|
Görgey
Artúr mindmáig súlyos sebzés nyomát viseli a koponyája hátulsó részén. A
sebhely most, ötvenegy év múltán, is oly érzékeny, hogy többnyire be kell
fedni, selyemkötelékkel. Erről a sebről egy országszerte ismeretes
kegyetlen mendemonda jár szájrul szájra; hogy ti. ezt a nagy sebet egy
honvédhuszár ejtette Görgey fején. A huszár ugyanis a komáromi csatában (1849.
július 2-án napfelköltekor) a vezér mögött lovagolván, észrevette, hogy Görgey
az ellenséggel titkos jeleket vált. Hazafias elkeseredésében hirtelen eltökélte
magában, hogy az árulót legott megöli; és hátulról irtóztató csapást mért
kardjával a koponyájára. A kard azonban félrecsúszott, s a seb nem lett
halálos. E szörnyűségből nem igaz egy szó sem. GÖRGEY ISTVÁN szerint
(1848 és 1849-ből, III. k. 30. l.) a tábornokot nem
lándzsa vagy kard, hanem gránátszilánk sebesítette meg. Ő maga Mein Leben und Wirken könyvében e
kardvágásról alig ír egynéhány szót („hirtelen erős ütést kapok hajadon
fejemre és érzem, hogy megsebesültem”) (II. k. 200. l.): ennyi az egész.
Hogy ki vágta meg, arról nem szól. A seb bekötözéséről, melyet avatatlan
kezek végeztek, már bővebben emlékszik meg. Ama huszár meséjét nem hiszi
semmi komoly történetíró. Görgey e sebe miatt több napig nem avatkozhatott az
ügyek vezetésébe, s ezalatt nevezték ki Mészárost fővezérré, s őt
magát a hadügyminisztérium vezetésére hívták.
|