Sok mendemonda szól a dogék palotájának régi
börtöneiről: a kúttömlöcökről (pozzi)
és az ólomfödelekről (piombi). A
BYRON Childe Haroldjának IV. énekéhez
csatolt 1. jegyzet szerint „eredetileg tizenkét pozzi volt, de a franciák első érkeztekor a velencések sietve
eltorlaszolták vagy lebontották a mélyebben fekvő tömlöcöket. De le lehet
szállani egy csapóajtón át, és félig betemetett nyílásokon keresztül még két
emelet mélységbe mászhatik az ember a bel
étagexxxix alá”. Ez csupa tévedés; ma is tizennyolc pozzi van, és semmi nyoma sincs
eltorlaszolásnak vagy lebontásnak. Azt sem szabad hinni, hogy a legmélyebb
börtönök már a víz színe alatt vannak; a pozzi
feneke egyenlő magasságban van a palota udvarával. Az egymás fölött
levő két sor börtön a földszint és az első emelet között fekszik.
FRANCESCO ZANOTTO I
pozzi ed i piombi (Venezia, 1876)
művében bebizonyítja, hogy ezeket a tömlöcöket az új börtön53
felépülése óta, tehát a XVII. század elejétől fogva, nem használták.
Mendemonda hát, hogy 1797-ben politikai foglyokat szabadítottak ki e
tömlöcökből. Komédia volt e szerint az is, hogy 1797 májusában egy vén
épeiroszi görögöt (vagy dalmatát) mutogattak a Márk téri kávéházakban, mint aki
tizennyolc esztendőt töltött a pozziban, a törökkel való cimborálás miatt.
|