|
Hogy
Hannibál az Alpokon átkelvén, ecettel égetett serege számára ösvényt a
sziklákban, olyan képtelen dolog, hogy cáfolatára sincsen szükség; LIVIUS ez
előadását azonban mégis említem a magyarázatok kedvéért, melyek szerint az
acetum itt valami robbantószert
jelenthet. Foglalkozott e kérdéssel a hírhedett CASANOVA is (Histoire de ma fuite des prisons de la République de
Venise qu’on appelle les Plombs, Lipcse, 1788.) Mikor elbeszéli, hogyan
akart megszökni az ólomfödél alól, áttörve a padlást, azt mondja, hogy
egyszerre meghűlt benne a vér, mert a deszkák alatt márványmozaikot,
úgynevezett terrazzót talált.
„Rémülve láttam - így folytatja -, hogy hegyes vasam ezen a kövön nem fog.
Ekkor eszembe jutott, hogy Hannibál, Livius szerint, úgy tört magának az
Alpokon utat, hogy fejszékkel vágatta a sziklát, melyet elébb ecettel lágyított
meg. Mert azt hiszem, Hannibál nem aceto,
hanem aceta segítségével boldogult; aceta pedig a páduai latinságban ascia (szekerce) is lehetett; különben
ki tudja, micsoda hibákat követett el a másoló? Én azonban mégis beleöntöttem
az üregbe egy palack erős ecetet; és másnap, meglehet az ecet révén, vagy
azért, mert az álomtól felüdültem, könnyen bántam el a terrazzóval; különben sem a márványt kellett széttörnöm, csak az
egyes darabokat összekötő cementet.” KÖLLŐ MIKLÓS szobrász írta
nekem: „A régi népek, ha nagyobb ép kockaköveket fejtettek, méret szerint
körülárkolták, és ékekkel repesztették. A keményebb kövek fejtése ma is két
vaslemez közé szorított, szükség szerinti számú, tompa végű ékekkel
(ponzetta) történik. A romboló kőtörést a régiek más robbantószer híján
csakugyan ecettel végezték. Árkokat vágtak a kőbe, s az árkokba tüzet raktak; majd a
tüzet gyorsan eltakarítva, az izzó árokba hideg ecetet öntöttek. Ezt a
műveletet nálunk Gyergyóban és Csíkban minden székely tudja és szükség szerint
alkalmazza is; csakhogy nem ecetet, hanem hideg vizet használnak, és bizony
omlik a szikla szó nélkül.”
|