|
- Nem él
meg, mondta a madám Müller, mikor ez világra segítette.
Sőt
még csak meg sem paskolta, hogy magához térjen ájulásából; ennyi fáradságra sem
látszott érdemesnek a szegény.
A dajkája
szánakozva nézett rá:
- Minek
gyötörjem magamat vele, mikor úgy se viszi soká.
És nem
táplálta őt kellőképpen. Mindazonáltal a fiú nem halt meg mindjárt,
hanem csak hetven esztendő mulva.
*
Az anyja
nem vett neki játékot, mint a többi gyermekének.
- Kár volna
a kezébe egy krajcáros faló is, mert eltöri.
Ezt mondta.
A kis fiú tehát csak az ingyen pókokkal játszott; legyeket adott nekik enni és
soha nem történt, hogy elszakított volna egy pókhálószálat. De a pókok, akik
mindenki mástól elfogadják a legyet, benne nem bíztak, sanda szemmel néztek rá
a háló legszéléről s csak akkor nyúltak a jó pecsenyéhez, mikor az
adományozó már eltakarodott onnan.
*
- Igazán
nem tudom: érdemes-e iskolába küldeni ezt a kölyket! sóhajtott az apja.
Előre látom, soha nem tanulja meg az ábécét.
A fiú
azonban ismerte a betüket, mint bárki az iskolában. Ez érdeme, sajnos, örök
titok maradt; mert a tanító, egy jószívű, hektikus ember, sejtette, hogy
ez a szerencsétlen gyerek úgy sem tud semmit, hát nem olvastatott vele soha.
*
A
nagymétába nem vette be egyik párt sem.
- Hogy
miattad veszítsünk? Csak az kéne!
És elkergették.
A boldogtalan Gergely ennek következtében maga labdázott és néha a templom
keresztjéig ütötte föl a labdáját. Mire jött a harangozó és elkobozta tőle
az ütőfát is, a labdát is:
- A
keresztet akarod ledobni, te pogány?
*
A
gimnáziumban azok közé a deákok közé tartozott, akiktől a tanárok félnek.
Akiket csak mogorva, esős napokon, súlyos kártyaveszteségek után,
legrosszabb kedvökben hívnak ki felelni; mert eleve meg vannak
győződve, hogy úgy sem tud semmit. S mikor mégis mindenre megfelelt,
azt mondták rá: «ma épp könnyű volt a lecke», és beírtak neki egy
elégségest.
A nyolcadik
osztályban a matheseos professzor, egy induktív módszert kedvelő úr,
röviden elmagyarázta Newton
kéttagú tételét, aztán egy kissé kétkedve az osztályhoz fordult:
- Akadna valaki,
aki ezt szépen levezesse a táblán?
Mély csönd
lett. Megszeppent az első eminens is. Ekkor fölállt Gergely.
- Mit akar?
kérdezte a professzor. No csak menjen ki, úgy sincs itt magára szükség.
- Én nem
akarok kimenni, felelt Gergely, hanem levezetem a tételt.
- No ha még
maga is le tudja vezetni, nevetett a főtisztelendő úr, akkor hagyjuk
az egészet, nem érdemes vesztegetni vele az időt.
*
- Móko
ógorja gótono leni? förmedt rá gúnyosan a törzsorvos az asszentáló bizottság
előtt, még azt sem tevén föl róla, hogy németül ért.
- Zu
dienen, Herr Stabsarzt! felelt a legény.
A
pléhgalléros úr kacagva vette le nyakáról a szalagot, hogy megmérje a
mellkasát. És elálmélkodott, mikor látta, hogy az a hitvány mellkas teljes hat
hüvelykkel szélesebb a minimumnál. Aztán végigtapogatta, a karját, a combját;
és meggyőződött, hogy ez a véznaság csupa acélizomból van
összekalapálva.
*
Háború
lévén, Gergely egy ütközetben azt látta, hogy a kapitányát aprítja az ellenség.
Odarohant, szúrt, lőtt, vágott és megmentette a kapitány urat.
- Arany
medália dukál ennek a hősnek! szólt az ezredes. De ki az?
A hős
ugyanis fölismerhetetlenné lett a vértől és a füsttől. Mosdatni
kellett. Mikor kimosdatták és meglátszott, hogy ő a Gergely, az egész
tábor elnevette magát:
- A
Gergely! No akkor ezt ugyan mindenki megcselekedte volna!
- És a
legénynek három gombja hiányzik! dörgött az ezredes. Huszonöt botot rá!
*
Elkövetkezvén
a béke, Gergely szerelmes lett a bánlaki református lelkipásztor leányába.
- Erzsike,
én szeretem önt, mondta egy holdas estén.
Erzsike a
szeme közé kacagott; a tiszteletes úr pedig másnap megszólította:
- Öcsém,
értsük meg egymást. Ön teljesen megbízhatatlan ember létére, soha, de sohase
bírna tisztességesen eltartani egy asszonyt. Kérem hát, kímélje meg a
jövendőben házamat becses látogatásaitól.
*
Volt
Gergelynek egy gazdag nagynénje. A szegény fiú miért, miért nem, szerette ezt a
vén asszonyt és olykor eljárogatott hozzá.
- Tudom,
miért jössz ! kiáltott rá mindig a néni. Azt kémleled, van-e még bennem egy csöpp
élet. Mert a halálomat várod. De hiába várod, te gonosz. Mert én százezer
forint vagyonomat mind az Első hazai
általános nemzetközi órakulcsgyár részvényeibe fektettem s a részvényeket a
Magyar Tudományos Akadémiára hagyom.
Az Első hazai általános nemzetközi
órakulcsgyár azonban hirtelen megbukott s a néni pénze az utolsó fillérig
odaveszett. Gergely ekkor magához vette a tisztes matrónát és úri módon,
hűségesen eltartotta, élete kilencvenhetedik évében elkövetkezett
haláláig. De a néni mégsem bízott a gonosz öcsben soha; az ételeket mindig
kipróbálta macskáin; nem akarja-e őt megetetni ez a rossz ember. S mikor
haldoklott, azt mondta, hogy méreg viszi a sírba.
*
Gergely
harmincéves korában hivatalt akart vállalni.
- Minek
nevezzük ki önt? szólt a hivatalfő kellemetlenül mosolyogva. Előre
tudom, úgy se járna be soha a hivatalba, mert ön maga a pontatlanság. Különben
ám legyen. Megkapja az állást, de csak azért, hogy bebizonyítsam, mily hamar
elveszti; mert ön, kezem írását adom, nem fog bejárni a büróba.
Gergely harminckilenc évig nem mulasztott el egyetlen egy
hivatalos órát sem, nem jött későn egyszer sem. De a negyvenedik esztendőben egy nap üres
maradt a széke.
- Lám,
megmondtam, hogy ez az ember sohasem fog bejárni! kiáltott a hivatalfő. És
azt is tudom, hogy most majd színlelt betegséggel mentegetőzik!
A jó
Gergely azonban nem mentegetőzött sehogyan sem, mert meghalt.
*
- Ej, be
különös egy kadáver ez! dörmögött este a halottkém. Nekem úgy látszik, nem halt
meg elég alaposan.
Aztán
rázta, hallgatta, kopogtatta; végre pedig felhúzta a kesztyűjét:
-
Egyelőre nem állítom ki a temetési engedélyt, mert ez az ember nagy
mértékben gyanús.
*
Negyednap
végre megbízott benne a doktor úr. Most már sietni kellett a temetéssel. Jöttek
a gyászvitézek és koporsóba tették Gergelyt. Az egyik elővett a
zsebéből négy szeget és leszegezte a koporsó födelét. Ekkor a másik is
elővett a zsebéből még két szeget és félig humorosan, félig babonásan
- mert a temetős embereknek, tetszik tudni, megvan a maguk humorja és a
maguk babonája - azt mondta a társának:
- Te, olyan
furcsa képe volt ennek a halottnak. Én is leszegezem, nehogy holmi rossz
tréfából éjfélkor visszajöjjön.
És
leszegezte ő is. Pedig a szegény Gergelynek bizonyisten eszeágában sem
volt a visszatérés, se éjfélkor, se máskor.
|