Estei Hyppolit és Ariosto

Híres régi anekdota, hogy Estei Hyppolit kardinális e szavakkal köszönte meg ARIOSTÓnak, udvari emberének, az Orlando Furioso ajánlását: „Messer Lodovico, dove avete mai trovate tante fanfaluche?”^xxxviii (Ugyan hol szedte össze, Lajos mester, azt a sok badarságot?) Még a napot is tudni, mikor mondta ezt a kardinális a költőnek. Az Orlando Furioso első kiadása 1516. április 22-én jelent meg. ARIOSTO rögtön elküldte a könyv egy példányát az akkor Rómában tartózkodó főpapnak, ki aztán július 7-én visszaérkezett Ferrarába. ARIOSTO tüstént pártfogójához sietett, s ekkor történt, hogy, mint BARUFFALDI írja a Vita di M. Lodovico Ariostóban, a kardinális hír szerint ezt a valóban udvariatlan kifejezést (veramente discortese espressione) szalajtotta ki a száján: „Messer Lodovico, dove avete mai trovate tante fanfaluche?” RADÓ ANTAL (Ariosto Őrjöngő Lórántja, Budapest, 1894., bevezetés, 57. l.) ezt írja: „Én e kérdés megtörténtét valószínűnek nem tartom. Hyppolit előtt az Őrjöngő Lóránt »bolondságai« ismeretlenek nem lehettek, nem is voltak; a ferrarai udvarnál ő is akárhányszor hallgatta ARIOSTO stanzáit, s a költő maga is nem egyszer értesítette műve haladásáról. Hisz már egy 1509-ben írott levelében közli a bíbornokkal, hogy ennek egy újabb győzelmét dicsőíteni fogja a Furiosóban. E mellett közzé van téve Hyppolit egy levele Francesco Gonzaga mantuai marcheséhez, melyben engedélyt kér, hogy a költemény kinyomtatásához szükséges ezer rizsma papirost vámmentesen vihessék Salóból Ferrarába. E levélből kitűnik először épp az, hogy Hyppolit a maga költségén nyomtatta ki az eposzt. Mert másképp nem magyarázhatom a levélnek ez első szavait: »Essendo a far stampare un libro di M. Lodovico Ariosto mio servitore«, »Kinyomatni készülvén szolgámnak, Lodovico Ariosto mesternek egy könyvét«. Kitűnik másodszor az is, hogy Hyppolit, ha nem is egész érdeme szerint, de mégis meg tudta becsülni Ariosto munkáját. Íme, hogy fejezi be levelét: »Excellenciád ezt szívesen megteheti, mert szintén öröme fog telni olvasásában, és olvasás közben nem egy helyen dicsérettel látja majd magát említve.« Csak hamis mendemonda lehet hát, ha Hyppolitnak Ariosto költészete iránt fitymálást tulajdonítanak. Igaz, hogy a bíbornok nem méltányolta eléggé hívének szolgálatait, de azért legfölebb csak tréfából és nem gúnyból kérdezhette tőle: »Messer Lodovico, dove avete pigliate queste coglionerie?«”

Az bizonyos, hogy Ariosto az Orlando Furioso megjelenése után nem sokáig maradt Estei Hyppolit udvarában. Mikor a kardinális arra szólította fel őt, hogy menjen vele Magyarországba, nemmel felelt, s ez lett közte és ura közt a teljes szakítás oka. Az bizonnyal csak ürügy, amit a költő I. szatírájában említ: hogy azért nem akart Magyarországba menni, mert ott zordon a tél, a szobák fulladásig fűtöttek, az ételek mód nélkül fűszeresek, a nagy borivás meg kötelesség. A meghasonlásnak más nyitja lehet. Talán az, hogy a kardinális keveslette a saját munkáiba merült költő udvari szolgálatait. Ariosto fia, VIRGINIO ARIOSTO említi is emlékirataiban, hogy Estei Hyppolit a költőnek, mikor épp Orlandóján dolgozott, értésére adta: sokkal jobban szeretné, ha inkább körülötte szorgoskodnék. Ezt maga a nagy költő is említi I. szatírájában:

    S’io l’ho con laude ne’miei versi messo,
     Dice, ch’io l’ho fatto a piacere, e in ozio:
Piu grato fora essergli stato appresso.

(Ha verseimben dicsérettel említettem őt, azt mondta: a magam kedvére, lustálkodva tettem, s jobb volt volna mellette udvarlanom.)