|
A világ két híres szamarat ösmer: a bibliai Bálám szamarát
meg a középkori Buridan szamarát. A Bálám szamara (MÓZES, 4, 22, 28-29.)
egyszerűen, de józanul gondolkodó fő volt, az állatvédelemnek kétség
nélkül első szószólója, mert mikor a gazdája megverte, így beszélt:
„...szoktam volt-e valaha ekképpen cselekedni teveled?” A Buridan szamara már
skolasztikus filozófus, logikája csupa csűréscsavarás, eszmélkedésében
nincs egy csöpp életrevalóság. Mert ez a szamár, ha két egészen egyforma
szénanyaláb közé állítják, élete fogytáig nem tudja magát eltökélni, melyikbe
harapjon elébb; ha pedig egyenlőképpen gyötri az éhség meg a szomjúság, és
előtte a zab meg a víz, csak tűnődik, de nem bír választani, és
étlen-szomjan döglik meg.
BURIDAN JÁNOS francia nominalista, ki állítólag e híres
példával akarta igazolni, hogy szabad választás nincsen, 1327-ben a párizsi
egyetem rektora volt, és 1358 után halt meg. Regényes históriákat is beszélnek
róla; például, hogy a parázna burgundiai Margit kedvese volt, aztán ő is
arra a sorsra jutott, mint a királyné minden (!) szeretője: zsákba varrva
a Szajnába dobták;56 sikerült a zsákot felhasítania és partra úsznia.
Mondják azt is, hogy a filozófus szerelméért navarrai Johanna is vetélkedett; a
bölcs azonban nem tudott választani a két szép asszony között, és őreá
magára alkalmazták elsőben a tűnődő szamár példázatát.
Ez a példázat vagy legalább az az állítás, hogy az
éhes-szomjas ember tűnődik, ha egyenlő messze van tőle az
étel és ital, sokkal régibb Buridannál. Említi már ARISZTOTELÉSZ (Az Égről, 2, 13), aquinói SZENT
TAMÁS (Summa theologiae, pars I. secundae, qu. XIII., art. 6.) és DANTE a Paradiso negyedik énekének kezdő
soraiban:
Intra due cibi, distanti e moventi
D’un modo, prima si morria di fame
Che
liber uomo l’un recasse a’ denti.
Si si starebbe un agno intra due brame
Di fieri lupi, egualmente temendo:
Si
si starebbe un cane intra due dame.
(A szabadakaratú ember elébb halna éhen, semhogy két
egyenlő messze és egyenlőképpen kívánatos étek közül valamelyikhez
nyúlna. Épp így állana a bárány két dühös éh farkas között, egyformán félvén
mind a kettőtől; így az eb két szarvasünő közt.)57
|