A „magyar
jakobinusok” összeesküvését, egy igen elterjedt anekdota szerint, a Martinovics
apát inasa födözte föl, puszta véletlenségből. A legény (így szól a
mendemonda) egy este maga volt a házban, és csupa unalomból az az ötlete
támadt, hogy felpróbálja gazdájának misemondó ruháit. Magára rakván az egyházi
ékességeket, infulásan, kezében a pásztorbottal állt a tükör előtt, s
gyönyörködött magában, mikor egyszerre, nagy rémületére, hangokat, lépteket
hall, az apát tért haza több barátjával. A megszeppent legény, hogy ne
haragítsa magára a gazdáját, menekülni akart; de már nem volt ideje, hát az ágy
alá bújt. A következő percben Martinovics és társai már a szobában voltak,
és egész éjfélig tanácskoztak összeesküvésük dolgairól. Az inas mindent
hallott, és másnap esze nélkül futott följelenteni a jakobinusokat; akiket
aztán másnap a rendőrség elfogott. Mindez pedig történt volna az apát
Lipót utcai házában. Ez a kis földszintes épület egész 1878-ig megvolt eredeti
mivoltában, s kapuja fölött látni lehetett Martinovics kőbe vésett apáti címerét. De a ház
csaknem egy egész öllel kijjebb állt az utca vonalánál; tehát a főváros
kényszerítette a tulajdonost, hogy a kirúgó részt vágassa le. Ez meg is
történt; egyben emeletet raktak a házacskára, de a kapu fölébe föltették az
eredeti címert. 1895 nyarán még egy emeletet építettek rá, s a kapuról levették
a címert, úgy hogy a ház régi formájának nyoma sincsen többé a mai kétemeletes
épületen. A ház most a 15-ös számot viseli. Egyéb történelmi emlék nem
fűződik hozzá, mint hogy a Martinovicsé volt. Az összeesküvést nem
benne födözték föl. És nem igaz az ornátusba bújt inas dolga sem, ez a régi
anekdota.
Az apát
inasa azonban makacsul kísért más mendemondákban is, mert a titkos szövetség
elárulásáról vannak egyéb verziók is, mint FRAKNÓI VILMOS
Martinovics-monográfiájában említi. Magyarországon általán azt hitték, hogy az
apát vigyázatlansága vezetett mindennek a nyomára. Beszélték, hogy egyszer késő
este fáradtan térvén meg bécsi lakására, elmulasztotta zsebeiből kiszedni
az összeesküvésre vonatkozó irományokat, melyeket aztán reggel a szolgája
ruhatisztítás közben elolvasott, s legott a rendőrséggel közölt. Ez már
csak azért sem hihető, mert Martinovics annyira óvatos volt, hogy még a
Szabadság-kátékat sem tartotta házánál. Egy más mendemonda szerint, mely
hasonló az elsőhöz, s melyet SZIRMAY ANTAL is közöl, az apát inasa ura
távollétében bent, a szobákban mulatott szeretőjével, midőn Martinovics
több barátjával együtt váratlanul hazatért. A szolga ijedségében az ágy alá
rejtette a leányt, ki ott tanúja volt a forradalom dolgában tartott
tanácskozásnak, s mihelyt kiszabadult rejtekéből, a rendőrségre
sietett, hogy a hallottakról jelentést tegyen.
Az összeesküvés
igaz fölfedezésében kevés a romantikus véletlenség. A porosz udvar bécsi
követének jelentéséből megtudjuk, hogy a Londonban vád alá helyezett
demokraták lefoglalt irományaiban a bécsi titkos társulatra vonatkozó részletek
voltak, amelyekről az angol hatóságok a bécsi kormányt azonnal
értesítették. Ez igen valószínűnek látszik. Éppen az idő tájt folyt
Londonban az angol alkotmány fölforgatására szövetkezett demokraták egyikének,
Horne Tooke híres nyelvtudósnak pöre.26 Az államügyész a vádiratban
említi, hogy a lefoglalt irományokból kiderült az angol demokraták
összeköttetése németországi, hollandiai és magyarországi társaikkal. E vádirat
1794. június 17-én került a törvényszék elé. E szerint az angol kormány
jelentése július második felében már a bécsi kormány keze közt lehetett. Ekkor
kezdődtek Bécsben a nyomozások, melyeknek csakhamar az összeesküvés
fölfedezése lett a foganatja. Július 24-én és 25-én közel húsz embert fogtak
el, közöttük Martinovicsot is.
|