|
MÜLLER MIKSA is említi azt a furcsa mendemondát, mely szerint
Loyolai Ignácnak, a Jézus Társasága alapítójának szívén, mikor felboncolták,
Isten nevét találták írva görög betűkkel: ΘEOΣ. Azt hiszem, e
képtelenség cáfolgatására kár vesztegetni a szót. Nem is szóltam volna róla, ha
a furcsaságok történetében nincs több nyoma is, hogy az emberi test szöveteiben
írást találtak. JOHN EVELIN, a XVII. századbeli angol kuriózumgyűjtő
említ egy nyolc-kilencéves német fiúcskát, akinek az egyik szemében, az írisz
fölött, ez volt olvasható a szeme fehérén: DEUS MEUS, a másikban pedig héber
betűkkel: ELOHIM. Szülei, kik pénzért mutogatták, azt mondták, hogy a
gyerek így született. C. Ellis 1690-ben látta ezt a tüneményt, s ezt írja róla
DR. EDW. TYSONnak: „Láttam a fríz fiút, kinek szemében a pupillája körül szavak
olvashatók. Ezt mindenki csodának tekinti, én azonban gondosabb vizsgálat után
észrevettem, hogy nincs másról szó, minthogy a gyerek írisze nem kerek, hanem
csorba, és a belőle kiálló rojtok mintha betűk volnának, D, J és V
forma alakok, melyekből azonban a legerősebb képzelet sem tud valamit
kisütni. Én azonban majd megjártam vele, hogy fölfedeztem a csalást; mikor egy
úri embert angol nyelven figyelmeztettem a dologra, valaki a csőcselék
közül meg találta érteni, s bizony örülök, hogy kereket oldhattam, mert széjjelszedtek
volna.” - 1834-ben Londonban mutogattak egy fiút, kinek a szemébe Napóleon volt írva. „Kérdés - írja a Sketches of imposture, deception, and credulity (291. l.) -, természetes
dolog volt-e ez, vagy mesterséges.”
CSAPODI
ISTVÁN egyetemi professzortól e dolgokra vonatkozólag a következő szíves
közlést kaptam: „Az íriszt magát tetoválni lehetetlenség. Föltéve, hogy a
szaruhártya részben való lefejtésével (vagy legalább olyan sebrésen át,
amilyent iridektomiakor ejtünk) hozzájutnánk a tetováló tűvel, s föltéve,
hogy az írisz mögött levő lencsét sem sértenénk, az írisz semmiféle idegen
testet nem tűr, tehát festékszemcséket sem. Tetoválni csak a szem
külső hártyáit lehet, a szaruhártyát és ínhártyát, a szaruhártya is ép
állapotban csak kivételesen tűr el egyes szemcséket, például belelőtt
puskaport, de hegedéses, elfehéredett állapotban jól tetoválható, és a
feltűnő fehér hegedések eltüntetésére meg is tesszük.
Puskaporszemeket az ínhártya is jól tűr, tehát elképzelem, hogy abba is lehetne
valamit beleírni, bár tetoválását eddig tudtommal nem kísérlették meg. A szavak
beleírását úgy tartanám lehetségesnek, hogy vagy a szeme fehérébe
(ínhártyájába) szurkálták bele a bötűket vagy a hegedéses - esetleg a
tiszta - szemehártyájába. Laikus ember nemigen tud a szemen eligazodni, hogy
melyik hártyában van az, amit más ember szemében lát; még az orvos is tévedhet,
ha nem szemorvos.”
[...]
|