A múmia-búza

A piramisokról szóló mendemondákhoz tartozik az úgynevezett múmia-búza dolga is. E század húszas éveiben híre terjedt, hogy a piramisokban volt régi koporsókból, a múmiák mellől, négy-ötezer éves vetőmagvak kerültek ki, melyek - különösen a búza - mesés bőséggel fizetnek és kitűnők. Azonnal készen volt a legenda is: hogy ez a búza Egyiptom „hét bő esztendejében” (MÓZES, 1, 41.) termett; mikor aztán hozzánk is került múmia-búza, mindenkinek feltűnt (egy kis fantázia segítségével), hogy az úgynevezett „istenkép” ezeken a búzaszemeken olyan jól látszik, mint semmi más búzán. Ez az „istenkép” úgyszólván vidékenkint más-más; hol Krisztus, hol Mária, hol a Madonna a Gyermekkel és mint KÁLMÁNY LAJOS (Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban, Szeged, 1893) hiszi, pogány magyar eredetű (?) képzelgés.

ALPHONSE DE CANDOLLE Termesztett növényeink eredete művében (fordította PAVLICSEK SÁNDOR, Budapest 1894) azt írja a múmia-búzáról: „... a régi egyiptomi koporsókból kikerült magvaknak semmiféle fajtája sem csírázott ki, ha még oly gondos kertészek vetették is el. Nem mintha lehetetlen volna, mert a magvak annál jobban megmaradnak, mennél inkább elzárvák a levegőtől, és mennél inkább óvottak a hőmérsék és nedvesség változása ellen, a régi egyiptomi emlékekben pedig bizonyosan megvannak ezek a feltételek; tény azonban, hogy az e régi magvakkal történt kísérletek sohasem sikerültek. Legtöbbet beszéltek STERNBERG grófnak Prágában tett kísérleteiről,⁴⁷ aki szavahihető utazó állítása szerint múmia-koporsókból kikerült magvakat kapott. E magvak kettejére azt mondják, hogy kikeltek; de meggyőződtem, hogy Németországban jól beavatott emberek csalást sejtenek, amelyet vagy az arabok, akik olykor mai magvakat (még kukoricát is, amely pedig amerikai növény!) csúsztatnak a sírokba, vagy a tiszteletreméltó STERNBERG gróf alkalmazottai követtek el. A kereskedésben múmia-búza néven kapható termés régi eredetét soha semmivel sem bizonyították.”