejbekásás kanál.~Délig a fickó bejárta az
5324 21| németül Auflauf, a’ mellyet kanállal esznek. Ha nem ül mellettem
5325 21| szolgáit sem és Práf Egri Kananok Úrnak, ez igen tisztes öreg
5326 13| kinyitja a száját, az okszerű kanári madár tenyésztés dolgairól
5327 3| szultánunknak a legderekabb berber kancája megellett, sürgősen vadászatot
5328 16| szolgálatai fönt Budán a kancelláriánál igen kelendők. Mert a francia
5329 4| magamban. Ha friss víz kell a kancsódba, azt is magam hozom. És
5330 13| fekete bőrszékeken ül, sörös kancsója ónnal bevont asztalon áll,
5331 13| leszedi az asztalról az üres kancsókat.~ ~
5332 13| némán, mozdulatlanul ülnek a kancsókkal megrakott hosszú ónasztal
5333 6| melegszik a refektórium kandallójánál.~A verőfény kihunyt. A kertből
5334 21| pertzre; Pudermantliban kandikáltak ki az ajtón, ‘a hajok tsupa
5335 23| háromszinü matskák, szukák és kandúrok, állyatok mindig strázsát
5336 18| negyven éves korában a papok kanonoki stallumot adnak neki; a
5337 18| ibolyaszín cappa lebegett: kanonokság, amely szerencsés embernek
5338 11| filozófia? Arisztoteles? Kant? Fichte? Schelling? Hegel?
5339 10| egy szamárra háttal, és kantárszár gyanánt kezébe adták a szamár
5340 18| aki ecsetével akkorákat kanyarint a vásznon, hogy voltakép
5341 3| nem mulasztván el alája kanyarítani: «Csinálta a legszegényebb
5342 13| is Budán lakik. Vállára kanyarítja galléros, sötétkék köpönyegét
5343 4| uram.~Resid efendi sietve kanyarította derekára a parafavértet
5344 1| mindig az asztal szélébe kapaszkodván; aztán egyszerre az égnek
5345 10| itt találom meg a logikai kapcsát annak, hogy Kovács István
5346 15| Miklós nem szerette a pörrel kapcsolatos duellumokat és kedvetlenül
5347 25| fontosak és illő honoráriumért kaphatók.~*~A boldog mecklenburgi
5348 1| orvosló rózsaszálat meg is kaphatta volna a beteg fiú, ha a
5349 13| mellette ülő penzionátus kapitánnyal és zenekedvelő lévén, csöndesen
5350 9| ütközetben azt látta, hogy a kapitányát aprítja az ellenség. Odarohant,
5351 21| és mind lárvásan. És a’ kapitányok elkiáltja magát: Halál’
5352 19| okosságot. A szalmaszálhoz kapkodó fuldoklónak kopott példája
5353 25| szerencse, öt esztendő mulva káplán lesz és húsz esztendő mulva
5354 22| helyen két talentumért sem kapnék sütővasat, amivel gyér fürteimet
5355 25| hozzá, monográfiát kellett kapnia a békalencse-féléknek.~A
5356 27| közte a folytonos összekötő kapocs, mely mindent eggyé, mindent
5357 18| kápolnája, szobra és fátyola. A kápolna csupa rokokó cifraság, a
5358 18| cataniai székesegyházban van a kápolnája, szobra és fátyola. A kápolna
5359 18| kiterjeszteni. És az Agata kápolnájában minden május 24-én letesz
5360 5| ébred a campo San Gallo kápolnájának két kis vékonyhangú csengetyűje
5361 16| informált bennünket.~Fölöttébb kapóra jött hát a becsületes delatornak
5362 23| olvasgatást, szeretem a’ káposztát, szeretem kedet, kedves
5363 7| üstököscsillagok milìeujébe. S hogy a káprázat, a kísértés, a kívánság
5364 13| nézem őket, szememnek az a káprázatja támad, hogy ezek a csudálatos
5365 22| nagy császárok csak azért kápráztatták szemeinket a fényes játékokkal,
5366 20| mondta a pillantás, «te kapsz levelet!»~Egyszer évődtem
5367 6| mégis csikorgott, ijedten kaptak utána. A scriptorium csöndjével
5368 10| Szultán-flórra. Sajnos, rajta kapták valamennyi kisérletén; és
5369 1| mintha legalább is egész káptalan veszekednék odabent.~- Nem,
5370 20| magyarok gyülekeztek a régi ház kapujában, postaérkezés idején.~Találkozó,
5371 21| Hetzbe, melly a Hatvani kapun túl vagyon, a Beleznayak
5372 1| templomhoz. Ott meglapult a kapunál és tapogatózva kereste a
5373 4| bolondságokat. Nincs az a karagödzsi, aki annyi furfangos huncutságot,
5374 4| kilencven gyermekem veszett kárba, te meg a nyakamra nőj?
5375 18| utcán. Valamint hogy még a karban is csak azt mondta: «Glolia
5376 7| izommaradványt. Aztán egy kis karbolos víz- és húsz-harminc nagy
5377 24| reám mereszti mind a két kárbunkulus szemét. Igéző pillantása
5378 24| ábrázolt; és ennek a kígyónak kárbunkulusból volt a szeme.~Legott az
5379 23| kedves, azért gyémántos, karbunkulusos és tarka álommal szőttes,
5380 24| akaratodnak nagy az ereje.)~ ~A kárbunkulusszemû kígyó.~Hát a falábú Hasszán
5381 2| tüskön-bokron át. Olyan karcsú, olyan vékony fiú lett belőle,
5382 18| katonaság; de mégis örül a kardbojtnak, és meglévén az első ezüstsujtás,
5383 16| Lajdinánt Laufschritt kivont karddal asszisztált a csapat mögött.~
5384 18| társaitól. Minekutána a kis kardinálisok ríva fakadtak: mivel imádkoznak
5385 4| ordított a padisah, kirántva kardját az aranyhüvelyből.~Kérdésére
5386 24| hogy azonnal kérjem el a kardodat kellő tisztelettel, ha ezeket
5387 21| árvalyányhajas kalappal, puskásan, kardosan és mind lárvásan. És a’
5388 2| nyársonsült őzcombot, egy karéj fekete kenyeret, meg egy
5389 1| kijavíthassák, hogy csalással és kárhozattal teljes szertartásuk idején
5390 22| tudom, dicsérjem-e vagy kárhoztassam e hévforrás nympháit, amiért
5391 4| A többi törpeségre van kárhoztatva.~Mikor a mester delelni
5392 10| mindig átlátszó, kék füst karikázott az ég felé.~*~- Itt vagyok,
5393 17| végigkötözött cukorsüveg, amelynek karimája van; ez nyilván az olasz
5394 3| cudar erő lakozék két izmos karjában, hogy reggelire acélpatkókat
5395 3| versezetet a halszálka gyilkos karjaiból kimenekült hodzsa Szulejmán
5396 5| reáhelyezte egy térdelő apród karján pirosló vánkosra. A doge
5397 15| fényes könnyeket hullatott karmantyújába és együgyű kis oskolás pityergő
5398 15| leány, dühösen hadonászva a karmantyúval. Azt fogják rá, hogy egy
5399 24| Annak utána pedig a gonosz kármányhoz fordult:~- Kalmár, te becsületes
5400 24| kádi. - Hívjátok ide Daud kármányt.~A kármány csakhamar előjött
5401 5| lóg a piros vízbe és egy karmazsinlibériás, villogó fogú szerecsen
5402 13| még mindig a hatvanas évek karniol-gombú atilláját, ezüstsarkantyús
5403 4| ne félj, hogy elernyed a karod, míg odáig úszol. Parafaöv
5404 21| szegény Zbiskót az ölelő karok közzül. Ezt a’ majmot tennap
5405 1| Gyere hát iziben, Halil. Karold át a nyakamat. Ej, be könnyű
5406 13| nagyon megörültem, mikor a Károly-kaszárnya börtönéből küldött nekem
5407 24| sütött. Kiterjesztettem karomat és nagy áhítatosan háromszor
5408 1| pucí! szólt jámbor, tisztes káromkodással. És kibe vagy szerelmes?~-
5409 21| Gavallér - keszkenőt kötöttem a karomra. Mostan lyány voltam a Gavallérom
5410 5| valamit a grófnak, aztán karon fogta és mind a hárman nyugodtan
5411 5| volt. A négy sarkán ezüst karos gyertyatartók. Két gyertyatartó
5412 14| egy-egy flórenci, mennyezetes, kárpitos nyoszolyára. És ugyan meddig
5413 13| születésén kívül fényes karrierjét, magas rangját annak köszönte,
5414 13| mellükön át látszik az öreg karszék faragott háta. Aztán lassankint
5415 21| tégyenek egymásban több kárt. Mire a’ bestiák meghunyászkodtak
5416 2| karthágói érsekség. Mert Karthágó városa nincsen, tehát érseksége
5417 2| épp nektek való volna a karthágói érsekség. Mert Karthágó
5418 14| mirtusz-koszorúkkal. Egy másik kartonban pókhálószerű, szürkeszalagos
5419 21| evett-ivott, hogy érteni kezdem kartsu voltát - felkerekedénk és
5420 21| az én aranyom; negyedik kártyafordulás után immár egész kis halom
5421 5| az egyik hölgy, aki még a kártyához se nyúlhatott. - Gróf, ön
5422 9| mogorva, esős napokon, súlyos kártyaveszteségek után, legrosszabb kedvökben
5423 15| jogász volt... Azóta nem kártyázik és igen jó ember...~És a
5424 21| látogatni Párádra és a’ kártyázó Urakat meg sarcollya. Ez
5425 21| öszvregyüjti a’ tennapi kárvallott kompániát a’ mi Bátyánk
5426 15| Gizike kisasszony meg a kasszában eltört egy likőrös poharat,
5427 21| Elysiumban az mind beköltözött a’ kastély száláiba. A’ pomarancsfák
5428 21| hogy el se fértünk mind a’ kastélyba. Mi Poldiékhoz száltunk
5429 20| De a várakozó magyarok kaszinója kilenckor már mindig teljes
5430 17| első olasz, akit láttam, a kasztltráger volt. Haj, önöknek fiataloknak
5431 19| emberré válik rajta a keserű katarrhusos, a lankadt neuraszténiás.
5432 18| Európában minden középiskola katedráiról hallanak a fiúk. Ezek a
5433 11| legnagyobb és legszemtelenebb kategória-csinálás; definiciók, melyeknek minden
5434 19| filozófia nem egyéb, mint kategóriacsinálás; és még az sem cselekszik
5435 11| efféle tudományon... Mert kategóriát csinálni a hülye gyerek
5436 18| minden kezdetleges elme. A katekizmus csupán gépies működésre
5437 1| 1620 táján a jászberényi katholikus plébánosnak fia vala. Mert
5438 24| bátorságos helyre. Haj, csakhogy katonák nyargalásznak a község határában
5439 13| lakásunkba, esőtől lucskos katonaköpönyekben, föltett sipkával és kemény,
5440 19| kóborolva, egy keletruméliai katonaőrházban szálltam meg éjszakára,
5441 21| igen tudja Bétsben tanulta katonaságában szinte szédültem ugy meg
5442 21| szépet tette most jött ki a katonaságbul. Szeretném tudni kedves
5443 4| Arábia felé vitorláznak egy katonával megtömött gályán; lent a
5444 21| kimozdíthattuk volna a’ kátyúból. Igy lőn, hogy én mostan
5445 21| kedveskedőt. A’ bátsi ugy katzagott hogy nyilalást kapott az
5446 21| látták a’ nagy komédiát és katzagtak. Végtére Lotti is megtutta
5447 13| elfogyott a regementje...» A kaucsuk-kámzsás rendőr meg csak áll a kapu
5448 5| valami nagy zúgás, suhogás, kavarodás... A doge, a doge, a doge
5449 18| Irtózatos hamu- és gőztölcsér kavarodott föl főkráteréből, föl az
5450 19| egyedül ne... Ez a gondolat kavarog fejünkben orkán erejével,
5451 13| világ van... Bent pedig kavarognak, tünedeznek a vén árnyékok.~
5452 20| ki a csizmámat! Te meg, kavedsi, tölts! És te is masztikszos!~
5453 24| a vargák utcáján egy kis kávéház elé és jeges narancslevet
5454 24| mulatságos dolgokon járt. A kávéházzal szemközt egy facipőcsináló,
5455 24| derekán járunk még. Fekete kávéig beszélhetsz.~A kádi édesdeden
5456 21| Kirurgus, ki már reggeli kávéjáért zaklatá a’ fogadóbeli legényeket,
5457 27| Magas, sötétpiros fezt és kávészínű bőrzubbonyt viselt. Ez az
5458 20| a cipőjét, a kereskedők kávét ittak, fogyott a masztiksz,
5459 24| megüt, a tövis megszúr. Akár kavicson, akár sárban, akár hóban,
5460 11| kedve szerint rakja sorba a kavicsot: ez vörös, ez fehér; ez
5461 21| uj szavakkal él mellyeket Kazintzy Ferentz tsinált. Eggy mondását
5462 10| átvizsgálván a Bilmez Ali kázusát, egyet gondolt, aztán elmosolyodott.
5463 5| beleerőszakolták a fűzőbe. Hatalmas kebele mintha nehezen emelkedett
5464 24| kiszedte a résen a tojásokat, kebelébe rejtette és ügyesen lebocsátkozott
5465 1| Szegény legénynek hátán háza, kebelében szobája. Most nehezebben
5466 21| sejditvén papunkban megöleli kebelére szorittya tsókolja és örömkönnyeket
5467 11| utolsó, nagy harsanat tört ki kebléből:~- Niksz!~A kálvinista templom
5468 26| mása, mert még az a női kebleket háborító világfájdalom is
5469 26| mily mennyország lakozik keblemben, mikor gyermekemmel sétálok!...
5470 3| egészet megsokszorozom százegy kecskekörömmel. Hariri pedig szégyenbe
5471 14| bolt közepén pedig, két kecskelábra téve, állt egy remekül fényezett,
5472 17| Fekete volt, bozontos volt, kecskeszakálat és festői köpönyeget viselt.
5473 4| mester odavezet egy jámbor kecskét, hogy végigszoptassa a fazékgyerekeket.
5474 23| kedet; hogy én mikor vagyok keddel, aztat nem tudhatom, de
5475 21| éd a lég árny sehol s a kedély mélyén visszhangzik az üdv
5476 23| se, mert el fogják hinni kedről is, rólam is, hogy idelent
5477 24| vén. Például volna neked kedved a tolvaj mesterséghez? Nincs
5478 10| Dsanaklisz-testvérek gyártmányait igen kedvelik szép fehércselédek is. És
5479 3| kínálkozik benne a virágok kedvelőinek. Legyen az is a tied. De
5480 24| fekete szakállát; ő is nagy kedvelője volt a szép históriáknak.~
5481 21| csak nevetek, de elméne a’ kedvem a’ tréfától, mikor sűrű
5482 24| nagy lakodalmat csaptak a kedvemért. Poharazás közben elmondtam
5483 21| megösmertete engemet eggy igen kedvemre való Iffjuval, bizonyos
5484 22| termetre, de ábrázatra is kedvesek. Hajuk olyan, mint a dáciai
5485 21| Én falusi leány vagyok kedvesem nem szeretem a finyáskodást
5486 21| nyakárul az alkalmatlan kedveskedőt. A’ bátsi ugy katzagott
5487 23| tsak a’ szú meg én. De igen kedvessek valának nékem ezek a’ levelek
5488 21| szuszogának; de azért igen kedvessenn, módossan, aimablement faisoient
5489 15| kapcsolatos duellumokat és kedvetlenül rágta a szivarát.~- Miért
5490 25| theologus, Schunke. Ha igen kedvez a szerencse, öt esztendő
5491 7| vetemedtem, hogy némileg kedvezőtlenül itéltem meg Georges Ohnet
5492 3| lennie, kedves hűvösség kedvezzen becses érzékeinek; ha pedig
5493 9| kártyaveszteségek után, legrosszabb kedvökben hívnak ki felelni; mert
5494 13| megállapodott emberek, akik jámbor kedvtelésüknek áldozván, szeretnek meghúzódni
5495 18| nagybátyjával, egy fekete kefeképű sziciliai fiskálissal, aki
5496 21| Vorzimmerben szorgalmatosan kefélli a’ tsizmát. Igaz, fejér
5497 26| halhatatlanság, nem az, amit a világ kegye oszt. Koszorúk? Hírnév?
5498 2| saru csak hátráltatná.)~- Kegyelem, felséges úr! Ne kívánd
5499 1| Apám uram, áperte akarok te kegyelmeddel szólani. Nem először űz
5500 1| efendi meglehetős dercésen, kegyelmedet én nem azért hívattam ide,
5501 24| levélben, mert a basa ő kegyelmessége elsápadt és kietlen dühvel
5502 2| dologban könnyebbségemre van kegyelmetek, érdemes olvasóim, éles
5503 2| dolgot kell most elhitetnem kegyelmetekkel, jámbor olvasóim; azt, hogy
5504 2| négyszáz-esztendős anekdotájuknak sem kegyelmez meg. A nyáron egy borsodi
5505 10| Alit.~- Fiam, monda nékie kegyesen, ellened csakugyan nagyot
5506 15| hogy becsületbírói tisztet kegyeskedjék elvállalni. Felünk: Kerek
5507 12| egy mód nélkül örvend a kegynek, amelyben őt ily ritka ember
5508 10| borostyánkő-esztergályos, kinek Kehribárdsi Mehemed volt a neve, igen
5509 25| konstantinápolyi Lorenz és Keil XV. századbeli örmény kézirattal
5510 10| mikor fölserdült: a szerelem kéjét, mely virágaiban remegett.
5511 11| balták estek az égből.) A kékesvörös, uborkaorrú, sánta főtisztelendő
5512 1| elgázolt egy mozsársüveges, kékköpönyeges dervist, aki a sövénynél
5513 18| szigetek mögött még mindig kéklett egy hullámos kék vonal:
5514 25| sárga homokbuckák mögül oda kéklik a tenger. Minden héten egyszer
5515 1| templom előtt egy nagysüvegű, kékpalástos dervis ólálkodott, betekintvén
5516 6| csacsogott neki az aranyhajú, kékszemű Lalage édesen.~És akkor
5517 3| a birkabőrre és föl sem kele többé. És monda az ő szerelmes
5518 1| mondta Rozsály, - ami Kelemennel történik, nagy igaztalanság;
5519 16| Budán a kancelláriánál igen kelendők. Mert a francia forradalom
|