III.

Kelt Párádon 1824. 15. Juni.

Édes jó Asszony Anyám!

Mindenekelőtt alázattal követem, méltóztasson ügyelni, hogy ezen szerető engedelmes fiúi levelem valamiképpen ne kerűljön kedves Apám Uramnak a’ kezébe, mert ő fölöttébb rigorosus ember lettére scandalizálódni találna az engemet ért igen nagy calamitasokon, mellyeket ifjúi meggondolatlanságomnak tudna be, holott bizony csak a’ mostoha szerencse vive engemet e’ bajokba, ennen hibám nélkül. Bizodalmamat vetem édes jó Asszony Anyámnak szeretetébe, hogy könnyebben fogja nekem meg bocsátani, ha csakugyan vétettem volna, ámbár alázatosan repetálom, hogy a’ viszontagságnak, mellybe kerültem, oka nem egészen én vagyok. Ezért folyamodom Anyai szívéhez, fiúi tisztelettel instálván, hogy nékem stafétával 5 azaz öt száz forintokat küldeni ne terheltessék (de úgy, hogy Apám Uram ne tuggyon rúla) és ha lehetséges, még ma, mert ollyan perplexitásba vagyok, hogy még Nemesi parolám Becsülete is bele keverődött.

De hagy írom le elejérül ezen sok bajaimat. Kezdődött Hatvanban duplán: a’ batárnak eltörött a’ hátulsó tengelye, a’ Fecske lónak pedig kimarjult a’ bal első lába. Fizettem a kovátsnak 6 forintokat C. M., a’ Kurschmiednek dettó 6 forintokat C. M. A’ tengelyt meg lehetett csinálni, de a’ ló lábát nem tudta megigazítani a’ Kurschmied, pedig német. Két hét tellik bele, mig a’ Fecske megint kocsit húzhat, ott kellett hagynom Hatvanban ispitályba és forsponttal mentem odább. Ez külömben tán még szerencse, mert legalább a’ Fecske nincsen exponálva annak, a’ mi most itt Párádon minden éjtszaka történik, hogy Tekintetes Józsa György Úr, több Nemes Vármegyék Tábla Bírája csupa tréfából a’ vendégek lovainak le metéli fülit-farkát és be meszeli őket, tudni illik a’ lovakat. A’ ki erre aztat mondaná: de kövesse meg magát az Úr, világ csúfja lenne, mert ezen csak nevetni szabad és nem tekintetik a’ Nemesi társaságba valónak, a’ ki az ilyes csintalanságért meg haragszik.

Ezen Józsa György Úr engemet mint jó Család béli Iffiút igen megkedvele már az első naptól fogva és szárnyai alá fogada. Meg is kíméle egynémelly kemény tréfáitól, mellyeknek pedig alája vet mindenkit; példának okáért az első ebéden nyitott penicilusokat dugdosott minden Gavallérnak a’ székibe, csak az enyimbe nem és mikor a’ szegény Urak jajgatva ugráltak fölfele, mi ketten jó ízűt nevettünk. Gyuri Bácsi nem kíméli még az Egyház szolgáit sem és Práf Egri Kananok Úrnak, ez igen tisztes öreg tudós férfiúnak, tennap délben nyúl helyett macskát tálaltata föl, mint saját lövéséből került vadat. Rettenetes lőn a’ Fótisztelendő Úr felháborodása, mikor az utolsó falatnál észre vévé, hogy az ajándék nyúlnak arasznyi farka  agyon, tehát ha futott is valaha, csak a’ ház fedelére futott. Józsa Gyuri Bátyámnak az illyes imposztorságokban Helfershelferje bizonyos Bizay Mihály nevű fiatal legény, ‘a ki ugyan se jurátus, se jó Családbéli, de nagyobb Gavallér mindenkinél, Bárónak tituláltatja magát és Párizsban mosott ingeket visel.

Hogy a’ fürdőbe érkezem, semmi másról nem beszéltek a’ Vendégek, mint hogy amaz Angyal Bandi, a’ híres Haramia, esténkint ötöd hatod magával be szokott látogatni Párádra és a’ kártyázó Urakat meg sarcollya. Ez valóban nem volt mese; Borsodi Urak keservesen panaszkodának, hogy ama cégéres Betyár őket is ki rabolta halálos fenyegetődzések között, midőn Macaut játszottak edgyiküknek szobájában estve tíz óra felé.

És hogy ez megeshetik másokkal is, keservesen tapasztalám magamon. Mert tennap előtt, ugyancsak tiz óra tájt Józsa György úrnál valék egynéhány Tábla Birákkal és Jurátusokkal (én nem kártyázok, édes jó Asszony Anyám, aztat méltóztatik tudni, csak nézni mentem) hát amint javába folyik a Färbli s az asztal közepén halommal van a’ pénz, eccer csak belökik az ajtót és elénk terem vagy hat Zsivány, fekete selyem ingbe-gatyába, árvalyányhajas kalappal, puskásan, kardosan és mind lárvásan. És a’ kapitányok elkiáltja magát: Halál’ fia a’ ki moccan! azzal az egyik kezével pistolyt tart a’ tettes Compania orra alá, a másikkal pedig felmarkollya a’ sok pénzt az asztal közepérül. Osztán se szó, se beszéd több, kirobog legényeivel a szobábul. Nem dicsőség a’ megvallása, de bizony minnyájan rútúl meg valánk szeppenve; ama Bizay az ágy alá bújt, mint a’ gyík és alig lehetett onnan kiszedni, úgy rázta a’ hideg.

(Jaj, eggyet el is felejtettem mondani: hogy a’ Zsiványok a’ zsebbül is elé követelték a’ pénzt; mert én, méltóztatik tudni édes Asszony Anyám, nem kártyázok soha. És igy lőn mégis, hogy oda lett minden vagyonkám, ennihány réz pénzemet kivéve.)

Látzott a’ különös megilletődés még Józsa György Bátyám Uramon is; de csakhamar magához tért, nagyot csapott az öklével az asztalra és aztat mondta: Szamarak vagyunk mind! Hát nem vettétek észre, hogy milyen vékony hangon szólt az az Angyal Bandi?

Ezt a’ furcsa beszédet az estve nem értette meg senki és nagy búsan menének aludni. De reggel a’ savanyú vizén öszvregyüjti a’ tennapi kárvallott kompániát a’ mi Bátyánk és azt mondja:

«No tudjátok-e, kicsodák rablottak ki bennünket tennap? V. kontesz, az volt az Angyal Bandi; B. baronesz, G. kontesz, L. kontesz, C. kontesz, M. baronesz, azok voltak a’ többi betyárok. Ne álmélkodjátok, ne szóljatok, ti szamarak. Én mindezt ama Uri Dámák szobaleányaitól tudom. Aranyával fizettem meg a’ titkot, hogy a’ Dámák ilyen juxokkal mulatnak itt Párádon.»

Nékem szemem szám elállott. Bihari épp egy remek halgató magyart vona a’ filagóriában és a’ promenádon sétáló vendégek között mellettük haladának el ama Fő Uri Dámák, a’ kiket Józsa György említe. Nagy reverentziával köszöntöttük ezen szép, rátartós, kevély Dámákat és ők alig biccentették rá a’ fejőket. De nékem mégis ugy látszott, hogy ama V. kontesz, a kit Uram Bátyám Angyal Bandinak bélyegze, ollyan furcsán mosolyog, mintha moquirozná magát rajtunk.

Józsa György, minek utána a’ Dámák távozának, oda súgott nekünk: Uraim, ezt a’ tréfát mi majd visszafizetjük nékiek. Ma estve megint jertek el hozzám. De helyheztessétek magatokat igen nagy neglizsébe, kivévén egy nagy köpönyeget, mellybe mindenki burkolódzzék.

Édes jó Asszony Anyám, bizony nem illendő, hogy én ezeket itten leírom és megvallom, hogy ezen dologban magam is részt vettem. De azt hiszem jobb és jó fiúi kötelességemhez illendőbb, ha mindent áperte elmondok és nem titkolok el semmit.

Estve hát az asztal körül ültünk minnyájan és a’ kiknek még volt, nagy pénzeket raktak ki. Pro forma kártyát is osztottak és wir harrten der Dinge, die da kommen sollten. Tiz óra után etcerre sarkantyú pöngése hallatszik, megint bedűl az ajtó és ott teremnek Angyal Bandiék: «Pénz vagy élet!» - «Besszer!» szóla erre egy csintalan Tábla Bíró, kinek ez vala a’ rolléja. «Rebesszer!» kurjant Józsa György Uram Bátyám és ebben a’ szempillantásban az egész Compania ledobja köpönyegét és talpra ugrik tökélletes neglizséjében.

Olyan visítást még nem hallott a’ világ, mint a minővel kirohantak ezek a fekete selyembe öltözött, lárvás szép betyárok. És nem igen fog többet hallani az ő garázdálkodásaikról Párád fürdője. Ma reggel az Egri Misericordianusok Tisztelendő Procuratora, a’ ki itten mulat, több ezer forintokat kapott ismeretlen kézből szegény ágyak fundálására. E szegény ágyakban fekszik az én ennihány forintocskám is. Éppen ezért valék kintelen egy Heves vármegyei urtól nemes parolámra néminemű pénzecskét kérni kölcsön, mig hazulról megérkezik a’ segítség. Repetáivá és instanter követem tehát kedves Asszony Anyámat, hogy ne hijába várjam amaz 500 forintokat C. M. Bizony ártatlanul keveredtem ez viszontagságos dologba; de mégis azt mondom, hogy jobb ez így, mintha ama gonosz szép Dámák valamelyike a’ pénz helyett a’ szivemet rabollya vala el. Pedig könnyen megeshetett volna az is. Ezeknek utána még etcer kérem kedves jó Asszony Anyámat, hogy ezen sajnos vicissitudoimba Apám Uramat be nem avatná és engemet a’ mondottak szerint stafétával meg segélvén, engemet Szülei jó indulattyában meg tartani méltózzék.

Háládatos és engedelmes fija, ki kezét alázatosan csókollya

Gusztáv.

P. S. Egésségem, hála Istennek, jó vagyon. A’ fördő kúrát ugyan már akarám etcer  használni, hogy ne éppenséggel hijába legyek itten, de a’ fördős legény nagy engedelmeket kérve szabadkozott, hogy nem lehet, mert a’ tehenek ki itták a’ fördő vizet. Holnap Bál lészen és táncolni fogunk ama hamis Uri Dámákkal.