Csernyus és Csernátony

Közhiedelem, melyből MARCZALI HENRIK sem tudott szabadulni, hogy Csernyus Manó, a szabadságharc egyik vértanúja, kit 1849. október 24-én akasztottak fel Pesten, báró Perényi Zsigmonddal és Szacsvay Imrével együtt, tulajdonképpen annak a véletlenségnek lett áldozata, hogy nevének egynéhány betűje azonos a Csernátonyéval. Csernátony Lajost, írja MARCZALI a Pallas Nagy Lexikonában, „Haynau különösen gyűlölte; Csernust azért akasztatta fel, mert vele tévesztette össze”. Ez nem valóság. Csernyus Manó Kossuth bizalmas embere volt, s mint ilyen Budán maradt. Lakásán megtalálták Kossuth leveleit. Ezért végezték ki. A cs. k. hadi törvényszék Pesten, 1849. október 4-én kelt ítéletének reá vonatkozó része így szól:

„Keőkeszi Csernyus Manó, licei, Gömör megyei, magyarországi születésű, 41 éves, kat., nős, m. k. udvari kamarai titkár beismerte, hogy ez év márciusában Budáról azért ment Debrecenbe, hogy szolgálatait a forradalmi kormánynak felajánlja; ez által tényleg pénzügyminiszteri tanácsosnak, s e minőségében, dacára a törvényes kormányának tett esküjének, július 1-ig a forradalom szolgálatában állott. Ennélfogva a fentnevezett három megvizsgáltat⁴³ a haditörvényszék felségsértésben találta bűnösnek, és a hadicikkelyek 5. pontja értelmében, egyesítve a f. é. július 1-én kiadott proklamációval - vagyonuk elkobzása mellett kötél általi halálra ítéltettek; mely ítélet tegnap kihirdettetvén, ma végrehajtatott.”