|
A reneszánsz
magyarországi történetében fontos helyet foglal el Manetto Ammanatini, a
firenzei építőmester és képfaragó (sz. 1384, † 1450). Ozorai Pipo és
Zsigmond király szolgálatában közel negyven évet töltött Magyarországon,
egyre-másra építette a templomokat, palotákat, és úgy látszik, ő
díszítette föl szoborművekkel Ozorai Pipo székesfehérvári sírkápolnáját
is. Arról, hogy Manetto Ammanatini miképpen került Magyarországra, egy
középkori híres novella, a Grasso
legnajuolo (A kövér fafaragó) ad számot. Manetto, ki a firenzei battisterio
piacán levő boltjában igen kapós faragott képeket, famozaikokat s más
ilyes holmikat árult, pocakos voltával érdemelte ki a grasso melléknevet. Tagja volt egy víg legénytársaságnak, melynek
élén mestere, Brunelleschi, állott. Manetto egy este nem jelent meg szokott
találkozóhelyökön; s ekkor a pajzán cimborák elhatározták, hogy megtréfálják
távollevő pajtásukat. Mindenki javasolt valami bohóságot; de a
Brunelleschié volt a legmulatságosabb, és hosszú vita után azt fogadták el. E
terv szerint Manettóval el kellett hitetni, hogy belőle más ember lett;
éspedig bizonyos Matteo. Az ármányt oly mesterien hajtották végre, hogy Manetto
csakugyan elhitte magáról, hogy ő nem ő többé. Egész Firenze kacagott
a kalandon; Manetto pedig úgy elröstellte a dolgot, hogy legott elbujdosott,
éspedig egy Ozorai Pipo szolgálatában levő bolognai képfaragóhoz
csatlakozva, Magyarországra. (Vö. E. MÜNTZ, A renaissance első munkásai Magyarországon, Pesti Napló, 1894. 266. sz.) Azt
hiszem, nem sokat kell bizonyítgatnom, hogy a művész hozzánk költözésének
alkalmasint más okai is lehettek, mint az az egy kicsit hihetetlen korcsmai
tréfa.
|