000-arboc | arcah-betuj | betuk-csasz | csata-egyha | egyhu-enged | enger-felel | felem-forra | forro-hadon | hadve-hiu | hiusa-iszap | iszna-kelen | kelet-kispa | kispi-laban | labar-lohal | lohat-megle | megli-morbi | mord-nyomv | nyosz-papis | papja-rancb | ranci-siett | signo-szenv | szenz-tarog | tarok-tromb | tron-vanit | vanko-vizit | vizpa-zwieb
Rész, Fej.
11526 10| hogy vigye a csibukot a trón mögé. (Aznap nem volt több
11527 10| szólt a Bilmez Ali, Allah trónja elé borulva.~A jó flegmatikus
11528 4| mint az, aki az életét és trónját félti? Oszmán szultánnak
11529 4| Resid efendi ő fenségétől, a trónörököstől, akinek épp meghalt az udvari
11530 4| győzi türelemmel, hogy a trónra léphessen. Hova lett hát
11531 10| déli nap aranyos melegét, a tropikus esők lágy zuhogását, a fehérzubbonyos
11532 21| kelletett jutni a’ kastéllyba tsakhogy ez nagy mizéria ám édes
11533 21| kell kötözni a galandot tsaknem egéssz tárgyig. Tündér szép
11534 21| bojnyikoktól. (Mongyák, tsakugyann találkoznak ez vidéken effélék.)
11535 21| hiába kiabálták, hogy ez tsalás; a’ Hetz-mester azt felelte,
11536 23| Csáky’ szalmája, igazi tsászárnak se adnám kaláts alá, nem
11537 21| vala; tán azért, mert a’ Tseh musikusok nem vonják, fujják.
11538 21| a’ Pitvarban lakozván a’ tselédekkel, ugy megkótyagosodott az
11539 21| és még marada is sok a tselédeknek. A’ többi ritka eledeleket
11540 21| hogy ezt tsak pro forma tselekszi, mert az esze a’ múlatságonn
11541 23| mint a’ szólló szőllő, tsengő baratzk, mosolygó alma?
11542 21| meg egésssz uj módi. Arany tsillagos rose de Chine mousseline,
11543 21| égett és három inas nem tsinála egyebet, mint koppantgatá;
11544 23| fölmérné szélét-hosszát, mappát tsinálna róla és lajstromba szedné:
11545 21| már ‘sörtölődik, hogy mit tsinálok ollyan soká a’ Speizban.
11546 21| mellyeket Kazintzy Ferentz tsinált. Eggy mondását megjegyeztem,
11547 21| járja igen módossan igen tsinossan de az ortzájának az eggyik
11548 21| leányzó megvakulásába került tsipke Schapodlival praesentálá
11549 21| Barátommal, a’ ki ama debonestáló tsizma-tisztítás utánn, fejér selyem habitusban
11550 21| Audiat, schuwichsolja ki a’ tsizmámat.» Tudom, hogy Apánk Urunk
11551 21| szorgalmatosan kefélli a’ tsizmát. Igaz, fejér glacé kesztyűt
11552 21| pediglen elé vontatták a’ tsörömpölő vízi puskákat. Azt hittem
11553 21| mindnyájatokat tisztel, tsókol és azt üzeni, hogy jó egésséget
11554 21| megöleli kebelére szorittya tsókolja és örömkönnyeket hullat
11555 21| ollyan soká a’ Speizban. Tsókollak édes kis Klariszom az idei
11556 21| el belőle sokat nesze egy tsomó :::,,,;;;!!!??? Mert hogy
11557 21| olta úgy zajlik, hogy a’ tsónakosok ötven aranyért sem bátorkodnak
11558 21| tántzoltatá. Igen módossan roptuk, tsosztuk nyóltz fiatal Uri pár: majd
11559 21| Kallóban ott voltunk mind tsudálatos volt én ollyat álmomba se
11560 21| legény vive Nénénkhez; és tsudálkozám, hogy a’ térdig érő sárbann
11561 21| nem akadt párja a mit nem tsudálok. Négy órakkor Asszony Anyánk
11562 21| haragugy hogy ez ollyan tsunya irás és a’ papiros gyűrődött,
11563 23| fületskéteket, ti szép kis tsúnya egerek: azt mondom nektek,
11564 21| neki rossz a’ szeme és a’ tsupasz piros ábrázat meg a’ kék
11565 3| esztendeje heverész nálam a tubafa árnyékában. Ennélfogva vigyen
11566 13| szobácska. Szinte keresem hosszú tubákszín kabátjukon, százgalléros
11567 4| léha szolgára. Meg vajjon tud-e olyan híven őrizni a pénzzel
11568 21| most veszem észre, hogy tudákos dologba elegyedek holott
11569 3| hívnak.~Az igazhitű istenes tudákosságot magukba szedő derék ifjak
11570 14| a szám, hogy részvevően tudakozódjak, mikor rémülve láttam, hogy
11571 21| Ángoly-Országbann sem. Én eddig azt tudám, hogy a’ Magyar Skribler
11572 18| benne; sőt több a hitnél: tudás, mely gyűlölködő és türelmetlen,
11573 7| állú atheista, rengeteg tudásában kevélykedő és szamár kis
11574 21| faut Gavallér, a’ mi pedig tudását és gebildet voltát illeti,
11575 14| angeli. Hát nem örvendetes a tudat, hogy az egyházi zene e
11576 10| dohánypalánta.~A tudósok tudatlanok. Épp az ellenkezőjét hirdeti
11577 23| vagyok keddel, aztat nem tudhatom, de hinni szabad a jó embernek
11578 3| hallgatóim; hiszen úgyis tudjátok, hogy beszéd dolgában nem
11579 21| Bátyánk és azt mondja:~«No tudjátok-e, kicsodák rablottak ki bennünket
11580 4| venni. Épp oly kicsibe nem tudlak beleszorítani, mint a régi
11581 21| ifjúi meggondolatlanságomnak tudna be, holott bizony csak a’
11582 1| vagy te! Ügetvést is el tudnálak vinni Hatvanig.~Szólt Kelemen
11583 11| végig? Gyerekség. Ezt mind tudnia kell a művelt embereknek...
11584 1| dologban, aminek mi nem vagyunk tudói, mert keresztyén ész kell
11585 20| aki rejtegetett titkának tudóját látja.~- Bácsi, csak nem
11586 21| lőn, hogy a Pharao nemes Tudománnyában per absolute járatlan léttemre
11587 6| édes csacsogását.~Máskor tudománnyal elegyítette színeit; a rejtelmes,
11588 18| aztán híres ember lett az ő tudományában. Mert híres ember az, akinek
11589 12| csodálják tapasztaltságát és tudományát. Mikor aztán két-három vendéggel
11590 3| csak annyit konyítanak a tudományhoz, mint a cinege a beretváláshoz.
11591 25| kornak a hírmondója ez a tudománykedvelés, mikor a papok még a testnek
11592 11| pödrené a bajuszát az efféle tudományon... Mert kategóriát csinálni
11593 25| megszünvén a világon a tudománypártolás.~Kevés ember tudja ezt.
11594 25| Elannyira, hogy a nagy tudománypártoló az ösztöndíjat megszerezte
11595 13| Potvora úr. Egyéb biztos tudomás nincsen róla. Szüntelen
11596 13| ment. Egyéb emléke, egyéb tudomása nem vala Herr von Petőfiről
11597 2| Budán van ugyan egy nála tudósabb társa, a nagy Ábrahám mester;
11598 8| visszaélésekről alcímes tudósítást írt a lapnak, az én barátom
11599 19| egyesegyedül, az egész mindenség tudtán kívül... És nincs velem
11600 24| Mahmud Kumurdsi basa.~Adjuk tudtára mindeneknek, akiknek illik,
11601 19| aki biztos győzelmének tudtával vigyorog rám, ő - a Halál.~
11602 24| ezredrészét sem annak, amit ti tudtok. Hát Istennek ajánllak benneteket.~
11603 7| novella legvégén szokták tudtul adni; és a tisztelt közönség
11604 7| aljáig, kevélyen, merészen, tudva, hogy ez mind az övé. És
11605 2| három röst.~Mátyás királynak tudvalevőleg valának három röstjei, akiket
11606 12| izzó hőség perzseli, ahol a tüdőbe fájó fojtogatással tódul
11607 14| Cheörszárky gróf meghal tüdőgyulladásban; az öreg Cheörszárky gróf
11608 19| fölbátorított. Ismét teli tüdővel kiáltottam kísérő csendőröm
11609 14| drámákat írt és lappangó tüdővészben szenvedett. Egyike vala
11610 5| asszony meg nem pillantja a tükörből, hogy egy dáma is látta
11611 21| milliomnak tettzettek a’ tükrökben igazán vakultunk bele. Alig
11612 21| nézi hát még itten ebben a’ tükrös szálában a hol százszor
11613 21| sarkán megállott hajnali tülkölés végett. Térdig gázolván
11614 6| kék föstékes, hol a tintás tülökbe mártotta írónádjáit és a
11615 21| tsaknem egéssz tárgyig. Tündér szép Ilonának lehetett illyen
11616 4| mint az álmodóé, aki fényes tündércsodára ébred. Ezt a két szót ő
11617 27| egy új, idegen, fényes, tündéri mindenség tárul elém; minden
11618 17| is. De az a sziget, az a tündérsziget, az még illetetlen. Ha csak
11619 7| el a nílusi zöld selyem tündöklése; - szomjas szemem csak az
11620 6| egy szőke haj édes aranyos tündöklését, érezte egy édes ajk édes,
11621 2| egy fehér, nyájas árnyék tünedezett föl egy-egy pillanatra...~-
11622 13| Bent pedig kavarognak, tünedeznek a vén árnyékok.~Végigsercen
11623 22| elefántot, pótlandó azt, amit a tünő esztendők sarc fejében vittek
11624 24| megvernem. Azon se kell sokat tünődnöm, hogy mivel törjem föl a
11625 25| békalencse monográfiához? tünődött a tiszteletes úr.~- Soha! -
11626 26| és helyeslő pillantásával tüntet ki még egy új napernyőt
11627 4| veszedelmes úriember és nem győzi türelemmel, hogy a trónra léphessen.
11628 27| ismételgette jó sokáig szép türelmesen: «Garçon, un bock!» Végre
11629 18| tudás, mely gyűlölködő és türelmetlen, mert íme vannak gonoszok,
11630 20| Néha késett a hajó és mi türelmetlenkedtünk. Csapkin Jóska ilyenkor
11631 21| illedelmes uri ember nem türhette hogy petreselymet árullyon.
11632 24| nem bírtam magamat tovább türtőztetni.~- Uram, - fordultam szomszédomhoz,
11633 11| Komikus fejének szürke tüskéire rásütött a szép májusi holdvilág;
11634 2| hajtotta, kergette a vadat tüskön-bokron át. Olyan karcsú, olyan
11635 19| parancsára történhetett. A kisebb tüzeket titkolni szokták... Nem,
11636 6| győzedelmeskedik a máglya tüzén is és halála a diadal kéje,
11637 21| de úgy, hogy Apám Uram ne tuggyon rúla) és ha lehetséges,
11638 11| Foncière-palotától a Műcsarnokig. A tűkarcolás a piros tojás héján ehhez
11639 20| keleti veteményeken akartak túladni. A jó basa ezeket is megkímélte
11640 3| sem, mert az is a vakuf tulajdona. De enyim ez a birkabőr,
11641 12| hangsúly s e két betüből a tulajdonjog erős érzete, az ősiség kevélysége
11642 24| Isten és ember előtt a te tulajdonod ez a kincs. Most pedig menjetek
11643 16| melynek legfelső gallérát tulajdonosának copfja verdeste, a becsületes
11644 18| szövetdarab, melynek az a tulajdonsága van, hogy ha az izzó láva
11645 3| Mehemed efendi. Két jeles tulajdonságod azonban nem ellensége egymásnak,
11646 2| kompba s egy-két perc múlva a túlsó parton pattogtatva kis ostorát,
11647 7| Andrássy-úton; és vajjon ne tűnt volna szemükbe a lordosisos
11648 6| madarai. A galambok csak úgy turbékoltak az eresz alatt, mintha a
11649 14| foglalkozása van, amelyet én nem tűrhetek.~- Mi a patvar?~- Iszonyú
11650 1| Ilyen megbotránkozást nem tűrhetett a nagytiszteletű úr.~- Kelemen,
11651 10| Dráma-cigarettáról áttért a tűrhetőbb Hungáriára, majd a Kirre
11652 3| és a neve nyomtatás, nem tűri, hogy az ember többször
11653 17| Turiddu, a Giovanni Verga Turidduja, olyan kosztümben jár, mint
11654 18| esztendeig mérgesítette a turistákat, akik a tájékon jártak,
11655 1| vagytok, valljatok színt, nem tűrjük a se hideg se meleg embereket.
11656 13| ágyam fiókját is kihúzták és turkáltak a falovak, cinkatonák, bábuk
11657 19| vágyódás lep meg; nem bírjuk tűrni a magányosságot, mely üres
11658 2| Semmiféle mysteriosus dolgot nem tűrök a házamnál. Ha kell a lányom,
11659 8| a kabinetban ő soha nem tűrt meg élő lelket, sőt esernyőjével
11660 16| katonaság pedig a puska tusát, és a vitézek csak várták
11661 17| nálunk is vándoroltak a tűt, cérnát, szatyingot áruló
11662 14| szemfödélt szegett sebesen járó tűvel. Egyszerű, fekete ruhájában
11663 18| mikor lett este - izzó tűzfoltok piroslottak a magasban,
11664 24| csak a szerecsen, ki a tűzhely parazsát piszkálta.~A szürke
11665 6| örömeiben és mint családi tűzhelynél melegszik a refektórium
11666 2| mesterségöket. De ím a tegnapi tűzkor kiderült, hogy a három között
11667 24| mivel törjem föl a diót. Ha tűznél ülök: mindig nálam a piszkafa.
11668 7| ballerinája, vagy ha a kohinurt tűzném tű gyanánt egyforint húszkrajcáros
11669 1| Hatvan felé, süvege mellé tűzött levelet vivén. Este aztán
11670 18| örvendetes dolog. A bolond tűzokádóhegy hirtelen meggondolta magát
11671 25| egyszerre fölcsillant egy vörös tűzpetty. Grete e pillanatban a Schunke
11672 18| fölött megrepedt az Etna. Új tűztorok ontotta a lángot, az olvadni
11673 19| megijedt... Ez nem igazi tűzvész. Volt nekem már részem különbben
11674 19| gőzösön nem lehet komoly tűzvészről szó. A percenként hektoliterek
11675 21| neheztele és mondá, hogy az a Typographus dolga a’ Hatvani utzában.
11676 21| Nemes Ifjú kéntelen vala a Tyrannusnak engedelmeskedni és szégyen
11677 1| galamb után, csirke menjen a tyúk után?~- Haj, Ahmed efendi,
11678 2| mondom, hogy ez a mindig a tyúkokkal fekvő lusta a szép holdvilágos
11679 24| és megmarad a pénzem is. Tyúkszem sohse bánt, és másképen
11680 12| medencéket, megszabadult tyúkszemeitől, megborotválkozott és egy
11681 24| vágd ki hamar ezt a gonosz tyúkszememet. Úgy fáj az átkozott, hogy
11682 24| a harmadik kivágatja a tyúkszemét s teneked a könnyeid hullanak
11683 21| Bihari musikája. Ez a’ hires tzigány az ámbituson húzta a’ nyitott
11684 21| négy, brugóssa három. A’ tzigányok mind ezüst sujtásos veres
11685 21| sokat hogy abban a’ kis tzipellősben ugyantsak fájt a’ lábom.
11686 21| strimpfli. Parányi kis selyem tzipellőst kötöz fel hozzá az ember
11687 21| voltunk mikor a’ béresek át tzipeltek bennünket a Poldi bátsiékhoz
11688 23| latrok; ti pedig kendermagos, tzirmos, iromba, fehér, fekete,
11689 21| volt külömb. Pomarancs és tzitrom terem ottan, Papagey madarak
11690 21| száláiba. A’ pomarancsfák a’ tzitromfák az exotisch virágok madarak.
11691 21| nálla valék, aranytsipkét tzupfolt; de mindjárt észrevevém,
11692 3| sőt több Fatmát, Eminét, Uardát és Gülbahart ejtett édes
11693 11| az égből.) A kékesvörös, uborkaorrú, sánta főtisztelendő úr
11694 3| nagy mecsetnek egy nagy udvara: a galambvásár. Van ezen
11695 21| Párizsban viselték a Napóleon udvarába de Bétsbe tsak most járja
11696 1| lovát, kiügetett a parókia udvarából.~Az utcán majd elgázolt
11697 13| lámpagyujtás ideje... Az átjáróház udvarán egy vargainas szalad át
11698 1| csaus vágtatott be a parókia udvarára és levelet vont elő csalmája
11699 4| azt a mindig szomorút. Az udvarbéliek kényeztetnek, szeretnek,
11700 5| se nyúlhatott. - Gróf, ön udvariatlan ember. Fele sincs a bankban.~
11701 6| szépséges szép betűk.~Kint az udvarkert oszlopos folyosóján az apátúr
11702 2| méltatlan személyükre. Két udvarnok galléron csípte és kipöndörítette
11703 2| Menyhárt, kengyelfutó leszel udvaromban; és fogod hordani a legsürgősebb
11704 1| megaranyozta az ablakokat. De az udvarra mégis valami nagy, nyomasztó
11705 5| dogaressa pedig a terem sarkában udvart tartott egy darabig, aztán
11706 2| végigsimította égő homlokát és üdítő gyümölcslével itatta szomjúságában...~
11707 21| kedély mélyén visszhangzik az üdv zenéje. Ha volna valaki
11708 21| szándékomat zokon. Szolgála nékem üdvösseges tanátstsal is, midőn ama
11709 22| Attilius Flavus barátságát és üdvözletét!~Nem irígység és bánat nélkül
11710 12| álmos kisasszony mosolyogva üdvözli őt, a szerdai nap rendes
11711 1| be könnyű legény vagy te! Ügetvést is el tudnálak vinni Hatvanig.~
11712 15| között rég húzódó lovagias ügy folyik és mi felünket addig
11713 15| volt. Nem tudom, micsoda ügyben kellett oda mennie. Már
11714 15| korából befejezetlen kávéházi ügye maradt bizonyos Marillai
11715 10| elégtételt, aminőt magad akarsz. Ügyed iratait tehát kedvező véleményezéssel
11716 16| igen együgyű, ügyetlen és ügyefogyott szamár ember.~De volt neki
11717 15| ebbe a dologba avatni? Én ügyeimet jöttem ide elintézni és
11718 11| Elkedben és becsületbeli ügyeket készítenek elő?~- Zahlen,
11719 4| Bajvívó óriás, nem fazéktörpe? Ügyelj magadra, édes lelkem, mert
11720 4| belelöklek a kútba.~*~Jól ügyelt magára Csömlek Hasszán,
11721 7| leült a lámpa alá és félórai ügyes, szapora munkával a fejbőr
11722 24| az olyan szertelen nagy ügyesség. Nem szarkákat akarok én
11723 27| civilizációnak s az emberkéz ügyességének; de egyikök sem elég erős
11724 4| ábrázata, keze, lába igen jeles ügyességgel majomformára volt eligazítva.
11725 18| ágyúval adnának sortüzet, de ügyetlenül, mert a dörgések egymásba
11726 1| beszéljünk többet erről a pörös ügyről. Én tanácsot kértem tőled.
11727 3| alláha, Muhammadún ve rezul ül-lah!»~Minekutána pedig lent
11728 27| ilyenkor egyesével meghúzódva üldögél az asztaloknál, jóleső vígasztalás,
11729 23| hátam mögül, mikor itt üldögélek a’ pulpitusnál. Ked, édes
11730 21| erőnek erejével az oldalt üldögélő kövér Szklabinya Kananokot
11731 20| tudta miért, őt ugyan nem üldözte egy szúnyog sem. Árva gyerek
11732 21| magamat és a Clavierhoz ülék. A chčre cousine ama koránn
11733 14| telepszik, amely nincsen ülésre predesztinálva. Meg aztán
11734 21| Sylphid ruhánkba! Kotsiba ülésrül szó sem lehetett de hiszen
11735 24| hogy mielőbb reggelihez ülhessen a jó konyhát kedvelő kádival.~
11736 14| szokták tenni a ravatalnál. Ülhetett volna ugyan székre is; de
11737 21| sor, hogy gyaloghintómba üljek, döbbenve látám, hogy két
11738 13| mikor némán, mozdulatlanul ülnek a kancsókkal megrakott hosszú
11739 1| heverésztek, hanem olyan peckesen ültek, akár csak a divánban és
11740 10| szigetén, Manrique A. Lopez ültetvényében, langyos, ezüst gőzöket
11741 3| hasa; mert szeretett egy ültőhelyében megenni egy fél birkát,
11742 21| Estve hát az asztal körül ültünk minnyájan és a’ kiknek még
11743 19| épp karácsony drágalátos ünnepében elmélkedtem az egyedülvalóságról,
11744 13| mostanság, ha minden sátoros ünnepen egyszer kinyitja a száját,
11745 14| aztán lassú, kimért, szinte ünnepies hangon monda:~- Nem az,
11746 7| abrégéiből is tudjuk) mindig ünneplő ruhában, frissen porozott
11747 25| Grete kisasszonynak ama ünnepnapon igen nagy bokrétát küldött;
11748 3| kíváncsian pillantott le az üregbe, hogy ugyan milyen hát az
11749 3| Üreg van alatta s ebben az üregben egy jeles tulipántos kertet
11750 2| vadaskertet, a vörösvári és az ürömi határig. Meg is éhezett
11751 24| veszek itt magamnak egy darab ürücombot meg kenyeret. És benyúltam
11752 7| került csipkék és elektromos üstököscsillagok milìeujébe. S hogy a káprázat,
11753 19| pillanatában. Ez a rettentő ütés megzsibbasztott egy pillanatra.
11754 2| még annyira, hogy patkót üthessünk rája. Ezért nem siettetlek
11755 9| Háború lévén, Gergely egy ütközetben azt látta, hogy a kapitányát
11756 4| ami mind szalad, kering, ütközik, ugrik. Adta francia elméje,
11757 2| mindennap új likat kell ütnie: úgy lefele kezdett csappanni
11758 9| néha a templom keresztjéig ütötte föl a labdáját. Mire jött
11759 13| madzaggal, nagy vörös pecsétet ütöttek rá; s ekkor az apámnak mondott
11760 9| harangozó és elkobozta tőle az ütőfát is, a labdát is:~- A keresztet
11761 5| Mintha csak alatta állanék és ütője a fejem fölött vágódnék
11762 1| innen, te gonosz, aki pártot ütsz szegény apád ellen, gyalázóját
11763 4| a fazékon négy lyuk van ütve és abból csenevész, apró
11764 4| ablakod rostélyait. Egy kis üvegben olaj is van, hogy annál
11765 7| Brinis-féle velencei kék üvegszemeket. (Bocsánat, hogy ennyire
11766 7| meghalt. Ő gyárt művészi becsű üvegszemet a világ összes félszemű
11767 7| Giovanni Brinis ma Európa első üvegszemkészítője; lakik a Corte San Galloban,
11768 8| megebédelt a Szikszay egyik nagy üvegtáblája mögött, vett hat pár kesztyűt
11769 21| hozatott eggy aranyos lábas üvegtornyot a’ mi teli van kissebb nagyobb
11770 12| Az áldozat kapálódzik és üvöltöz. A gőzférfiu pedig kint
11771 21| mindnyájatokat tisztel, tsókol és azt üzeni, hogy jó egésséget kiván
11772 13| danolja: «Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regementje...»
11773 11| Valóban megakadt már az egész üzlet. Nem evett, nem ivott többé
11774 11| méltóztassék akadályozni az üzletet.~Valóban megakadt már az
11775 14| városunk egyik legelőkelőbb üzlettulajdonosát.~Mód nélkül, gáládul sárgult
11776 21| a’ szegény Urak jajgatva ugráltak fölfele, mi ketten jó ízűt
11777 5| történt, hogy a hideglelés ugyanakkor ment Velencébe mulatni,
11778 1| virágos, aranyos oltárt. Ugyanaz nap kora délután pedig esküvő
11779 18| ordinálás napján ne érezze ugyanazt, amit a kadét, mikor végre
11780 15| leány az ajtó elé szökött s ugyanazzal a nagy mozdulattal letérdelt
11781 11| óbudai hajógyárig. Körülbelül ugyanennyit ismerünk a tengerek mélységéből.
11782 24| kedvének az oka.~Csakhamar ugyanilyen dolog történt a vargaműhelyben
11783 21| abban a’ kis tzipellősben ugyantsak fájt a’ lábom. Jósa Gyuri
11784 21| Verantwortungot háríta. «Mert, Úrfi», úgymond, «hogyan kerülhetek én valaha
11785 24| neked megmondom, öregem. Ugyse veszem többé hasznát, mert
11786 11| ő rossz magyarságán. Sőt úgyszólván észre sem vettem, hogy milyen
11787 16| ismeretesebb, de sokkal újabb elnevezése a bécsi német
11788 7| minden nap új ruhát kap. Újat, drágát, fényeset - aminőről
11789 7| Cornevillei harangok keringőjét. Ujja ugyan olykor nem találta
11790 24| feddőleg, «hogy merted te az ujjadra húzni ezt a gyűrűt? Hát
11791 5| Olyan szép rózsaszínűek az ujjaim. Ugyan hány van? Elkezdem
11792 5| az ember, hogyan áll az ujjak dolgában. De ez már mathematika,
11793 24| volt a szeme.~Legott az ujjamra húztam a gyűrűt és gyönyörködve
11794 5| nem szabad lennie - két ujjának véghetetlen gráciájú fogásával
11795 1| ledobta kék palástját, rövid ujjasának bal csücskét beszorította
11796 21| inasnak meg is harapta az ujját. Lántzra kellett verni ollyan
11797 8| és most minden reggel az újpesti Szúnyogszigeten tanulja
11798 20| kolónia, majd a Héttoronyból, újpestnyi messzeségből bezarándoklott
11799 20| messzeségben; szívet megindító a jó újságíró-pajtás firkája, hogy a Kispipa
11800 14| neki oka epedni, mert az újságok is közlötték, hogy Joó Boldizsár
11801 15| harmadnapra Budapesten olvasta az újságokban, hogy X-váron Kerek István
11802 8| megakadna a vidámságtól, ezt az újságot szállítván. Mikor azonban
11803 19| a szemem közé. A vékony újságpapirost oly erőlködve tartottam,
11804 4| fazékban-nevelés jeles mestersége. Az újszülött testét beleszoritották a
11805 3| költősége révén hodzsa, uléma, az első török hazai takarékpénztár
11806 22| kerültömet. Valóban egy kisebb Ulysses viszontagságaival érnek
11807 8| közvádló, meg a prókátorok unalmaskodásai után a haragos kövér emberek
11808 22| Valerius, hogy napjaim mily unalomban telnek el? Ha attól a rettentő
11809 17| isteni morbidezzájú signorak unatkoznak, s csak akkor vetik fel
11810 4| ember jó ember.~- Úgy-e, unatkozol így egyedül, Resid efendi? -
11811 5| mondta: szorít a ruhaderék és unatkozom. És nekem mégis Ave Mariára
11812 21| étoit pendant l’horreur d’une profonde nuit», miként Racine
11813 14| hogy a nők bomlanak minden uniformisért!~Mondá és elrohant.~*~Mikor
11814 18| vékony ezüstsujtású hadnagyi uniformist. A boldog Marzio azonban
11815 22| láttam eddig ama nevezetes unikornist sem, aki, mint Plinius írja,
11816 25| az antikváriusok királya, unikumra bukkan: jogtudományi értekezés
11817 1| és minekutána a padovai univerzitáson baccalaureus lőn, hazatért
11818 4| eltriktrakoz veled, ameddig el nem unod.~A szultán intett s a két
11819 15| én vagyok a Geédy Aladár unokahúga és menyasszonya.~A főhadnagynak
11820 1| én keresztvizem elől az unokámat? Rosszul hiszi! Akárhová
11821 4| magadra, édes lelkem, mert unom a dolgodat és egy szép nap
11822 27| hányszor utazta körül a földet?~Unott kézlegyintéssel felelt:~-
11823 24| csak ne sokat tétovázz, - unszolta Bingöz Ali is. - Ha észrevesszük,
11824 24| nincs érkezésed, hát nem untatlak tovább. Istennek ajánllak
11825 10| egy félig elszítt vastag Upman-flór volt és kemény, fehér hamvából
11826 10| István mindig a legfinomabb Upmanokat és Bockokat szívta. Csodálatos
11827 10| bérkocsis-ipartársulattal is. Aki Upmant és Bockot szív, szükségképpen
11828 10| törnek. Sőt az országok urai azokat szeretnék elpusztítani,
11829 26| csakis a tornázók és atléták uralkodhatnának a test különböző részein.
11830 22| mondok, hogy, mint tudod, az uralkodói gondosság Dáciába külde
11831 22| Jupiterrel osztja meg az uralmat.» Igy volt és így van ez
11832 21| még Józsa György Bátyám Uramon is; de csakhamar magához
11833 1| Nagytiszteletű Sólya Gáspár uramra szomorú napok virradtak,
11834 3| efendi a minden és semmi urának elejébe, tisztelettel fölterjeszté
11835 21| Skribler, Redaktora bizonyos Uránia nevezetű Magyar Gazettának,
11836 21| stante pede praenumerálok az Urániára; ő erre elpirúla, szinte
11837 5| foglalkozása nem csupán az uraság. Ma délelőtt bizonyosan
11838 1| igaza, mert ő szereti az urát és nem bánja, ha a gyermek
11839 21| Verantwortungot háríta. «Mert, Úrfi», úgymond, «hogyan kerülhetek
11840 25| már rég meghalt, Schulze úrig, aki ma is él.~Az első lépés
11841 20| Ez meg Csapkin József urnak szól!~Elálmélkodtunk. Eszünkbe
11842 21| tiz óra tájt Józsa György úrnál valék egynéhány Tábla Birákkal
11843 5| mozdulatokkal, mint aki Úrnapján a szentség mennyezetét viszi.
11844 5| színlelni.~A terem küszöbén az úrnő fogad. Kettőt lép hátra (
11845 14| Nahrobek Mátyásné Fehér Borbála úrnőt, városunk egyik legelőkelőbb
11846 21| kintelen egy Heves vármegyei urtól nemes parolámra néminemű
11847 21| hálákat a mi kedves Apánk Urunknak, a’ ki bölts felgondolásával
11848 2| arcukat perzselte a forróság: usdé vesd el magad, úgy kiszaladtak
11849 2| Valamint a fülemile nem úszik és a hal nem énekel: az
11850 22| bölényeket és medvéket rá lehetne uszítani. Valamint nem használják
11851 3| helyett nagy fekete kőszenek úszkálnak és faldossák egymást.~Ezzel
11852 25| zöldes csillogás remeg rajta: úszó smaragdszemek.~Schunke pedig
11853 4| elernyed a karod, míg odáig úszol. Parafaöv is van a ládában;
11854 12| padot, amelyen ő ama kék úszónadrágos Herkules tenyerei alá szolgáltatja
11855 4| rostélyba.... Kösd fel az úszóövet és menekülj... Isten vezéreljen,
11856 25| holdvilág. Hamvas fehérségben úszott az egész tájék; a tenger
11857 4| szinte leér a tengerig. Mert úszva kell menekülnöd. A szerájcsúcson
11858 4| ám. Amelyik félelmet vagy utálatot gerjeszt, az nem ér semmit.
11859 4| éretted minden este. Vagy utálsz tán? Hiszen még az asszonyaid
11860 21| föll; de illyen keserves utam még nem vala és Istennek
11861 14| periódusban egyszer megint utamba akadt Boldizsár. Kellőképpen
11862 21| illeti, bizony nem akada útamba eddig nálla jelessebb ember.
11863 21| gyűrőde meg viszontagságos utamban. Hintómonn akarék menni
11864 1| meg.~- Vakarj tova! El az utamból! - szólt Dienes Péter és
11865 27| látni lehet. De már az első utamon az a meggyőződés támadt
11866 17| rajta.~Mosolyogva néznek utánam, mikor leszállók. «Bolond
11867 5| hosszú, pofaszakálas angol utánunk bámészkodik a folyosón.
11868 4| a nevető emberről szóló utasítások; képes ábrázolatok is magyarázzák
11869 19| a cameriere fölverte az utasokat álmukból. Ez csakis a kapitány
11870 5| sokaságban lajtorjákkal tör utat tíz szolga, elvenni az ötszáz
11871 22| megbüntetni a hűtleneket. De az utazás fáradalmaitól és az éghajlat
11872 27| idő az.~Tudom, hogy a nagy utazók szeretnek kérkedni és örömest
11873 27| Père Mathieutől: hányszor utazta körül a földet?~Unott kézlegyintéssel
11874 18| tudom, mert a hajón együtt utaztam Nápolyig Don Marzio nagybátyjával,
11875 14| Hirtelen befordultam a másik utcába.~*~Sápadt jó barátommal,
11876 20| csizmatisztító, repülő török kávés, utcai borbély és vándor pálinkamérő.
11877 10| aztán végig a szegényt Eger utcáin háromszor. Végre a nagy
11878 13| legszűkebb, legsötétebb utcájában, ahol ma is van. Példátlan
11879 24| hát letelepedtem a vargák utcáján egy kis kávéház elé és jeges
11880 24| a borodból, mikor egész utcákat vendégeltél meg. A hálátlanság
11881 24| árasztott s lent láttam az utcának minden kövét. Lélekzetemet
11882 7| lyányt nem lökhetem ki az utcára. Ej, maradjanak meg a viceházmesterné
11883 11| sörös kancsóval. Sőt az utcáról kíváncsi fejek kukucskáltak
11884 16| pediglen valami Egri Pált... utique, Pált tángál. Ma este in
11885 1| ölelésre terjesztve karját, útjába állott:~- Ne menjen el így,
11886 21| ki tudja, mi lészen véle utjábann.~ ~
11887 1| ha leány, járjon az anyja útján és legyen kálvinista.~-
11888 24| mentem. Igen eltikkadtam útközben, hát letelepedtem a vargák
11889 26| töprengő Hamlet volt. (Az utóbbi többnyire borús napokon.)
11890 12| ő jeles, nevezetes, sőt utolérhetetlen.~Ez az egyetlen dolog pedig
11891 24| közben. Öccse csakhamar utolérte és hihetetlen ügyesen levonta
11892 3| hogy minden csak a mese utolján sül ki és az istenfélő hallgatók
11893 8| én barátom még egyszer, utoljára bezárkózott velem a kabinetba
11894 8| méltó heverőhely lett, az utolsóelőtti virginia pedig dicső zamatot
11895 19| az udvaron. Mikor a pap utolszor nyomja az elitélt ajkára
11896 12| szinészre, aki előadás előtt utólszor jelenik meg a közönséges
11897 1| itten. Istentelenség is útra hurcolni őtet ez állapotban.
11898 25| értekezés De jure lemnae (Utrecht, 1512.), mely azt a fontos
11899 21| Typographus dolga a’ Hatvani utzában. Nem értem, miért veszi
11900 21| átal bennünket a’ sáros utzán a kastéllyba. Én falusi
11901 18| meteorológiai tanulmányokat űzhessen.~Don Marzio aztán híres
11902 14| süteményeskosárral egyetemben.~Az uzsonna... Brrr!~Hirtelen befordultam
11903 12| kiadja minden erejét. Végre vacogva, kéken kerül elő a szegény
11904 27| lángelmék halálos ágyánál, és a vacok mellett, melyen emberevő
11905 8| kis füstös sörházban kell vacsorálnia, de azért tele van bölcsességgel
11906 11| recsegett olyan hangon, hogy a vacsorálók elfeledték továbbrágni a
11907 8| hogy nem ment volna végig a Váczi-utcán. És most a közélet terére
11908 21| vas rudakat tártának a’ vadak közzé, hogy ne tégyenek
11909 2| napja azzal telt el, hogy a vadakat űzte a cserjésben. Zekéjét
11910 2| eledele gomba, gyökér, vadalma és szeder volt, itala forrásvíz,
11911 2| mondott a király. A solymári vadaskertben a nyulász olyan ember, akinek
11912 2| Gáspár, megteszlek a solymári vadaskertembe nyulásznak; te pedig Késő
11913 2| a fickó bejárta az egész vadaskertet, a vörösvári és az ürömi
11914 24| mulatságosabb mesterség. Folytonos vadászat... Hol mi kergetjük a zsákmányt,
11915 2| Mikor másnap virradóra a vadászlegény fogta a hidegvizes csöbröt,
11916 27| viselt. Ez az északamerikai vadászruha igen bolondosan illett a
11917 3| a hajózás, az algebra, a vadászsólymok kitanítása, a csillagvizsgálás,
11918 1| De az öreg fölcsattant:~- Vade retro, ingrate fili! Takarodjál
11919 8| fordult:~- A másodrendű vádlottnak szintén joga van személyesen
11920 26| Észak-Németországot fagyossággal vádolni? Észak-Németország izzóbb
11921 6| más sokszavú szózat, még vádolóbban, még szomorúbban:~«Domine,
11922 25| mert a Kuchen nem terem vadon, boltban kell venni, pénze
11923 15| becsületbíróság csak egyetlen vádponttal foglalkozott: hogy Geédy
11924 25| bokrétát küldött; mert a vadvirág olcsó, ha az ember maga
11925 1| akaratjával, ami jobban vág minden fegyvernél. Dervis
11926 21| nagy gázoló Stiblijeivel vága neki a’ saraknak; de reánk
11927 24| borbélyműhelybe, tyúkszemet vágatnak, gyötrődnek bele és még
11928 3| a mi urunk, tyúkszemet vágatott, előkereste a tyúkszemet.
11929 24| lerúgva lábáról a papucsot, - vágd ki hamar ezt a gonosz tyúkszememet.
11930 24| kis csákányával szaporán vagdosta a gyertyánfából a magassarkú
11931 4| mikor elkékül és hanyatt vágja magát a szőnyegen. Ezt a
11932 5| és ütője a fejem fölött vágódnék bronz falához. Óriás, fekete
11933 1| mert én megint a fejéhez vágom a megrepedt jász kürtöt
11934 18| Nicolosiba lovas carabinierek vágtattak; a prefektus elrendelte,
11935 6| másolta. Irónádja sebesen, vágtatva percegett a hártyán. De
11936 4| kenyér, a dinnye, apróra van vágva: hogy nincs-e benne holmi
11937 8| anonimus. És irígység és vágyakozás vagyon az ő szívében.~*~
11938 23| is, a’ kik bizony távol vágynak: ihol zöldelnek öreg szemem
11939 27| enyém.~Fiatal, kalandokra vágyó ember voltam én akkor. Ez
11940 23| nem igen vala java; hiszen vagyon-e sok egyéb a’ szegény bujdosó’
11941 21| mégis, hogy oda lett minden vagyonkám, ennihány réz pénzemet kivéve.)~
11942 21| Offitzinája a Nagy-Híd-utzában vagyonn és megfriziroztatám magamat.
11943 9| Mert én százezer forint vagyonomat mind az Első hazai általános
11944 24| volt és meglehetős nagy vagyont hagyott rám. Huszadik évemben
11945 24| napszám híja. Ez a búza, vaj, méz, tehén, füstölt hús
11946 3| acélpatkókat tördöshetett volna vajas perec helyett, ha tudniillik
11947 3| egyáltalán adnának tördösnivaló vajasperecet. Ez a jó vasgyúró nem köhögött
11948 24| hetvenkét szapu búzát, száz pint vajat, item mézet, húsz borjas
11949 7| köpönyeget próbált föl, akár vajszínű csipke peignoirban olvasta
11950 1| azt a szegény asszonyt a vajúdás. De megyek, apám uram, mégis
11951 25| családjától, mint aki - úgy is vakáció vége lévén - Rostock felé
11952 1| uram, az isten áldja meg.~- Vakarj tova! El az utamból! - szólt
11953 18| Ahova a szem látott, minden vakító fényesség volt, mintha a
11954 5| őrjítő gyönyörűség az a vakmerő arcátlanság? Vagy lehet
11955 3| kaftánom sem, mert az is a vakuf tulajdona. De enyim ez a
11956 21| tettzettek a’ tükrökben igazán vakultunk bele. Alig telepedtünk le
11957 21| szemünket mig a’ tüzet végre valahára reggel be nem vették. Még
11958 20| elpirult. Nekem mindig fáj, ha valakire rápirítok. Most azonban
11959 11| főtisztelendő úr leülvén az Elked valamelyik asztala mellé, a rövidebb
11960 21| mintha ama gonosz szép Dámák valamelyike a’ pénz helyett a’ szivemet
11961 10| zamat, a hang, az érintés valamennyiben egyszerre támaszt izgalmat.
11962 11| nevet, új családi címert ad valamennyinek. Jön a harmadik, új számmal,
11963 11| érdekli; mert én foglalkozom valamennyivel és tudok mindent.~- Nagy
11964 21| engedelmes fiúi levelem valamiképpen ne kerűljön kedves Apám
11965 25| theol. Schunke becsülte is valamire a lábát, meg jóravaló fiú
11966 4| egy-egy új fazék. Mert mindig valamivel nagyobbat kell venni. Épp
11967 10| többiek beérték ezzel a válasszal. A folytonos egyhangúság,
11968 16| konfidens individuumokat válasszanak abominabilis sodalitasukba.
11969 8| szolgabíró volt, aki alkotmányos választási visszaéléseket követett
11970 8| alkotmány, a parlament, a választások, a becsület, a párbaj, az
11971 12| asztaltársaságokban sohasem kerül bele a választmányba. Ha valamely statisztikai
11972 17| Österreich Gesangverein választmányi tagja.~Ekkor aztán végképp
11973 18| pillanatban a bősz politikust.~Válaszul a kitünő fiatal természettudós
11974 22| melyet az Itáliába visszatérő Valensre, Lepidus szabadosára bíztam.
11975 10| voltam Konstantinápolyban, a Valide dsámi mellett.~A többiek
11976 16| nincsen magyar neve. Ami arra vall, hogy a mi becsületes keleti
11977 5| kártyát. Észrevettem, hogy a válla igen kívánatos.~- Dame gagne.
11978 13| tódott meg, szinte a két válláig ér. A boldogult Haynau találta
11979 4| szörnyeteg-gyártó mester részéről ez a vállalkozás mindig nagy materiále-pocsékolással
11980 4| hogy bele ne veszítsen a vállalkozásába.~Esténkint a pitvarában,
11981 5| lengeteg pudermantlit kerít a vállamra. Elsőben megborotvál. Illatos
11982 24| De a tolvajok királyának vallanálak és a száz aranyat megszerezném
11983 15| nyomorult vén asszony fog vallani a becsületbíróság előtt!~
11984 6| volt, mint egy szent és a vallás áldása sugárzott szép, öreg
11985 27| társadalmak, szokások, erkölcsök, vallások, nyelvek határvonala is.
11986 18| az elméjét. Gyerek létére vallásos meggyőződés nélkül lévén,
11987 18| korában Marzio azt hallotta a vallástanító szájából: «Fiaim, az anyaszentegyház
11988 1| török az úr és a mi szent vallásunkat ésszel és erővel kell megvédelmezni.
11989 16| csak az lett a sok hosszú vallatásnak, hogy szabadon kellett őket
11990 16| Budán a házmotozások, kemény vallatások, a jámbor emberek zaklatása
11991 1| Jászberénybe, és ha ő is azt vallja, hogy az a Nagy-Boldogasszony
11992 24| méltó, hogy tanítványotoknak valljam magamat. De különben is
11993 1| kétkulacsosok vagytok, valljatok színt, nem tűrjük a se hideg
11994 5| megfojtom, aki miatt szégyent vallok. Battista, gazember, azt
11995 1| átkozott keresztyének gaz vallomását igaznak találta. Ennélfogva
11996 24| csirke nagy tisztességet vallott, nemkülönben amaz örök dajkaságon
11997 1| Rozsály asszony meg azt vallotta, hogy a plébánosnak van
11998 16| és kegyelmes vala az ő vállraveregetése.~Este tíz óra után egy szakasz
11999 17| megannyi szobrász vetette vállukra, az erkélyeken isteni morbidezzájú
12000 20| gyöngeségünkben. Megveregette a vállunkat és a szemünk közé nevetett
12001 24| milliomodrészét sem. És ha papirossá válnék minden falevél, írónáddá
12002 24| Binel Juszuf. - Mestersége válogatja. De főképen, ami mesterséghez
12003 24| facipőt, bőrcipőt keresnek, válogatnak, próbálnak; alkudoznak rajta,
12004 21| tekintetik a’ Nemesi társaságba valónak, a’ ki az ilyes csintalanságért
12005 21| utánna az ő familiájábul valóra talált. Szegény Zbisko hijába
12006 11| is bizonyos, hogy nem a valóságot látja. Másodszor rettenetesen
12007 18| végre hadnaggyá nevezik ki. Valószínű, hogy a kadét szemében sem
12008 1| pitvarba, egy-egy halk szót váltani azzal a négy tagba szakadt
12009 24| megijedni. Pro primo: nem váltja az be a fenyegetését; pro
12010 13| és háztulajdonos. De nagy változás esett rajta. Előkelő születésén
12011 27| mert a mindenség egy és változatlan. Kezdetben csodáltam, hogy
12012 27| a tarka, ezt a végtelen változatosságú világot. A hajón megraboltam
12013 25| a kicsi; ez azonban nem változtat a vőlegénységen. Igy történt
12014 2| őröljek, biz én szívesen változtatnék a dolgon; de mikor az emődi
12015 18| mintha a tenger lánggá változva elfoglalta volna az ég helyét
12016 11| plaidjét és kibicegett a Vámház-körútra, a háza felé. Komikus fejének
12017 11| boldogult. Ki nem látta őt a Vámház-körútról az Elked felé bicegni, vállán
12018 12| személyéből, hogy a lánchídi vámosok nem mernek vele gorombáskodni,
12019 8| mondta:~- Nem!~... Hogy a vampirt egy napi államfogházra ítélték,
12020 1| törökség között egy nagysüvegű vándordervis is, aminőt Magyarországon
12021 24| nem kerül, ide fogadok egy vándorló íródeákot, akinek nincs
12022 10| súlytalanok. Alkalmasak arra, hogy vándoroljanak egyik organizmusból a másikba,
12023 17| esztendeje még nálunk is vándoroltak a tűt, cérnát, szatyingot
12024 4| efendi mellett, a sivatagbeli vándorsáskák között. A cselédséget szélnek
12025 19| többé - és - o vanitatum vanitas! - szégyenkeztem ostobaságomon.~-
12026 19| nem féltem többé - és - o vanitatum vanitas! - szégyenkeztem
|