|
Othello
palotája kettő is van, noha a „velencei mór” soha nem élt. De bizonyos,
hogy 1505-ben egy Cristoforo Moro nevű velencei patríciust megtettek
Ciprus helytartójának, s ez az úr 1508-ban tizennégy gályával visszatért
Velencébe. Útközben a felesége meghalt. Cristoforo Moro 1515-ben újra
megházasodott; Donato lezzei nemesember egyik leányát vette feleségül. E hölgyet
„fehér ördögnek” (Demonio Bianco)
hívták, alkalmasint a nehéz természete miatt. Ebből keletkezett a mese,
hogy egy Othello nevű szerecsen vagy mauritániai hadvezér meghódított és
nőül vett egy velencei patrícius leányt, Desdemonát, és Ciprus szigetén oktalan
féltékenységből megölte. Ezt a mesét dolgozta fel aztán 1565-ben G. B.
GIRALDI CINTHIO ama híres novellájában, melyből SHAKESPEARE 1610-ben
halhatatlan tragédiáját írta. De Othellónak, mint mondtuk, mégis van két
palotája. Az egyik a Campo dei Carminin, s talán azért keveredett a mesébe,
mert a Guoro családé volt, s a nép e nevet összetévesztette a moro szóval. A másik a Santa Maria dell’Orto mellett van, és casa dei morinak hívják, mert - valamikor Morea-beli görögöké volt! E házzal
függ össze a casa di Desdemona furcsa
históriája. Egy FRIEDRICH NEHRLICH nevű thüringiai képíró, ki Cavaliere Nerlivé olaszosodott, az
ötvenes évek táján ugyanis megfestette a Santa
Maria dell’Orto negyedében levő Othello-házat, s hogy a képnek párja
is legyen: egy másik vászonra leírta a Santa
Maria della Salute templommal szemben álló, 1300-ban épült remek kis,
kétemeletes és kétablakos Contarini-Fasan-palotát, a csúcsíves stílus e
gyöngyét, és tréfából azt mondta rá, hogy ez a Desdemona palotája! NEHRLICH,
mikor ez a bohóság megrögzeni kezdett a közönségben, helyre akarta igazítani a
tévedést; kinyilatkoztatta, hogy a palazzo Contarini-Fasant csak ő nevezte
el Desdemona palotájának. De a közvélemény ellene fordult, éspedig keményen
(Vö. W. L. HERTSLET, Treppenwitz, 36. l.), s ma is tudatlan
ember, aki kétségbe meri vonni, hogy ez a SHAKESPEARE Desdemonájának palotája!
|