|
Egy hites
ember még az nap lóra ült és elindult a levéllel Buda felé. A gelejiek pedig
megnyugodtak, mint akiknek rendén a szénájok. Napszállatkor azonban nagy
csetepaté támadt a község házánál. Zsombor András uram az egyik kezében
rózsabokrétával, a másik kezében finom fehér papirossal Poroszlai Bálint deák
elé toppant és vörös volt az orcája a haragtól:
- No
megálljon kend, deák uram! Én ezt a virágot meg ezt a verset a Magda leányom
ablakában találtam és a betűvetésen látom, hogy a verset kend írta.
- Biz azt
én írtam, bíró uram.
- Hát még
nem is tagadja?
- Dehogy
tagadom, sőt örvendek az alkalomnak, hogy végre elmondhatom, ami a
szívemen van. Én tisztességes szándékkal vagyok Magda leányasszony iránt és
mivel sejtem, hogy ő sem vet meg engem: alázattal megkérem bíró uramtól a
kezét.
Zsombor
Andrásnak majd leesett az álla e merészség hallatára.
- Mi,
micsoda? Megbolondult kend? Vagy nem tudja kend, hogy én vagyok ennek a
községnek a legtehetősebb gazdája? És feledi, hogy kend meg csak egy
szegény jöttment peregrinus? Ez igazán hallatlan dolog. A nótárusunk meghal,
én, míg új nótárusunk nem kerül, ide fogadok egy vándorló íródeákot, akinek
nincs egyebe, mint a pennája a süvege mellett, meg a kobza a hátán és íme ez a
szép legény, alig melegedett itt meg, nem átallja a leányomat megkéretni!
Kicsoda kend, micsoda kend, hogy ilyet merészel?
- Bíró
uram, - szólt Bálint deák, - igaz, hogy én földi javak dolgában szegény ember
vagyok. De szereztem magamnak tudományt s ez olyan vagyon, amelyet nem
emészthet meg tűz, nem harácsolhat el semmi ellenség. Én Pádovában
baccalaureus lettem, Bázelben magister, tudok hat nyelven beszélni, értek
filozófiához, anatómiához, aritmetikához, asztronómiához, jushoz és...
- Bánom is
én, - vágott közbe Zsombor András uram. - Egy szó, mint száz: kend csak
országfutó peregrinus, hát ne merje a szemét az én leányomra emelni. Lesz
különben gondom rá, hogy mielébb új nótárusra tegyünk szert; akkor aztán fel is
út, alá is út kendnek, Isten hírével.
Szólott és
a virágot is, a verset is oda vágta a pádimentomra, a deák lába elé; azzal nagy
haragosan kilépkedett a törvényházból.
|