|
Konstantinápolyban
az úgynevezett „égett oszlopnál” (törökül: Csemberlitas,
Abroncsoskő, mert meg van pántolva, hogy össze ne omoljon) van egy vörös
márvány padka, melyről görög ismerőseim akárhányszor mondták nekem:
itt szokott ülni és koldulni a vak Belizár. FELLER Universal biographyja szerint a Héttorony felé vivő úton ma is
mutogatni szokták Belizár tornyát, melynek ablakából a világtalan, fogoly
hadvezér zsinegen szokott lebocsátani egy zacskót, így könyörögvén a
járókelőknek: „Date obolum
Belisario, quem fortuna evexit, invidia oculis privavit.” (Adjatok egy
pénzecskét Belizárnak, kit a szerencse felmagasztalt, de az irigység
megfosztott szemétől.) Mellesleg mondom, hogy én nem akadtam senkire, aki
nekem ezt a tornyot meg tudta volna mutatni. Belizár megvakításának és
koldulásának elterjedt mendemondáját TZETZÉSZ XII. századbeli bizánci szerzetes
históriájából merítette a világ. Nincsen benne egy csöpp igazság sem. Csak az a
való, hogy az összeesküvéssel vádolt Belizárt 562-ben Justinianus császár
megfosztotta méltóságától és vagyonától. Miután ártatlansága kiderült,
visszanyerte rangját, de nemsokára meghalt. TZETZÉSZ Belizárt alkalmasint
Kappadóciai Jánossal tévesztette össze, aki elvesztvén a császár kegyét,
csakugyan koldult Bizánc utcáin.
|