|
A mai kételkedő világban a találmányok történetírói
szinte végképp ki akarják küszöbölni a nagy vívmányok históriájából a
véletlenséget. Pedig hiába, ennek a vak és buta dolognak mégis része van a
legtöbb találmány keletkezésében. Bell mondhatta: „Én most ki akarom találni a
telefont”, mert az ő találmánya nem egyéb az elektromágnességnek egy
alkalmazásánál. De Oersted nem mondhatta: „Én most föl akarom fedezni az
elektromágnességet”, mert a természet ez erejének létéről fogalma sem
volt. Puszta véletlen mutatta meg neki, hogy az elektromosság a mágnestűre
hat. És mi ebben a szégyellnivaló? A véletlenség kicsinylésére a nagynak
nagyításában való gyönyörködés viszi az embert. Szinte csoda, hogy nem akadt
még író, aki azt állítsa, hogy Kolombusz e szavakkal indult el Palosból:
„Megyek Amerikába!”. A halhatatlan génuai bizony nem tudta, hogy ő új
világrészt fog fölfedezni; sőt egész életében azt hitte, hogy ő csak
Ázsiának egy ismeretlen részébe jutott.
Mi okunk volna kételkedni benne, hogy Arkhimedész
fürdőjébe szállva fedezte föl a törvényt, mely szerint akármely folyadékba
mártott test éppen annyit veszít súlyából, amennyit a helyéből kiszorított
folyadék nyom. Ezt a törvényt elvégre is nem lehet bebizonyítani kísérlet
nélkül. A gőzgép feltalálóinak miért ne adhatott volna ötletet a fazék
födelét emelgető pára? Kétségtelen, hogy a melegített levegővel
töltött léggömb első gondolata akkor támadt a Montgolfier testvérekben,
mikor egyszer annonay-i papirosmalmuk mellett hulladékokat égettek el, s egy
ócska papiros zacskó felpuffadva szállt föl a lángok közül. Böttger a paróka
lisztezésére való porban lelte meg a porcelánföldet, mikor aranyat kutatott
benne. A foszfor fölfedezését is alkimista kísérleteknek köszönjük. A
fotográfia úgy keletkezett, hogy Niepce a rézkarcolásnak valami új módját
kereste sötét kamarába tett kátrányos lemezekkel. Az érintkezéses elektromosság
megismerését Galvani az ő híres békacombjainak köszöni. Miért volna
lehetetlenség, hogy egy hollandiai pápaszemcsináló, Lipperstey, kis fia két
üveglencsével játszva, egyszerre fölkiáltott: „Nini, édesapám, lejött a
toronyrul a kakas!”, mert a lencséket véletlenül kellő távolságban tartva,
a torony csúcsára nézett rajtok, s igen közelnek látta. Nobel véletlenül
keverte a salétromsavat a glicerinnel, s az így keletkezett robbanószer
mindjárt le is szakította egynéhány ujját. A híres kieli professzorról,
Esmarchról nevezett rugalmas pólyát, mely annyi embervér hiábavaló ontásától
szabadította meg az amputáló orvosokat, mondják, egy kórházi szolga gondolta ki
aközben, hogy gumi harisnyakötőjével játszott.
|