|
A legrégibb
víziút a Földközi-tenger és a Vörös-tenger között már megvolt I. Szeti
korában (Kr. e. 1366 körül). A két tenger ez összeköttetése azonban nem volt
egyenes, hanem a Nílusból csatorna vezetett tovább a Vörös-tengerig. E csatorna
alkalmasint a Földközi-tengerig is elágazott, mert a karnaki oszlopcsarnok
faragványai azt mutatják, hogy Szetinek, mikor ázsiai hadjáratából visszatért,
Egyiptom határán át kellett vonulnia egy átvágáson, melyben krokodilusok
laktak; tehát okvetlenül a Nílus vizéről van szó. Ez a csatorna, melynek
emlékét régi kövek is őrzik, El-Kantara mellett, később alkalmasint
megsemmisült, mert II. Neko (Kr. e. 612 körül) már ismét csatornát épít a Nílus
és a Vörös-tenger között. Ez a mű befejezetlen maradt, mivel a királynak
az orákulum azt javasolta, hogy alkotásának a barbárok fogják hasznát venni.
Dareiosz Hüsztaszpisz (Kr. e. 521 után) azonban befejezte a csatornát, melyet
II. Ptolemaiosz Philadelphosz (Kr. e. 248 után) annyira kibővített, hogy a
Nílusról a földszoros tavain át ki lehetett jutni úgy a Vörös-tengerre, mint a
Földközi-tengerre. A rómaiak az arab sivatagon át jártak a Vörös-tengerhez, s a
csatorna ismét megsemmisült. Amru, Omar kalifa hadvezére, Egyiptom meghódítója
(kit az alexandriai könyvtár fölégetésével vádolnak) ugyan ismét jó karba
helyeztette, de aztán mégis újra nyoma veszett; a monda szerint Al Manszur
kalifa temettette be Kr. u. 767-ben.
Mindezeket
a csatornaépítő kísérleteket tévedés az Indiába vezető tengeri út
tervének tekinteni. Bizonnyal nem volt szó egyébről, mint helyi
összeköttetésről Memphisz, Péluszion és a mai Szuez helyén fekvő,
alkalmasint Klüszma nevű város között. E Kelet-Ázsiát Európa közelébe hozó
tengeri csatorna nagy gondolata elsőben a középkori velencések agyában
foganhatott meg. Hogy régi szultánok is foglalkoztak e gondolattal: számos író
említi. Bonaparte az egyiptomi expedíciókor öntudatosan fogott e hatalmas terv
megvalósításához: megbízta J. B. LEPÈRE földmérőt (sz. 1761, † 1844), hogy
vizsgálatokat vigyen véghez a szoroson. LEPÈRE teljes három évig és három
hónapig munkálkodott a hely színén, hallatlan viszontagságokkal küzdve; és
méréseinek (számadásbeli tévedések révén) az a képtelenség lett az eredménye,
hogy - a Vörös-tenger tükre 9 908
méterrel magasabban van, mint a Földközi-tengeré; tehát ha a szorost
átvágják, világrengető felfordulás következik be. Ez a ritka tudományos
baklövés (melyet a franciák Lepère életrajzaiban bölcsen el szoktak hallgatni)
nagy időre mindenkit visszariasztott a csatornaásás gondolatától is. Az
1850-ben szegénység szalmáján meghalt Waghorn Tamás (némelyek szerint bécsi
eredetű) angol tengerésztiszt kezdett 1829 után ismét foglalkozni a nagy
eszmével, és Lesseps az ő nyomdokain járt diadalmasan.
[...]
|