|
Vedi Napoli e poi
mori! (Lásd meg Nápolyt, és halj meg!) A világszép várost magasztaló e
mondás ismeretesebb a nem-olasz Európában DANTE bármelyik klasszikus
szállóigéjénél. Ha Nápoly szóba kerül, senki sem állhatja meg, hogy ne idézze;
és egyben mindenki fitogatja a maga olasz tudományát, mindig megjegyezvén, hogy
e mondásnak nem az az igazi értelme, mert szójáték lappang a dologban: Vedi Napoli e poi Mori - lásd meg
Nápolyt, azután Morit. Ez a Mori egy szegény falucska, valahol a Vezúv
környékén. Vagyis a mondás csak a nagy várost és a kis falut helyezi
ellentétbe; meghalásról szó sincs, tehát a frázisban nincsen semmi
„költőiség”. -A Szellemesség Kincstára című
könyvben (Budapest, 1893; 279.
l.) még anekdota is van a Napoli-Mori szójátékról: „A harmincas években Nápolyt
gázvilágítással látták el, de a lazzaronéknak sehogy sem volt ínyükre az utcák
világossága. A csapokat lecsavarták, sok kandelábert ledöntöttek, mindenütt
kárt tettek. Egy prédikátor vette végre pártfogásába a gázvilágítást, mint
amely Szent Józsefnek van ajánlva. Ez segített; Nápoly fényes világításban
pompázott, s most már így dicsekedtek: Vedi
Napoli e poi Mori! (Ez utóbbi kis község, melynek nem volt utcai
világítása)” - GIUSEPPE FUMAGALLI, a milánói Brera-könyvtár igazgatója, a
következőket írja nekem e dologról: „Az a népies mondás nem jelent
egyebet, mint amit mindenki tud. Nincs semmi rejtett értelme, és azok az anekdoták,
amelyek szójátékot akarnak belőle csinálni, mind koholmányok. Ennek az a
legjobb bizonysága, hogy a mondás a legrégibb nápolyi tájszólásban írott
följegyzések szerint: Vide Napole e
po’muore! Vagyis: halj meg. Tehát
annak a Mori falunak semmi köze hozzá.” [...]
|