|
Az alexandriai könyvtárt I. Ptolemaiosz Szótér alapította
Kr. e. 300 körül, a Brukheion nevű városrészben. Első őre
phaleroni Démétriosz volt. AULUS GELLIUS és AMMIANUS MARCELLINUS szerint vagy
hétszázezer tekercs volt benne; későbbi írók kilencszázezerre is becsülik
a tekercsek számát. Mikor a brukheioni könyvtár négyszázezer darabra
szaporodott föl, Szerápisz templomában fiókot állítottak neki, melyben
csakhamar háromszázezer tekercs volt. A brukheioni könyvtár akkor égett el,
mikor Julius Ceasar Alexandriát megvette. (Kr. e. 48.) A Szerápeion-beli még a
pergamoni királyok könyvkincseivel is gyarapodott; e könyveket Antonius
ajándékozta Kleopátrának. Ez a gyűjtemény 389-ben a keresztény
türelmetlenségnek esett áldozatául. (Theophilosz alexandriai püspök.) A VI.
század elején rekonstruálták valamelyest, ABU-L’-FARÁDZS (Barhebraeus,
voltaképpen Gregorius Abu-l’-farádzs ben el Arun; † Aleppóban, 1186 mint
püspök) egyik történeti művében azt írja, hogy ezt a könyvtárt Amru vezér
égettette föl, midőn az arabok 640-ben Alexandriát elfoglalták. Elébb
azonban megkérdezte Omár kalifától: mitévő legyen e gyűjteménnyel;
mire a kalifa azt felelte: „Ha azokban a könyvekben az van, ami a Koránban,
akkor fölöslegesek; ha pedig más van, akkor veszedelmesek, e szerint meg kell
semmisíteni őket.” Amru tehát, írja ABU-L’-FARÁDZS, kapta magát, és
fürdőket fűttetett a tekercsekkel; teljes fél évig tellett
belőlük.
A mohemedánusok mindig tagadták, hogy Omar kalifa azt a
durva és kába nyilatkozatot tehette volna, melyet ABU-L’-FARÁDZS tulajdonít
neki. Hogy az iszlám a Koránt kivéve minden könyvet elátkoz, csak tudatlan
emberek mondhatják, akiknek az arab irodalom és tudomány fényéről fogalmuk
sincsen. Az alexandriai fürdőknek könyvekkel való fűtése mendemonda.
CHRISTIAN GOTTLOB HEYNE, az érdemes német régiségbúvár és filológus már
1786-ban megvédelmezte az arabokat e vád ellen. ALEXANDER HUMBOLDT Kosmosában szintén mítosznak mondja e
pusztítást, nemkülönben RANKE. Ezek az erkölcsi okok nyomósabbak annál a
föltevésnél, hogy 640-ben, mikor az arabok Alexandriába törtek, ott már nyoma
sem volt a könyvtárnak; gyönge cáfolat az is, hogy négyezer fürdőt
(D’HERBELOT és mások szerint annyi volt a városban) nem fűthettek fél évig
csupa pergamennel. A fürdő az iszlámban vallásos intézmény, és mint ilyen
változatlan. Sohasem volt a Keletnek városa, ahol négyezer fürdő lett
volna. Sok, ha azt mondjuk, hogy magának Konstantinápolynak, az iszlám legnagyobb
városának is, kétszáz fürdője volt vagy van egyszerre. Az alexandriai
négyezer fürdő képtelen nagyítás; tehát okos cáfolatnak nem alkalmas.
Sokkal közelebb járunk az igazsághoz, ha azt hisszük, hogy, mikor az arabok
betörtek Alexandriába, ott a kétszer elpusztult könyvtárnak már csak csekély
maradványai voltak, amelyek aztán széjjelkallódtak. Egykorú írók följegyzik,
hogy Amru vezér a sarcot ugyan kifizettette magának, de nem rabolt, és még a
keresztény templomokat is megkímélte.
|