|
Aki Velencében járt, észrevehette, hogy minden este,
úrangyalakor, egy sekrestyés jelenik meg a Szent Márk-bazilikának a Piazzettára
eső erkélyén, és a párkányon levő tartóba két nagy égő
viaszgyertyát tesz. E gyertyák ott égnek, ameddig a harang szól; azután a
sekrestyés két lámpát gyújt meg az erkély Madonna-képe mellett, s e lámpák
egész éjjel világítanak. Ez - mondják - évszázadok óta az ártatlanul kivégzett fornaretto (a pékinas) emlékezetére történik.
A fornaretto (neve
némelyek szerint Pietro Faciol, mások szerint Pietro Tasca volt) 1507-ben egy
reggel a boltba menve, meggyilkolt embert talált az utcán. A fiú ráhajolt a tetemre, mely mellett
vékonypengéjű tőr hevert. Fölvette a tőrt (sokak szerint csak a
hüvelyét), s e pillanatban lepték őt meg a poroszlók. A fornaretto a negyvenek tanácsa
előtt hiába esküdözött, hogy ártatlan. Kínpadra vonták, s ekkor magára
vállalt mindent. Halálra ítélték. 1507. március 22-én délben lépett a Piazzetta
két oszlopa közt fölállított bitó alá, és halála előtt ezt mondta: No passarà un ano che de i Quaranta che m’
ha condannà no che sarà più nissun. (Nem telik bele egy év, és a
negyvenekből, akik engemet elítéltek, nem lesz többé egy sem.) Az igazi
gyilkost a fornaretto kivégzése után
egynéhány nappal elfogták. Más verzió szerint: Párizsból írt levelet, jó egy év
múlva, a velencei kormánynak egy patrícius, megvallva, hogy ő szúrta le
felesége elcsábítóját, s legott megszökött; most pedig bátorságos
menedékéből kéri a Tanácsot, hogy ha netalán valaki még börtönben volna e
dolog miatt, bocsássák szabadon. Mikor a
fornaretto ártatlansága kiderült, szokás lett - a nép hite szerint - minden halálos ítélet aláírása előtt ezt mondani: Recordève del povero fornèr! (Emlékezzetek meg a
szegény pékről!), s ugyancsak ekkor keletkezett a mindmáig naponkint
ismétlődő gyertya- és lámpagyújtás, a szerencsétlen áldozat emlékére.
STRINGA XVI. századbeli velencei író, FRANCESCO SANSOVINO Venetiájának folytatója, azonban azt mondja, hogy az ő
idejében csak egy lámpát szoktak meggyújtani a Madonna előtt, s e
szokásnak az az eredete, hogy egy Velencéből Chioggiába menő dalmát
hajó kapitánya, kit meglepett az éj s a köd, a szent kép előtt égő
kis világnak köszönte, hogy zátonyra nem került. A gyertyák és lámpák költségét
maga a Szent Márk-bazilika vagyonából födözik. Megjegyzendő, hogy a fornaretto esetének a velencei
kriminális levéltárakban semmi nyoma nincs, csak a Biblioteca Marciana
kéziratai között levő magánföljegyzések említik.
|