|
Sándor
Lipót királyi herceg nádor halálát (1795. július 12.) a magyarok szerették a
bécsi udvar ármányának tulajdonítani. Még DEÁK FERENC is gyakran emlegette,
hogy a fiatal palatinust, ki a jozefinizmus híve volt, s a Martinovics-pörben
is, mint a hétszemélyes tábla elnöke, erősen liberálisnak mutatkozott, a
sötét elemek tették el láb alól.
Pedig
kétségtelen, hogy az ifjú nádor szerencsétlenség áldozata lett. Sándor Lipót
királyi herceg örömest foglalkozott matematikai és kémiai tanulmányokkal;
különösen kedvelte a pirotechnikát. Mikor 1795. július 10-én Mária Terézia,
Ferenc császár és király második felesége, meglátogatta őt Laxenburgban,
vendége tiszteletére a saját felügyelete alatt készíttetett tűzjátékot.
Mozsárdörgés hirdette a császárné jöttét. A nádor maga gyújtotta meg az
első röppentyűt, de a szél elsodorta a sziporkázó jószágot, bele a
fölhalmozott sok puskaporos holmiba. Egy pillanat alatt fölrobbant az egész
tűzjáték, és a nádor szörnyű sebektől borítva rogyott a földre.
Jelen volt két szolgája szörnyethalt. Az orvosok hiába követtek el mindent, a
nádort nem lehetett megmenteni. A haldoklók szentségét fölvéve, július 12-én
éjfél után két órakor borzasztó kínok között meghalt.
|