|
Ki nem látta, aki valaha Egyiptomban járt, a Kleopátra
kígyóját? Kairóban az előkelő angol vendégfogadók előtt déltájt,
mikor az uraságok megreggeliztek, mindig ólálkodik egynéhány arab vagy indus
kígyóbűvölő, aki kosárból sípszóval csalja ki az áspist, vagyis
Kleopátra kígyóját, az egyiptomi pápaszemes kígyót (Naja haie MERR.). Ez az öldöklő állat komédiássá aljasított
mivoltában teljesen ártalmatlan, mert mérges fogait kitördösték. A sípszóra
(vagy talán inkább az eleség reményében) előbúvik a kosárból, és felfújja
széles, lapos nyakát, egy kis ennivalót koldulva gazdájától; az európai
nézők pedig borzadozva gondolják el, hogy ez az az állat, amellyel
Kleopátra halálra maratta magát, mint azt SHAKESPEARE oly dicsően írta meg
az utolsó felvonásban. Csakhogy igaz-e ez a dolog? PLUTARKHOSZ szerint
Kleopátra már eleve kipróbálta az áspis mérgének hatását halálra ítélt
rabszolgákon, és meggyőződött róla, hogy az áspis mérge gyorsan és
fájdalom nélkül öl. RABIRIUS, a költő, szörnyű dolgokat ír e
kísérletekről. De az egykorú följegyzések mégis kétségbe vonják, hogy a
királynő a halálnak e nemét választotta. HORATIUS ugyan ezt írja Kleopátráról,
hogy
Ausa et iacentem visere regiam
Vultu sereno, forris et asperas
Tractare serpentes, ut atrum
Corpore combiberet venenum.xxxv
PROPERTIUS pedig:
Brachia spectavi sacris admorsa colubris
Et trahere occultum membra soporis
iter.xxxvi
És jóllehet a két költő szinte kortársa volt Egyiptom
szép királynőjének: a mai kritika nem fogadja el, hogy Kleopátra ily módon
vetett véget életének. GEORGES DE CHÂTEAU-RENARD 1846-ban az orléans-i irodalmi
társaság előtt fejtegetve e kérdést, arra a konklúzióra jut, hogy
Kleopátra és udvari hölgyei méreggel etették meg magukat. (Vö. E. FOURNIER, L’esprit dans l’histoire, Páris, 1883; 11. l.) Bizonyosat nem tudni,
mert a királynét már halva, két hölgyét pedig végső vonaglásban találták.
Augustus diadalmenetében azonban, PLUTARKHOSZ szerint, képet
vittek, mely Kleopátrát karjára tekergőzött áspiskígyóval ábrázolja; ez
nyilván hálás tárgy volt a képírónak.
|