II.

Egy hites ember még az nap lóra ült és elindult a levéllel Buda felé. A gelejiek pedig megnyugodtak, mint akiknek rendén a szénájok. Napszállatkor azonban nagy csetepaté támadt a község házánál. Zsombor András uram az egyik kezében rózsabokrétával, a másik kezében finom fehér papirossal Poroszlai Bálint deák elé toppant és vörös volt az orcája a haragtól:

- No megálljon kend, deák uram! Én ezt a virágot meg ezt a verset a Magda leányom ablakában találtam és a betűvetésen látom, hogy a verset kend írta.

- Biz azt én írtam, bíró uram.

- Hát még nem is tagadja?

- Dehogy tagadom, sőt örvendek az alkalomnak, hogy végre elmondhatom, ami a szívemen van. Én tisztességes szándékkal vagyok Magda leányasszony iránt és mivel sejtem, hogy ő sem vet meg engem: alázattal megkérem bíró uramtól a kezét.

Zsombor Andrásnak majd leesett az álla e merészség hallatára.

- Mi, micsoda? Megbolondult kend? Vagy nem tudja kend, hogy én vagyok ennek a községnek a legtehetősebb gazdája? És feledi, hogy kend meg csak egy szegény jöttment peregrinus? Ez igazán hallatlan dolog. A nótárusunk meghal, én, míg új nótárusunk nem kerül, ide fogadok egy vándorló íródeákot, akinek nincs egyebe, mint a pennája a süvege mellett, meg a kobza a hátán és íme ez a szép legény, alig melegedett itt meg, nem átallja a leányomat megkéretni! Kicsoda kend, micsoda kend, hogy ilyet merészel?

- Bíró uram, - szólt Bálint deák, - igaz, hogy én földi javak dolgában szegény ember vagyok. De szereztem magamnak tudományt s ez olyan vagyon, amelyet nem emészthet meg tűz, nem harácsolhat el semmi ellenség. Én Pádovában baccalaureus lettem, Bázelben magister, tudok hat nyelven beszélni, értek filozófiához, anatómiához, aritmetikához, asztronómiához, jushoz és...

- Bánom is én, - vágott közbe Zsombor András uram. - Egy szó, mint száz: kend csak országfutó peregrinus, hát ne merje a szemét az én leányomra emelni. Lesz különben gondom rá, hogy mielébb új nótárusra tegyünk szert; akkor aztán fel is út, alá is út kendnek, Isten hírével.

Szólott és a virágot is, a verset is oda vágta a pádimentomra, a deák lába elé; azzal nagy haragosan kilépkedett a törvényházból.