Mária Terézia és Pompadour, Marie Antoinette és Du Barry

Itt említem meg azt a mendemondát, mely szerint Mária Terézia 1756-ban, a versailles-i szövetség megkötése előtt, marquise de Pompadournak „ma chère cousine” megszólítású levelet írt, és biztosította benne „kedves barátnőjét” igaz tiszteletéről és barátságáról. A szövetség ügyét különben, így szól tovább a mendemonda, egy-két óra alatt XV. Lajos szeretőjével rendezte el az osztrák követ.

Az 1756-i osztrák-francia szövetség megkötésének igaz története egészen más, mint azt BROGLIE herceg legújabban kiderítette egy könyvével.²¹ Kaunitz már 1755-ben elkészítette tervét, mely szerint Nagy Frigyes erejét a franciával való szövetkezéssel kell megbénítani. Mária Terézia helyeselte a tervet, és elküldötte Párizsba Stahrembergnek egy, a királyhoz intézett saját kezű levél kíséretében. „Je promets, foi d’impératrice et de reine - írja MÁRIA TERÉZIA e levélben -, que de tout ce qui sera proposé de ma part au roi très chrétien par le comte de Stahremberg, il ne sera jamais rien divulgué et que le plus profond secret sera gardé à cet égard et pour toujours, soit que la négociation réussisse ou ne réussisse point, bien entendu néanmoins que le roi très chrétien donne une déclaration et promesse pareille à celle-ci.” (Császárnői és királynői szavamra ígérem, hogy mindaz, amit gróf Stahremberg részemről a francia király elé terjeszt, soha közzé nem lészen, és minden örökre a legmélyebb titokban marad, akár lesz foganatja az alkudozásoknak, akár nem; magától értetődik, hogy a francia király is hasonló nyilatkozatot és ígéretet tesz.) De volt egy nagy nehézség. Kire lehessen bízni ezt a fontos levelet? Hol a kéz, mely indiszkréció nélkül juttathassa a királyhoz? A francia miniszterekre gondolni sem lehetett, mert mindenki tudta, hogy ezek az urak a porosz szövetség hívei. Ha közlik velök a titkot, csak annyi, mintha magával Frigyessel közlötték volna. Végre, nem tudván mi tevők lenni, Stahrembergre hagyták a közvetítő megválasztását. Bizakodtak benne, hogy a gróf eléggé ismeri a francia udvart; de mégis kijelölték neki herceg Contit és Mme de Pompadourt, mint aki legalkalmasabb a kényes küldetés teljesítésére. Stahremberg érett megfontolás után Mme de Pompadourt választotta. A király kegyeltjével Kaunitz versailles-i követ korában bizalmas barátságot kötött, és most levelet írt a hatalmas kurtizánhoz, jóakaratába ajánlva Stahremberget. E levélben Kaunitz csakugyan hódolva és hízelegve keresi Mme de Pompadour pártfogását. Ebből keletkezett a mendemonda, hogy Mária Terézia „ma chère cousine” megszólítású, barátságos levelet írt a hölgynek. Az egész a Nagy Frigyes kitalálása, s arra való volt, hogy eleve diszkreditálja az osztrák-francia szövetséget.

Így vélekedik BROGLIE herceg; a „ma chère cousine” mendemondájának keletkezésébe azonban alkalmasint erősen belejátszott az, hogy Mária Terézia leányával, Marie Antoinette-tel, csakugyan mintegy kerestette Du Barry grófné, XV. Lajos szeretője kegyét. MÁRIA TERÉZIA és MARIE ANTOINETTE levelezésében igen gyakran fordul elő a Du Barryval szemben követendő modus procedendi^xxviii kérdése. MARIE ANTOINETTE már 1771. szeptember 13-i levelében (ARNETH kiadása, 45. l.) védekezik az ellen, mintha ő elhanyagolná a „hölgyet”; de aztán azt is kifejti, hogy ha tenné, se lenne nagy baj. MÁRIA TERÉZIA szeptember 30-án ezeket írja leányának (uo. 48. l.): „Vous ne devez connaître ni voir la Barry d’un autre oeil que d’être une dame admise à la cour et à la société du roi. Vous êtes la première sujette de lui, vous lui devez obéissance et soumission; vous devez l’exemple à la cour, aux courtisans que les volontés de votre maître s’exécutent. Si on exigeait de vous des bassessès, des familiarités, ni moi, ni personne pourrait vous les conseiller; mais une parole indifférente, de certains regards, non pour la dame, mais pour votre grand-père, votre maître, votre bienfaiteur! Et vous lui manquez si sensiblement dans la première occasion on vous pouvez l’obliger et lui marquer votre attachement, qui ne reviendra plus de sitôt.” (Te sem nem ismerheted a Barryt egyébnek, sem nem nézheted őt más szemmel, mint egy hölgyet, akinek belépése van az udvarhoz s a király társaságába. Te az ő első alattvalója [már mint a királyé] vagy, engedelmességgel és alázattal tartozol neki; jó példával kötelességed elüljárni az udvarnak, az udvarbelieknek, hogy uratok akarata teljesedjék. Ha tőled alávalóságokat, bizalmaskodásokat kívánnának, sem én, sem más nem tanácsolhatná, hogy engedelmeskedjél; de egy közönyös szó, egy pillantás megjárja, nem a hölgy kedvéért, de a te nagyatyád, urad, jóltevőd miatt! És te mégis oly érzékenyen vétesz ellene már az első, nem egyhamar ismét elkövetkező alkalommal, mikor lekötelezhetted volna és jelét adhattad volna ragaszkodásodnak!)

MARIE ANTOINETTE első levelében, 1770. július 9-én (az ő saját ortográfiájával) ezeket írja: „le Roi a mille bontes pour moi et je l’aime tendrement mais c’est a faire pitié la foiblesse qu’il a pour Md. du Barry qui est la plus sotte et impertinant creature qui soit imaginable elle a jouë tous les soirs avec nous à Marly elle s’est trouve deux fois a cotes de moi mais elle ne m’a point parle et je n’ai point tachee justement de lié conversation avec elle mais quand il le faloit je lui ai pourtant parle.” (A király igen jó és szíves irántam, és én őszintén szeretem őt. De szánalmas látni, milyen gyönge Du Barrynéval szemben, aki az elképzelhető legostobább és legimpertinensebb teremtés. Minden este velünk játszott Marlyban. Két ízben mellettem volt, de nem szólt hozzám és én sem igen igyekeztem vele társalgást kezdeni; de mikor kellett, mégis beszéltem vele.) MARIE ANTOINETTE ezt alig kéthónapos menyecske korában írta; esküvője 1770. május 16-án volt Lajos trónörökössel.