|
Zsombor
András uram, Gelej falvának bírája felbiggyesztette orrára a pápaszemet és a
tanácsbeliek előtt olvasni kezdte, ami a nagy pecsétes levélben vagyon:
«Mi, az
hatalmas és győzhetetlen császárunk vég Eger várának helytartója és fő
gondviselő ura és parancsolója, tekintetes és nagyságos Mahmud Kumurdsi
basa.
Adjuk
tudtára mindeneknek, akiknek illik, ez levelem rendiben, hogy mivel Gelej
községe meg nem fizette az idei adót, kit rája vetettünk: hetvenkét szapu
búzát, száz pint vajat, item mézet,
húsz borjas tehenet és tizenöt mázsa füstölt húst: három nap multával, saját
uri személyünkben, fegyvereseinkkel egybe eljövendünk Gelej községébe, hogy az
engedetlen falvat, miként első levelünkben igértük, elpusztítsuk és az
harangokat és az hajadon leányzókat magunkkal vigyük.
Datum in arce nostra,
die 15 maji anno 1680.
P. S. De ha az az engedetlen falu három nap forgásában
megfizeti, mivel tartozik, bántódása nem lészen.
Idem,
qui supra.»
- Hát mi pedig nem fizetünk, mert semmivel sem tartozunk’ -
kiáltott Zsombor András uram, nagyot csapván az öklével a pecsétes levélre.
- Úgy van!
- zúgták rá a tanácsbeliek.
- Az egri
basának nincsen jussa a mi adónkat kénye-kedve szerint augeálni! A mi törvényes
tizedünknek, robotunknak nincsen az idén egy forint, egy napszám híja. Ez a
búza, vaj, méz, tehén, füstölt hús a szultán akaratja és tilalma ellen való
zsákmányolás. Reklamálni fogunk ellene a budai főbasához, aki igaz ember,
és az ilyes zsiványságért a minap is megbüntette a szolnoki béget.
- Helyes!
Reklamálunk és protekciót kérünk! - monda egy hangon a tanács.
- Poroszlai
Bálint deák, - szólt a bíró - fogjon kend tüstént pennát és írja meg levelünket
a budai basához.
- Én írom,
érdemes bíró uram, - válaszolt Bálint deák - de annak csak a jó Isten a
megmondhatója, ki fog hamarabb járni: az egri basa-e vagy a budai basa?
- Ej, ne
szóljon kend olyan dolgokba, amikhez nem tud. Látszik, hogy idegen földön
iskolázott ember. Nem kell attól az egri basától mindjárt megijedni. Pro primo: nem váltja az be a
fenyegetését; pro secundo: ha eszébe
is jutna, hogy a nyakunkra jöjjön, bizony nem három nap forgásában teszi. A
tokaji hegy is könnyebben mozdul, mint az a nagy kövér török. Eszibe se jut
neki az indulás, mikor a mi emberünk már rég megjárta Budát és elhozta a föbasa
címeres levelét.
- Törökül
írjam azt a levelet? - kérdezte Bálint deák.
- Az ám,
majd mit mondok! - kiáltott Zsombor András uram. - Ki hallott olyant, hogy a
magyar ne magyarul korrespondeáljon a törökkel? De hát kend törökül is tud? Hol
tanulta?
- Kint nagy
Törökországban, bíró uram.
- No az már
igaz, hogy kevés olyan peregrinust láttam, mint amilyen kend. De szaporán
szedje elő a papirost, pennát... Én majd diktálok.
|