V.

Ennekutána lakodalomra illenék meghívnom az én kedves olvasóimat, Poroszlai Bálint geleji nótarus uram és Zsombor Ilona leányasszony lakodalmára. Mert azt bizonyosan ki tetszettek találni, hogy ettőlfogva a kevély bíró úr már nem ítélte a deákot olyan sehonnai országfutónak. De mivelhogy ezek a följegyzésre érdemes dolgok idestova kétszáztizenöt esztendeje történtek, a lakodalomnak nélkülünk kell megesnie.

Pedig most is emlegetik azt a hetedhét országra szóló geleji lakzit. Csak leves tizenháromféle volt, a cigányok meg egy mázsa gyantát fogyasztottak el.

Rég elhangzottak azok a nóták... Talán csak a szellő tudja még, amint végigsóhajt a borsodi rónán a Tisza felé, besüppedt, ismeretlen sírok fölött kalászokat ringatva.