|
A legveszettebb pazarló, akiről a történet tud,
mégiscsak Egyiptom szépséges királynője, Kleopátra, aki egy
hétszázötvenezer forintos gyöngyszemet olvasztott fel ecetben és megitta. A
dolog úgy történt, hogy Kleopátra fogadott Antoniusszal, hogy egy ültő
helyében tízmillió sestertiusba (egymillió-kétszázezer forintba) kerülő
vacsorát fog elkölteni. A királyné, a fogadást megnyerendő, ecetben akarta
felolvasztani két fülönfüggő remek gyöngyét. Az egyikkel meg is cselekedte
ezt a barbárságot; de mikor a másikat is meg akarta semmisíteni, a döntő
bíró, Lucius Plancus, Antonius egyik vezére, közbelépett, és kijelentette, hogy
a fogadásban Kleopátra a nyertes, amit aztán rossz ómennek ítéltek Antoniusra
nézve. (PLINIUS, Historia naturalis,
9, 35.) A gyöngy nem egyéb egy kevés állati matériával kevert szénsavas
mésznél; tehát valósággal felolvad az ecetben. De az ecetnek igen erősnek
és forrónak kell lennie, különben az olvadás - kivált ha a gyöngy nem apró -
órákba kerül. Ezt az ellenvetést megtette már LANCELOTTI is, Farfalloni degli antichi historici
című könyvében. (Venezia, 1636.) Ma már a kritikusok legtöbbje puszta
anekdotának ítéli Kleopátra e híres pazarlását; de alig jutott valakinek az
eszébe az a fontos ellenvetés, hogy az asszonyban a hiúság mellett lakozik egy
szinte azon hatalmú szenvedelem: a finnyásság. Az erős ecet, melyben -
higyjük - felolvadt egy darab szénsavas mész, azaz gyöngy, cudar, rabvallató
ital. Kleopátráról és minden zseniális szép asszonyról hiszem, hogy könnyen dob
ki az ablakon kincseket; de hogy meszes ecetet igyék, azt nem hiszem, nem én,
még ha PLINIUS írja is.
|