A
Rabelais-ról (sz. 1494, † 1533) szóló sok jó anekdota között alig van hiteles.
Mindnyájan tudjuk például azt a kis történetet, mely a quart d’heure de Rabelaisxlii francia szállóige eredete.
Rabelais Lyonban nem tudja megfizetni fogadóbeli adósságát; hogy a bajból
kimeneküljön, nagy titkon elárulja, hogy ő a királyt és családját
megétetni hathatós mérget hozott Olaszországból. Természetesen legott nyakon
csípik, és Párizsba
szállítják I.
Ferenc elé, aki nagyot nevet a dolgon, és vacsorára hívja meg Rabelais-t, az
elképedt lyoniakat pedig kegyesen elbocsátja. Ezt az anekdotát elsőben
VOLTAIRE hazudtolta meg; az akkori időben nemigen járta volna az ilyes
tréfa. Ez a cáfolat azonban nem gátolja a franciákat, hogy mindig quart d’heure de Rabelais-t ne
emlegessenek, valahányszor a fizetés órája üt. A jó meudoni plébánosnak még a
halálos ágya körül is dévaj szállóigék raja röpköd. Az utolsó kenet után azt
mondta: „On m’a graissé les bottes pour
un grand voyage” (nagy útra hájazták meg a csizmámat), Chatillon
kardinálisnak azt üzente: Je vais m’en
chercher un grand peut-être (elmegyek megkeresni egy nagy talányt), utolsó
szava meg ez volt: „Tirez le rideau; la
farce est jouée” (le a kárpittal; vége a komédiának). Ezek mind csak olyan
költeményes bohóságok, mint az, hogy Rabelais halálos ágyán dominót adatott
magára, mert írva vagyon: „Beati, qui
moriuntur in Domino.”xliii Híres testámentoma: „Nincs semmim, csak
sok adósságom, a többit a szegényekre hagyom”, ERASMUS egy 1527-i
leveléből való tréfa.
|