|
Az
egyiptomi APION után írja le AULUS GELLIUS (Noctes
Atticae, 5, 13-14.) Androclus és az oroszlán történetét, melyet mindnyájan
oly meghatottan olvastunk gyermekkorunkban. APION, ki Tiberius és Caligula
alatt Rómában tanítóskodott, jelen volt a Circus Maximusban, mikor az elítélt
rabszolgára ráeresztették az oroszlánt. „A rabszolga neve Androclus volt - írja
A. GELLIUS. - Az oroszlán, mihelyt meglátta őt messziről,
megállapodott, és lassan, tűnődve közeledett az emberhez, mintha meg
akarná tudni: nem téved-e? Aztán hízelkedő kutya módjára: barátságosan, kedveskedve
csóválni kezdte a farkát, odasimult az emberhez, és a félelemtől immár
elevenhalottnak megnyalogatta a kezét-lábát. A fenevad kedveskedése Androclust
végre magához térítette; az oroszlánra fordította pillantását, hogy szemügyre
vegye. És most, mikor egymásra ismertek, mily nagy vala az ember és az oroszlán
öröme.” A jelenet nagy feltűnést keltett. Androclus a császár
parancsolatjára elbeszélte, hogy mikor Afrikában megszökött kegyetlen
gazdájától, egy oroszlánbarlangba bújt. Csakhamar hazaérkezett az oroszlán,
sántítva, nyögve, és jámborul oda tartotta talpát, melyben egy nagy szálka
volt. Androclus kihúzta a szálkát, és megtisztította a sebet. Erre az oroszlán
elaludt. A rabszolga azután három évig élt a barlangban az oroszlánnal, ki
táplálta őt, mert „vadászatairól mindig a legkövérebb, legjobb falatokat
hozta nekem. Tűz híján a nap hevével süttettem meg a húst, és úgy ettem
meg.” Androclus végre beleunt ebbe az életbe. Visszatért az emberek közé, de
csakhamar elfogták, és régi gazdájához, egy konzulhoz vitték, ki arra ítélte
őt, hogy cirkuszban fenevadak elé vessék. A nép kívánságára Androclust
szabadon eresztették, és neki ajándékozták az oroszlánt, kit aztán vékony
szíjon szokott Róma utcáin vezetgetni. APION ezt látta; „Androclust pedig
mindenütt megajándékozták, s az oroszlánra virágot szórtak, azt mondván: ez az
az oroszlán, ki egy embernek vendéglátó gazdája s ez az ember, ki egy
oroszlánnak orvosa volt.” - Ezt a hihetetlen furcsaságot említi AELIANUS is,
azzal az eltéréssel, hogy a nép, mikor az oroszlán megszelídül, Androclust
bűbájosnak tartja; mire párducot uszítanak rá, de az oroszlán széttépi ezt
a bestiát. (Vö. W. L. HERTSLET, Treppenwitz,
125. l.)
|