[...]
Élt-e valaha Homérosz, vagy csak mesés alak, és az övéinek hitt művek a
népköltés alkotásai? Jóllehet Homéroszról csak két, HÉRODOTOSZnak és PLUTARKHOSZnak
tulajdonított és mindenféle hihetetlen mesékkel teli apokrif életrajz
ismeretes, az ókorban sohasem vonták kétségbe a nagy költő létét; és nem
volt vitás kérdés a művek keletkezése sem, csak az alexandriai kritikusok
között (Kr. e. 170.) akadtak ketten: XENÓN és HELLANIKOSZ, akik azt állították,
hogy az Iliászt Homérosz írta, de az Odüsszeiát már nem ő. A két
kritikussal ARISZTARKHOSZ szállott szembe.
Homérosz
dicsőségének véget vetett a barbárok betörése. A Nyugat a középkorban alig
tudott valamit e halhatatlan költeményekről. A görög nyelvvel nem
foglalkozott senki; még BÉDA XVI. századbeli francia teológus is azt hirdette,
hogy a görög az eretnekek nyelve. Dante aligha ismerte Homérosz műveit. De
a reneszánsz korában, a török hódítás révén, a figyelem reá irányzódott a nagy
alkotásokra, és elterjedésüket segítette a könyvnyomtatás is; a két eposz
első nyomtatott kiadása, a KHALKONDÜLÉSZ-féle, 1488-ban jelent meg,
Firenzében. Ezeréves fogyatkozás után ismét ragyogni kezdett Homérosz csillaga;
és a világ bámulva nézte. Latinra már a XV. század vége felé kezdték fordítani
a két eposzt; a mi CSEZMICZEI JÁNOSunk (Janus Pannonius) is fordított deákra
egy töredéket az Iliász 6.
énekéből. Az Iliász első francia fordítása 1519-1530 között jelent
meg. A XVI. század tudósai az egekig magasztalták Homéroszt; voltak, akik
prófétát láttak benne, és isteneiben, hőseiben az Ó-testamentum alakjait
keresték. Senkinek sem jutott eszébe, hogy a költő talán sohasem élt a
világon.
Az
első, akiben ez a gyanú támadt, a francia HÉDELIN D’AUBIGNAC abbé volt
(sz. 1604, † 1676). A tudós könyvmoly egy értekezésében, mely csak halála után
lett közzé, azt bizonyítgatja, hogy az
Iliász eposz több költemény összerovása. Ez az állítás nagy feltűnést
keltett, mert épp akkoriban írta FÉNELON, hogy az Iliász egységessége isten létének egyik bizonysága. Ugyanez
idő tájt kezdte Homéroszt mesének hirdetni BAILLET, PERRAULT és az angol
RICHARD BENTLEY, 1725-ben pedig az olasz VICO. Kisütötték, hogy még a Homérosz
neve is rávall a népköltemények összeillesztésére: homu-aró a. m.
összeillesztek. A homéroszi kérdést igazán tudományosan A. F. WOLF hallei
professzor tárgyalta 1795-ben megjelent Prolegomena
ad Homerum művében, és ő a legmerevebb kétkedő. Nagy
iskolája keletkezett; a német és német irányú filológusok ma is az ő
nyomdokain járnak, de nagy részük juste
milieu-t keres a régi hagyományban való hit és az egyenes tagadás között.
Szerintük Homérosz élt, és a nép géniuszából fakadt hősi legendákat
művészi egésszé fűzte egybe két eposzában. Az ellentmondások és
némely részek egyenetlensége a költemények hosszas vándorlása közben
keletkezhettek, a sok rapszodosz révén.
Érdekes
összevetni e német elméletekkel a francia GEORGES PERROT véleményét: „Azt
hisszük... a WOLF és követőinek sokszoros és bizonytalan Homérosza még
kevésbé valószínű, mint a hagyománybeli Homérosz. Az Iliász, amint ismerjük, egyetlen a maga nemében, a görög
költői géniusz csodája; és nem oly hihetetlen, mint az az Iliász, amelyet tudom is én, hány
költő írt össze, amely, hogy úgy mondjam, magától csinálódott; vagy amely
Peiszisztrátosz megbízottainak, mint SAINTE-BEUVE mondta: afféle Société de Gens de Lettres-nek az
Iliásza. Mindezek az elméletek, melyek semmi világosságot nem terjesztenek,
sőt sűrűbbé teszik a homályt, csak negatív értékűek. Ne
feledjük LA BRUYÈRE
szavait: „Mindmostanig alig láttuk az elmének oly remekművét, mely többek
alkotása lenne.” (Revue des Deux-Mondes,
LXXXIV. k., 1887, 577. l.)
Mindnyájan
tudjuk a régi hexametert, melybe bele van foglalva a Homérosz szülőföldjének
dicsőségéért vetélkedő városok neve: Szmürna, Rhodosz, Kolophón, Szalamisz,49 Khiosz, Argosz,
Athéné.
De nem
csupán ez a hét város versengett azért, hogy fiának mondhassa a nagy
költőt, hanem Kümé, Iosz, Pülosz és Ithaka is; tehát összesen tizenegy
város. Vajon Homérosz személytelenségét bizonyítja ez is, vagy épp nyomós
bizonysága annak, hogy a vak, kinél talán csak Shakespeare tudott jobban látni
e világon, csakugyan élt, s a tizenegy város vetélkedése az volt, ami most húsz
éve Petőfi Sándor körül Kiskőrös és Félegyháza vitája? A két magyar
város közül Kiskőrös lett a győztes: a tizenegy görög város
versengése ma is eldöntetlen, mint maga az egész homéroszi kérdés.
|