|
Sokan
ismerik és ma is hiszik azt a mendemondát, hogy Bónis Sámuel (sz. 1810, † 1879),
mikor a koronát 1848 utolsó napján Budáról Debrecenbe szállította, Szolnokon
túl nem egészen bátorságos helyeken utazván, óvatosságból a fejére tette a
szent ereklyét és báránybőrsüveget húzott rá. Midőn a szent koronát
1880 májusában tudományos vizsgálat alá vették, épp én voltam az, aki ez
anekdotát fölelevenítette a sajtóban. BÓNIS SÁMUEL ÖZVEGYE, DARVAS ERZSÉBET
úrasszony, akkor a Hon május 14-i
számában megcáfolta a báránybőrsüveg mendemondáját, s egyszersmind igen
fontos adatokkal szolgált a korona Debrecenbe szállítását illetőleg. Ez
adatokat IPOLYI ARNOLD felhasználta a szent korona monográfiájában, s az egész
történetet így adja elő:
„1848.
december 30-án a Honvédelmi Bizottmány meghagyásából annak elnöke, Kossuth
Lajos, nyílt rendeletet intézett Bónis Sámuel képviselőhöz, őt mint
országos biztost kirendelve, hogy Ürményi Ferenc koronaőrt felszólítsa a
koronának s a többi koronázási jelvényeknek vele egyértőleg vagy nélküle
is, őrizet mellett egyelőre Debrecenbe, aztán pedig oda, ahová
tanácsosnak látandja, elszállítására. Bónis budai lakásáról rögtön a várba
ment, hogy Ürményi koronaőrt értesítve, a korona átvételére a készületeket
megtegye. De egyelőre a Dunán áthozatala nagy nehézségekkel járt. A Duna
beállott volt, a legszükségesebb közlekedést a Lánchíd tartá fönn, melyre még
csak ideiglenesen, nagyjából voltak padlók lerakva az ágyúk átszállítására, mit
a híd végén ki nem egyenlített mély üreg nehezített. Bónisné asszonyság avégett
átment a kormányelnökhöz, hogy őt e nehézségekről tudósítsa. Azonnal
kiadatott a rendelet az üreg betöltésére, és Bónis saját üveges hintajába
fogatott, hogy a koronát rajta áthozzák. Az alatt Bónis a koronát átvéve,
kíséretére a koronaőrség huszonnégy gránátosát kirendelve föleskette. A
hintón azonban a korona ládája csak úgy fért el, hogy az üvegek levétettek, s
mind a két felől oldalt menő őrség a ládát tartva támogatta.
Ekképp szent István koronája mintegy elsőként szállíttatott volna át a
Lánchídon. Bónis a koronát a vasúti pályafőig kísérte, hol különvonatot rendelt
számára Szolnokig. Innét Debrecenbe szállítva, ott Kossuthnak átadta.”
IPOLYI
ARNOLD ez előadását kiegészítem BÓNIS SÁMUELNÉ említett közlésének
következő érdekes részletével: „Midőn a vonat indulófélben volt, a
nagy sürgés-forgás közepett egy úri ember férjemnek azt súgta: »Uram, innen
kétfelé vezet az út, egy Vácra, a másik Szolnokra; ha az úr reá áll, Vácon szép
százezreket nyerhetne«. (Akkor éppen az osztrák hadsereg volt Vácon.) Erre
férjem zsebéből egy pisztolyt húzván elő azt mondá: »Ha a vonat nem Szolnok felé indul, a
golyó, biztosítom, találni fog.« - »Uram, csak tréfa volt!« Férjem felelete
volt: - »Én is tréfából gránátosokat rendelek az úr mellé, akik az indulást
szemmel tartják.« És így esküjéhez hű lévén, mint mindig, a koronát
Debrecenbe szállítván, azt Kossuthnak a városházánál általadta, és ő
másnap Nyíregyházára indult, mint Szabolcs megyei kormánybiztos. A Lánchídon a
szent korona volt az első, ami a kocsin átjött, és azon kocsit a Kölber
kocsigyártó raktárában egy Budáról jövő bomba zúzta szét.”
Ezek után
alig kellene említeni azt a mesét, mely Bónis Sámuelné halálakor (1900 május
elsején) bukkant föl a sajtóban, hogy a szent koronát ez a nemes úrnő
csempészte Budáról Debrecenbe, a krinolinja alatt.
|