000-arboc | arcah-betuj | betuk-csasz | csata-egyha | egyhu-enged | enger-felel | felem-forra | forro-hadon | hadve-hiu | hiusa-iszap | iszna-kelen | kelet-kispa | kispi-laban | labar-lohal | lohat-megle | megli-morbi | mord-nyomv | nyosz-papis | papja-rancb | ranci-siett | signo-szenv | szenz-tarog | tarok-tromb | tron-vanit | vanko-vizit | vizpa-zwieb
Rész, Fej.
12528 12| tódul be a milliom meleg vízparány, a gőzférfiu rendíthetetlen
12529 5| alól búgna föl a hang, zöld vízrétegeken át tompulva. Míg egyszer
12530 5| kettyenhetett, míg ez a vizsgálat megtörtént. De az a fekete
12531 22| De ha magamba mélyedek, vizsgálván, hogy mégis melyik óhajtás
12532 16| szimatolván, mint a jó vizsla, mikor vadat érez.~Három
12533 12| medencéjében. A párolgó víztükör fölött akkor még nem piroslanak
12534 5| Laudo Deum verum, plebem voco, congrego clerum.» De megzendül
12535 22| Én, aki egykoron a tiburi völgyben hallgattam a zuhatag komor
12536 14| fekete rámákba foglalt, vörös-kék, aranyos-ezüstös nagy nemesi
12537 13| nélkül vén benne minden. A vörösszakálú, hórihorgas csaposlegényt,
12538 2| az egész vadaskertet, a vörösvári és az ürömi határig. Meg
12539 21| vous faire parvenir les voeux que j’adresse chaque jour
12540 7| nézte a mókus-utcai haute volée elvonulását. Nézte a menyecskéket,
12541 25| elsőben mégis neki akadt vőlegénye.~Mecklenburgban a vőlegény
12542 25| azonban nem változtat a vőlegénységen. Igy történt a jelen esetben
12543 25| itt a minőség dönti el a vőlegénységet, nem a mennyiség.~Ezért
12544 25| plébános. Addig hagyjon békét a vőlegénységnek, Schunke fiam. Ráér, higyje
12545 21| magát az ember ha tréfái nem volnának ollyan parasztosak.~A’ palotás
12546 1| Hiszen akkor mi testvérek volnánk, mert én is poéta vagyok.
12547 19| magányosság nyomasztó érzése volt-e az, mikor az iskolában először
12548 18| kanyarint a vásznon, hogy voltakép mindig a levegőbe pingál.
12549 21| járok pedig még az elejin se vóltam. Lelkem annyian vóltunk
12550 8| igen jeles volt, összevont voltánál fogva tömöttebb, súlyosabb
12551 10| embert meggyőzhettem tudós voltomról. Nem részletezem hát, hogy
12552 17| kisugárzása sérti józan, modern voltukat. Szemüknek meg szokatlanul,
12553 21| se vóltam. Lelkem annyian vóltunk hivatalossak a’ bálba hogy
12554 21| egy remek halgató magyart vona a’ filagóriában és a’ promenádon
12555 17| magasztos ficamodás, egy hősi vonaglás. Pedig csak áll. Milyen
12556 26| tépelődve; sápadt ajkán nagynéha vonaglott által egy fájdalmas mosolygás,
12557 4| börtön, rostélyok fekete vonalai nélkül nevet bele a kék
12558 8| Dsanaklisz-cigarett füstje kék kígyó vonalban szállt a mennyezet felé»
12559 26| világította meg szoborszerű vonásait: a női nem iránt való gyöngéd
12560 1| pergamentlapra kicirkalmazott nagy vonásokkal ezt írta: «Eminentissime
12561 6| nyúlt, egy-egy vékony piros vonással végighúzni Deus vagy Jesus
12562 21| mert a’ Tseh musikusok nem vonják, fujják. Miért nintsen Pest
12563 4| szakálát és rengeteg gyíklesőt vonszolt maga után. Ez a valaki pedig,
12564 1| parókia udvarára és levelet vont elő csalmája mellől. A hatvani
12565 21| hintót immáron négy ökör vontatá, a’ társzekér elejébe pedig
12566 21| míg a’ hintót bé tudták vontatni Hatvanig; de a’ társzekeret
12567 15| És a folyosón is oly vontatott léptekkel ballagott végig,
12568 21| megye házbul pediglen elé vontatták a’ tsörömpölő vízi puskákat.
12569 12| Csöndes, nyugodt méltósággal vonul végig az utcákon és megbocsátón,
12570 7| a cinikust, aki tisztelő vonzalmam szűziességében kételkedni
12571 21| szégyen szemre látám, hogy a Vorzimmerben szorgalmatosan kefélli a’
12572 1| erővel kell megvédelmezni. A votum solenne még hátra van, szabad
12573 18| és az is bizonyos, hogy a vulkánikus erupciók és e fátyol között
12574 25| Behüet dich Gott! es wär zu schön gewesen, Behüet
12575 2| melynek titulusa: «Az neehai walo Mathias kiral három rewsthyeirewl
12576 21| contredanse polyák tántz minét és waltzer. A’ waltzert Jósika igen
12577 21| forgó tántz, melly mondattik Waltzernek. Tsak e’ ne lett volna!
12578 21| tántz minét és waltzer. A’ waltzert Jósika igen tudja Bétsben
12579 17| Sansovino!~- Freili pin i a weana! felelt mohón Rinaldini,
12580 14| szolid, erős, mint egy Wertheim-szekrény; nem könnyen horpadó...
12581 25| mosolygott Friedrich Wilhelm Schunke.~- De mikor jut
12582 21| kártyát is osztottak és wir harrten der Dinge, die da
12583 21| fényes nappal mert ez a’ wittzes uri ember felgyújtotta a’
12584 21| Salzburgi Mu’sika-Mester Wolfgang Amadeus Mozart Das Veilchen
12585 7| kirakatrendező urak) reá adtak egy Worth műterméből kikerült nagy
12586 21| semmi toupé, lokni vagy wukli.~Mikor felkészültünk át
12587 1| X.~Egész éjtszaka nagy sürgés-forgás
12588 15| olvasta az újságokban, hogy X-váron Kerek István aljegyző és
12589 1| XI.~Hajnalhasadtakor lóhalálban
12590 19| Mert az ember politicón xvon, társas állat, és léte nagy
12591 21| vatsora. Esmerősöm tsak ama’z öreg Viza vala benne, a’
12592 23| hogy gróf Petky Eszter vagy Zágoni Mikes Kelemen tsakugyan
12593 23| zöldelnek öreg szemem előtt Zágonnak nyájas halmai, a’ hol én
12594 23| hogy eltemeténk, szeretem Zágont (ötvennégy esztendeje nem
12595 20| legbutábban, mikor nevették zagyvalék beszédét. De a postaváráson
12596 11| ügyeket készítenek elő?~- Zahlen, mondta a főtisztelendő
12597 21| a’ Duna tegnap olta úgy zajlik, hogy a’ tsónakosok ötven
12598 15| szobáját befűtötték. Egy igen zajos veszekedésű tarokkparti
12599 1| hallgatták ezt a háborús zajt és gyakorta fölfohászkodtak.~-...
12600 4| csodálatos masinával, mely egyre zakatolt és csörgette kockáit. A
12601 21| ki már reggeli kávéjáért zaklatá a’ fogadóbeli legényeket,
12602 16| vallatások, a jámbor emberek zaklatása és börtönbe hurcolása. Mikor
12603 24| ezeket az embereket tovább zaklatod. Megparancsolta azt is,
12604 10| határai: a szín, az illat, a zamat, a hang, az érintés valamennyiben
12605 8| utolsóelőtti virginia pedig dicső zamatot kezdett nyelvembe sugallni.~
12606 22| senkivel, ez egész nyáron zápor és köd kínzott bennünket
12607 4| nehéz vasajtó, nyikorogtak a zárak, a lakatok. Resid efendi
12608 1| innom.~A deák fölkapta a zarándok kobakját, elszaladt vele
12609 1| Istennek nem kell az én zarándoklatom. A lábamban megpattant egy
12610 18| vagyok és épenséggel nem zárja ki, hogy valaki liberális
12611 4| csak nem akart megéledni. Zárva maradt minden kapuja, leeresztve
12612 26| dörgése közepett, a háromszínű zászlót lengetve toppan elő: «Éljen
12613 1| tanáccsal kisegítesz bennünket e zavarodásból, megjutalmazlak. Elküldöm
12614 11| az előkelő borfi, némi zavarral hozta a spriccert. A főtisztelendő
12615 15| csinos vendég eltévedt. Kissé zavart és mosolygó pillantással
12616 23| tuggya ked, mióta Csáky úr és Zay úr is meghala. De mégsem
12617 21| grátziájokba, Reverendissimus Zbiskó Plébános Uramnak minden
12618 21| nyáron. Tudod hogy a szegény Zbiskónak az a’ malheurje van hogy
12619 21| ki szabaditották szegény Zbiskót az ölelő karok közzül. Ezt
12620 5| vagyok önnek ezerhatszáz zecchinóval. Ha tetszik, adjon bankot.~
12621 4| szövevényes szerkezetének minden zegét-zugát. Nincs abba semmi teremtett
12622 1| Éjféltájt a deák egy szál zekében, hajadonfőtt nekivágott
12623 17| mappán látom: rejtelmes zene zendül felém, nagy érzések áramlanak
12624 21| mélyén visszhangzik az üdv zenéje. Ha volna valaki a ki eztet
12625 13| penzionátus kapitánnyal és zenekedvelő lévén, csöndesen örvendez
12626 25| humanista hőskölteményt zeng a békalencséről. (Kétezer
12627 3| szerencsés kiköhögéséről zengedez.~Minekutána ez a megtalálás
12628 5| hanem az érc már nem riadoz, zengése lágy, mintha nehéz bársony
12629 14| pompás férfikar művészien zengi el fölöttünk? Viszont nem
12630 27| és franciát: «Ferete mi zithon! Caramba! Arpa szu getir!
12631 4| mi haszna volna? A tenger zivataros. Megfojtana az első hullám.
12632 23| bizony távol vágynak: ihol zöldelnek öreg szemem előtt Zágonnak
12633 25| megláthatta, hogy valami zöldes csillogás remeg rajta: úszó
12634 13| minden szobát, még az én kis zöldhálós ágyam fiókját is kihúzták
12635 15| vagyok.~A másik úr, alacsony, zömök, kopasz, barna ember, szintén
12636 19| a gőzgép egyforma, érces zörejét, mely olyan, mint egy roppant
12637 24| éjtszaka azonban ijedt emberek zörgettek be a bíró ablakán:~- Keljen
12638 1| szó végére jutott, szekér zörgött az ablak alatt.~A nagytiszteletű
12639 15| értekezhetek.~A leány melléből zokogás fakadt föl:~- Tudom én azt,
12640 4| szakálas fej, keservesen zokogott. A herceg pedig lehajolt
12641 13| hallatszott. Mi pedig mindnyájan zokogtunk. Azután soká nem láttam
12642 4| szerafimja!~Resid efendi zokogva ölelte meg a nagy csúnya
12643 21| veszi ezen jó szándékomat zokon. Szolgála nékem üdvösseges
12644 6| pergamenten arany tündöklött, zománcos színek égtek. Fejedelemnek
12645 1| verőfény lopódzott a lugasba, zománcosra fényesítette a sárga, a
12646 13| ha az udvaron megszólal a zongorakíntorna.~Táblabírói tajtékpipát
12647 17| rablóvezér ilyen szerelmesen zordon köpenyeget. És ah, ezek
12648 22| és az éghajlat szokatlan zordonságától oly gyötrelmes köszvényem
12649 24| összeharácsoltam vagy két zsák gyémántot.~- Aztán hogy
12650 24| kicsit, odább hurcolta kávés zsákját.~Az én szürke emberkém meg
12651 24| akaratja és tilalma ellen való zsákmányolás. Reklamálni fogunk ellene
12652 24| vadászat... Hol mi kergetjük a zsákmányt, hol az emberek kergetnek
12653 24| kedvének az oka.~Most egy kávés zsákot cipelő teherhordó jött sántikálva
12654 2| leszakadt a padlás és a zsarátnok eltemette Tunya Boldizsárt,
12655 18| égő büdöskövet, és vörös zsarátnokfolyam hömpölygött le, a falu felé:
12656 12| gőzférfiu azonban most már zsarnoki erővel nyomja le egy lyukas
12657 15| az asszony már négy éve zsarol bennünket... Mert négy éve
12658 21| mondani: hogy a’ Zsiványok a’ zsebbül is elé követelték a’ pénzt;
12659 25| levelét beletette a legbelsőbb zsebébe, aztán igen nyugodtan ellátogatott
12660 4| börtön kulcsai a szultán zsebében. Nincs többé mitől félnie.~
12661 5| Hátracsúsztatom a kis aranyjószágot a zsebecskébe, aztán lesietünk. Egy hosszú,
12662 24| szekrényét, megrakom minden zsebemet drágakővel, aztán, amint
12663 8| szárnyas basa nem rendelkezvén zsebórával, azt hitte, hogy hajnalodik
12664 20| otromba mozdulatát. Aztán zsebre gyűrte a papirost és elrohant,
12665 19| hősiség kellemes, meleg érzése zsibongott bennem. De az igazság hűvös
12666 3| pogányság, a keresztyénség, a zsidóság, a hadverő padisahok és
12667 1| födeléről mindig söprötte a zsindelyt a szél. Az öreg plébános
12668 11| világával csak egy szál zsineg köt bennünket össze; nem
12669 21| felejtettem mondani: hogy a’ Zsiványok a’ zsebbül is elé követelték
12670 24| igaz ember, és az ilyes zsiványságért a minap is megbüntette a
12671 5| talárjában letelepedve egy zsöllyeszékbe, csevegett az előtte bókoló
12672 1| öreg plébános betegen ült zsöllyeszékében az ablaknál és homályosodó
12673 18| a Marzio. De aztán a sok zsolozsmázás, a sok litániaéneklés ellustította
12674 18| rombadőlt. A nép a piacon zsolozsmázott, jajgatott, ivott, káromkodott,
12675 11| hangya jobban ismeri a maga zsombikját, mint mi, emberek, a mi
12676 19| darabig még hallottam a vizek zsongását, a gőzgép egyforma, érces
12677 8| között van akárhány, aki a zsurnalisztikában legföljebb a lapkihordásig,
12678 2| vette magát észre, hogy zubbonya derékszíján csaknem mindennap
12679 18| piros palástba, a fejére zucchettát és malomkőnyi borzas kalapot
12680 5| Régen volt!» aztán csak zúg, ringat, altat... Beszélnek
12681 5| szakította ketté valami nagy zúgás, suhogás, kavarodás... A
12682 4| fordított rajta egyet-kettőt, zúgni, berregni kezdett a masina,
12683 17| Németországból jött ide. Ott hagyta a zúgó erdőket, a sötét gót kőcsipkéből
12684 23| ő szent akarattya ellen zúgolódok; és ne haraguggyon édes
12685 13| szeret meglapulni ebben a zugolyban, ahol minden régi, csak
12686 24| pecsétes levélre.~- Úgy van! - zúgták rá a tanácsbeliek.~- Az
12687 12| keresztülmenvén a nagyterem minden zuhanyán), tisztelet és bizonyos
12688 12| jámbor áldozatot a hideg zuhanyok termébe és ott kísértetbe
12689 12| Jó helyre került! Ez a zuhanyszekrény, amelyben ezermilliom apró
12690 12| végigélvezte mind a negyven zuhanyt (van több, melynek nyitját
12691 13| elhalkult s egyedül az őszi eső zuhogása hallatszott. Mi pedig mindnyájan
12692 10| melegét, a tropikus esők lágy zuhogását, a fehérzubbonyos szerecsen
12693 13| botot a kutyára!», vagy: «Zum Tode durch den Strang!»
12694 21| lisztezze. Menék tehát a’ zűrzavarnak e’ fészkéből. Távoztomban
12695 21| Jeannette.~(P. S.)~Po’sonyi Zwiebackot küldjél meg Frantzia Journalokat
|