II.

(Kivül:) Mademoiselle
    Mademoiselle Clarisse de ***

Tettes Takáts Kirurgus Ur szíves alkalmatosságával.

(Belül:)                                                                                      Tisza-Eszlár, le 24 janvier 1818.

Ma chère Cousine,

Je suis heureuse que le jour de votre fète me fournisse l’occasion de vous exprimer mes sentiments bien affectueux, et de vous faire parvenir les voeux que j’adresse chaque jour à la Providence pour votre bonheur.

Votre eousine qui vous aime tendrement

Jeannette.

(Egy külön nagy árkus papíroson:) Édes jó kis Klariszom, ne haragugy hogy ez ollyan tsunya irás és a’ papiros gyűrődött, de a’ Speizban irom, fázik mind a’ tiz körmöm, és minduntalan a’ zsebembe kell rejtenem levelemet mikor hallom a’ Lotti néni vagy a’ Kultsárné jöttét. Azt a’ Frantzia levelet mint sejtheted Monsieur Lemouton irattattá velem persze azt hiszi szegény hogy a’ magam fogalmazása de biz én a Briefstellerbül irtam ki mert nem lenne érdemes a’ fejemet törni mikor úgyis tsak itt akarom neked a’ szivem szerint meg mondani, hogy az Isten éltessen édes kis Klariszom drága szivetském és szeressél engemet.

De eztet nem tsak ezért irom hanem azért is hogy le irjam neked a’ tennap előtti nagy bált Kallóban ott voltunk mind tsudálatos volt én ollyat álmomba se láttam igen jól mulattunk ez volt az én első bálom ott volt Jósika Miklós is és képzeld nekem a szépet tette most jött ki a katonaságbul. Szeretném tudni kedves Klariszom, miért ne volna szabad nekem neked mindeztet megirni mikor te tsak fél esztendővel vagy fiatalabb énnálam, de okos vagy és tsak az a külömbség köztünk hogy te az Apátzáknál nevelkedel én meg ithon és szeretném tudni hogy miért ne mondhassam el ezeket neked mikor tégedet is tsak úgy el vittek volna a’ bálba, mint engemet ha itt vagy és te is éppen olly jól mulattál volna. Fräulein Klöpplspitz meg Monsieur Lemouton ugyan adna nékem ha meglátnák ezt a’ levelet. De az tsak tiszta szekirozás hogy én ne irhassam le neked a’ tennapi bált jaj, de hol is kezdjem tsak!

Tudod János bátsinak Kallóban szép Kastéllya van azzal a’ hires Elysiummal olyan gyönyörü kert hogy a’ szegény Mária Antoinette Trianoni kertye sem volt külömb. Pomarancs és tzitrom terem ottan, Papagey madarak beszélnek a fákon van közte a’ ki hat nyelvet is tud még Indiáner nyelven is. Van ott Majom akkora mint egy Granatéros de azért illedelmes megsüvegeli a’ Dámákat csak a szegény Zbisko plébános járta meg vele a’ nyáron. Tudod hogy a szegény Zbiskónak az a’ malheurje van hogy igen hasonlít a’ Majomhoz és mikor a’ bátsival az Elysium kertyében járt ettzer tsak leszalad a’ fárul az a nagy ritka Majom és attyafiját sejditvén papunkban megöleli kebelére szorittya tsókolja és örömkönnyeket hullat hogy hosszú időnek utánna az ő familiájábul valóra talált. Szegény Zbisko hijába kiabálja Soha bizony! Diabolica mater! Apagye! a’ majom tsak nem ereszti nem használ semmi debachálás semmi erőszak és a’ jó tisztelendő ur nem tuggya le rázni a’ nyakárul az alkalmatlan kedveskedőt. A’ bátsi ugy katzagott hogy nyilalást kapott az oldalába végre hivta az inasokat a kik ki szabaditották szegény Zbiskót az ölelő karok közzül. Ezt a’ majmot tennap láttam libériába szolgált ő hozta be a’ herbateát a’ Dámák majd nyavalyássá lettek a’ Gavallérok nevettek Jósa Gyuri meg Brúdert ivott vele de ollyan forró krampampulival kinálta meg hogy a szegény állat kínnyában felszalatt a’ luszter legtetejire s tsak ugy lehetett onnan leszedni hogy eloltogatták a’ gyertyákat. Eggy inasnak meg is harapta az ujját. Lántzra kellett verni ollyan dühös lett.

Jaj de már a’ közepin járok pedig még az elejin se vóltam. Lelkem annyian vóltunk hivatalossak a’ bálba hogy el se fértünk mind a’ kastélyba. Mi Poldiékhoz száltunk vis-à-vis van a házuk de azért igen nagy ut onnan odáig majd mingyárt el mondom mért. Édes kis Klariszom ha látnád mitsoda ruhám volt Bétsbül hozta Apám Uram három szakasztott egyformát Lottinak Tóninak meg nekem. Ez az ugy mondott Empire toilette Párizsban viselték a Napóleon udvarába de Bétsbe tsak most járja nállunk meg egésssz uj módi. Arany tsillagos rose de Chine mousseline, feljül igen rövid, mert a’ dereka a’ hónod aljánál kezdődik meg igen decolletirt is alul is igen rövid és ki láttzik a fejér selyem strimpfli. Parányi kis selyem tzipellőst kötöz fel hozzá az ember vékony galandal mert tsak ugy marad meg a lábán keresztbe kell kötözni a galandot tsaknem egéssz tárgyig. Tündér szép Ilonának lehetett illyen toilettye csupa hab és arany pillangó. Fáztunk is benne eggy kitsit. A hajunkat ollyanra fésülték mint a’ mythologie beli Görög Isten asszonyokét elől simán le a fülünkre két oldalt hátul fent pedig eggy kis konty, semmi toupé, lokni vagy wukli.

Mikor felkészültünk át kelletett jutni a’ kastéllyba tsakhogy ez nagy mizéria ám édes lelkem. Gondoljad meg hogy térgyig érő sár volt és mink a mi Sylphid ruhánkba! Kotsiba ülésrül szó sem lehetett de hiszen ugy is tsak harmintz lépés a’ distantzia. Poldi bátsi hát elé rendelte béresseit a kik ölben vittek átal bennünket a’ sáros utzán a kastéllyba. Én falusi leány vagyok kedvesem nem szeretem a finyáskodást de ez mégis borzasztó volt mert ezek a parasztok nem tsak a’ hajukat de a’ ködmönnyüket is disznó’ sirral kenik. Mikor az utza közepén gázolnak velünk a’ béresek ettzerre szörnyű sikoltozás hallattszik. Hátra nézek hát Lotti sikolt mert észre vette hogy az ő béresse voltaképpen nem béres hanem Jósa Gyuri a ki ködmönt húzott és bárány bőr sipkát nyomott a’ fejibe. Erre az illetlen tréfára Asszony Anyánk kereken meg monta hogy kövesse meg magát ötsém uram mert ez szemetlenség. Józsa Gyuri meg azt monta hát letegyem a’ leányasszont? Erre még Lotti kiabált hogy ne. Vissza vigyem hát? mongya Józsa Gyuri annak én tsak örülök, mert vissza most már hosszabb az ut mint odáig. Vigye hát tsak előre az urat pedig vigye el az ördög, monta Asszony Anyánk mire mindenek jót nevettek.

A’ mi ritkaság nyáron kint van az Elysiumban az mind beköltözött a’ kastély száláiba. A’ pomarancsfák a’ tzitromfák az exotisch virágok madarak. A’ nagy szála környöskörül Velentzei tükör vólt, legalább is száz. Tiz társzekeren hozatta a’ bátsi egyenest Velentzébül hol mint mongyák az utza mind tsupa viz a’ hogy nállunk meg tsupa sár. Mikor lementünk már ott vólt a’ nagy vendégség én azt hittem vannak vagy százezeren mert a’ sok tükör mind egymásba láttzott és a’ szála is ollyan vólt mintha nem volna vége hossza. A gyertyák és tarka chineser lámpák pedig szinte milliomnak tettzettek a’ tükrökben igazán vakultunk bele. Alig telepedtünk le megszólalt a’ Glockenspiel. A’ bátsi ha jól emlékszek Antwerpiából hozatott eggy aranyos lábas üvegtornyot a’ mi teli van kissebb nagyobb harangokkal a’ maschine kalapátsokat mozgat azok verik ki a’ legszebb melodiákat. Don Juan minéttyét musikálta a’ Glockenspiel.

De lelkem mégis szebb ám ennél a’ Bihari musikája. Ez a’ hires tzigány az ámbituson húzta a’ nyitott ajtóban harmintzad magával. Tsak trombitássa és tárogató sípossa van négy, brugóssa három. A’ tzigányok mind ezüst sujtásos veres libériában voltak Bihari maga meggyszin posztóban de a posztóbul alig láttzott ki valami az arany paszománttul. Mongyák hogy a hegedűje igazi Cremonai ezer arany forintot ér de szól is ugy mint ha igazán aranybul volna.

Első vólt a palotás tántz és én reád emlékezten édes Klarisz mert mikor az Eszlári ebédlőben tanultuk mindig te voltál a Dáma én pediglen a Gavallér - keszkenőt kötöttem a karomra. Mostan lyány voltam a Gavallérom meg Jósika és eleintén igen szégyellem magamat tudod lelkem nem tréfa az mikor az ember először megyen bálba és annyi szem nézi hát még itten ebben a’ tükrös szálában a hol százszor láttam magamat is a Gavalléromat is. Bizony annyit láttam hogy körül sem mertem tekinteni. Ettzer tsak nagy nevetés hallattzik. Felpillantok hát látom, hogy Jósa Gyuri Lottival járja igen módossan igen tsinossan de az ortzájának az eggyik fele sír a másik pedig nevet. Az ármányos persze ortzájának a’ nevető felét fordította Lotti felé és szegény néném nem vett észre semmit de a’ vendégek látták a’ nagy komédiát és katzagtak. Végtére Lotti is megtutta hányadán van veres lett mint a pulyka kakas és legottan kiállt a’ tántzból. Igy van az lelkem ha az ember huszonnyóltz esztendős korában is bálba megy ugyan megjárta szegény néném. Ez után a bolondos Jósa Gyuri erőnek erejével az oldalt üldögélő kövér Szklabinya Kananokot akarta tántzba ragadni alig tudták meg szabadítani körmei közzü’l a jámbor Főtiszteletü urat ki tüzet és mordiót kiátott. Jósa Gyuri azt monta hogy neki rossz a’ szeme és a’ tsupasz piros ábrázat meg a’ kék selyem reverenda után a Kananokot asszony személlynek vélte és mint illedelmes uri ember nem türhette hogy petreselymet árullyon. Ki nem mondhatom mitsoda sok bolondságot űz ez a’ Jósa Gyuri igazán halálra nevethetné magát az ember ha tréfái nem volnának ollyan parasztosak.

A’ palotás tántz után következett contredanse polyák tántz minét és waltzer. A’ waltzert Jósika igen tudja Bétsben tanulta katonaságában szinte szédültem ugy meg forgatott. Ez a’ Jósika nagy courmacher de a’ magyar beszédét nehezen értem mert ő immár amaz uj szavakkal él mellyeket Kazintzy Ferentz tsinált. Eggy mondását megjegyeztem, hogy is van tsak? Kegyed bájkörében paradies e terem csupa éd a lég árny sehol s a kedély mélyén visszhangzik az üdv zenéje. Ha volna valaki a ki eztet nekem megmagyarázná!

Mikor éjfél felé vatsorához készültünk Jósika azt monta, hogy most következik a szünóra. Vajjon Frantziául van ez? Nem értem csak azt tudom benne van a’ su és a’ n’aura. Vagy talán az Olasz signora lenne más ejtés szerint? De nini tsak most veszem észre, hogy tudákos dologba elegyedek holott biz én nem vagyok mestere az ilyesminek még a ponctuationra se tudok ügyelni de hogy ne sikkasszak el belőle sokat nesze egy tsomó :::,,,;;;!!!??? Mert hogy van azt tudom de azt nem tudom hová kell rakni a magyarban.

Hova tértem a’ báltól lelkecském! Mikor véget ért az a furtsa szünóra a’ Dámák maguk szaggatták a’ pomarantsot a’ fákról még friss szőllő is volt tőkéken azoknak a’ kik szüretelni akartak hej de jobb ez tsak Tályán meg Mádon. Azután megint tántzoltunk ollyan sokat hogy abban a’ kis tzipellősben ugyantsak fájt a’ lábom. Jósa Gyuri el akarta járni a’ Kállai kettest de nem akadt párja a mit nem tsudálok. Négy órakkor Asszony Anyánk azt monta no most már menni kell késő van elég volt a jóbul tsak olyan setét ne lenne mert hogyan vergődünk által az utza másik ódalára?

Ha tsak az a’ baj mongya Jósa Gyuri azzal kiszalad. Mire kiértünk a’ tornácra tsakugyan olly világosság volt mint fényes nappal mert ez a’ wittzes uri ember felgyújtotta a’ granáriumot hogy nekünk világítson. De ennek már fele se volt tréfa a dámákat az ájulás keringélte a városon félre verték a’ harangokat a megye házbul pediglen elé vontatták a’ tsörömpölő vízi puskákat. Azt hittem hogy a’ bátsi most igazán meg fog haragudni Jósa Gyurira, mert kétezer köböl tiszta búza vólt a’ granáriumban. De a bátsi azt mondta most már tsak hadd égjen az életnek úgyis vége legalább világit a’ Dámáknak és nem engedte oltani. Fél holtak voltunk mikor a’ béresek át tzipeltek bennünket a Poldi bátsiékhoz mind a’ négyünket ki lelt a hideg és be nem hunytuk a’ szemünket mig a’ tüzet végre valahára reggel be nem vették. Még most is fáj eggy kitsit a’ fejem az ijedelemtől.

De többet igazán nem irhatok nagyon fázik a körmöm nintsen több papirosom sem, s a’ kultsárné már ‘sörtölődik, hogy mit tsinálok ollyan soká a’ Speizban. Tsókollak édes kis Klariszom az idei Mádi bálon már te is velünk leszel addig is vagyok cousineod a ki tégedet nagyon szeret

Jeannette.

(P. S.)

Po’sonyi Zwiebackot küldjél meg Frantzia Journalokat is ha hozzájuk találsz jutni.