000-arboc | arcah-betuj | betuk-csasz | csata-egyha | egyhu-enged | enger-felel | felem-forra | forro-hadon | hadve-hiu | hiusa-iszap | iszna-kelen | kelet-kispa | kispi-laban | labar-lohal | lohat-megle | megli-morbi | mord-nyomv | nyosz-papis | papja-rancb | ranci-siett | signo-szenv | szenz-tarog | tarok-tromb | tron-vanit | vanko-vizit | vizpa-zwieb
Rész, Fej.
12027 1| aki egymás mellett, egy vánkosban aludt.~A dervis csak a küszöbig
12028 5| térdelő apród karján pirosló vánkosra. A doge fején most már csak
12029 14| gyaluforgáccsal tömik meg, a vánkost kóccal; a lepedő shirting,
12030 2| Lázár, aki siralmasabban vánszorogna, mint ahogy az erdőn bandukolt
12031 24| is úgy tetszik, éjfélre a váradban lehetünk...~- Menjünk, -
12032 21| Báljáról; sok fiatal Gavallérok várakozának, míg reájok kerül a’ sor.
12033 18| tizenöt esztendeig kellett várakoznia, míg végre nagynehezen reáadtak
12034 21| nagy szállába. Eggy kicsit várakoznunk kelle, mig a’ lakájok lajtorjákra
12035 20| felé juthatott kézhez.~De a várakozó magyarok kaszinója kilenckor
12036 21| míg reájok kerül a’ sor. Várakoztam én is, bátor a Monsieur
12037 24| győzhetetlen császárunk vég Eger várának helytartója és fő gondviselő
12038 1| szégyen az, mikor az ember várandós menye világgá bujdosik...
12039 15| vajjon mit akarhat tőle ez a váratlan vendég? Minden más agyban
12040 12| mindenki részéről.~Ez a hősiség varázsa.~Pedig igazi hősisége csak
12041 6| volna azzal a hihetetlen varázslattal, lázasan szántotta a sorokat.
12042 13| vissza a közpályától. Ha a várban követválasztás van, a nevét
12043 21| vélnéd, álgyukkal bontanak várfalat, midőn az inasok kiszabadittyák
12044 18| 54m) a szeizmográfok nagy vargabetűt firkantottak a szalagra;
12045 13| Az átjáróház udvarán egy vargainas szalad át és hogy ne fázzék
12046 24| útközben, hát letelepedtem a vargák utcáján egy kis kávéház
12047 10| A dohányos.~Bilmez Ali vargalegény volt Egerben. Ez a «Bilmez»
12048 24| ugyanilyen dolog történt a vargaműhelyben is. Betért oda egy dervis,
12049 24| vagyok én!» mondogatta a vargának. Nagy nehezen aztán mégis
12050 24| de nem bírt megegyezni a vargával és odább ment. A mester
12051 6| bibendum.» Ő ezt a regulát variálta egy csöppet: «Inter scribendum...» (
12052 19| hajóégés s a riadalom leírását várják tőlem. Az emberek vad tódulása
12053 21| Anyámat, hogy ne hijába várjam amaz 500 forintokat C. M.
12054 25| Azt javasolom hát magának, várjon vagy húsz esztendeig és
12055 20| nagyobb annál, mikor mindezt várjuk.~Hétfőn és pénteken a postát
12056 17| mikor kirohan valami égő várkastélyból, mint Zrínyi Miklós?~Beleszerettem
12057 17| bársonyból való. Borsod vármegye ilyet eddigelé nem igen
12058 10| öreg úr gondoskodott Heves vármegyében; később pedig Hunyady Mór.
12059 21| valék kintelen egy Heves vármegyei urtól nemes parolámra néminemű
12060 21| Józsa György Úr, több Nemes Vármegyék Tábla Bírája csupa tréfából
12061 13| az erélynek, mely egykor vármegyéket rettegtetett meg, nyoma
12062 20| csak kétszer érkezett a várnai Lloyd-gőzös, hozván a nyugati
12063 5| gályája, melyet Szmirnából várnak, már harmadnapja késik.
12064 19| már csak a Triesztben váró «orr» miatt is, hogy az
12065 1| nékem levélben. Három napig várok az írásodra. Mostan pedig
12066 20| levelet és a rengeteg hatást várók fontoskodásával kiáltotta:~-
12067 21| Én ugyan jártam már Béts városábann is télvíz idejénn, midőn
12068 6| Németországból, Moguntia városából érkező csodálatos hír, hogy
12069 1| szégyenkezéssel gondolt Czegléd városára, ahol a szép, a jó Rozsály
12070 21| Reggel körülnézénk a’ városbann. Te, édes Hugotskám, már
12071 2| alatt hozod vissza Budára a városbíró feleletét.~Három hétbe tellett,
12072 13| asztalon áll, akárcsak a brémai városháza pincéjében. A falak ódon
12073 17| érzések áramlanak szívembe a városok, a hegyek nevéből. Catania:
12074 17| sötét gót kőcsipkéből épült városokat, ahol még van romantika;
12075 21| felvergődtem Tisza-Eszlárról Pest’ várossába. A jó homokonn még tsak
12076 21| habitusban és Bruxelles várossában tizenkét leányzó megvakulásába
12077 22| Valóban sehol sem láttam várost, ahol a hadi szerszámok,
12078 14| Mátyásné Fehér Borbála úrnőt, városunk egyik legelőkelőbb üzlettulajdonosát.~
12079 14| föl se emelte a fejét a varrásról; úgy felelgetett neki. Csak
12080 19| hogy eloltottuk. Egynéhány varrógépnek a gyékényburkolata gyulladt
12081 3| ebben az egész arannyal varrottas és rózsaolajtól illatos
12082 14| mosolygásban félig nyílt ajakkal varrt, oly gyorsan, mintha félne,
12083 20| ércművesek, akik bizony nem vártak hetenként két levelet a
12084 16| tusát, és a vitézek csak várták az intést, hogy legott bedöntsék
12085 21| Jaj, inkább Hatvan alatt vártam volna a’ Bivalyokat, semhogy
12086 2| legénynek, aztán választ se várva, kirántotta a pergamentet
12087 21| Hetzes legények és tüzes vas rudakat tártának a’ vadak
12088 19| vagy egy bajonet csillogó vasában vagy egy az udvar fölött
12089 22| jövén, elveszítette hajsütő vasaimat. Megcsapattam a hitvány
12090 4| szerencsét!~Becsapódott a nehéz vasajtó, nyikorogtak a zárak, a
12091 5| olyat láttam, mintha húsvét vasárnapján székesegyházban volnék,
12092 18| kiérdemelhessük az ebédet s vasárnaponként az egy pohárka ó-bort. A
12093 23| velem egész héten, kivéve a vasárnapot és a hétköznapokat. És én
12094 24| én nem vagyok kénytelen vásárolni se fasarut, se cipőt; nem
12095 3| nyert a nagy költő ezen a vásáron tiszta nyolcszáztizenhat
12096 4| eresztették, a rabszolgákat vásárra vitték. Maga a trónörökös
12097 22| feleségének, nekem pedig hajsütő vasat. Bár attól tartok, hogy
12098 3| tördösnivaló vajasperecet. Ez a jó vasgyúró nem köhögött soha, de annál
12099 12| könyörögnek e rettenetes vasgyúrónak, hogy ne olyan nagyon. A
12100 16| órakor ellátogat a közeli Vaskalaputcából a szintén rebellisnek gyanított
12101 19| százait ontó gőzszivattyúk, a vasközfalak... De hátha mégis igazán
12102 7| alakot. A csontja vékony vasléc és drót, a húsa kóc, a bőre
12103 20| reggel hét órakor vetett vasmacskát az Aranyszarvban; az «osztrák»
12104 2| nevették, csúfolták a gonosz, vásott gyerekek, gondolatában ahhoz
12105 16| mindenféle szörnyű históriákat. Vasra vertek, börtönbe hurcoltak
12106 4| darabban volt az utolsó vasrúd is.~- Hurkold a létra végét
12107 4| írónádnál és nem is sokkal vastagabb.~Ebédnél rendesen az asztal
12108 1| melyből a bokája fölött vastagon csurgott a sötét vér.~Kelemen
12109 15| kellett oda mennie. Már a vasútnál nagy feltünést keltett elegáns,
12110 18| ecsetével akkorákat kanyarint a vásznon, hogy voltakép mindig a
12111 3| amelyet még nem használt föl. Vászoncselédeknek titkon könnyű ghazeleket
12112 6| esztendőben, hogy már kora délután vászonernyőket kellett a scriptorium ablakai
12113 24| vagyok. A nevem Hasszán. Apám vászonkereskedő volt és meglehetős nagy
12114 24| sem. Ijedten szaladtam a vászonkereskedők céhének fejéhez, ki apám
12115 21| megmagyarázná!~Mikor éjfél felé vatsorához készültünk Jósika azt monta,
12116 8| hogy hallgasd meg első vázlatát.~Azzal elővett a zsebéből
12117 3| illáh, il alláha, Muhammadún ve rezul ül-lah!»~Minekutána
12118 24| ismeretlenre.~- A tied, csak vedd el, - folytatta a fekete
12119 18| obszervatórium előtt és csuklyával védve a fejét a hamueső ellen,
12120 1| berbitélést, amit benne végbe visztek. És ki hallott olyat:
12121 4| fehér fapalota Ortaköj végében csak nem akart megéledni.
12122 11| ismerhessen meg bármely szakot a végeredményeiben. A tudósok persze azt mondják,
12123 25| Minthogy azonban ezen a véges világon minden végtelen:
12124 23| nyittyát. Vagy nem lenne végeTündérországnak, mihelyt valami ókulárés
12125 1| derék paulinusok közül. Végezd el isteni félelemmel a szent
12126 21| rajta, melly fekete munkát végeze márna.~Urak és Dámák eleintén
12127 21| méltatlan szolgai munkákat végezni az ő Printzipálissának akartából;
12128 1| deák, külső országokban végezte el a stúdium generálét;
12129 13| egykor, valaha régen, már végigborzongatott.~Az este, mikor nehéz léptektől
12130 8| tárcákat ilyen formán kezdeni:~«Végigdőltem dohányzószobám kerevetén,
12131 12| fürdőből. Mert ő természetesen végigélvezte mind a negyven zuhanyt (
12132 4| Hasszán sietni akart, hát végighengergette magát a földön; mert bizony
12133 10| parazsat.~A Bilmez Ali pedig végigheveredett egy puha fehérselyem felhőkereveten
12134 3| koptatja a körmét, holott végigheveredhetne egy puha divánon és azzal
12135 12| nyitját csak ő ismeri), végighősködte a jeges medencéket, megszabadult
12136 6| egy-egy vékony piros vonással végighúzni Deus vagy Jesus Christus
12137 2| összerongyolták a tövisek, arcát végigkarmolta az ág, lába egy vér volt.
12138 17| az én álmaim olasza.~És végigkóboroltam Sziciliát. De becsületemre
12139 17| merinó. A fején pántlikával végigkötözött cukorsüveg, amelynek karimája
12140 13| kulcsot. Az idegenek aztán végigkutattak minden szobát, még az én
12141 4| nyúltam bele a kerekei közé; végigkutattam szövevényes szerkezetének
12142 4| lószőrből való fekete szakála végiglógott a mellén. A jobb kezében
12143 16| francia forradalom szélvésze végignyargalt Európa derekán; s mikor
12144 12| óráig egy kis tea mellett, végigolvasván minden fővárosi és vidéki
12145 12| viszi a boldogtalant, hogy végigpróbálja ezt a sok ismeretlen, sötét
12146 24| egy dervis, cipőt venni. Végigpróbált vagy húsz párt. Egy se volt
12147 12| medence, a gőzférfiu kezdi végigprodukálni az ő ritka mutatványait.
12148 6| És az apátúr érces szava végigrezgett az ívek alatt:~- Menjünk
12149 13| tünedeznek a vén árnyékok.~Végigsercen a falon a gyújtó és kéken,
12150 2| fehér kis kezével néha végigsimította égő homlokát és üdítő gyümölcslével
12151 16| kincsekért.~Mikor az utcát végigsöprötte ez a miszteriózus tubákszínű
12152 24| szellő tudja még, amint végigsóhajt a borsodi rónán a Tisza
12153 15| táncos. A szenzáció aztán végigszaladt az egész városon, mikor
12154 4| egy jámbor kecskét, hogy végigszoptassa a fazékgyerekeket. A többiek
12155 4| ólompoharából a hat kockát, végigtapintotta és előretolt egy fakorongot
12156 9| szélesebb a minimumnál. Aztán végigtapogatta, a karját, a combját; és
12157 26| Vagy mire születünk? Ha végigtekintünk a mindenség óceánján, mit
12158 18| emberségéből még nem tudott volna végigtötyögni az utcán. Valamint hogy
12159 15| mozdulat közben pedig hirtelen végigvillant az elméjén az az igen természetes
12160 1| Boldogasszony templomának tetejét végképpen lesodorta. A szomorú omladék
12161 27| fellah iszapputrija két véglet; de megvan közte a folytonos
12162 17| vettem nyakamba Itáliát, hogy végre-valahára igazán megtaláljam az olaszt,
12163 18| Crispi-szidásokkal és Olaszország végromlásának jóslatával keverve.~- S
12164 7| nem is látni. Volt ott, végszámra, kék selyem, szürke tafota,
12165 8| azt mondtuk, holnap lesz a végtárgyalás. Az én barátom még egyszer,
12166 8| büszkén mosolygott.~- A végtárgyaláson beszédet fogok mondani.
12167 19| vannak még. De akkor válik végtelenné, mikor fönt áll a zsámolyon
12168 11| atomokról beszéljek vagy a végtelenségről? Vagy talán arra kiváncsi
12169 10| Hungáriára, majd a Kirre és végül a Szultán-flórra. Sajnos,
12170 15| Fiam, ha pénz kell, csak végy a szekrényből!»... Éjjel
12171 21| megrántotta a habitusomat: «Vegye le az Ur és mennyünk innen
12172 2| mester orvosságának hasznát vegyék; mert a beteg leány már
12173 1| szabad. Gonoszság Allah végzésében meg nem nyugodni. Csak eredj
12174 25| ámde kifürkészhetetlenek a végzet útjai: elsőben mégis neki
12175 19| másodperc alatt több munkát végzett, mint máskor egy óra alatt.
12176 15| nyilván igen gyorsan fog végződni... holnap reggel nyolc órakor, -
12177 2| királynak szóló írást csak te veheted a kezedbe. Hát csak siess,
12178 21| Wolfgang Amadeus Mozart Das Veilchen titulusu nótáját énekelte;
12179 1| magát az úr! - rikácsolta a vékonyabbik.~- De kompeskálja magát
12180 5| Gallo kápolnájának két kis vékonyhangú csengetyűje és csicsereg,
12181 11| megismerni?... Hát bolondnak vél engemet? Ki beszél a Ding
12182 19| hangtalanságban halljuk az agyunk velejének ereiben keringő vér hömpölygését.
12183 10| Ügyed iratait tehát kedvező véleményezéssel átteszem, veled együtt,
12184 17| megtalálom a rég keresettet. Mert Velencében csak vannak igazi olaszok?
12185 19| mondom, csúnya egy szó ez a velencés szájjal ejtett fuoco, mikor
12186 21| hozatta a’ bátsi egyenest Velentzébül hol mint mongyák az utza
12187 21| nagy szála környöskörül Velentzei tükör vólt, legalább is
12188 12| filozófia és virtuózság. Veleszületett tehetség és szorgalmas gyakorlás
12189 11| egyebet belőle, mint amit a véletlenség felhoz onnan; nem tudunk
12190 16| megbízható, sokat tudó embereknek véli a Koperta Mihályokat, és
12191 21| lekötözött Frántz Champagnerek; vélnéd, álgyukkal bontanak várfalat,
12192 15| elmondhatják, amit jónak vélnek. Most azonban nincs helye
12193 24| egy szpáhikapitány is van velök.~- No, akkor hát csak jöjjenek
12194 21| Kananokot asszony személlynek vélte és mint illedelmes uri ember
12195 24| tanulni vén vagyok...~- Ha vén-e? - vágott közbe a Binel
12196 24| nem egyszer voltunk a te vendégeid gazdag úr korodban. Engedd
12197 15| ügyvéd.~A tiszt leültette vendégeit és megkérdezte, hogy mivel
12198 24| borodból, mikor egész utcákat vendégeltél meg. A hálátlanság csúf
12199 10| idvezültek körülfogták a vendéget:~- Mi vagy?~- Én borostyánkő-esztergályos
12200 12| szerdai nap rendes legelső vendégét. A gőzférfiu pedig leereszkedőn,
12201 15| bérkocsin az előkelő Vörös ökör vendégfogadóba hajtatott. Fölöttébb nagy
12202 12| tudományát. Mikor aztán két-három vendéggel népesül meg a medence, a
12203 7| könnyen fésülhető, tartós női vendéghajat készíteni, mint aminő az «
12204 4| francia királynak, lisztes vendéghajjal, álorca mögé rejtve szakálát
12205 24| házamban megkóstolni.~- Derék vendéglátó gazda vagy, Kadri efendi, -
12206 24| meghívást. Betértünk egy vendéglőbe s a testvérek nagy lakodalmat
12207 15| négy játékos figyelme az új vendégre irányzódott; Gizike kisasszony
12208 4| háremébe, ahol atyafiságos vendégszeretet várt reájok. A leghívebb
12209 3| férfiak és az asszonyok, a vének és az ifjak, a négylábú
12210 23| néném se, hogy kedet igy vénitem; mert az már tsakugyan nem
12211 23| Kednek szerentséje, mert nem vénítem, ha Mathuzsálem lennék is;
12212 4| parányi test. Fazékban hamar vénül a halandó, ötven esztendősnek
12213 14| elmondja, hogy «haj, bizony vénülünk!», aztán elbúcsúzik tőle
12214 19| kiérünk Rákos-Palotára; és nem ver a szíve sebesebben, mikor
12215 21| dönté és reá illyen nehéz Verantwortungot háríta. «Mert, Úrfi», úgymond, «
12216 16| gallérát tulajdonosának copfja verdeste, a becsületes polgárok utána
12217 19| az udvar fölött elröppenő verébben... És egy egész életnek
12218 6| galambturbékolás, a fecskecsicsergés, a verébcsiripelés, mind borzasztó érthetően
12219 4| nyomorék vagyok, mint a verébfiú. Ne gondolj vélem. Megsegíthet
12220 6| a zsendülő fákon pedig a verébség ezrei csiripeltek, teli
12221 1| hogy nem hagytam elfolyni a véredet. A jó poéta mindig korán
12222 12| megkínzott. Hóhérja bizalmasan veregeti meg a vállát. Ez érintésre
12223 12| boltozatot. A bizalmasan veregető kézben ugyanis benne volt
12224 1| Nagytiszteletű Sólya Gáspár uram nagy verejtékcsöppeket törült le a homlokáról.~-
12225 14| De csakhamar megtörülte verejtékes homlokát és szinte szerelmes
12226 19| Homlokom fázott a jéghideg verejtéktől. Kis gyermekkorom óta először
12227 20| volt, maga se tudta miért; verekedett, maga se tudta miért; és
12228 21| állatok döglésig fognak verekedni. Tu devines, ma Chérie,
12229 24| lábam. Ott hevertem az utcán véremben, jajgatva; és mindjárt nyílt
12230 1| lábamban megpattant egy ér és a véremet most a föld issza. Eredj
12231 4| egyszer a Boszporusra nyíló verendáján csibukozott egyedül, gondjába
12232 10| szívén robogott keresztül a véres kerék.~És Bilihez Ali, a
12233 12| piroslanak a főtt ráknál véresebb, gutaütéses arcok, a kupola
12234 3| veszített: felkutatta a vereséges ghazelt. Ha új trónörökös
12235 19| Megálltam és hallgattam szívem verését. Ez a kis élő hang fölbátorított.
12236 14| bronzalkotmányoktól kezdve a bádoggal veretes, sárgára mázolt fáig. Itt-ott
12237 24| settenkedni, mert bizony láncra veretlek.~Elkeseredve ballagtam ki
12238 17| pisztoly és két fiatal élet vérétől piros a fehér márvány. Sziciliában
12239 17| sem. Turiddu, a Giovanni Verga Turidduja, olyan kosztümben
12240 21| setét ne lenne mert hogyan vergődünk által az utza másik ódalára?~
12241 12| a kupola ekhója még nem veri vissza kísértetes szavával
12242 1| és alá való istentelenek (verje meg őket Allah az ő haragjával),
12243 5| Bénítson meg a madonna! Verjenek meg az apostolok!~A teremben
12244 8| a haragos kövér emberek vérmességével dörgött el egy csomó közhelyet
12245 16| hívnák akkor a mai Vérmezőt Vérmezőnek...~Ebben a hatalmas nagy
12246 16| Nem hívnák akkor a mai Vérmezőt Vérmezőnek...~Ebben a hatalmas
12247 2| országúton, könnyű ezüstpatkót vernek a megkeményedett sarkára.
12248 21| az ujját. Lántzra kellett verni ollyan dühös lett.~Jaj de
12249 13| egészen más természetű. Verőfényes lugas, fehér asztal, nóta,
12250 13| két kis szoba, ahova déli verőn sem süt a nap, minthacsak
12251 20| a levél után nyúlt. Csak vérpadon láttam embernek ilyen nehéz,
12252 10| a szamárról, fölvitték a vérpadra és kerékbe törték.~Négy
12253 7| készített egy gyönyörű, elegáns, vérpezsegtető, orfeumprimadonna alakot.
12254 3| éneklő ghazelt. Gyönyörű egy vers volt az is. Az újságírók
12255 4| történnék, hogy császári vérségű hercegnek szobájába közönséges
12256 22| neve Gallitta. Rómában verseket írnának hozzá a költők;
12257 1| Istentől valók. Hát mikor verselek is, csak Őt dicsérem.~-
12258 3| fölöttébb megindula a gyönyörű versen és így szóla jó szívvel:~-
12259 19| födélzeten és a zűrzavar közepett versenyt kiabáltam a tisztekkel,
12260 3| terjesztették az ünnepi versezetet a halszálka gyilkos karjaiból
12261 3| pecsétmetszéstől a spongyahalászásig, a versköltés, a hóhérság, a pecsenyesütés,
12262 3| a világrajövést dicsérő versre.~Igy lett az ostoba Mehemed
12263 7| festékkincsét és emlegetek havat, vért, tejet, rózsát, aztán idézem
12264 26| az érző szívnek ez eleven vértanuja mint apa jelent meg az Úri-utcán.
12265 18| elkövetkezett Santa Agata.~Ennek a vértanuságot szenvedett római szűznek
12266 16| szörnyű históriákat. Vasra vertek, börtönbe hurcoltak miatta
12267 21| keringélte a városon félre verték a’ harangokat a megye házbul
12268 8| magát, feljött Budapestre, vértelen pisztolypárbajt vívott a
12269 1| pázsit: a süveges ember sűrű vértócsában ült.~Kelemen deák a vállára
12270 9| fölismerhetetlenné lett a vértől és a füsttől. Mosdatni kellett.
12271 5| misére hív: «Laudo Deum verum, plebem voco, congrego clerum.»
12272 7| láthatatlan apró szögeket vervén köröskörül) az aranyhajjal,
12273 1| és meg is cselekedte. A vérzés nyomban elállott, mihelyt
12274 6| munka. Vajjon elvégzi-e vesperae idejéig? Hol az aranyos,
12275 6| csak az utolsó van hátra. Vesperaeig játszva leírja ezt a négy
12276 6| betűkre, hogy a száradással se vesszen az idő.~Pater Vunibaldus,
12277 4| szeretettel a mester, egy szívós vesszőt suhogtatva, - ne sokat mászkálj,
12278 21| gyanánt süvegelnéek meg. A vestibulumbann száz gyertya égett és három
12279 16| Mihály uramnak:~- Dominatio vestra már megint perplexiter informált
12280 22| akár a városba, akár a Vesuvius alá, a mirtuszligetekbe,
12281 4| után rakd az ólompoharába. Veszed észre, hogy a kockákon a
12282 19| egyedüllét abszolut érzése. Nagy veszedelmekben a társ, a segítő után való
12283 24| hogy hálákat adjak a vízi veszedelmekből való szerencsés szabadulásomért.~
12284 24| boltból jó szag hatott ki. Ej, veszek itt magamnak egy darab ürücombot
12285 15| befűtötték. Egy igen zajos veszekedésű tarokkparti hirtelen elcsöndesedett,
12286 1| kezét tördelve. - Uraim, ne veszekedjetek. Mire való ez a lárma? Hát
12287 1| legalább is egész káptalan veszekednék odabent.~- Nem, ezt nem
12288 4| bolondságaimon. Csak te nem veszel észre, csak te nem mulatsz
12289 12| Anyától születik, asszonyt vészen el feleségül és ágyban hal
12290 1| az ő szent áldozatainak veszendő helyén csüggött.~ ~
12291 21| ritka állattyait nem engedi veszendőbe menni. Mihelyt a’ Szelindekek
12292 18| már úgy dolgoztak, mint a veszettül geniális gyorsfestő, aki
12293 26| tudatlan, durva férfiak nem is veszik észre a divat potomságait.
12294 2| Gellért hegye, ha el találod veszíteni. Lódulj vele a szomszédba,
12295 24| vagy. No csak ki vele? Hogy veszítette el a lábát az az ember?~-
12296 4| mesternek, hogy bele ne veszítsen a vállalkozásába.~Esténkint
12297 9| párt sem.~- Hogy miattad veszítsünk? Csak az kéne!~És elkergették.
12298 2| egyszersmind tíz fontot veszítvén az ő szép hájából. Mikor
12299 10| mindig a dohány legyen a veszted. Emberi törvények szerint
12300 6| ablakok ernyőit, hogy ne vesztegeljen egy pillanatig sem a homályban.
12301 20| hogy ezek az emberek ne vesztegeljenek itt hiába - a magyarok miatt.
12302 7| olyan bolond, aki ilyenre vesztegesse a pénzt; de különben is
12303 4| begtasi dervisekkel. Nem vesztegette az időt ő felsége. A hűtlen
12304 24| kiürítéséhez. Potom áron vesztegettem el a drágalátos portékákat
12305 6| nyugalmával lassan, szinte időt vesztegetve írta meg a hatodik strófa
12306 22| édes kacaját: én most itt veszteglek egy barbár kis városban.
12307 21| hogy a’ Méltóságos Úr nékie vesztére tör vala, mikor reá bízá
12308 4| került. Resid efendi lett a vesztes.~A fogoly némán mosolyogva
12309 4| nekem mindig rettenetes veszteség egy-egy új fazék. Mert mindig
12310 24| mult, hogy valaki ilyen veszteségről panaszkodott. Hát Isten
12311 26| csüggött azon a fiúcskán, nem vesztettünk mi, a mindenség sem. A halhatatlan
12312 11| nájgebájbeli mártirokat a vesztőhelyre kísérte». Mások: «Ez az
12313 25| erőt illeti, bizony nem vetekedhetett a nénjeivel; ámde kifürkészhetetlenek
12314 6| firenzei bibliográfusokkal vetekedő művész. A keretet a maurok
12315 1| a jeles orvostudományban vetélkedjünk; mert ahhoz egyikünk sem
12316 6| ív kópia! És mintha máris vetélkedni akart volna azzal a hihetetlen
12317 7| a pozitúrázásban annyira vetemedtem, hogy némileg kedvezőtlenül
12318 20| akik ismeretlen keleti veteményeken akartak túladni. A jó basa
12319 14| nyomorult a polgári életben veteránezredes; és tudhatod, hogy a nők
12320 6| képeket, most az óda betüinek vetéséhez fogott. Huszonnégy sor.
12321 10| ellened csakugyan nagyot vétettek az emberek. De ami megtörtént,
12322 24| fizette az idei adót, kit rája vetettünk: hetvenkét szapu búzát,
12323 17| redőivel, aminő redőket nem vethet semmi nem-olasz kelme, szívet
12324 17| unatkoznak, s csak akkor vetik fel egy kicsit sötét pillájukat,
12325 24| Isten, ha egy kis próba alá vetjük: különb-e annál, amelyet
12326 2| ritka bölcsességében, hogy a vétket minden prédikációnál jobban
12327 12| belép az öltözőbe, azaz hogy vetkezőbe, azt kiáltja a hajlongó
12328 24| gyötrődnek bele és még pénzt is vetnek a tányérba.~- Most még kevésbé
12329 22| akikre Rómában ügyet sem vetnénk s akik itten is igen közönségesek,
12330 3| ellen való egynémely csekély vétségekkel lefirkantotta a szálkás
12331 21| végre valahára reggel be nem vették. Még most is fáj eggy kitsit
12332 21| Szamarak vagyunk mind! Hát nem vettétek észre, hogy milyen vékony
12333 22| beülnek a fürdőbe és köppölyt vettetnek, amihez az idevaló borbélyok,
12334 27| látni, hogy végre ügyet sem vetünk rájuk; de ez a furcsa szerzet
12335 21| az utolsó falatnál észre vévé, hogy az ajándék nyúlnak
12336 24| olvas; de jobban szemügyre vevén őt, láttam, hogy nincs nála
12337 15| lovagias elégtétel adására és vevésére képesnek nyilvánított. És
12338 16| Laufschritt vezetése alatt. A hős vezér mellett pedig lappangott
12339 23| a fejedelem, kitsodák a’ vezérek és mennyi adót kell fizetni
12340 4| úszóövet és menekülj... Isten vezéreljen, jó uram.~Resid efendi sietve
12341 16| vitéz lajdinánt Laufschritt vezetése alatt. A hős vezér mellett
12342 9| ha még maga is le tudja vezetni, nevetett a főtisztelendő
12343 9| meggyőződött, hogy ez a véznaság csupa acélizomból van összekalapálva.~*~
12344 1| VI.~Mikor pedig a jászberényi
12345 21| tessenek elfáradni a délutáni viadalra, mikor az állatok döglésig
12346 22| Valamint nem használják halálos viaskodásra a rabszolgákat sem, mert
12347 7| igazi». Ezért mind «igazi» a viaszbábok haja.~Nagyságos olvasónőim,
12348 7| hősnőjük, sőt minden alakjuk, viaszbábu; sőt néha maguk sem sejtik
12349 7| a szépfrizurás, mosolygó viaszbábuktól, nem vesznek magukra többé
12350 7| mohóságában odatéved a rózsás kis viaszfül mögé, ces petits cheueux
12351 14| szomorúbban vitték a bádogtányéros viaszgyertyákat, mint máskor. A koporsó
12352 7| félszemű embereinek és a viaszképcsinálóknak.)~Ez a lárva (készpénzfizetésért
12353 7| Istenkém, nem jön-e el a viaszkisasszony, visszakövetelni a haját?»~
12354 7| a haját?»~Ami az összes viaszkisasszonyokat illeti, nincs módomban általános
12355 21| látám, hogy tizenkét inasok viaszkolják a nagy szála pádimentomát;
12356 7| közbátorság-fenyegetően szépre a jeles viaszművész: Monsieur Ferdinánd Onguent,
12357 7| szálankint plántálta a fakoponya viaszrétegébe; hol a Nürnberg minden régi
12358 14| koronaformára összefont viaszvirágok, érclevelű koszorúk; hátrább
12359 21| Anyámat, hogy ezen sajnos vicissitudoimba Apám Uramat be nem avatná
12360 26| világ először pirosnak és vidámnak. És mily remekül alakította
12361 19| nyugalom, a bátorság, a vidámság, a boldogság csak ott lehet,
12362 14| azelőtt soha. Csakhogy a vidámsága olyan különös fajta volt,
12363 8| forgalma pedig megakadna a vidámságtól, ezt az újságot szállítván.
12364 12| végigolvasván minden fővárosi és vidéki lapot, valamint a Budapesti
12365 22| bosszant annyira, mint a vidékiesség. E hölgyeknek különben megvan
12366 23| nem eresztette meg az ő vigan vágtató sörényes paripáját,
12367 23| ime az a fehér kéz ápol és vigasztal bennünket, ha tsak ír is.
12368 27| üldögél az asztaloknál, jóleső vígasztalás, hogy íme vannak még becsületes,
12369 19| török fahajón, ahol nem vigasztalt gőzszivattyú és művelt tiszti
12370 4| az, hogy neked szerezzek vígságot. Vétettem valamit? Ó én
12371 27| mecsetei, a rézbőrü indián vigvámja és az eszkimó sátor megannyi
12372 2| a tarsolyodba, fiam. És vigyázz rá, mint a szemed világára,
12373 21| kiabált hogy ne. Vissza vigyem hát? mongya Józsa Gyuri
12374 3| tubafa árnyékában. Ennélfogva vigyen el tégedet az ördög.~Monda
12375 10| kurta processzust csinált.~- Vigyétek, mondta a poroszlóknak.
12376 19| biztos győzelmének tudtával vigyorog rám, ő - a Halál.~Ily pillanatokban
12377 24| hajadon leányzókat magunkkal vigyük.~Datum in arce nostra, die
12378 20| együgyű gyermek!~A forradalom vihara sodorta ki a Keletre. Honvéd
12379 12| osztja tanácsait, amelyen viharban parancsol a hajóskapitány:~-
12380 13| események, divatok nyomtalanul viharzottak el Piszkos József fölött.
12381 24| Hogy pedig kísértetbe ne vihessen többet a gonosz: legott
12382 4| nem bír el az öv se. De ha vihetnél is, mi haszna volna? A tenger
12383 4| Neked menned kell és nem vihetsz magaddal terhet. Kettőnket
12384 11| söntésnél meg húsz cselédleány vihogott; a nagy komédiára ott feledkeztek,
12385 1| VII.~Immár piros és sárga klárisokkal
12386 1| VIII.~A jászberényi parókia ámbitusán
12387 1| nyitott ajtón a gyertyák világában ragyogó oltárra, amely fölött
12388 2| vigyázz rá, mint a szemed világára, mert a király írta és olyan
12389 11| negatívjai. Az Oceán-fenék világával csak egy szál zsineg köt
12390 3| trónörökös született, vagy ha világbíró szultánunknak a legderekabb
12391 8| tele van bölcsességgel és világboldogító szándékkal. Ha szignálni
12392 8| alkonyatig nem tudott róla a világegyetem.~Egy este csoda történt.
12393 20| őrmesteri rangot visel a világegyetemben. És nem törekszik följebb,
12394 24| mert eleget loptam össze világéletemben.~Soha hiúz nem hegyezte
12395 26| a női kebleket háborító világfájdalom is mintha rajta volt volna
12396 24| volt az Ája Szófia, ama világhíres mecset felé sietni, hogy
12397 12| festeni készül, vagy egy világhírű szinészre, aki előadás előtt
12398 21| életnek úgyis vége legalább világit a’ Dámáknak és nem engedte
12399 5| egy izzó piros pontocska világít: a szépapám pipája. Nem
12400 14| fekete cégtábla ezüst betüi világítanak elénk.~- Isten veled, édes
12401 27| csönd, tisztaság és enyhe világítás van. Ahol nincsenek oláh
12402 13| sörivókat még ez az egy világító pont is bántja. Ezért behúzódnak
12403 14| Csak fehér zsebkendője világított ki az éjszakából, ő volt
12404 26| azonban néha más derű is világította meg szoborszerű vonásait:
12405 21| granáriumot hogy nekünk világítson. De ennek már fele se volt
12406 27| ember voltam én akkor. Ez a világlátott öreg irígységgel és érdeklődéssel
12407 23| Sévigné leveleit az egész világnál! Ked édes néném, már 1717-
12408 15| szekrényembe...» Megmondta neki, világosan, akárhányszor... Vagy talán
12409 1| arca mosolygás derűjétől világosodott meg.~- Poéta? Hiszen akkor
12410 9| a madám Müller, mikor ez világra segítette.~Sőt még csak
12411 3| sürgősen vadászatot indított a világrajövést dicsérő versre.~Igy lett
12412 14| eddig nem tapasztaltam három világrészben.~- Pompás, pompás! kiáltott
12413 19| árvaságban, elhagyottan, mintha a világtér közepén suhannék egyesegyedül,
12414 10| Dsanaklisz-testvérekkel, akik a világtörténet legkiválóbb cigarettacsinálói.
12415 19| hogy el van szigetelve a világtól, hogy ő az, maga, aki holnap
12416 1| Fogukat összeszorítva, villámló tekintettel néztek farkasszemet.
12417 18| lett. A homályban vörös villámok gyúltak meg és olyan bömbölés
12418 5| komorságánál is félelmesebb a villámszerű derülés, mely megint bevilágította,
12419 17| sötét pillájukat, mikor lent villan a tőr, durran a pisztoly
12420 5| és egy karmazsinlibériás, villogó fogú szerecsen fölráncigálja
12421 1| szólt Dienes Péter és villogott a szeme. - Te is az ellenségemmel
12422 1| eminenciájának, hogy micsoda violentia, micsoda raptus készül itten...
12423 10| a szerelem kéjét, mely virágaiban remegett. Fájt neki, mikor
12424 10| remegett. Fájt neki, mikor virágait leszakították; és fájt neki
12425 1| csinálgatott efféléket. Koboz és virágének a parókián! Ilyen megbotránkozást
12426 1| ablakában, holmi csapodár virágénekek mellé. Mert maga is csinálgatott
12427 7| asszonyi személy, mikor virággarmadát tornyoz a fejére és büszkén
12428 6| kezében. És a fákból, a virágokból, a földből roppant hatalommal
12429 2| ibolyát! Az az én legkedvesebb virágom. Csakhogy mifelénk még nincs
12430 1| immár erős falakat és a virágos, aranyos oltárt. Ugyanaz
12431 20| hogy a Kispipa még mindig virágzik s a hírlap leghátsóbb borgis
12432 7| Miklós a foga közt egy Virginiával, bement a kamarába, lángra
12433 8| utcán. Neki alkonyatkor virradt. Akkor ment reggelizni a
12434 1| Gáspár uramra szomorú napok virradtak, minekutána fiát kiűzte
12435 12| a Fiume-kávéházba és ott virraszt hajnali négy óráig egy kis
12436 24| irgalmazzon minekünk!~... És virrasztani kezdett az érdemes tanács
12437 2| áprilisi éjszakákon fenn virrasztott egész éjfélig, egy szörnyű
12438 12| és művészet, filozófia és virtuózság. Veleszületett tehetség
12439 24| riasztanám? Hiszen az a virtus, hogy nagyobb tolvaj legyek
12440 13| Holott a szobácska legfőbb virtusa épp ez a folytonos szürkület.
12441 2| spekuláljak és kendet a virtusokra exhortáljam; hanem azért,
12442 21| Mi Poldiékhoz száltunk vis-à-vis van a házuk de azért igen
12443 24| vissza, uram; legyen a tied, viseld egészséggel.» Az ember most
12444 13| ezüstsarkantyús csizmáját viseli. A neve - én is tudom -
12445 24| Egy török deák ruháját viselő ifjú lépett ezután a basa
12446 2| afféle tisztség, hogy a viselőjét hajnalban útnak eresztik
12447 1| jászberényi plébános. És viselte az ő hivatalát buzgósággal
12448 21| Empire toilette Párizsban viselték a Napóleon udvarába de Bétsbe
12449 21| tökélletes neglizséjében.~Olyan visítást még nem hallott a’ világ,
12450 21| tizenegy óra felé indulhaték Visite-be, mert itt így rendeli a
12451 27| lengyel grófok, pávahangon visító orfeumi primadonnák, szennyes
12452 10| az igazságnak.~*~Brahma, Visnu és Siva átvizsgálván a Bilmez
12453 24| embernek, aki a jószágát visszaadja.»~«Száz arany is szép pénz»,
12454 24| talán az utolsó aranyad. Visszaadom hát és bizony röstellem,
12455 8| aki alkotmányos választási visszaéléseket követett el. Egy lelkes
12456 8| követett el. Egy lelkes r. l. e visszaélésekről alcímes tudósítást írt a
12457 25| Jönni sohasem látják, mert visszafelé jár. A falu különben nagy,
12458 21| Uraim, ezt a’ tréfát mi majd visszafizetjük nékiek. Ma estve megint
12459 24| minden kövét. Lélekzetemet visszafojtva lapultam meg a padlásajtónál
12460 1| termett az ámbituson, majd visszafordult a küszöb felé, az öklét
12461 22| engemet sajnálni. Mert a visszahívhatatlanul futó idő egyre drágább a
12462 24| és odább ment. A mester visszahívta, mire a dervis fizetett,
12463 4| szomorú tréfával. De egyszerre visszahökkent. A bábu üvegszeme élő pillantással
12464 24| is egymásután lelopta és visszahúzta a papucsot bátyja lábára.
12465 9| rossz tréfából éjfélkor visszajöjjön.~És leszegezte ő is. Pedig
12466 1| tudja meg, hogy példásan visszakenem hazug szájára a magakotyvasztotta
12467 7| jön-e el a viaszkisasszony, visszakövetelni a haját?»~Ami az összes
12468 24| azt a hat tojást azonmód visszalopd a szarka alá.~- Csak az
12469 24| legott mindeniktől kamatostul visszalopta, azt talán fölösleges külön
12470 24| Mire a tolvaj szép csínján visszarakta a tojásokat a fészek nyílásán
12471 3| a becsület erős madzaga visszarántott az irigység pimasz örvényének
12472 1| elszaladt vele a patakra és visszasietett a friss itallal. A dervis
12473 19| kergetne valami. De a józan ész visszatartott: hátha még messzebb szaladok
12474 27| ott nem marad sokáig, mert visszatér vagy Japánba vagy Dél-Afrikába,
12475 9| bizonyisten eszeágában sem volt a visszatérés, se éjfélkor, se máskor.~ ~
12476 2| kengyelfutó, hogy még előttem visszatérj Váradra; mert igazi szégyen
12477 22| levelem, melyet az Itáliába visszatérő Valensre, Lepidus szabadosára
12478 24| jutottam hozzá.»~Tüstént visszatettem a kárbunkulusszemű kígyót
12479 1| ellenségek elpirultak. Kiki visszaült a maga helyére. Fogukat
12480 24| kölcsön. De mindenki kereken visszautasított, mondván, hogy míg meg nem
12481 20| tiltakozott és hangjának remegése visszautasította a gyanúsítást.~Egy nap aztán
12482 1| betapasztása.~Mire Sólya Gáspár visszavágott egy még mérgesebb könyvecskével:
12483 8| elmondta az immár végleges, visszavonhatatlanul végleges beszédet. Elmondta,
12484 3| hodzsa Szulejmán efendi visszavonta lábát az Alsirát hídjáról
12485 21| sehol s a kedély mélyén visszhangzik az üdv zenéje. Ha volna
12486 19| nincs veszedelem. Hajónk nem visz semmi gyulékony portékát.
12487 10| mitévők legyünk vele. Én viszem el őt, vagy kegyelmed?~-
12488 24| tévők legyenek? Ha most viszik az adót a basa elébe, az
12489 5| meggyőződve, hogy a sorsnak semmi viszontagságai...~Frázisát derékban szakította
12490 22| Valóban egy kisebb Ulysses viszontagságaival érnek föl az én dolgaim;
12491 21| alázatosan repetálom, hogy a’ viszontagságnak, mellybe kerültem, oka nem
12492 1| berbitélést, amit benne végbe visztek. És ki hallott olyat: épületet
12493 6| lap keretét s az Integer vitae egyetlen I betüjét egy álló
12494 18| imént előadott curriculum vitaejét kaptam, a lehető legerősebb
12495 18| hallanak a fiúk. Ezek a viták, melyekben mindig az egyház
12496 1| a nagy szobából, heves vitatkozás lármája hallott ki. Hol
12497 16| Borotvás jámbor és kellemetes vitatkozásában: hogy melyikük hazája ad
12498 11| lehető halkkal, mikor először vitatkoztunk.~- Nagy szó? fagótozott
12499 24| istentelen. El akarja tőlem vitatni az én becsülettel megérdemlett
12500 5| Holnap kórházba kell vitetni.~És most megszólal mellettem
12501 1| úr párnák között, kocsin vitette magát Hatvanba. És elálmélkodott,
12502 2| kiöntse az ágyból Gáspár vitézt, - nagy álmélkodásra hűlt
12503 7| előáll az ő foltos, szennyes vitorlavászon boncoló-zubbonyában egy
12504 4| tisztek meg Arábia felé vitorláznak egy katonával megtömött
12505 24| kapni, hogy Isztambulba vitorlázzak. Mert azt okosan felfogtam,
12506 20| mindig megjelent. A magyarság vitte oda? Hát van az árva gyereknek
12507 21| léttemre eggy marék aranyat vivék el a’ kis szobából, hijábann
12508 21| Bétsbenn is Hof-Ballon és vivém a’ Felséges Asszony Schleppjét -
12509 11| tag cselekszi: hallatlan vívmány.~A főtisztelendő úr most
12510 7| Dórics úrral a legújabb bécsi vívmányok szerint és kitették az óriás
12511 25| Valamennyi új és korszakos vívmányokkal dicsekszik, nem is szólva
12512 19| igaz, hogy a halálra itélt vívódása már a siralomházban kezdődik.
12513 2| mert a beteg leány már vívódni kezdett a halállal. Egy
12514 8| vértelen pisztolypárbajt vívott a publicistával a czinkotai
12515 21| mongyák az utza mind tsupa viz a’ hogy nállunk meg tsupa
12516 7| Aztán egy kis karbolos víz- és húsz-harminc nagy gombostűvel
12517 21| Esmerősöm tsak ama’z öreg Viza vala benne, a’ kit már dél’
12518 5| perzsa szőnyeg lóg a piros vízbe és egy karmazsinlibériás,
12519 23| teste harmattsepp, esső vizében fürdik; holott teremtett
12520 18| aztán... aztán a Gornalunga vizéig mindent megemészt a tűz.~
12521 19| darabig még hallottam a vizek zsongását, a gőzgép egyforma,
12522 4| van a ládában; fenntart a vizen. A gálya elevez veled még
12523 4| gazdám!~A herceg fölkapta a vizes ibriket és remegő kézzel
12524 23| szeretem az édes Olt vizét (ötvennégy esztendeje nem
12525 19| szárazföldtől.~Captain Marryat, a vizi Marlitt, műveihez folyamodjanak
12526 1| kardinális, az esztergomi érsek, vizitálni jőve a monostort, és elálmélkodék,
12527 15| leánynak huszártisztnél vizitelni.~A leány lassan, szemét
|