|
LORD BYRON
fönséges költeménye, A chilloni fogoly
(1816) nem történeti valóság ihletéből termett. Az kétségtelen, hogy
François de Bonivard, a genfi polgárok szabadságának védője (sz. 1493, †
1570) a chilloni várban raboskodott 1530-tól 1536-ig. III. Károly savoyai
herceg záratta el. Az első két évben fönt, egy toronyszobában
őrizték; de aztán a herceg parancsára levitték a Genfi-tó színe alatt
levő sötét börtönbe, mely szörnyűbb a hírhedett velencei kúttömlöcöknél
(pozzi). E zugoly kőpadlóján ma
is látni a fogoly lába nyomait. „J’avois
- írja maga BONIVARD -, si bon loisir
de me promener, que je empreignis un chemin en la roche qui étoit le pavement
de léans, comme si on l’eût fait avec un martel.” (Úgy ráértem a sétálásra,
hogy a börtön sziklapádimentomába olyan utat koptattam, mintha csak pöröllyel
verték volna bele.) A turistáknak mutogatják a vasgyűrűket is,
melyekhez Bonivard és öccsei láncolva voltak. Csakhogy a Bonivard öccsei a
BYRON képzelmében született alakok. Nem igaz, hogy Bonivard atyja és két
testvére a kínpadon halt; nem igaz, hogy másik két öccse együtt raboskodott
vele, s ott senyvedt el a víz alatti tömlöcben. Bonivard egyedül volt ott négy
évig, és 1536. március 25-én szabadult ki, mikor Chillon várát az egyesült
genfiek és berniek ostrommal vették meg. Furcsa olvasni a história prózai
betűjét, mely szerint ez a nemes, szomorú fogoly, ki „börtönét sóhajtva
hagyta el”, kiszabadulása után az új köztársaságtól egy kis évi díjat kapott,
de minduntalan baja volt a hatóságokkal - olyan korhely életet élt. Egyszer a
genfi tanács elé is idézték feslettsége miatt, és arra ítélték, hogy hetenkint
kétszer köteles elmenni a - templomba. Egyébiránt protestáns lett, és négyszer
házasodott. Kortörténeti becsű krónikájának, a historikusok szerint, az a
hibája, hogy gyakran igen dévaj. Szóval Bonivard nem volt az az ember, akinek BYRON rajzolta.
|