|
[...]
Ki volt Petrarca Laurája? Laura de Noves-e, az avignoni földesúr leánya, ki
tizennyolc éves korában férjhez ment Hugues de Sade-hoz, a múlt századbeli
hírhedett de Sade marquis valamelyik őséhez, „s lett neki tíz gyermeke”. Vagy a szép Laure de Baux, ki mint
ifjú hajadon halt meg Vaucluse mellett? Avagy, mint sokan állítják, Laura csak
a nagy költő képzelmében élt? Mindezen egész irodalom vitatkozik. Laure de
Sade mellett szól PETRARCA egy latin emlékezése, mely azt mondja, hogy Laurát a
gyakori szülések vitték sírba. De a legtöbb másolatban csak ez a rövidítés van:
crebris ptubus, s ez épp oly könnyen
lehet crebris perturbationibus
(sűrű, nehéz gondok), mint crebris
partubus (gyakori szülések révén). A vizsgálat, melyet I. Ferenc
francia király ejtetett meg Laura avignoni sírjában, 1533-ban, nem derített ki
semmit. A női csontváz mellett ugyan megtalálták Petrarca egy szonettjét;
de hogy ki fekszik a koporsóban, nem lehetett kideríteni, mert a fölírás és
címer rég lekopott a sírkőről. COSTAING abbé azt vitatja, hogy a nagy
költő szerelme Laure de Baux, a hajadon volt és nem a férjes asszony.
Ugyanő fedezte föl, hogy hibás az adat, mely szerint Petrarca 1327.
április 6-án, nagypénteken látta meg először az ő Lauráját. 1327.
április 6-ika nem volt nagypéntek, hanem hétfő. E tévedés eredete
alkalmasint a második szonett következő, hibásan másolt soraiban
keresendő:
Era il giorno ch’al sol si scoloraro
Per la pieta del suo fattore i rai.
(Aznap volt, mikor a nap sugarai
megsápadtak a teremtőt gyászolva.)
A bécsi császári
könyvtárban levő kézirat már a helyes betűt adja:
Era il giorno ch’al sol di color raro
Parve la pieta da
suo fattore, di rai.
(Aznap volt, mikor a ritka fényű nap
sugaraiban a teremtő iránt való imádat látszott.)
|