Az a
mendemonda, hogy Bónis Sámuel a fején vitte a szent koronát Debrecenbe, eszembe
juttat egy ma is gyakran emlegetett pletykát: hogy Kossuth Lajos 1848 telén a
budai várban, felesége előtt magára szedte az összes koronázási
ékességeket. Komoly ember alig tehet föl ily gyermekességet komoly
emberről; de viszont az is bizonyos, hogy akinek a kezében van egy korona
négy fal közt, nehezen állhatja meg, hogy ne próbálja föl a diadémot, már csupa
kíváncsiságból is. Íme Szemere Bertalan maga is megvallja, hogy ezt a dolgot
megcselekedte. Mikor 1849 augusztusában Aradon a koronázási ékességek nála
voltak, 10-én a klenódiumok ládáját lakatossal kinyittatta, és megvizsgálta az
összes kincseket. Az időben szájrul szájra járt, hogy V. Ferdinánd a koronát
súly miatt (2056 gramm) alig bírta el fején; Szemere Bertalan, kideríteni ezt a
kérdést, fölpróbálta a koronát, és meggyőződött róla, hogy viselésre
csakugyan nem való.
Hogy az
első kocsi, mely a Lánchídon átment, a szent koronát szállító hintó volt,
BÓNISNÉ közlése előtt is mindenek tudták. Sőt némelyek azt
állították, hogy a Lánchíd ekkor nyílt meg a forgalomnak, s a korona hintaja
után a nép mint az áradat tódult a hídra. Ez nem igaz. A Lánchidat, mint a fönt
olvasható előadásokból kiderül, akkor még csak pallók tették járhatóvá.
Nem közlekedtek rajta még több mint tíz hónapig, s ünnepies megnyitása 1849.
november 20-án32 déli 12 órakor történt meg. Az első, aki átment
rajta - Haynau volt, Geringer báró polgári adlátus és a fényes generalitás
kíséretében. Katonák hosszú sora állotta végig a hidat, s a Gott erhalte harsogott. Éjfélig ingyen
járhatott rajta a nép, s föl is használta az alkalmat, seregestül vándorolván
Budára és Pestre; „de - írja a Magyar
Hírlap 1849. november 21-i számában - holnaptól kezdve mindenki, még a
nemesember is fizet rajta”.
|