000-arboc | arcah-betuj | betuk-csasz | csata-egyha | egyhu-enged | enger-felel | felem-forra | forro-hadon | hadve-hiu | hiusa-iszap | iszna-kelen | kelet-kispa | kispi-laban | labar-lohal | lohat-megle | megli-morbi | mord-nyomv | nyosz-papis | papja-rancb | ranci-siett | signo-szenv | szenz-tarog | tarok-tromb | tron-vanit | vanko-vizit | vizpa-zwieb
Rész, Fej.
5520 6| hír, hogy ott mostanában keletkezett egy új mesterség, melynek
5521 25| kacsatenyésztő Pálra nézve kár keletkezik? (Százötven tallér.) A konstantinápolyi
5522 11| arra kiváncsi ön: hogyan keletkeztek az emberi nyelvek? Tessék
5523 8| Valamint, hogy Kairó a Keletnek legszíntelenebb, legeurópaibb
5524 20| forradalom vihara sodorta ki a Keletre. Honvéd volt, maga se tudta
5525 19| Balkán-félszigeten kóborolva, egy keletruméliai katonaőrházban szálltam
5526 24| zörgettek be a bíró ablakán:~- Keljen föl, Zsombor uram! A nyakunkon
5527 12| durva emberek ezt a két kelléket rendszerint lumpolással
5528 12| kupola alatt, a tiszta, kellemesen mérsékelt vízben társalgásba
5529 24| haragudj meg rám ezért a kis kellemetlenségért. Én ugyanis (most már halkabban
5530 9| ki önt? szólt a hivatalfő kellemetlenül mosolyogva. Előre tudom,
5531 21| megfeneklettünk és a Jágert bé kellete küldeni Hatvanba, hogy még
5532 21| Mikor felkészültünk át kelletett jutni a’ kastéllyba tsakhogy
5533 27| Az öreg pap észrevette kelletlen meglepődésemet. Harsány
5534 17| napszámos, az úr, a boltos, a kellner, a koldus egészen olyan
5535 17| nem vethet semmi nem-olasz kelme, szívet megindító.~De ez
5536 7| csodálatos, drágalátos kelméket teregetett szent kacsójával
5537 24| kezembe kaptam a szép, drága kelmékkel teli boltot és a pénzes
5538 1| ellenségének védelmére kelsz. Nem vagy a fiam!~A tiszteletes
5539 15| vasútnál nagy feltünést keltett elegáns, sudár alakja és
5540 6| édes, de éltető, mint a kemencéből most kikerült kenyéré.~Erasmus
5541 1| az elég hosszú vagyon ő kemének.~És most Kelemen deák, az
5542 2| gyalogos; meg a talpad bőre sem keményedett meg még annyira, hogy patkót
5543 13| miként gyülekeznek oda? A kéményen röpülnek be vagy a pince
5544 1| nagyon nagyot, valami nagyon keményet akart mondani. De csak annyit
5545 26| fekete pedig - huh! - a kéményseprő. Megható volt ez a nagy
5546 9| kiáltott rá mindig a néni. Azt kémleled, van-e még bennem egy csöpp
5547 17| sustorogva törnek föl a kén gőzei. Etna: sötéten áll
5548 23| kitsid éhes latrok; ti pedig kendermagos, tzirmos, iromba, fehér,
5549 22| magukkal! És ha kiürült a kendőzős szelence, nincsen egyiptomi
5550 18| szeizmométerből pedig jó sok kéneső loccsant ki a SSW nyíláson.
5551 26| egy Feuillet-féle marquis, kenetes, mint egy kardinális és
5552 27| vegetáció. Ausztráliában a kengurut, Afrikában a rinocérost,
5553 2| agár nem győzi szusszal. A kengyelfutás pedig afféle tisztség, hogy
5554 2| minden időknek legnagyobb kengyelfutója.~Nem sokat törődtek szegény
5555 2| Aztán előhívatta a király kengyelfutóját:~- Ha még nem szaladtál
5556 2| kezdődött, hogy az udvari kengyelfutók mestere a kezébe adott egy
5557 2| volt kedve mulatni a lusta kengyelfutón. Nagy betege volt a háznál:
5558 21| ködmönnyüket is disznó’ sirral kenik. Mikor az utza közepén gázolnak
5559 1| Péter, mikor másra akarná kenni, holtáig úgy beléragadott,
5560 21| felszabadúla, Nemes Ember kénszerítőggyön inasok dolgára, igen pudeálám.
5561 24| nincsen jussa a mi adónkat kénye-kedve szerint augeálni! A mi törvényes
5562 27| amerikai bőrzubbony maga a kényelem. A fez áldás, mert minden
5563 14| morzsolja az ércet. Szépen, kényelmesen, komforttal eltemetődni
5564 6| kemencéből most kikerült kenyéré.~Erasmus az ernyő suhogására
5565 2| mesterségtekben. Ezért jó lesz, ha más kenyérkeresetre gondoltok, mert nekem ilyen
5566 24| volt neki jó. «Szörnyen kényes lábú ember vagyok én!» mondogatta
5567 4| szomorút. Az udvarbéliek kényeztetnek, szeretnek, kacagnak a bolondságaimon.
5568 1| fiatalok úgy babosgatták, kényeztették az öreget, hogy még gömbölyűbbre
5569 8| csomó közhelyet az erkölcsi kényszerről és a becsületről. Ajkáról
5570 15| s az ellenfél képviselői kénytelenek voltak röstelkedve elismerni.
5571 4| megválnia.~De ha keserves kénytelenség!~Illik szépen, úri módon
5572 4| emberről szóló utasítások; képes ábrázolatok is magyarázzák
5573 15| elégtétel adására és vevésére képesnek nyilvánított. És Tibold
5574 12| tisztelettel viseltetik saját képességei iránt. Mikor a fürdés napja
5575 7| soha nem egzisztált svájci képíró: Jean-Jacques Ausführlich
5576 2| krónika. És igy tökéletes az ő képök. Mert ha említésre méltó
5577 6| pillantása ráesett arra a képre, arra a két sorra:~Dulce
5578 7| minden józan ész ellen, képtelenül, otrombául, bambán szép,
5579 6| Vunibaldus, a piros, gömbölyű képű pater Vunibaldus, a salernói
5580 15| Kerek István s az ellenfél képviselői kénytelenek voltak röstelkedve
5581 21| volt Jósika Miklós is és képzeld nekem a szépet tette most
5582 8| mily drágalátos társ ez a képzelt «asszonyom» a szegény éjjeli
5583 4| fenséges uram, haragszol rám? - kérdé fölemelve nagy, sötét szemét,
5584 10| Uram, nem egészen értem a kérdéseidet, hát nem tudok felelni,
5585 8| el generáliáit az elnök kérdéseire. Valamint oly igen tétovázva
5586 1| elmosolyodott; hiszen ha ilyenek a kérdések, a jövő héten már kőmivesek
5587 4| kardját az aranyhüvelyből.~Kérdésére megfeleltek a padlón szétszórt
5588 3| igazat, aki bolondul felel a kérdésre.~Ezért így szólott:~- Egy
5589 11| megbosszantani őket ezzel az egyszerű kérdéssel: «Tessék megmondani, mi
5590 21| Húgom és látom: máris azt kérdezed, hogy mi volt a’ Lotti Nénénk
5591 1| medicamentumot? Amit azért kérdezek, mert az én időmben a szűfájósokat
5592 12| is és kissé tartózkodva kérdezi:~- Gőzfürdőbe? Gőzfürdőbe?~
5593 14| szörnyen örül a szerencsének, kérdezősködik egészségi állapotáról, elmondja,
5594 18| ötesztendős korában azt kérdezték tőle, mi akar lenni, azt
5595 21| öszverántzolá szemöldökét, kérdezvén: «Quinze et le va?» Épp
5596 4| Most ne is szólj, ne is kérdezz többet, csak fogj a munkához,
5597 21| Hányszor akadánk el, ne kérdezzed, édes Húgotskám, mert többször
5598 5| szobában.~- Mióta fekszik? kérdi a fogadós.~- Tegnapelőtt
5599 7| gyertyát elfujják, dideregve kérdik: «Istenkém, nem jön-e el
5600 15| szavait és kalapját egyaránt kerekdeden pörgetve, mondá:~- Méltóságod
5601 23| kulcs lyukán. Szeretet a’ kereke, jószándék a’ rudja, szívesség
5602 1| virradóra rettenetes szélvész kerekedett és a Boldogasszony templomának
5603 20| fölülkerekedik, fölül akar kerekedni nagy nyomoruságában, erejének
5604 4| kezemmel nyúltam bele a kerekei közé; végigkutattam szövevényes
5605 21| fekete föld sara megfogá a’ kerekeket, nem tréfálkozék többé a’
5606 4| munka. Ha kiszedsz egy pár kereket, kihúzhatod onnan a vastag
5607 17| lóvasút kocsijain a rendes kerepesi-úti publikum utazik Kőbánya,
5608 18| is. Én például évek óta keresek valami babonás fát, füvet,
5609 17| szenvedelmembe, az olasz keresésébe; mert ő bezzeg olyan olasz
5610 15| ajtót és nem azt látná, akit keresett. A főhadnagy is azt hitte,
5611 17| hogy végre megtalálom a rég keresettet. Mert Velencében csak vannak
5612 15| tétovázott, mint a hebegő, aki keresgél a szavak között: hogy melyiket
5613 24| se fasarut, se cipőt; nem keresgélek, nem próbálgatok lábbelit;
5614 27| kifejezésnél elakadt, mintha keresgélnie kellene emlékezete dikcionáriumában.
5615 5| délelőtt bizonyosan rézsarkú kereskedőkönyveit bújta és összeráncolta a
5616 24| hurcoltatni, mint bukott, csalárd kereskedőt. De mi hasznunk belőle,
5617 24| módjára facipőt, bőrcipőt keresnek, válogatnak, próbálnak;
5618 17| se az én olaszom.~Azt hát keresni kell. És én egész életemet
5619 17| olaszt, azt a bizonyos olaszt keressem.~Láttam azután Budapesten
5620 1| a kapunál és tapogatózva kereste a kulcslyukat. Mikor megtalálta,
5621 17| elevenen is látnom adatott.~És kerestem három lustrumon által, a
5622 15| látom, hogy szíveskedik kérésünket teljesíteni. Nekünk tehát
5623 2| partján bandukolna, révészt keresvén, aki átvigye, egyszerre
5624 27| fölöttem az ég is. Hogy a déli kereszt gyémántokból kirakott képe
5625 14| mázolt fáig. Itt-ott temetői keresztek, amelyeknek a táblájára
5626 6| hiszen úgyis betéve tudta a keresztelés, esketés, temetés, exorcizmus
5627 7| kitalálni, hogy minek kellene keresztelni azt a szegény kis csimotát.)
5628 11| melyekre mindenféle rétegeket kereszteltek, - mert ők is csak kategóriákat
5629 22| tanyáz. Nincsenek itten keresztények sem, akikre a meglévő farkasokat,
5630 4| keresztüllátott a szem a kereszteződő drótok hálózatán. A masina
5631 13| udvar ablaka már csak egy keresztfákkal átszelt ködfolt a falon.
5632 19| árbocok nagy fekete apostoli keresztjei, a dörömbölő gőzszivattyú,
5633 9| labdázott és néha a templom keresztjéig ütötte föl a labdáját. Mire
5634 1| prédikátornak nevezi, a keresztség szentsége ellen rugódozván...»
5635 4| Megnyílt két ajtó a ládán is; keresztüllátott a szem a kereszteződő drótok
5636 12| gőzkamara felé indul (előbb keresztülmenvén a nagyterem minden zuhanyán),
5637 1| hogy megszökteti az én keresztvizem elől az unokámat? Rosszul
5638 3| igazhit, a pogányság, a keresztyénség, a zsidóság, a hadverő padisahok
5639 5| selyemben. Lisztes hajának fehér keretében még feketébbnek látszik
5640 6| bibliográfusokkal vetekedő művész. A keretet a maurok hajító dárdáiból
5641 6| Ad aristium Fuscum. E lap keretét s az Integer vitae egyetlen
5642 1| szokatlan nyájasan, azért kérettünk tégedet úri színünk elébe,
5643 24| deresszakálú emberke kuporgott a kereveten és minduntalan jóízűt nevetett
5644 8| Végigdőltem dohányzószobám kerevetén, melynek perzsa szőnyegét
5645 8| fáradtan rogyott le a kerevetre. A kiabálás fölébresztette
5646 7| És ilyenkor aztán odább kerget az autoanalizis: pirulva
5647 23| halmai, a’ hol én pillangókat kergetek, lábamnál az Olt fetsegő
5648 27| néha japáni vagy tatár szó kergeti el ajkamról az olaszt, nem
5649 24| Folytonos vadászat... Hol mi kergetjük a zsákmányt, hol az emberek
5650 19| futásnak eredtem, mintha kergetne valami. De a józan ész visszatartott:
5651 2| De azért csak hajtotta, kergette a vadat tüskön-bokron át.
5652 13| sörét is lágy, fuvola-hangon kéri és nem meri fölemelni tiltakozó
5653 2| gyökérből. Ide is adja, ha kérik. De hetven óra nagy idő;
5654 4| tengelyek, ami mind szalad, kering, ütközik, ugrik. Adta francia
5655 21| tréfa a dámákat az ájulás keringélte a városon félre verték a’
5656 1| Isten arra méltatott, hogy keringéssel hirdessem dicsőségét: mevlevi,
5657 19| agyunk velejének ereiben keringő vér hömpölygését. Kísértet,
5658 7| fújta a Cornevillei harangok keringőjét. Ujja ugyan olykor nem találta
5659 11| úr körül igazi legendák keringtek. Az utcán mindig hangos
5660 5| ballerino, lengeteg pudermantlit kerít a vállamra. Elsőben megborotvál.
5661 24| meghagyta nekem, hogy azonnal kérjem el a kardodat kellő tisztelettel,
5662 15| városi tanácsos... Igen kérjük méltóságodat, szíveskedjék
5663 1| elébe, hogy bölcsességedtől kérjünk tanácsot.~A reverendissimus
5664 24| Mesemondó?~- Az, uram. És azzal kérkedik, hogy ő különb minden más
5665 27| a nagy utazók szeretnek kérkedni és örömest játsszák a fásultat,
5666 1| avagy egy berényi szátyár, kérkedő pápista papocska csácsogó
5667 1| hozzájárult, hogy szerető kérleléssel engesztelje. De az öreg
5668 10| igazságosan:~- Fiam, a Kiszmet, a kérlelhetetlen sors, mely ellen én sem
5669 27| nézett rám, mintha bocsánatot kérne feledékenységéért. Egyszer
5670 11| csak a legelemibb dolgokból kérnék egy csipetnyit. Például
5671 22| levelemre felelhetsz, arra kérnélek: küldj két sor fogat a centurio
5672 11| félig szégyenkező, félig kérő hangján.~Aztán fogta borzas
5673 6| kandallójánál.~A verőfény kihunyt. A kertből dohos esti szag emelkedett.
5674 1| papjuk révén engedelmet kértek az igazságos törvényszéktől (
5675 8| egész nyomtalanul. Azért kértelek ide, hogy hallgasd meg első
5676 20| kínáltak kosárszámra és kertészek, akik ismeretlen keleti
5677 3| üregben egy jeles tulipántos kertet találsz. Ezeregy ékes tulipán
5678 1| nem volt fia, hanem volt kertje és abban a kertben nyílott
5679 21| Mária Antoinette Trianoni kertye sem volt külömb. Pomarancs
5680 21| mikor a’ bátsival az Elysium kertyében járt ettzer tsak leszalad
5681 21| gyenge Ifjunak. Asztalra kerüle eleven Ausztriga, a’ kit
5682 1| bibliopólák. És a lapos guta fogja kerülgetni magát a kompaktort is, míg
5683 21| Úrfi», úgymond, «hogyan kerülhetek én valaha Méltóságos Urunk
5684 1| a reverendissimus is.~- Kerüljön beljebb, nász uram, - mondta
5685 25| során rendkívüli dolgok kerülnek napvilágra. Bolognában egy
5686 4| bátorságos helyre. Lóháton kerülöd meg a Dardanellákat. És
5687 1| meggyűlölték egymást, hogy mindenik kerülte a másikat: nyomtatásban.~
5688 18| lelkének fundamentuma. A kezébe kerültek filozófusok és természetvizsgálók
5689 24| tolvaja lehessek.~- Hát hogy kerültél te össze a dsinnekkel?~-
5690 21| viszontagságnak, mellybe kerültem, oka nem egészen én vagyok.
5691 22| csodálkozva érted meg ide kerültömet. Valóban egy kisebb Ulysses
5692 24| Reklamálunk és protekciót kérünk! - monda egy hangon a tanács.~-
5693 21| levelem valamiképpen ne kerűljön kedves Apám Uramnak a’ kezébe,
5694 3| négyszögletes deszkát. A késed hegyével könnyen kipattanthatod.
5695 24| efendi? Ha már benne vagyok a késedelemben, legalább tudni akarom,
5696 27| imént látott. És az a néhány kései sörivó, aki ilyenkor egyesével
5697 1| a család. De az örömből keserűség lett, mert az öregek legott
5698 1| hajlékából. Nemcsak szívének keserűsége vala igen nagy, de Isten
5699 23| nem a’ gyermek. A’ világ keserűségében pedig a mi édesség vagyon,
5700 20| bolondok közé kerül.~Néha késett a hajó és mi türelmetlenkedtünk.
5701 24| csöndesen lyukat vágott a késével a fészek fenekébe, egyenkint
5702 5| várnak, már harmadnapja késik. Szóval észreveszem, hogy
5703 5| mondod, hogy a halászok késnek? Hát mire való az én pénzem?
5704 24| nyugvóra hajlik... El találsz késni...~- Ne félj semmit... Hallani
5705 1| idejét. Lehet, hogy talán későbben még eszedbe jut valami okos
5706 24| IV.~Mahmud Kumurdsi basa későnkelő, tunya ember volt. Minekutána
5707 11| Lajosnak becsempészte a kést, mellyel a vértanú összevagdalta
5708 6| dolgozott, íme, teljes öt strófa készen s még csak az utolsó van
5709 11| és becsületbeli ügyeket készítenek elő?~- Zahlen, mondta a
5710 22| letakarására szolgáló több pokrócot készítenének, mint Aquincumban. Ez igen
5711 7| tartós női vendéghajat készíteni, mint aminő az «igazi».
5712 3| csillagvizsgálás, a jó fekete tinta készítése, a lélekidézés, a bíráskodás,
5713 7| Coppelius mester a lárvához készített egy gyönyörű, elegáns, vérpezsegtető,
5714 25| példányokról, meg a mikroszkopiai készítményekről, melyek mind hallatlanul
5715 13| görcsösen szorította ajkához a keszkenőjét és szeme olyan tágra nyílt,
5716 4| őszülő halántékát, saját keszkenőjével törülte le könnyeit és azt
5717 21| én pediglen a Gavallér - keszkenőt kötöttem a karomra. Mostan
5718 7| viaszképcsinálóknak.)~Ez a lárva (készpénzfizetésért 350 frank) Budapestre került
5719 5| ki megcsókolja a fehér kesztyűjén tündöklő gyémánt gyűrűt.
5720 9| végre pedig felhúzta a kesztyűjét:~- Egyelőre nem állítom
5721 5| font liszt. Szépapám fehér kesztyűs kezével kettésimítja sugár
5722 15| lépett be, feketekabátosan, kesztyűsen, mereven tartva kezében
5723 18| ontotta a lángot, az olvadni készülő sziklákat, a kéken égő büdöskövet,
5724 21| lakozhatik belőlle. Olly nagy készülődésben vala a’ szegény Tante, hogy
5725 6| valóban a király számára készült. Mátyás, kinek a nagy Marco
5726 21| Mikor éjfél felé vatsorához készültünk Jósika azt monta, hogy most
5727 5| étekfogókat, szakácsokat, készülvén erre a nagy dáridóra, mikor
5728 14| festett akvarellek, amelyek két-, négy- és hatfogatú halottaskocsikat
5729 12| tudományát. Mikor aztán két-három vendéggel népesül meg a
5730 23| Az én Istenem álgya meg keteket, édes néném, kedet és Madame
5731 24| becsületes ember vagy, hát nem kételkedhetek a szavadban, és azt sem
5732 13| amint meg is cselekedte. E kétértelmű német szó helytelen megmagyarosítása
5733 1| fog fölépülni, ha te nékem kétféleképpen beszélsz. Mert az imént
5734 9| tételét, aztán egy kissé kétkedve az osztályhoz fordult:~-
5735 7| legfelső körökben szereplő kétkötetes regényhősnőket hívják, még
5736 1| öregek azt mondták rájuk: kétkulacsosok vagytok, valljatok színt,
5737 25| mestergerenda felé emelte.~- Nem kétlem, hogy azok a szándékok igen
5738 5| szenthez; komornák eshettek kétségbe, míg hízásnak indult termetét
5739 27| a küzdelmek, a remény, a kétségbeesés, az öröm, a szenvedés egy
5740 12| dermesztő, éles víz lövi meg. Kétségbeesésében nekiront egy ajtónak és
5741 1| kell mondanunk egy olyan kétséges dologban, aminek mi nem
5742 23| bizony nem tudom, nem fog-e kétségeskedni az iránt, hogy éltünk-e
5743 16| No én a másikat sem merem kétséggel illetni, jegyezte meg a
5744 23| kettönkrül gondolni száz vagy kétszáz esztendő múlva az emberek,
5745 5| De megzendül a San Marco kétszázmázsás campanoneja és nem hagy
5746 24| érdemes dolgok idestova kétszáztizenöt esztendeje történtek, a
5747 9| röviden elmagyarázta Newton kéttagú tételét, aztán egy kissé
5748 27| kínai kalózokat, akiket kettéfürészeltek. Mind csak az ember volt;
5749 5| Szépapám fehér kesztyűs kezével kettésimítja sugár fekete bajuszát, sárga
5750 21| el akarta járni a’ Kállai kettest de nem akadt párja a mit
5751 23| és irkáltunk egymásnak mi kettetskén.~Nem tud igazi levelet irni
5752 5| doge, a doge jön! A sokaság kettévált, mindenek a falakhoz hátráltak,
5753 23| Hanem ugyan mit fognak mi kettönkrül gondolni száz vagy kétszáz
5754 16| fortélyosabb...~... Mind a kettőnek megvan a maga titka... hangoztatta
5755 1| sincsen. Sebaj. Van nekem kettőnkért is. Fölveszlek a hátamra.
5756 4| vihetsz magaddal terhet. Kettőnket nem bír el az öv se. De
5757 5| küszöbén az úrnő fogad. Kettőt lép hátra (skófiumos zöld
5758 11| magában és esernyőjével kettőt-hármat suhintott, olyanformán,
5759 5| senkik közül? Az óra nem is kettyenhetett, míg ez a vizsgálat megtörtént.
5760 19| mint egy roppant anker-óra ketyegése. Aztán elaludtam.~A tenger
5761 8| esernyőjével agyonvert egy hangosan ketyegő fali órát, melyet a szolga
5762 7| atheista, rengeteg tudásában kevélykedő és szamár kis anatómiahallgató,
5763 12| tulajdonjog erős érzete, az ősiség kevélysége szól. És ez a szótag uralkodik
5764 26| Kézen fogva vezette, apai kevélységtől és szeretettől sugárzón.~
5765 6| mesterek törvényei szerint keveredtek tábláján. Most nem tudta
5766 21| C. M. Bizony ártatlanul keveredtem ez viszontagságos dologba;
5767 21| parolám Becsülete is bele keverődött.~De hagy írom le elejérül
5768 27| ismeretlen nyelvű szókat is kevert beszédébe. Ilyenkor aztán
5769 16| köpönyege.~Ez a köpönyeg keverte őt a delator alaptalan,
5770 2| ápetitus. Most már sokkal kevesebbel is beérte, mint egykor az
5771 11| lelkipásztorkodott ő világéletében és még kevesebbet gyóntatott, mert mindig
5772 21| legalább mindjárt eggy búval kevesebbje lészen szegény Néném Asszonynak.»~
5773 21| engemet». Elpirulék eggy kevéssé, de megemberelem magamat
5774 4| bögreformájú kis törzsök, meg a kéz-láb - bizony Isten nem hosszabb
5775 6| roppant erőt mentől több kézbe kell adni. Immár tizenhatodszor
5776 12| boltozatot. A bizalmasan veregető kézben ugyanis benne volt a villamos
5777 21| forintokat kapott ismeretlen kézből szegény ágyak fundálására.
5778 21| mint Mádonn.~Fejéredni kezdenek az ablakok, midőn az utolsó
5779 8| volt tárcákat ilyen formán kezdeni:~«Végigdőltem dohányzószobám
5780 27| mindenség egy és változatlan. Kezdetben csodáltam, hogy a nap, a
5781 5| volnék, pontifikális mise kezdetén. Mert ez szakasztott a papi
5782 18| félig szokásból, mint minden kezdetleges elme. A katekizmus csupán
5783 21| tennapi bált jaj, de hol is kezdjem tsak!~Tudod János bátsinak
5784 1| megtalálni.~- Nos, pap uram, kezdjük, szólt Ahmed efendi. Hány
5785 6| Deus vagy Jesus Christus kezdőbetűit. Ez a pompa se a falunak
5786 12| Hahó, ezek a tapasztalatlan kezdők! És azon a hangon osztja
5787 17| folytatják, amit idefönt kezdtek.~«Dahin, dahin!» Ott lakik
5788 20| Negyvenkilencben az emigránsok kezdték lesni a Pest-fogadó előtt,
5789 14| sötét bronzalkotmányoktól kezdve a bádoggal veretes, sárgára
5790 2| írást csak te veheted a kezedbe. Hát csak siess, derék kengyelfutó,
5791 19| tudsz, épp így tördelnéd a kezedet, épp így szaladoznál, épp
5792 24| kell? A lábad után bizony a kezedre kerül a sor. Mert a tolvajnak
5793 4| és abból csenevész, apró kezek, lábak lógnak ki, akár csak
5794 24| jártam, mikor egyszerre kezembe kaptam a szép, drága kelmékkel
5795 19| Temps végre kicsúszott a kezemből. Egy darabig még hallottam
5796 2| nem azért adta kendet a kezemre, hogy a móresére spekuláljak
5797 26| három-négy éves fiúcskával. Kézen fogva vezette, apai kevélységtől
5798 22| a kor és betegség durva kezének nyomát nem takarhatja művészet.
5799 20| tizenegy óra felé juthatott kézhez.~De a várakozó magyarok
5800 25| áron. Ami pedig az örmény kézirat lefordítását illeti: egy
5801 25| és lefordította ama jeles kéziratot, melyről különben kisült,
5802 2| egy XVI. századbeli kis kéziratra bukkantam, melynek titulusa: «
5803 25| Keil XV. századbeli örmény kézirattal áll elő; ez a munka is a
5804 27| utazta körül a földet?~Unott kézlegyintéssel felelt:~- Ötször vagy hatszor,
5805 1| oltár képe felé és biztató kézmozdulattal intett neki:~- Ne félj,
5806 18| mentek: a prefektus leghátul kéznél fogva vezette a csöpp Marziót,
5807 17| öltenek, olvasót vesznek a kezökbe, múmiává asznak és sorba
5808 11| komédiára ott feledkeztek, kezökben a sörös kancsóval. Sőt az
5809 1| mennyei fény tündöklik, és kezöket áldólag terjesztik ki.~A
5810 2| kifáradt, arra a jótékony kis kézre gondolt és azt hitte, hogy
5811 4| asszonyaid sem irtóznak tőlem. A kezükbe vesznek, megcirógatnak.
5812 11| miért, miképp mozdul a kezünk...~És mozdította a kezét
5813 4| vizes ibriket és remegő kézzel öntötte a csőbe.~- Igyál,
5814 7| szegényes ágyra. Régimódi, kézzelszőtt, pompás szöveteket, aminőket
5815 8| rogyott le a kerevetre. A kiabálás fölébresztette a kakast
5816 4| alkonyodik. Hallom a müezzinek kiabálását. Nyisd ki a masina ajtóit.
5817 19| édes dolog. És folytattam a kiabálást, a francia család felé fordulva:~-
5818 21| talált. Szegény Zbisko hijába kiabálja Soha bizony! Diabolica mater!
5819 5| akik a Rialtón járnak és kiabálják, hogy itt a friss scombro.
5820 11| nagyot hallott és csak a kiabáló bűnöst értette volna meg.
5821 21| főképpen a’ Dámák, hiába kiabálták, hogy ez tsalás; a’ Hetz-mester
5822 19| zűrzavar közepett versenyt kiabáltam a tisztekkel, a camerierekkel: «
5823 25| hangosabban:~- Lemna minor!~Majd kiabálva ismételte:~- Békalencse!~
5824 7| regényhősnőket hívják, még a népies kiadásokban is.~Az aranyhajú kisasszony
5825 7| dicsőség, mert ők kapnak a kiadótól egy ívért száz forintot...~
5826 19| iskolában először kellett kiállanunk a médiumra, hogy fölmondjuk
5827 21| pulyka kakas és legottan kiállt a’ tántzból. Igy van az
5828 21| Mihelyt meglátott, reám kiálta: «Gyere, accompagnirozzál
5829 13| láng, általános «fizetek!» kiáltás hallatszik belülről, és
5830 24| nem ez a tied. Javaslom, kiáltasd ki megint a tellálokkal
5831 4| Ép a második imádságot kiáltották, mikor darabban volt az
5832 19| fizikai hatalommal hatott rám. Kiáltozni kezdtem. Semmi nesz. Aztán
5833 23| mindig strázsát mellette és kiáltsatok berdót, mikor jön a’ tolvaj-nép.
5834 27| Harsány garçon, un bockot kiáltván a terem végén szundikáló
5835 21| urat ki tüzet és mordiót kiátott. Jósa Gyuri azt monta hogy
5836 1| tisztes káromkodással. És kibe vagy szerelmes?~- Szerelmes
5837 4| tompa, vékony hang kezdett kibeszélni a lószőrszakál közül:~-
5838 11| esernyőjét, szürke plaidjét és kibicegett a Vámház-körútra, a háza
5839 3| legkedvesebb papagálya, kiböngészte: melyik ének szól néhai
5840 5| fölráncigálja a felze ajtaját. Kibújunk. És megyünk föl a lakájok
5841 7| vasárnap délutánokon Orsolya is kicihelődött a kapu elé és nézte a mókus-utcai
5842 1| egy hófehér pergamentlapra kicirkalmazott nagy vonásokkal ezt írta: «
5843 12| tapasztalatlanságát!~A gőzférfiu ugyanis kicsalja a jámbor áldozatot a hideg
5844 10| Szultán-flór fölfedezésekor kicsapták a gimnáziumból.~Ura atyja,
5845 4| nagyobbat kell venni. Épp oly kicsibe nem tudlak beleszorítani,
5846 4| még se tud. Ezt nem birta kicsinálni az a francia boszorkánymester
5847 1| A cselédházakból meg kicsődült a nép apraja-nagyja és bámészkodva
5848 7| íme, e cikkely elején is kicsúfoltam az aranyhajú kisasszony
5849 19| A tíznapos Temps végre kicsúszott a kezemből. Egy darabig
5850 25| békalencse körül nem csökkent a kiderítendő dolgok száma; sőt nőttön-nőtt.
5851 16| egy horribilis konspiráció kiderítésére. Két vén rebellis, prókátor
5852 11| mindent ismer, amit eddig kiderítettek. Míg az ember megiszik egy
5853 2| De ím a tegnapi tűzkor kiderült, hogy a három között csak
5854 18| ahol dolgozni kell, hogy kiérdemelhessük az ebédet s vasárnaponként
5855 8| hangjával. Neki bátorodott. Kieresztette orgánumát. Az udvari ablak
5856 12| gyönyörködik a sikerült tréfában és kiereszti körmei közül a jámbort,
5857 2| indult Buda felé; de mihelyt kiért a város kapuján, térde összecsuklott,
5858 21| Gyuri azzal kiszalad. Mire kiértünk a’ tornácra tsakugyan olly
5859 19| szivaroz a kocsiban, míg kiérünk Rákos-Palotára; és nem ver
5860 4| szabni, hogy a monstrum előre kieszelt, elmés és mulatságos alakot
5861 2| országon végig. Ha nagyon kifáradt, arra a jótékony kis kézre
5862 27| gyorsan pörgött; de egy-egy kifejezésnél elakadt, mintha keresgélnie
5863 2| baj! A bíró uram valamit kifelejtett a leveléből.~- Hát add ide
5864 15| röstelkedve elismerni. Egyéb kifogást nem tudtak Geédy Aladár
5865 1| szorul, hát megengedem, hogy kifoltozzátok.~A nagytiszteletű úr egyszerre
5866 1| íróházát és minduntalan kifordult a pitvarba, egy-egy halk
5867 4| miképpen lehet az önmagából kiforgatott természet elé valóságos
5868 25| vetekedhetett a nénjeivel; ámde kifürkészhetetlenek a végzet útjai: elsőben
5869 1| halavány volt, akár csak kifutott volna belőle minden vér.~
5870 24| lábbelim nem ázik át soha. Ha kígyóba botlom, nem ijedek meg;
5871 2| orvosság volna: egyiptomi kígyógyökér; de azt aligha találni széles
5872 24| kígyót ábrázolt; és ennek a kígyónak kárbunkulusból volt a szeme.~
5873 24| reátalált a kárbunkulusszemű kígyóra is.~Én pedig tartottam a
5874 3| egyéb teremtések, a sárkány kígyótól a tojásból ki nem kelt szúnyogig,
5875 13| az íróasztal rekeszeiből kihalásztak egy csomó írást, össze-vissza
5876 13| bámulatosan gyakorlott füllel kihallgassa a másik szobában folyó halk
5877 1| vagyon. Megszólítván és kihallgatván őtet, bölcsen ezt monda
5878 15| forgatta a kalapot:~- Nem volt kihez folyamodnunk. Ha méltóságod
5879 8| igen tétovázva adta elő a kihívás és párbaj körülményeit is,
5880 6| kandallójánál.~A verőfény kihunyt. A kertből dohos esti szag
5881 4| kiszedsz egy pár kereket, kihúzhatod onnan a vastag fonalakat
5882 13| zöldhálós ágyam fiókját is kihúzták és turkáltak a falovak,
5883 11| volt és miután egy hajtásra kiitta a spriccert, ellökte magától
5884 1| könyörögni engedelmét a templom kijavítására. Allah azért rongálta meg
5885 1| fedelét és alá való falát kijavíthassák, hogy csalással és kárhozattal
5886 1| templomot újra építsék vagy kijavítsák, az ő hitvány akaratjuk
5887 5| köp ki az ablakon.~Végre kikanyarodunk a Canal Grandéra. Szemközt
5888 26| és a férjek, szegények, kikaptak. Mert ő, a koszorús művész,
5889 12| harangoznak, mire a gőzférfiu kikerül a fürdőből. Mert ő természetesen
5890 18| mindig hitt valami szükséges, kikerülhetetlen Istenben, mikor huszonkét
5891 24| tellálok jöttek a piacra és kikiáltották: «Ma reggel a bazárból az
5892 15| szorított a hajlongó urakkal, kikísérte őket a küszöb elé, aztán
5893 8| névtelenség mégis keserves. Kikívánkoznak belőle az emberek. Főképpen
5894 21| körül ültünk minnyájan és a’ kiknek még volt, nagy pénzeket
5895 3| akadt halszálka szerencsés kiköhögéséről zengedez.~Minekutána ez
5896 5| Pesaro homlokzata. Minden kikötőcölöpön egy nyaláb szurkos fa ég.
5897 13| járni a sok öreg ember, aki kikopott ebből a mai világból és
5898 7| dolgot már az első két sorban kikottyantom! A modern remekírók az efféléket
5899 20| várakozó magyarok kaszinója kilenckor már mindig teljes volt.
5900 3| ghazellel. És leült ghazelt írni kilencszázkilencvenhét szofta. Azért ily kevesen,
5901 3| utolsó ghazellel elfogyott a kilencszázkilencvenkilencedik is.~De maradt még kettő:
5902 4| mióta a kezemen vagy, jó kilencven gyermekem veszett kárba,
5903 9| hűségesen eltartotta, élete kilencvenhetedik évében elkövetkezett haláláig.
5904 4| fel szakálas emberré. A kilencvenkilenc többnyire elpusztul még
5905 23| ember vagyok, mert én ihol kilentz esztendővel elébb olvashatám
5906 8| főnyereményt csinált, pajtás, én kilépek a közélet terére.~Nekem
5907 24| elé; azzal nagy haragosan kilépkedett a törvényházból.~
5908 12| verset aludt kabinjában. Kilépve a hétköznapi, rendes világba,
5909 15| és rögtön le is nyomta a kilincset. Mire Tibold Miklós felugrott
5910 14| És kék papirosban száz kiló számra a viaszgyertyák és
5911 8| vampir volt a címe. A 150 kilogrammos vampir elolvasván ezt a
5912 24| Juszuf.~- Jó tréfa volna kilopni alóla a tojást, - nevetett
5913 24| beszélt az idegen) az imént kiloptam erszényedből azt az aranyat.
5914 8| bebizonyítása óta ötven kilóval gyarapodott - keményen felelgetett
5915 4| testét beleszoritották a kilyukgatott edénybe. Egész szabadon
5916 12| rögtön fontossá, érdekessé és kimagaslóvá válik, mikor elérkezik az
5917 12| tisztelet és bizonyos kimagyarázhatatlan ragaszkodás kíséri mindenki
5918 4| Kapálódzik az ártatlan porontya kimaradt kezével, lábával. Még nem
5919 21| tengelye, a’ Fecske lónak pedig kimarjult a’ bal első lába. Fizettem
5920 21| szárnyai alá fogada. Meg is kíméle egynémelly kemény tréfáitól,
5921 21| nevettünk. Gyuri Bácsi nem kíméli még az Egyház szolgáit sem
5922 1| szegény beteg asszonyt sem kímélitek?~Az ellenségek elpirultak.
5923 9| egy asszonyt. Kérem hát, kímélje meg a jövendőben házamat
5924 3| halszálka gyilkos karjaiból kimenekült hodzsa Szulejmán efendinek,
5925 21| mordul szemöldökét a’ bankós.~Kimenénk ennek utánna ez derék ifjuval
5926 9| szükség.~- Én nem akarok kimenni, felelt Gergely, hanem levezetem
5927 5| mind a hárman nyugodtan kimentek. A dogaressa pedig madonnai
5928 8| a negyedrészét is? Aztán kimentünk a Duna partjára, és a hetivásárosok
5929 14| ostoba ötletre, aztán lassú, kimért, szinte ünnepies hangon
5930 15| birja majd legkönnyebben kimondani.~- Én Bogláry Margit vagyok...
5931 9| Mosdatni kellett. Mikor kimosdatták és meglátszott, hogy ő a
5932 27| ale igazi tisztító nedű; kimossa az ember lelkéből azt a
5933 21| nem vala barmunk, a’ kivel kimozdíthattuk volna a’ kátyúból. Igy lőn,
5934 2| beleégett a házba, semhogy kimozduljon. Ez példás röst volt, az
5935 20| éreztem, hogy ez a pirulás kín, mert ez az ember életének
5936 3| találsz. Ezeregy ékes tulipán kínálkozik benne a virágok kedvelőinek.
5937 27| nyelvekről, melyek tizével kínálkoznak; ami elvégre nem is csoda,
5938 19| gallérát, hogy a fehér ing ne kinálkozzék célpontnak, - egyedül érezzük
5939 21| ollyan forró krampampulival kinálta meg hogy a szegény állat
5940 20| ezüstös zöld scombrokat kínáltak kosárszámra és kertészek,
5941 24| előtt a te tulajdonod ez a kincs. Most pedig menjetek békességgel.~
5942 6| hegyeinek, a tengereknek kincseiből került festékek a bölcs
5943 16| fog elárulni, ha csak nem kincsekért.~Mikor az utcát végigsöprötte
5944 24| fosztottam ki a szultán sztambuli kincses tornyát is. A holdsugáron
5945 3| mert azok mind elrejtik a kincset és nem mutatják meg semmi
5946 21| meg hogy a szegény állat kínnyában felszalatt a’ luszter legtetejire
5947 22| addig e kegyes asszonyoknak kinőne a foga, én pedig végképp
5948 21| forintocskám is. Éppen ezért valék kintelen egy Heves vármegyei urtól
5949 2| a szeme.~Az ajtó halkan kinyílt és olyan félénk ruhasuhogás
5950 13| sátoros ünnepen egyszer kinyitja a száját, az okszerű kanári
5951 4| franciánál van; azt csak ő tudja kinyitni, senki más a világon. Fuss,
5952 5| Beszélnek mellettem. Kinyitom a szememet. Szürke homály
5953 1| de én megírom, megírom és kinyomatom, kinyomtattatom, kinyomtattattatom!~-
5954 1| beleszakadni a présnek, míg ezt kinyomtatja, mert ilyet nem nyomtattak
5955 3| költő végső fohászkodását. Kinyomtatták a világ minden nyelvén,
5956 1| megírom és kinyomatom, kinyomtattatom, kinyomtattattatom!~- Állok
5957 1| kinyomatom, kinyomtattatom, kinyomtattattatom!~- Állok elébe, nász uram!
5958 1| igazat és okosat beszél. Kinyújtotta palástja alól ösztövér lábát,
5959 12| nürnbergi torturás pince kínzóeszközei rémlenek a homályban. A
5960 22| egész nyáron zápor és köd kínzott bennünket és ha egy-egy
5961 2| hideg vízzel kellett őtet kiönteni az ágyból, hogy enni adjon
5962 2| csöbröt, hogy szokás szerint kiöntse az ágyból Gáspár vitézt, -
5963 24| Fölemelem: hát igen nehéz. Kioldozom: hát teli van arannyal. «
5964 3| A késed hegyével könnyen kipattanthatod. Üreg van alatta s ebben
5965 3| fölemelte a birkabőrt, kipattantotta a korhadt négyszögletes
5966 2| valami nagy fáradságot akar kipihenni. Az eperfa fekete lombjain
5967 2| udvarnok galléron csípte és kipöndörítette őket a palotából.~*~Hihetetlen
5968 10| magát, hogy Kovács Istvánnak kiporozza a bugyogóját. De a javíthatatlan
5969 9| soha; az ételeket mindig kipróbálta macskáin; nem akarja-e őt
5970 17| nivellálta légyen a vasút, kipusztítva minden sajátos hangot és
5971 27| sem elég erős arra, hogy kiragadjon bennünket ebből az egyforma
5972 1| ezzel a két kezemmel is kell kiragadnom a bölcsőbül.~- Állok elébe! -
5973 7| nevükön: Scholz és Gerstinger kirakatrendező urak) reá adtak egy Worth
5974 14| gyászjelentésekkel teliraggatott kirakatüvegek előtt és ne pillantsak be
5975 27| déli kereszt gyémántokból kirakott képe ragyogott-e a fekete
5976 2| Az neehai walo Mathias kiral három rewsthyeirewl szollo
5977 24| száz aranyat. De a tolvajok királyának vallanálak és a száz aranyat
5978 17| ez a prózai nyugalmazott királyi táblabíró. Milyen olasz,
5979 4| sakkmasináról, amelyiket a magyar királyné egy embere talált fel. Nem
5980 7| hölgydivatárúdába) került, az ízlés két királynője: Szilárda és Hullámka (polgári
5981 2| rémülten pillantottak a királyra, aztán oly félénken feleltek,
5982 27| mondta, mintha holmi kis kirándulásról volna szó.~Olaszul beszélgettünk.
5983 2| aztán választ se várva, kirántotta a pergamentet a lovász süvegének
5984 4| engem? ordított a padisah, kirántva kardját az aranyhüvelyből.~
5985 21| se szó, se beszéd több, kirobog legényeivel a szobábul.
5986 17| Milyen lehet hát, mikor kirohan valami égő várkastélyból,
5987 21| a’ világ, mint a minővel kirohantak ezek a fekete selyembe öltözött,
5988 6| amabo,~Dulce loquentem.~És kirontott a scriptoriumból, ki a monostorból.~
5989 10| tűrhetőbb Hungáriára, majd a Kirre és végül a Szultán-flórra.
5990 24| én színről-színre láttam Kis-Ázsia két leghíresebb tolvaját,
5991 18| III. században élt római kisasszonyé nem lehetett; és az is bizonyos,
5992 23| férjhez megy az ő király kisasszonyok és tsak levél leszen hét
5993 23| gyakran jövének el az én kisded könyves házamba, szellős
5994 5| nagyobbik, a néni, re, a kisebbik, a húg, fa. És bizonyos
5995 1| hozzá. Ha bölcs tanáccsal kisegítesz bennünket e zavarodásból,
5996 5| lassúsággal kivonult; nyomán a kíséret: a dámák és a gavallérok.~-
5997 5| fönséggel vonult vissza kíséretével a terembe, ahol a doge már
5998 24| is, hogy akárhol érlek, kísérjelek vissza Egerbe, és ha egy
5999 10| rajta kapták valamennyi kisérletén; és a Szultán-flór fölfedezésekor
6000 19| teli tüdővel kiáltottam kísérő csendőröm nevét. «Efendim,
6001 12| társalgásba elegyedik csodáló kísérőivel és a sok közül egyet mindig
6002 11| mártirokat a vesztőhelyre kísérte». Mások: «Ez az a derék
6003 11| mindig hangos megjegyzések kísérték. Némelyek azt mondták rá: «
6004 7| milìeujébe. S hogy a káprázat, a kísértés, a kívánság és a fantáziának
6005 19| keringő vér hömpölygését. Kísértet, rabló, fenevad - ugyan
6006 24| legott megpróbáljam. Az vitt kisértetbe, hogy Szmirna leggazdagabb
6007 3| teli has, a nyavalyák, a kísértetek, a bátorság, a gyávaság,
6008 13| én itt! Valóságos nappali kísértetekkel népes délutánonkint a hátsó
6009 12| ekhója még nem veri vissza kísértetes szavával a víz loccsanását
6010 13| kancsóval az ónbádogot. A kísértetiesen fehér kötényű Matild kisasszony
6011 6| az a Lalage?»~És most a Kísértő, feljővén a mélységekből,
6012 24| külön említenem.~Délután kisétáltunk az erdőbe hűsölni. Amint
6013 19| félrevonulnak, mi pedig kisétálunk a leszúrt pálcáig s fölhajtjuk
6014 17| komoly úr, alkalmasint a Kisfaludy-Társaság tagja is.~De Perotti úr
6015 13| lakatképű ember oldalán kisietett. Csakhamar kocsik robogtak
6016 5| megkeverte a kártyát. De kisiklott a kezéből az egész csomó
6017 24| hadba?~A mülázim alázatosan kisomfordált, Mahmud Kumurdsi pedig szokatlan
6018 25| búvárlataikkal, még a japániak is. A kispap megtanult örményül és lefordította
6019 25| lefordítását illeti: egy szorgalmas kispapnak meghagyatik, hogy két év
6020 18| kardinális lett belőle.~Mikor a kispapok sétálni mentek: a prefektus
|