Ismeretes a
régi anekdota, mely szerint Titus császárt Jeruzsálem elpusztításáért az a
büntetés érte, hogy egy szúnyog mászott az orrába, és teljes hét esztendeig
szurkálta az agya velejét. A császárnak nem volt se éjjele, se nappala
rettenetes kínjainak közepette. Az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Titus egy
nap Róma utcáin járt-kelt, és nagy örömére azt vette észre, hogy a szúnyog egy
zajos kovácsműhely közelében felhagyott a gyötréssel: megijedt a
kalapálástól. A császár azonnal kovácsokat rendelt palotájába, és szüntelenül
maga mellett verette az üllőt. Egynehány napig volt is nyugodalma; de
aztán a szúnyog megszokta a kalapálás zörejét, s újra nekifogott áldozata
kínzásának. Mikor Titus meghalt, és koponyáját felnyitották, a szúnyog már
akkora volt, mint egy galamb; a szája réz, a körme vas volt. - Ez a sok
képtelenség nem szorul cáfolatra; de a mendemonda ritkán keletkezik minden mag
nélkül, és eszünkbe ötlik a kérdés: hátha csakugyan volt baja Titus császárnak
valami orrába került szúnyoggal? Erre a kérdésre a tapasztalat azt válaszolja,
hogy az ember orrában semminemű kifejlett insectum nem élhet meg
huzamosabban. Némely lárváknak
azonban kedvező hely a homlok öble (sinus
frontalis). Szúnyoglárvának nem; mert annak víz és levegő kell. De nem
egyetlen a Budapesten húsz-harminc év előtt előfordult eset, hogy egy
kocsis orrába lóbögöly (Gastrophilus equi
FABR.) petéje került, és a homlok öblében 17-18 mm hosszú lárvává
fejlődött ki, erős gyulladást okozva. A beteg végre erős
prüsszögés közben megszabadult ritka parazitájától. A Tudományegyetem állattani
intézetben ma is látható ez a bögölylárva, e
naso hominisxxxvii fölírással. A római császárnak talán ilyes baja
lehetett. - Az is mendemonda, hogy Domitianus a forrólázban fekvő Titust
hó-fürdőbe tétette, siettetni a halálát.
|